Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-04-11 / 888. szám
1936 április 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal APRÓ ESEMÉNYEK Női kör, vagy minek is hívják azt a csuda egyesületet, melyről már annyit hallottam, hogy a fejem is fáj, ez a Womens Club. Hogy mivolna ennek az egyesületnek a hivatása, azt igazán nem tudom megírni, mindannak dacára, hogy már a tagjai között érdeklődtem is felőle. Itten Amerikában a nőknek vannak különböző egyesületeik, melyek különböző célért harcolnak. Például ottan van az amerikai forradalom lányai egyesület, mely azért küzd, hogy a bekövetkezendő forradalmat elodázza, mert fél, hogy egy másik forradalmat átélni már nem tudna, hogy miért vagy miért nem, annak egyszerű a magyarázata, magukkal hordják a mai társadalom összes fekélyeit. Ez a Womens Club, amely itten van Detroitban, akarom mondani Delrayban, nem lehet őket mondani sem a forradalom anyjának, sem pedig leányának, inkább valami korcs. Az elmúlt este tartottak valamilyen összejövetelt és hozzáfogtak elénekelni az isten áldmeg a magyart és valahogyan az a pár öreg nénike akik ott voltak, elfelejtette és igy felsültek vele. Éppen igy jártak az amerikai himnusszal is, mert azt nem tanulták még meg. Végre aztán Delraynek egy nagyon kompetens embere, aki ismeri ezeknek a körtagoknak az intelligenciáját és tudja, hogy menynyit bir el agyuk, elszavalta Petőfinek egyik költeményét, melyet még iskolás gyerek koromban tanultunk. Ez a polgári intelligencia. Ezekhez hasonlók vezetik a világot. Nemcsuda tehát, hogy éhen pusztul az emberiség. Az radikálisabb mint ön, jegyezte meg Himler a napokban, amidőn egy hirdetésről beszéltem vele. Persze attól függ, hogy mit nevezünk radikálisnak volt a válasz. Ha az a radikalizmus, hogy a magyarok nyakán élősködjünk anélkül, hogy áz ostobaságon kívül bármit is adjunk nekik, akkor Himlernek igaza van. Mi ugy- tudjuk, hogy Himler ellene van minden forradalmi egyesületnek mint, hogy meg is jegyezte, “Óvjuk a magyarokat, mert a gyárakban elveszítik a munká- jokat,” — cim alatt. Mi az óvás az ellen, amikor millió számra dobják ki őket az utcára ? Ez ellen már óvintézkedés nincsen Himler részéről. Legfeljebb csak sajnálkozik rajta, mert ha nem dolgozik a hiszékeny pária, akkor nem tud fizetni. Pénznélkül pedig még Himler sem fogja őket bolon- ditani. A napokban egy régi ismerősömhöz kopogtattam be, aki látásomra mindjárt azzal állott elő, hogy ő kommunista és ő semmi másban nem hisz, mint a kommunista pártban. A házhoz két újság jár, a Munkás és az Uj Előre. Ez a munkástárs nagyon hü jelképét adta a kommunista nevelésnek. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mit tenne ha a gyárban, ahol dolgozik egy sztrájk törne ki? szkebel- nék volt a válasz és jött a magyarázat is. A gyár ahol dolgozik az AFofL kötelékébe tartozik és szerinte öntudatlan cső- .cselékkel nem lehet sztrájkolni. De hát a kommunista párt segíti megszervezni ezt az ősze- rinte csőcselék szervezetet és miért nem a párt vezérének a fejéhez vágja ezeket, kérdeztem. Ez a munkástárs talán jóhiszemű, mert őszintén nyilatkozott. ,A kommunista maszlag az ő gyomrát is felkeverte, mert már hányás erőlteti. Detroit városa nem éppen arról hires, hogy itten készülnek Amerika fényes automobiljai, vagy a tolvajokat tucat számra