Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-16 / 893. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 május 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ___ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _________ 6c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Abesszínia—Olasz” Ezt jelentette Mussolini annak a gyülekezetnek, amely parancsszóra Róma nagy terén össze sereglett. Ennek a tömegnek nagy oka van arra, hogy ünnepnek tekintse ezt a napot. Sokszor tízezer olasz munkás anya és munkás apa egyetlen gyermeke piros vére áztatta a hét hónapban Abesszínia földjét. _ Még több azoknak az olasz katonáknak a száma, akiknek a fizikuma nem tudott megbirkózni az afrikai éghajlattal és a legborzalmasabb nyavalyákkal kerültek kórházakba, ahonnan “felépülten” sohasem fognak kiszabadulni. Mussolini, a nagy vezér, mint a honfoglalás örömére tartott beszédjében, bejelenti, hogy ebbe az olaszoknak gyilkos poklot jelentő éghajlaton fogja elsősorban tartani a hóditó hadseregbeli katonákat, rögvest oda küldeti a katonák hozzátartozóit, azután megrostálja az anyaország lakosságát és akik nem tudják önmagukat eltartani, azokat is hajóra rakják és az uj hazába viszik, hogy ott kezdjenek uj életet. Hogy az olasz hódítóknak, az olasz népnek lesz-e szava a Duce nagy telepítési tervezetéhez az a jövő titka, vagy pedig még mindég a némaságával van kényszerülve érzelmeinek kifejezést adnia? Európa, ellentétben az olaszokkal, tartózkodó vélemény nyilvánításra, mert ha ezt tennie kellene, nem tudná eltitkolni minden reményének a Nemzetek Ligájának végelgyengülésben történt kimúlását. Különösen a kis nemezetek a saját önállóságuk védtelenségét látják az Abesszínia esetében, ha bármily részről őket támadás érné. Közvetlen az Olasz-Abesszin háború megkezdésekor pontos statisztikai jegyzetek alapján bemutattuk, hogy hazugság a Duce ama állítása, hogy Olaszországnak népessége elhelyezése miatt van szüksége afrikai uj területekre. Kimutattuk, hogy magában az anyaországban is milyen területek esnek a lakosságra fejenként, mig az eddig megszállott olasz tartományok úgyszólván néptelenek. Az igazság tehát az, hogy Mussolini a nemzet egyre fokozódó belső elégedetlenségét kívánta ezzel a háborúval lecsapolni, a munkát és életlehetőséget követelőket a fehér ember részére gyilkos abessziniai területre telepíteni. Az olasz munkásság ezer sebtől vérezve bár legjobbjai börtönökben és internáló táborokban vannak, készül a nagy leszámolásra, amikor természet adta jogával és mindent megteremtő erejével a múlténak könyveli el a fascista diktátorsá- gát és helyet foglalhat az ipari demokráciáért küzdő nemzetközi munkásmozgalomban. Mit jelent a francia választás? A munkás politikusok tábora kamatozóan igyekszik kihasználni a franciaországi választások szocialista eredményeit a maga esélyeinek a megjavítására a külföldön is. Napok óta egyebet sem hallunk, mint hivatkozást a francia nép, a francia munkásság “hatalmas előretörésére” azáltal, hogy a parlament legerősebb pártjává tette a legutóbbi választás eredménye. Már maga az a tény, hogy a szavazó urna kellett ahoz, hogy úgy Franciaországban, mint a külföldön tudomást szerezzenek arról, hogy ott a munkások pártja a legerősebb, nagyon kétessé teszi ezt az “erős” kifejezést és ha hozzá vesszük még azt a tudományos vizsgálatot, amely megállapítja, hogy a szavazatok nagyobb hányada a polgári politikusokban annyiszor csalódott kispolgároktól származnak, akiknek ennél egyébb összeköttetésük nincs a munkások pártjával. De a francia győzelmet a megillető hangfogóval kezelik azok, akik vissza tudnak emlékezni az angol munkáspárt hasonló győzelmére, amely rövidesen igazolta azokat, akik azt tanítják, hogy a munkásoknak a parlamentben nincs mit ke- resniök, mert a bársonyszékek kényelmes üléseiben hamar elfelejti sőt meg is tagadja a képviselő ur, hogy őt valamikor bérmunkásnak nevezték. Ugyan az a munkás sajtó, amely most Leon Blum-ban a munkásság mesiását