Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-04-11 / 888. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 április 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .............. $2.00 One Year ........... $2.00 Félévre ........................, 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Husvét (K. A.) Minden esztendőben az egész keresztény világon ez időtájt hozsannát -zengenek és hirdetik, hogy tizenkilencszáz esztendővel ezelőtt feltámadt a békesség apostola. Azt mondják nekünk, hogy az ő feltámadása “békességet hozott a földre s szeretett az emberiség között,” hogy az önzést, gyűlöletet kiirtsa egyszer és mindenkorra az emberek gyarlóságáról a földünkön. Krisztus eme fáradsága, önfeláldozása bámulatos volt, s követői minél jobban szaporodtak, annál távolabb estek tanítójuktól. Az elmúlt tizenkilencszáz esztendőban a kereszténység uralma alatt az emberiség óriási része, a nincstelenek osztálya között folyt a kiváltságos osztály hatalmának érdekébeni kínzás, mészárlás. Háborút, háború követte. A keresztes hadak rémitő mészárlásokat, borzasztó csonkításokat vittek végbe Krisztus szeretettéi között. És ma tizenkilencszáz esztendő múltával az egész keresztény világ óriási fegyverkezéssel készül egy újabb, még a keresztes hadaknál is barbárabb csonkításra mészárlásra. A Krisztusi szeretet és békesség megvalósítása a földön, csak azoknak a munkája lehet, akik a termelés és szétosztás gépezeteit irányítják az által, hogy megszüntetik a magán tulajdont, a bérrendszert amelynek védelme érdekében borzasztó zsarnokság, mészárlás folyt le az elmúlt tizenkilencszáz esz- tendőben. Nem volt még háború, amely a világ munkásosztályának érdekeiért folyt volna. A béke, a szeretet, a jólét, az igazság érdekében érdemes és szükséges harcolni s éppen ma, amikor az egész világ bérrabszolgái között rettenetes állapotok uralkodnak, amikor sokkalta nagyobb az elnyomatás, kizsákmányolás az éhség és nélkülözés mint tizenkilencszáz esztendővel ezelőtt, ez bizonyítéka annak, hogy a feltámadott “megváltó” nem hozott boldogságot, szeretetett, jólétett az emberiség számára. De ezt el lehet érni, meglehet valósítani, de ehez a világ kitagadott bérrabszolgáinak a szervezkedése szükséges az Egy Nagy Szervezetben az IWW* ban, amely szervezetnek tántoríthatatlan célja megszüntetni a mai társadalmi rendszert és helyébe az ipari társadalmat ültetni, amelyben nem profitra, hanem szükségletre termelnek. Ez a társadalmi rendszer lesz az, amelyben békességben, szeretetben és boldogságban fog élni az ember. Megoldás összetörése, de az az intelligens törekvés, hogy a gépet az ember, a teremtés koronája, a maga könnyebbségére, a maga előnyére használhassa ki. Ez elsősorban a munka idő megrövidítésével kell, hogy történjen. Mi az ipari termelés tanulmányozása után úgy látjuk, hogy a mai gépek mellett a munkás munkaidejét legalább 50 százalékkal kell levágni ahoz, hogy minden dolgozni akaró munkás munkához juthasson. De itt erősen kihangsúlyozni kell azt, hogy ezért a levágott munkaidőért olyan fizetést kell a munkásnak kapnia már ebben a rendszerben is, amelyből a maga és családja minden szükségletét kielégíteni tudja. Ezt az igazi változást egyetlen politikus nem fogja a munkások részére megvalósítani. Ezt csak a munkások a saját ipari szervezetükön keresztül tehetik meg, azzal az útmutatással, amint azt az IWW tanítja és hirdeti a munkások Egy Nagy Szervezetben való egyesítésével. Los Angelesi levél —— - — - - - — - — Amikor időm és körülményeim megengedik, mindég meglátogatom a Bérmunkás olvasóit, szőnyegre kerül azon fogas kérdés, meddig és mikor lesz vége a mai helyzetnek? Az IWW nem Ígéri a dolgozók és nincstelenek rétegének, hogy a Kánaán földjére vezeti, ez a szervezet erejétől függ a dolgozók által. A los angelesi Bérmunkás