Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-02 / 891. szám
1936 május 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. GÖMBÖS jelentette ki, hogy “öröm élni Magyarországon, mert itt az isten paradicsomkertjében élünk.” Hát nézzünk szét ebben a paradicsomkertben kissé. 'A falu kulturálatlansá- gát talán eléggé bizonyíthatjuk azzal, hogy statisztika szerint a falusi árnyékszékek közül 97 százaléka a nyitott, a kutviz 74 százaléka fertőzött, a házaknak padlója 35 százalékban vert agyagföld. Magyarország földjének nagyobbik része 58 hit- bizomány tulajdonos mágnás (közöttük a hírhedt bresciai hiéna Haynau család) kezén van, mig az ipart már csak 46 család uralja. Az ország 7 mil- lióslélekszámához viszonyítva 1935-ben csak 49.765 újszülött gyarapította, mely közül a legnagyobb rész 1 éves kora előtt hullott el. így néz ki nagy vázlatokban az az isteni paradicsomkert, melyről Gömbös ur azt állította, hogy “öröm itt élni.” Igen öröm, de egyenlőre csak a heréknek, panamistáknak, tolvaj politikusoknak stb. csak éppen a munkásosztálynak nem. De egyszer ez is meg fog változni és akkor Gömbös ur helyett a nép fogja majd ezt megállapítani és akkor lesz az valójában igazság, addig demamógia. ORVOS, KÓRHÁZ. Ezek azok, amire nincs a vidéki városoknak pénzük. Ellenben rendőrségi hozzájárulásra 49 millió pengőt kellett volna befizetniük az állampénztárba, melyből eddig csak 13 millió pengőt fizettek be. Ezek szerint 36 millióval tartoznak. (Ha ellopták ezt is, hát a rendőrségnek pechje van.) KISPEST. A Popper-féle textil gyárban a sztrájk változatlanul tart. A sztrájkoló munkásnőket rendőrök, detektívek hajkurásszák, hogy miért nem hagyják abba a sztrájkot. BÁRÓ BEREG GÉZA képviselő a parlamentben egyik beszédében többek között a következőket mondotta: “Csodálom a földnélküli nyomorgó nincstelenek türelmét, hogy még mindég tűrik a mai helyzetet.” Mi csak annyit jegyA KERESZT jegyében. Mivel itt kérkednek a reakció urai az ő keresztény mivoltukkal és hogy Budapesten keresztényuralom van szinte érthető, hogy például az “Industrai” keményítőgyárban dolgozó munkásnőket, leepdő magyar anyákat heti 100 órát robotoltatják és heti tizenkettő pengő munkabérrel fizetik ki. De egészen bátran vehettünk volna más gyárat is szemügyre az állapotok azonosak. vart is megmentsük. De mi lesz akkor ha nem fog aláírni, az uzsorás már erről is tépelődött, amidőn a padlót le és fel járta idegesen, bántotta, hogy nem csinálhatja meg a rendes száz- százalékos profitját, mit máskor szokott. Pa ... mi is az a nő . . . vallásos, én is templom járó vagyok, még pedig gyerek koromtól baptista, meg aztán, miért vagyok ebben az üzletben már harminc éve, azért, hogy ne is tudjam hogyan kell egy női kuncsaftot kezelni amikor egy szerződést kell aláírni, hiszen tudok én a szivéhez is beszélni, meg aztán az észhez is ha kell. Megmondom, nézd én is szegény ember vagyok ... és ne kívánd tőlem, hogy eladjak valamit és még rá is fizessek, nekem is gyermekeim vannak akiknek élni kell és ezt el tudom én mondani sírva is. De ha ez sem használ, akkor a vallásához apellálok. Tudod, hogy Jézus amikor a földön járt mindenét odaadta teérted csak, hogy megmentsen tégedet a bűnből, akit az isten azért küldött a földre, hogy megváltsa az emberiséget és azért kellett AZ UJ NEMZEDÉK. Az iskolaorvosok megállapítása szerint a tanoncok 76 százaléka rendszeres kezelésre szoruló betegségben szenved. A tanoncokat foglalkoztató műhelyek 22 százaléka nedves pinceodukban van. -----ECSEG. Ebben a kis Nógrád megyei faluban egyetlen háznál sincs kenyér. Nincs egy szem bab, nincs burgonya az embgrek és barmok egyformán ,réoán,ékiek. az^Iőbbi megfövi, az utóbbiak nyersen. És ezt nevezik visfln " paradicsomkert jé- nek a kóklerek?” MÁJUS ELSEJE A világ kizsákmányolt bérrabszolgáinak nincsen nemesebb s magasztosabb ünnepe mint május elseje. Hatvan-hetven esztendővel ezelőtt hatalmas áramlatként terjedt Amerika bérrabszolgái között a nyolcórás munkanap eszméje. Az akkori munkásszervezetek egymásután fenyegető magatartást igazoló határozatokat fogadtak el a munkaidő nyolcórára való redukálása érdekében, amig 1884. év október 7-én a Federation of Organized Trades and Labor Unions — a mai AFofL — negyedik konvencióján az alábbi határozatot fogadták el. “Elfogadva a Federation of Organized Trades and Labor Unions of the United States and Canada szervezetei által, hogy 1886 május elsejétől kezdődőleg a 8 órai munkaidő képez egy törvényes munkanapot. A szövetséghez tartozó munkásszervezetek figyelmébe ajáljuk, hogy hatáskörükbe tartozó kerületekben a szervezet szabályait ezen határozat értelmében módosítsák 1886 május elseje előtt.” Amerika kizsákmányolt munkásosztálya elnyomatásának tudatára ébredésétől kezdve, május elsejét választotta a létért való küzdelem harcos napjává, amelyen szolidaritást vállalva támadták a kizsákmányoló osztályt. Az 1884-ik év kongresszusának határozatát, tett követte. 