Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-02 / 891. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1936 május 2.

TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK

"A. K. rovata"

A U. S. STEEL CORPORATION 1934-ben 21 millió 667

ezer 780 dollár veszteséget jelentett, ezzel szemben 1935-ben pedig 1 millió 84 ezer 917 dollár tiszta hasznot. 1935-ben 7 millió 371 ezer 299 tonna acélt termeltek.

LENGYELORSZÁG déli részében hatszáz főnyi fürészmal- mi munkást kizártak a munkáltatók, hogy megtörjék a munkások szervezetét, leszállították a béreket. Az elkeseredett munkások erre azzal válaszoltak, hogy leültek a telepekre szaladó vonatsinpárakra s azokat éjjelnappal megszállva tartották, úgy hogy sem ki, sem be vonat nem közlekedhetett. A munkáltatók képtelenek voltak sztrájktörőket be, s az árut kiszállítani, beadták derekukat. A munkások elszántsága, összetartása győzedelmeskedett.

J. P. MORGAN a világ leghatalmasabb pénzintézetének, iparivállalatainak ura a kongresszus bohóc bizottsága előtt kijelentette, hogy szerinte csak az civilizált, aki legalább egy cselédet képes tartani. Mr. Morgan nem tartja civilizáltnak a társadalom azon rétegét, amely az ő és hasonszőrű társainak számára bőséget, kényelmet és hatalmat teremtenek. Talán igaza is van!?

EBBEN az országban a magántulajdon szentségére 1920- ban 82 ezer 120 rendőr vigyázott, 1930-ban 131 ezer 687,

zott,

1935ség,

kitün

szóra saját édesapjukat, anyjukat halomra korbácsolni, lőni.

A VILÁG HÁBORÚ ennek az országnak 1936 január haváig csekély 45 billió 200 millió dollárba került. Amikor a háború “befejeződött” 1918 novemberében az összes költségek 25 billió 729 millió dollárt emésztettek fel, 1930-ban ezen összeg már 37 billió 873 millió 908 ezer 499 dollárt tettek ki.

Évente több mint egy billió dollárt kell az államnak kifizetni a “szabadság” kötvények visszavásárlására, azok kamatjai a megcsonkított, mérgezett katonák penziói, katonai kórházak fentartása stb.-stb. Hivatalos kimutatás szerint még ma is naponta 79 háborús veterán hal meg a katonai kórházakban. Micsoda óriási összeg csak az, amelyet egyedül ezen ország kormánya fizet ki az ember gyilkolás fentartására, dicsőítésére.

A világ rabszolgáinak egy harmada azért dolgozik, termel háborús gyilkoló eszközöket, hogy a másik két harmadát urainak parancsára ronccsá, halomra gyilkolja s ezt nevezik a huszadik század civilizációjának! Gyönyörű civilizáció!

£ EGYEDÜL New York város sában 390 ezer 16—25 év kö- zötti egyén van akik a munka- nélküliek hatalmas seregét növelik. Ezek közül 140 ezer még- soha sem volt olyan “szeren- esés,” hogy munkához jutott- volna.

Mi ezeknek a fiataloknak az I bjfn^k* Nyomorban,- gyönyöreit kellene élvezniök.

s Nem a természet korlátlan

^clifáálr MnfflPaP'erribefiség

Kerületi értekezlet a bányavidéken

A Bérmunkás bányász olvasói szükségesnek látják, hogy az igazi ipari szervezet ismertetése céljából és annak minél több magyar nyelvű munkás megnyerésére a bányavidék központjában is legyen egy kerületi értekezlet, amelyen Ohio, Pennsylvania és West Virginia bányatelepeinek magyar bérmunkásai megjelenhetnek.

Ezt az értekezletet a Bérmunkás lapbizottsága 1936 május 3-ára hívja össze Martins Ferryben, az Old Community House- ban, Avondale Avenuen, vasárnap délelőtt 10 órára.

Az értekezleten tárgyalási joga van az IWW tagjainak és a Bérmunkás előfizetőinek, mig szavazati joggal csak az előbbiek rendelkeznek.

A bánya ipar munkásai mind jobban érzik, hogy évtizedes unió tagságuk után nemcsak munka nélkül maradnak, de szervezet nélkül is, amely értük valamit is tenni tudna. Ha ebben a helyzetben nem akarja a pusztulás végét összetett kezekkel várni, segítséget kell, hogy nyújtson az osztályharcos ipari szervezet kiépítésében a bánya iparban is. Ezt a célt szolgálja a május 3-án, Martins Ferryben megtartandó kerületi értekezlet.

ama részének, amely bőségben, jólétben tartja ellenségét a tunyasága az oka, hogy ma parancsszóra semmisiti meg a természet áldását, a technika fejlődésének termékeit, hogy aztán nélkülözésben, szenvedjen, így követeli ezt meg a magán- tulajdon, a profit, a bérrendszer. Majd amikor ennek véget vett a munkásosztály akkor bőségben, civilizációban, mint ember élhet.

A FORD Motor Company 1935-ben eladott 1 millió 311 ezer 927 automobilt. Ebből az Egyesült Államok területén maradt 1 millió 65 ezer és 2 autó. Canadába 31 ezer 620, s a világ külömböző részeiben 215 ezer 305 gépet adtak el. Ezzel szemben 1934-ben eladtak 865 ezer 101 kocsit. A Ford Motor társaság az, amely az “Uj Osztás” kormányának semmilyen intézkedését nem vette és veszi ^tudomásul,^ sőt hangsiilyo;.S^^^Lü^TKlaSci ReleSp

kedelmi Minisztériumának jelentése szerint 1935-ben Amerika 48 államában eladtak 3 millió 286 ezer személyszállító automobilt és 724 ezer teherszállító kocsit Canadába 140 ezer személy és 33 ezer teherszállító gépet.