leplezik le egymás után, még azért sem, hogy a prohibicióval járó felelőtlenség bélyegét még mindég viseli a lakosság, még arról sem, hogy Coughlin innen küldi szét a fascista beszédét Amerika szerte. Ha már papot is bele hoztam a nevezetességek közzé, akkor megírom, hogy a magyaroknak is van egy nevezetes csillaguk, Becker Jakab tisztelendő ur személyében, aki a magyar lutheránus egyháznak a pásztora. Ez a lelki atya, Delray magyarságának a legjobban megbecsült papja, abban a társaságban ahová tartozik. Becker azért örvendhet a népszerűségnek, mert nyíltan végez minEz év január elsején ebben az országban 20 millió 100 ezer tizenhat és huszonnégy éves egyén élt, amely a következő- képen oszlik meg: 4 millió azok száma, akik felsőbb iskolákat és egyetemet hallgatnak. 500 ezer, akik csak részben járnak iskolába. Fiatal férjezett nők, akik kizárólagosan háztartással foglalkoznak, 2 millió 800 ezer. Teljes és részleges alkalmazással tartják fenn magukat 7 millió 800 ezren. Iskoláikat elvégezték s a henyélők osztályához tartoznak 300 ezer. Iskoláikat bevégezték és a munkanélküliek hadseregét szaporítják 4 millió 700 ezer. Vagyis a fiatalság összességének 28 százaléka a mai társadalmi rendszer keretein belül a tétlenségre van kárhoztatva. Amikor eme óriási számú fiatalságot látjuk a munkanélküliek táborában élőnkbe tűnnek azok az éhség marsruták, melyeket a depressziós évek folyamán az Egyesült Államok “munkás” politikai pártjai rendeztek és rendeznek, melyekben minden arcpirulás nélkül a párt vezérek 50—60—70 éves őszbe borult, a munkától megrokkant öreg aggastyánok kezébe nyomják a jelző táblát melyeken eme felírás van: “Munkát követelünk!” Mintha nem dolgoztak volna eleget! Mintha nem ők volnának azok akik az elmúlt félszázadban — amióta a kapitalizmus hatalommá fejlődött — életük legjavát, szégyenletes éhbérért, gyalázatos elnyomatásban áldozták fel annak oltárán. Nem munka kell a kegyetlen dent. Becker nem hive a tit- kolódásnak, nyíltan iszik és a sör kertben ha meglát egy jóképű menyecskét még meg is táncoltatja, ha megengedi, haza is kiséri. Utóvégre Luther nyomdokait a vallás reformáció terén valakinek követni kell és még a papoktól is szép, ha hivatásukat nyíltan töltik be. Sü. kapitalizmus eme áldozatainak, de nem is Townsend vagy akármiféle üzleti aggkori biztosítás, mert azok, akik elfogadják az aggkori biztosítás helyességét, teszik ezt saját egyéni, személyi vagy üzletük kielégítésére. Nem számolnak azzal, hogy az öregeken kívül milliók vannak, akik éhség, nyomorúság karmai között tengődnek. Ma a termelés és szétosztás eszközei annyira fejlettek, hogy minden épp eszü embernek be kellene látnia, hogy eme társadalmi rendszer hibáit nem aggkori, társadalmi, munkanélküli vagy egyébb biztosításokkal kell foltozni, hanem szervezni a termelők hadseregét a mindennapi harcra a kizsákmányoló osztállyal szemben, hogy megteremtse a világ elnyomott, kizsákmányolt osztályának számára is a technika fejlettségét az Ipari Demokrciát. K. Alászántják a salátát Arizonában a saláta termelőket oly bő terméssel áldotta meg a természet, hogy attól való félelmükben, hogy a piaci ár leesik, egymás között megegyeztek, hogy egyharmadát a termésnek alászántják, ötezer aker salátát semmisítenek igy meg, hogy az árakat magasan tartsák, oly magasan, hogy