látja, annak idején MacDonaldot bálványozta és ma velünk együtt elismeri, hogy az angol lordok házának szolgálattevőbb lakája MacDonaldnál az angol birodalomban még nem volt. Kihangsúlyozni kívánjuk, hogy nem Leon Blum korrupt- ságát jósoljuk itt be, hanem annak az intézménynek, amelynek a kereke mellé a munkások most ültetik. Ha nem fog tudni megalkudni a helyzettel, úgy ott hagyja a fényes pozíciót, ha pedig ott marad úgy minden bizonnyal a MacDonaldok, a Scheidemanok szerepét tölti be, a francia burzsoa osztály elakadt szekerét fogja a munkásokkal kijavíttatni és a további munkás kizsákmányolásra alkalmatossá tenni. Egyebekben mi is arra kérjük a bérmunkások millióit, hogy figyeljenek fel a francia eseményekre, mert tudjuk, hogy abból az ipari unionizmus tanítása, a munkások önmagukért való cselekvésének a felismerése lesz a tanulság, amely utón a világ valamennyi dolgozója találkozik egységben az ipari demokrácia megteremtésénél. Az első számú közellenség Az utóbbi esztendőkben ezt a kifejezést találták fel azok jellemzésére, akik az élethez szükségeseket “törvénytelen és szabálytalan” utakon szerzik meg maguknak. Az alvilágnak szól ez az uj elnevezés, akik ellenségei a köznek, ámbár lehetne vitatkozni azon is, hogy több rablást és idegen eltulajdonítását lehet-e az ő rovásukra Írni. mint a nagyvállalatok tulajdonosaira, akik az ország sok millió munkását az év 365 napján megrabolják, kihasználják úgy, hogy a milliók, akik a tényleges munkát végzik, alig tudnak életet csinálni a maguk részére, mig azok, akik nem dolgoznak, de birtokosaik a termelési eszközöknek, nemcsak, hogy az élet minden javát élvezhetik, de annyiuk van, hogy sem ők, de egész pereputyuk nem lesz képes azt az emberi élet leghosszabb koráig sem felélni. De nem is ezekről akarunk itt szólni, hanem egyik kormány alkalmazott meghatározásáról, aki mint szövetségi alkalmazott hivatalból üldözője az első számú közellenségeknek. Egy ilyen “közellenség” ártalmatlanná tevése után, egy kérdésre azt a választ adta, hogy ennek az országnak “a politika az első számú közellensége, mert az gátolja az igazságszolgáltatást.” Anélkül, hogy részleteznénk ennek a szövetségi alkalmazottnak a jelentését, amelyre a fenti megállapítását építi, csak annyit idézünk abból, hogy felpanaszolja, hogy legtöbb esetben maga a politika az, amely útját állja, hogy az úgynevezett gengszter világban nagytakarítás végeztessék. Ha nem is ezekkel a szavakkal, ebben az értelemben hangzik, hogy a politikának szüksége van terror szervezetekre, amelyet ezektől a jeles férfiak és nőktől szerez be. És ha szüksége van rá, amit mi már régen tudunk, úgy dőreség azt kívánni, hogy kipusztitsa létezésének egyik eszközét. A munkásmozgalom politikai árnyalatában hívők erre azt mondják, hogy ez a korrupció fenn áll a polgári politikában, de a munkások politikája az más. Hát erre csak az a mi válaszunk, hogy a történelem arra tanítja a munkásságot, hogy a politikában úgy a polgári, mint a munkás politikus csak egy utón járhat. Ez pedig az, hogy magának utat nyisson a miniszteri bársonyszékhez, az itt használt eszközök helyes kifejezést nyernek ebben, hogy az ország és a népek első számú közellensége a politika. Ellene, a munkásosztálynak csak egy módja van küzdeni: felépíteni a munkások Egy Nagy Szervezetét az iparokon keresztül, amely a munkásoknak erőt és hatalmat ad arra, hogy rajta kívül minden politizálót mellőzzön, elsöpörjön. Minden nap több és többeket juttat arra a felismerésre, hogy becsületes politika nincsen, azt csak az ipari szervezet gyűlésem alkotják meg. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található m dolgozó emberek milliói között í az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megválv sztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —^ dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. , .... E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibert tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
