Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-16 / 893. szám

1936 május 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hozzászólás Garbai Sándor Gary-i, ill. előadásához (Folyt, az 1-ső oldalról.) rá fog mutatni azon tényezők­re, melyek okozták a magyar- országi forradalom bukását, valamint arra is, hogy miért nem tarthatták meg az osztrák szociáldemokraták az “államha­talmat” mely a kezükben volt. Mert ezek fontos kérdések. Ha más országok munkásai nem vonhatják le a forradalmakból a tanulságot, akkor a sok drá­ga vér, melyet európai testvé­reink hullattak a forradalmak­ban, teljesen haszontalanul ve­szett el. Ha nem ismerném a magyar- országi munkásmozgalom törté­netét és mint ilyen hallgattam volna végig az előadást, azt a benyomást keltette volna ben­nem, hogy Magyarországon nincs is munkás kérdés, hanem csak “paraszt” kérdés van. Másfél órán keresztül ismertet­te a magyarországi 2 millió földnélküli “paraszt” sorsát és egy mondatban sem emlékezett meg ez ennél jóval nagyobb számban levő ipari rabszolgák­ról. Vagy ezek sorsa nem ér­demel szót? Az ipari proletá- riátus soraiban talán nincsen- nek százezrével nyomorgók, akiknek helyzete semmivel sem külömb a “parasztságénál ?” Hogyan élnek a munkanélküli ipari proletárok? Mily elbánás­ban részesítik a bérharcban résztvevőket ? Milyen erővel rendelkeznek a szakszervezetek, melyek elvégre mégis csak az alapjai lehetnek a munkásság felszabadulási harcának? Élőre elvagyok készülve, hogy ezen kérdések feltevésé­ért “ünneprontónak” leszünk bélyegezve, de még ennek árán is el kell mondanunk észrevéte­leinket, amikor nagyhorderejű munkásmozgalmi kérdések vi­tatásáról van szó. Bár ezen előadások az “egységfront” alapján készítettek elő, ez azon­ban nem zárja ki azt, hogy miután meghallgattuk az elő­adót, rá ne mutassunk a hiá­nyosságra. Az előadás keretében rész­letesen kitért az előadó a nincs­telen “parasztság” megrázó helyzetére. A folytatott vizs­gálatok révén a magyar képvi­selőház elé került statisztika kimutatja, hogy ezen földnél­küli családok közül minden százból 60 zsirnélküli levesen tengeti életét. Húsz és egyné­hány száraz eledelen tengődik és tíznél alig több azon csalá­dok száma, amelyeknél nagy­ritkán hús is kerül az asztalra. A falvak megvannak rakva csendőrséggel és egyébb ható­sági személyzettel úgy, hogy szó sem eshetik arról, hogy bármily szervezet megvethesse azokban a lábát. A gyermekek a hiányos táplálkozás következ­tében meghülyülnek úgy, hogy a szülők folyamodtak a ható­sághoz, hogy az iskola kötele­zettség évét 6-ról 9-re emeljék fel, mert a gyermekek csak 9 éves korukban érik el azt a szellemi fejlettséget, mely az első osztály tantárgyának fel­fogásához szükséges. A parasztság ezen szomorú helyzetével szemben kimutatta az előadó, hogy csonka Magyar- ország területének felét néhány ezer nagybirtokos tartja a ke­zében. Hogy a nagybirtokok a technika modern vívmányaival vannak felszerelve, ami feles­legessé tette a földmunkást. A szántás, vetés, aratás, cséplés, széna kaszálás, kukorica ülte­tés, töltés, törés és morzsolás, krumpli kapálás stb. földmun­kák mind gépekkel történnek. Mint más iparokban, úgy a földmivelésnél is a munkás ke­zeket a gépek váltották fel. Úgy, hogy e felesleges munkáske­zek részére csak két ut van: éhen pusztulni, vagy egy eset­leges háborúban lemészárolni. Az elmondottak mind szomo­rú valóságok és minden gondol­kodó embernek ökölbe szorul a keze a magyar dolgozók ellen elkövetett ily gyalázatosságok hallatára. De mint minden do­lognak, úgy ennek is van ész­szerű megoldási módja és hall­juk mit ajánl az előadó? Első sorban meg kell valósí­tani Magyarországon az “Álta­lános titkos választó jogot.” Amikor ennek révén egy de­mokratikus kormányzat veszi kezébe az ország ügyeit, fel­osztani a modern nagybirtoko­kat a földnélküli parasztság között. És ezzel ki is merült az előadó által ajánlott módsze­rek tárháza. Vegyük bonckés alá a megoldás módszereit. Eddig a munkásmozgalomba úgy tanultuk, hogy a kapita­lizmus hivatása a termelő esz­közök kifejlesztése, ami már a mai napig többé-kevésbbé meg is történt. Ahol ez még nem ment végbe, ott ezután fog vég­be menni. Ma már elképzelhe­tetlen az élet fejlett termelő eszközök nélkül. Csak egyetlen példát vegyünk, amely kézen fekvő. Az orosz cárizmus buká­sakor Oroszország technikailag legalább is ötven évvel volt el­maradva. Nem voltak ipartele­pei, vasutai, a mezőgazdaság­ban sok helyen még az ökör is ismeretlen volt és a szántást stb. munkás kezek végezték. Az utóbbi 19 évben - mit tett Oroszország? Minden erejét a technika kifejlesztésére fordí­totta. Az első év jelszavát, mely szerint “földet a népnek” ha­mar elejtette és ahelyett, hogy a földet felosztanák a parasztok között, kolektivákat szervez­nek, melyek állami kezelésben vannak. Ugyanekkor Garbai földosztást