elérhetetlen legyen azok részére, akiknek nagy szükségük volna a vitamin tartalomra, melyet a saláta nyújt. Mi vár az ifjú munkásra? Ez az utolsó stáció, ahová mehet. János nem is éppen magában bízott annyira, mert a földmunkát csak hallásból ismerte, ha nem inkább a komájába vetette minden reményét, aki még az óhazában tudta, hogyan kell a földet túrni. A gyönyörű láthatár éRpen kapóra jött, mert a koma valahányszor egy szép tábla búzát pillantott meg és valahányszor egy-egy farmert látott a lóval dolgozni, annyiszor adott Jánosnak egy-egy hosszú magyarázatott farmer tudományából. Itten nem úgy van koma mint az óhazában, — mert itten gé-* pék végzik a munkát és könnyű lesz dolgozni, meg aztán sokkal többett is tudunk termelni. — Persze arra nem gondolt egyiküksem, mentői többett fognak termelni, annál kevesebbet fognak majd érte kapni. És arra sem gondoltak, hogy a farmát is éppen úgy vették, mint ahogyan János a házat vette, lefizetésre, akkor még fiatal is volt, jobban bírta a munkát is, nem" úgy mint most, amikor már az inak gyengülnek. Már csak annyira voltak a reménység uj földjétől, a megvett farmájuktól, hogy az istálló tetejét már megtudták pillantani, amidőn az útjukban eső farmháznál egy csomó embert láttak össze gyűlni. Voltak ott kitudja hány százan egymáshoz közzel szorongva állva. Jánosék azt hitték, hogy ottan temetés vagy lakodalom van, mint az óhazában szokott lenni és a falunépe elmegy búcsúzni a halottól vagy a menyasszonytól. A kíváncsiság őket is oda ragadta, meg osztán gondolták, hogy már ők is idevaló lakosok, ha bár a bútort még le sem rakták, de azért mégis illő, hogy részt vegyenek ezen az összejövetelen, nehogy később még szemrehányást tegyen nekik valaki és szégyenbe hozzák a magyar becsületet. Amidőn oda értek, a tömegből éppen emelkedett valaki ki és fellépett egy magas asztalra. Először humorosan kezdet beszélni, elmondott egy pár viccet melynek egyike éppen a János fején találta a szeget, amidőn kezdte magyarázni, hogy az egyik városi emberből lett farmer, a ló hátulyára akarta felhúzni a kötőféket. Ez persze nagyon tetszett a közönségnek és azért is volt rá szükség, hogy a hétköznepiasan öltözött csüggedő farmereket egy kissé megvigasztalja és nehogy még azt találják gondolni, hogy rájuk is ez a sors vár. Jánosék csak akkor tudták meg, hogy itten árverés van, amidőn az árverező kijelentette, ami itten az önök szeme előtt van az minden el lesz árverezve. A bank, aki ezt az árverést intézi mindenkinek ad hitelt, akinek valamije van és rálehet táblázni. Ez a birtok itten már öt generáción keresztül mindég csak ennek a családnak a tulajdona volt. De most a legnagyobb sajnálatunkra el kell, hogy árverezzük, mert nem fizették meg még az adóját sem. János az előbbi viccet még eltudta volna viselni, ha bár azt is egyenesen magára vette, de ezzel már nem tudott kibékülni, hogy ezek még öt generáción keresztül sem tudták megtartani ezt a földet. Hát hogyan fogja ő akkor azt, amibe csak egy párszáz dollárt tett le? A kocsival szépen megfordultak és útjukat visszafelé vették a városnak, de hosszú ideig nem szóltak egymáshoz, mire János mégis csak megtörte a szótlanságot és komájára nézett. — Mégis csak igazságuk van azoknak a forradalmároknak. Csak akkor lesz a szegény népnek földje, ha azt lefoglalja. Sütő Péter.