Az 1935-ös piac e meóriási fellendülésével a Ford Motor Company és a General Motors Company arattak óriási profitot.

ANGOLORSZÁG külömböző kikötőjében 1933 január 1-én, 760 teherszállító hajó 1 millió 971 ezer tonna tartalommal vesztegelt. 1934 január 1-én, már csak 482 — 1 millió 239 ezer tonna tartalommal. 1936 január 1-én, pedig 186 hajó 426 ezer tonna tartalommal.

A nemzetközi kereskedelem üzembe hozta az angol hajók óriási részét. Eme nemzetközi kereskedelmet ma az imperialista s államkapitalista országok fegyfprkezési őrült mániám hozta létre. Ma az egéS vimAz uzsorás

Irta: Sütő Péter.

A nap éppen kibontakozóban volt, fényes sugarai mint a megváltó, vagy mint áldás hatott végig mindenkin, lopódzott be minden eldugott helyre, nem nézve bűnös vagy büntelen, öröm vagy bustanya, gazember vagy igazságos, úttörő vagy betörő, szegény vagy kizsákmányoló. Sőt még a börtönök ablakait is megpróbálta ostromolni, hogy bejusson és élvezetét átadja azoknak az embereknek is, akiket azért tartanak fogva, mert megpróbáltak lopni azoknak, akik a börtönöket építtették és sokan pedig azért, mert ennek ellene vannak, de nem csak ennek, hanem a többi becstelenségeknek is, ami a földön folyik.

Az uzsorás ablaka sem volt mentes, de maga az uzsorás sem védekezett ellene, mert ami potyán jött azt mindég a legjobban szerette. Bozontos szemöldöke alatt lévő ravasz szemeivel, éppen a pártatlanul sütő napba nézett, spekulált, hogyan

tudna ebből is uzsora üzletet csinálni. Már többször megpróbálkozott székeket letenni az üzlete előtt, hogy a járó-kelő nép leüljön, oda szokjon, mert hát az a fontos először az üzletnél, megszoktatni a kuncsaftot és később már úgyis oda jön és azután szép lassan csak bevezeti, hogy fizessenek is, de azt nem fogja velük észrevetetni, hogy a nap sugarait fizetteti meg, — mert az bizonyára ártana a másik üzletének.

Az uzsorás egyébbként, nagyon érzékeny ember volt és különös súlyt fektetett arra, hogy mindenki azt higyje felőle, ő a legbecsületesebb em^er a környéken. Ezt el is tudta hitetni mind addig, mig csak üzleti viszonyba nem lépett valakivel. Ha valaki egyszer vásárolt tőle, az vissza már többé nem ment még akkor sem, ha az uzsorás úgy tüntette is fel, hogy portékáit néha-néha félárért adja.

Egyszer egy alkalomkor, nagyon különös vevőre akadt, mert bárhogyan csürte-csavarta a szavakat és állította az ő igazságosságát és a jóminőséget az árucikknek nem használt semmit. Már végre a vevőt is kezdte dicsérni, szép és nagyon ügyes asszony is, de a portékának az értékét nem érti mégsem. Az asszony, aki minden áron vásárolni akart, de sokal- ta az árát és igy már menőiéiben volt az üzletből.

Az uzsorás hirtelen gondolt egyet, talán nem is nagyon sokáig törte a fejét rajta és azért ejtette ki olyan könnyen a száján. Hallja fiatal asszony jöjjön vissza, oda adom magának kereken száz dollárért, ezt csak azért mondta, mert meg akarta tudni, hogy van-e őszinte vevő szándéka a nőnek vagy nincs. A nő egy percet sem tétovázott, hirtelen megfordult és ri- diköljéből kihúzott egy ötvenest és odaadta az uzsorásnak mint foglalót, holnapután hozzák ki a portékát és a másik ötvenest is megkapják, erről pedig addig is egy nyugtát adjanak.

Az uzsorás szemei a pénz láttára tüzes lángba borultak, kezei reszkedtek, nem tudta, hogy mitévő legyen, elvegye a pénzt vagy sem, mert nem volt biztos benne, hogy csinál-e valamit az üzleten vagy sem és a

vásárló előtt nem akarta számolni, igy pillanatnyilag, csak tétovázott, mig végre uzsora lelke mégis csak győzött felette és hirtelen elkapta a pénzt az asztalról és zsebre vágta, gondolta magában, hogy ez a pénz nem csak arra jó, hogy foglaló legyen a megvett tárgyra, de arra is jó, hogy az asszony máshoz nem megy vásárolni, amig az ötvenes az ő kezében van és megspórolja azt a pár szál haját is ami már csak a füle körül lógott, a többit akkor szokta kitépni, amikor a vevő ő tőle a szomszédjához ment és az véletlenül eltudott neki adni valamit.

Még azt is gondolta, hogy hozzá fog még neki Írni valamit, mely kitesz egy tiz, tizenöt dollárt, amit azért nem mondott meg neki, mert azt hitte, azt úgyis tudja a vevő, hogy azért külön kell fizetni. Ennél a határozatnál meg is maradt és mind jár irt is egy szerződést és belefoglalta, hogy a hátra levő összeg még hatvanöt dollár az ötven helyett. Ezt a szerződést most már csak alá kellene íratni a nővel, amig a portékát ki nem visszük, hogy a fu-