ajánl. Kulákokat lé­tesíteni Magyarországban, akik majd gátat képezzenek a for­radalmi munkásság előre törte- tésénél. Akik készek lesznek meghalni, mielőtt földjeiket feladnák, még köztulajdonra is. Ezek lennének az ellenforrada­lom pillérei. Oroszországban még ma — 19 év után is — nagy gondot okoz a kulákság, akik mindenre hajlandók, csak egy darab földhöz jussanak, amelyet magukénak nevezhet­nek. Az előadó ajánlata szerint fordítsuk vissza a fejlődés ke­rekét ötven évvel. A modern földmivelési eszközöket dobjuk a lomtárba és adjuk a földet a parasztságnak, hogy legyen hol túrnia, ha ökörre nem telik, hát kézzel. Nem tartaná az ol­vasó nevetségesnek, ha az United Steel Corporation garyi telepét felosztanák néhány ezer ott dolgozó munkás között és ki-ki magának dolgozna és ter­melnék a sok millió tonna acélt, melyre a modern iparnak szük­sége van? Vagy a Standard Oil Co. telepét? Vagy a gigászi automobil telepeket? Az általános titkos választó­jog értéktelenségét az ameri­kai munkásságnak már alig szükséges magyarázni. Nekünk meg van a szavazati jogunk és a depresszió éveiben a munkás­ság milliói éheztek és éhen pusztultak. Elsorolta az előadó, hogy több országban a szociáldemok­raták részt vesznek a kormány­zásban, többek között Belgium­ban, Hollandiában, a Skandináv államokban, Francia és Spa­nyolországban. Talán azt is meg kellene említenie, hogy Magyarországon a kezükbe volt a hatalom. Németország­ban kormányoztak. Ausztriá­ban uralkodtak és mi van ma ezen országokban ? Magyaror­szágon a fehér terror, Német­országban a nácizmus, Auszt­riában a fascizmus. Hollandiá­ban a fascizmus erősen törtet előre. A többi országok hason­ló sorsra jutnak ha a munkás­ság talpra nem áll és tovább is hagyja kísérletezni a politikai szocialistákat, akik nem képvi­selnek erőt ezen veszedelem megállítására. Ha az eddigi vereségek nem tanították meg Garbait és tár­sait, hogy a választójog és föld­osztás nem megoldás és a mun­Nem régen arról adtunk la­punkban számot, hogy Buda­pesten egy rendőrségi fogoly csak akkor jutott orvosi keze­lésbe, amikor már néhány óra múlva kiszenvedett. A börtön­őr és más intézők nem gondol­ták hogy a rab tényleg beteg. Magyarország a Balkán szom­szédságában van területileg is, igy könnyebben érthető, ha az állapotok sem ütnek el nagyon a balkáni szokásoktól. De a fenti esett Amerika Cleveland városában történt, hogy vala­kit egy autó elgázolása után a rendőrségre vigyenek, de ott, ahelyett, hogy orvosi kezelés alá adnák, a bölcs inspekciós megállapítja, hogy a delikvens részeg és a hidegköves cellába teszik. Másnap reggel még min­dég eszméletlen az illető és kásság továbbra is ily tanítást követ, még nagyon sok forra­dalmi megmozdulás fog vérbe fulladni. A szocialisták kor­mányzási törekvése — mint fentebb kimutattuk — már többször került próbára és ku­darcot vallott. Sok, sok ezer munkás vére pecsétli meg ezen kudarcokat. Meddig akarják még folytatni a kísérletezést? Modern időket élünk. A ka­pitalizmus könyörtelenül hajt­ja végre hivatását. Az iparok összpontosítása révén a va­gyon mind kevesebb és keve­sebb kézben összpontosul. A hatalom az iparmágnások kezé­ben van és politikai kormányok ezek játékszereivé vállnak. A modern termelési viszonyok a munkásság részéről is modern szervezetet követelnek meg, ha a harcot sikerrel akarjuk meg­vívni. A társadalom ütere az ipar és a harc annak lefoglalá­sáért folyik. Ez pedig nem folyhat a parlamentben, hanem a termelés szinterén. A mun­kásságnak oly szervezetet kell felépíteni, amely a harcot a termelés szinterén veheti fel. Forradalmi Ipari Szervezetre van szükség, melynek tagjai tartozhatnak amilyen politikai párthoz akarnak, de az osztály­harcot mentesítsük a politikai pátoktól. A szociáldemokraták eszközeivel több mint félszázad óta kísérleteztünk eredmény­telenül, tegyünk most kísérle­tet a forradalmi ipari unioniz- mus eszközével, amely bár nem uj, de eddig minden életrevaló­sága dacára sem tudott érdem­legesen előre törni, mert nem­csak a kapitalizmus ostorozta kérlelhetetlenül, hanem az úgy­nevezett munkás politikai pár­tok is útját állták. Már nem rózsaszínű reformra van szükség, hanem forradalmi vál­tozásra és ez nem más mint a bérrendszer eltörlése. csak azután tesznek kísérletet a kórházba való szállításra. Az ismeretlen férfi a kórház­ba való szállítása után rövide­sen meghalt. Kinek jutna itt eszébe, hogy vizsgálatott vezet­ne le annak a kinyomozására, hogy meglehetett volna-e az illetőt menteni az életnek, ha mindjárt a rendőrségi cella he­lyett a kórházba, orvosi keze­lés alá kerül ? Ki kéri számon egy ilyen névtelen munkás életét? OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION _ DISCUSSIONS. ADMISSION FREE. Egy Ipari Munkás. Mint részeget zárta el a rendőr­ség, másnap belehalt a szenve­dett sérülésébe

Next

/
Thumbnails
Contents