olvasói száma bár kevés, de közel állanak a forradalmárok eszméihez. Nem vállveregetés ez tőlem, hogy Páltól avagy Pétertől várják a dolgozók sorsuk megj avulását. Ilyesmi a tudatlanságon alapszik, ez egy megszokott betegség, hogy Péter alussza ezeréves álmát, ez még nem jelenti, hogy a nagy idők kerekeit vissza lehet fordítani. Az IWW nem akar egyetlen egy dolgozóból sem martin nevelni, de egyet elvár, ez pedig az, hogy ahol körülményei a dolgozóknak megengedik, vegyék fel az agitációt, saját érdekükbe, ha nagyobb célt nem is érhetnek el, legalább lapjuk a Bérmunkás érdekébe emeljenek szót, az nem kerül pénzbe avagy fáradságba, igy megsokszorozzuk olvasóink számát, pergetjük a tudós magvát, mert “a tudás hatalom.” Ezt kell a dolgozóknak cselekedni, nem csak Los Angelesbe, de keresztül széles Amerikában, ha ezt nem tesszük nem a Bérmunkás hibája, amily mértékbe tesszük ezt oly mértékbe közeledünk a felszabadulás útjára. Erre neveli az IWW a nincsteleneket az utolsó 30 éven keresztül megszakítás nélkül. Ha a fenti sorokat megszívleljük nem kérdezzük, mikor lesz vége a mai áldatlan rendszernek, mely csak nyomort jelent osztály részünkre, de szervezkedjünk az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ba. G. Bakos. A CLEVELANDI MAGY,AR IFJÚSÁGI EGYLET 45 ÉVES JUBILEUMRA KÉSZÜL. Nemcsak a Bérmunkás clevelandi olvasói, de a magyar IWW- isták szerte az országban előnyösen ismerik a clevelandi Ifjúsági Egyesületet, amelynek Buckeye Roadi termeiben nem egyszer tartottak konvenciós gyűléseket és tudományos előadásokat. Ez a testület május 17-én, vasárnap déli kezdettel saját házában bankettal egybekötött mulatságán ünnepli 45 éves fenállását, amelyet a magunk részéről is üdvözlünk annál is inkább, mert az Ifjúsági Egyesület munkás tagsága egyike azoknak a polgári testületeknek, amelyek az IWW harcait a Bérmunkás megmozdulásait úgy anyagilag mint erkölcsileg is minden időben támogatták. Hisszük, hogy a nagy épület kicsinek fog bizonyulni az Ifjúsági Egyesület barátainak a befogadására jubileumi ünnepélyük akalmával. Azok a milliók, amelyeket a Szövetségi kormány szükség munkálatokba fektet, vajmi keveset jelent a munkanélküliség kérdése szempontjából. Ezt a “nagy terv” hangoztatása idején alig egy maroknyian látták, de a WPA gyakorlati működése mind több és többeket juttat erre a felismerésre. Massachusetts állam kormányzója szerint az Egyesült Államokban a munkanélküliséget csak úgy lehet megszüntetni, ha az ötnapos munkahetet bevezetik és azt szigorúan be is tartják. . Amerikában nem fehér holló, hogy egy-egy polgári politikus, mint a jelen esetben Massachusetts kormányzója, olyan kijelentéseket tegyen, amely megett sok, úgy nevezett “munkás” vezér is elszégyelhetné magát, mert ezek még a kijelentéseikben is vigyáznak ne hogy azt a munkaadók szövetségét, akikkel “nehéz” ügyleteikat bonyolítják le, magukra haragítsák. A polgári politikus ellenben ismeri a munkások ebbeli értelmét és tisztában van vele, hogy különösen az elnök választási időszakban nemcsak a pártjának, de önmagának is kamatoztató a munkáskérdésekkel való szimpatikus foglalkozás. Mind ezektől eltekintve tagadhatatlan, amint annak úgy szóban mint Írásainkban számos esetben kifejezést adtunk, hogy a munkanélküliség egyik oka, hogy a meggyorsított termelésben sokat dolgoztunk. Csak egy kis részét tudjuk megvásárolni annak, amit a gépek segítségével előállítunk. Sok munkatársunk kikerült a munkából és önmagunkat is hónapokra kidolgozzuk a raktárakban felhalmozott áruk segítségével. Ennek megváltoztatási módja nem a régi recept a gép ELVINYÍLATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dorgozó másik csoport ellen us/.itsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megválv áztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belSL