1885—86-ban az egész ország gazdasági életét hatalmas sztrájkok rázkódtatták meg, a nyolc órás munkanap kivívásának érdekében. Európa munkásosztálya csakhamar magáévá tette május elsejének harcos eszmélyét és 1889 julius 14-én a világ munkásságának küldöttei Párisba jöttek össze s a megtartott első világ kongresszuson május elsejét a világ munkásságának nemzetközi ünnepévé avatták. \A kongresszus kimondja egy hatalmas nemzetközi demonstrációnak a megszervezését úgy, hogy minden országban, minden ipari városban egy és ugyanazon a napon a termelők hadserege — május elsején — követeli a hatalmasoktól a 8 órás munkanap elismerését. 1890 május elsején hatalmas demonstrációk rázkódtatták meg Európa és Amerika ipari városait. Ez volt az első eset a világ munkásságának történetében, hogy egy és ugyanazon a napon letette a munka szerszámát, s a munkások vörös lobogója alatt a szolidaritás eszmélyétől áthatva, követelte az élethez való jogát. Az iparok öszpontosulása, a technika rohamos fejlődése megszüntette a 8 órás munkanapért folyó demonstrációkat csaknem valamennyi iparilag fejlett országban. Ma, május elsején a hatórás munkanap, öt napos munkahét az átlagos követelése a bér- rabszolgák hatalmas hadseregeinek. Minden esztendőben félelmetesen száf>ó#fedik aí®nincstelen bérrabszolgálJi ama tábora, ja rettegésben a világi uralkodó osztályát. Német, Olasz, Ausztria, Magyarország | Még néhány más állam munkássága, akik a fascizmus vaskarmainak uralkodását kénytelenek szenvedni, nem ünnepelhetnek május elsején a világ “szabadabb” országainak munkásságával. Azokban az országokban a munkások szabad szervezkedése, május elsejének az ünneplése szigorú büntetés terhe mellett tiltva van, mindennek dacára millió és millió bérrabszolga “szabadságának” kockáztatásával titkos összejöveteleken ünnepli a világ munkásságának egyetlen ünnepét május elsejét. Terveznek, határoznak, készítik elő a véres fascizmus, názismus bukásának végóráját s az elnyomottak hajnalhasadásának napját. Május elsejét a világ forradalmi munkásságának eme nagy napját meg kell, hogy ünnepeljük, meg kell, hogy mutassuk a világ kizsákmányoló osztályának, hogy az elnyomottak osztályával szolidaritást vállalunk az elnyomatás és kizsákmányolás ellen. Május elsejének ünneplésével csatlakozunk a világ munkásságának hatalmas táborához, hogy megmutassuk, hogy egyesülésben, összetartásban rejlik az a hatalom, amely elsöpör minden akadályt a bérrabszolgák hajnalhasadásának, az Ipari Demokráciának utjából. Ama elnyomatás és bizonytalanság amelyben ma élünk, meg kell, hogy tanítson bennünket a szolidaritás hatalmára a közös ellenséggel szemben. A bérrabszolgák kizsákmányolása, elnyomatása nem egy iparban, városban vagy országban történik, hanem az egész világon, ennélfogva a világ mukásságának szervezkednie kell az IPARI EGY NAGY SZERVEZETBEN, egy zászló alatt az egy ellenség ellen. Amikor mi Amerika nagy ipari városaiban ünnepeljük május elsejét ugyanakkor a világ bérrabszolgái Páris, London, Madrid, Barcelona, Port Arthur, Vancouver, Sydney, Stockholm, Prága, Tokio, Maskow, Leningrad, Kiev s számtalan más városban és falvakban minden országban a világ minden részén nemzetiségre, színre, fajra való tekintet nélkül ünnepli a kizsákmányolt világ proletáriátusa egy jobb, szebb jövő reményében május elsejét. KÖHLER SÁNDOR. neki a kereszten kiszenvedni. Jézus mindenét oda adta éretted és te idáig nem adtál semmit, hanem csak mindég kaptál. Most az egyszer kérlek tégedet az isten nevében, hogy adjál, fizesd meg azt, amit a számládhoz írtam, mert az isten ezer annyit fog helyébe adni. Nem szabad olyan fösvénynek lenni, ad meg mindenkinek ami az övé és akkor biztosan a menyországba mész. Az asszonyt ez a szivrehetó beszéd meghatotta és megfizette az uzsorásnak a végösszeghez számított pénzt, aki aztán megelégülten dörzsölte tenyerét, sunya szemeit a pénzre vetette, mig kezével reszketve nyúlt utána, hogy elvegye, de nem sikerült neki zsebre tenni, mert kapzsisága az idegeit tönkre tette és a pénzzel a kezében esett össze a padlón, az ajakáról pedig valamit lehetett hállani a tízparancsolatból, hogy ne kívánd ami a felebarátodé, meg aztán a pénz a sátán a földön és ez idéz elő minden bűnt. A kezeivel azért mégis csak ezt a sátánt ölelgette. Szivéhez kapott és meghalt, de csak egy uzsorással lett kevesebb a földön.
