Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-21 / 859. szám
1935 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata-------------------------A kizsákmányoló osztály és uszályhordozó politikusai képtelenek a hatodik esztendős rettenetes válságot megoldani. Nem találnak kivezető utat arra, hogy a válságot is megoldják s a mai rendszert is fentart- sák. A termelő eszközök rohamos fejlődése lehetetlenné teszi azt. Mi tudjuk, hogy ennek a pangásnak az egyetlen megoldása a termelő eszközök társadalmasítása utján jöhet csak létre. A világ munkásosztályának Egy Nagy Szervezetbe való tömörülése által. A kizsákmányoló osztály is tudja ezt és ennek elodázására minden eszközt felhasznál a fas- cizmus köpenye alatt, tiz és százezreket végeztet ki és bör- tönöztet be azokból a bérrabszolgákból, akik eléggé bátrak és szervezkedni mertek uralmának megdöntésére. Ha uralma úgy kívánja, akkor háborút csinál, amelyben a bérrabszolgák millióit szántatja alá. A kizsákmányoló osztály szenylap- jai háborúra uszítanak, azt mondják, hogy ha ma háborút üzennénk Japánnak, vagy valamely más ellenséges országnak ez a lehangolt, megcsömörlött ország népe azonnal az élet sürgés-forgását venné fel, mindenki dolgozna, minden szövőgyár, cipőgyár, acéltelep, hajógyár, lőszergyár, a mezőgazdaság virágzásnak indulna s a városok utcáin, a műhelyekben, a gyárakban a munkások ezreinek ajkáról visszhangzik a szenylapok uszítása, hogy “egy jó háború gyorsan kirántana bennünket eme zavaros helyzetből. A háborút vissza síró munkások a szenylapok prostituált szerkesztőinek tolla után gondolkoznak és bedőlnek amikor olvassák, hogy “milliók szüntelenül munkanélkül, rosszabb mint egy háború. Kérdezze meg azokat az embereket akik Franciaországba voltak, ők megfogják mondani, hogy ők boldogabbak voltak amikor a sáncárkok pocsolyáiban hevertek, mint itthon, amikor munkanélkül tespednek. Ki akar háborút? Senki sem! De jöhet, és nem is lesz az olyan rossz mint ahogy az látszik, a háborúk mindig megszüntették a pangást. A háború két dollárra emeli a búzának vékáját, a gyapot, a vas s minden árucikknek értéke lesz. A munkások jó fizetést kapnak.” A felületesen gondolkodók bedőlnek az ilyen ostyában beadott maszlagnak, nem tudják, hogy a helyzet ma teljesen más mint 1914- ben, amikor Európa minden állama fegyvert ragadott és egymást gyilkolták, 1914 és 15- ben ennek az országnak termelése alább szált. 1916-ban az Európából érkező hajók valamennyién érkeztek az államok megbízottai és mindent ami raktáron volt, gyapjú, gyapot, ruha, cipő, réz, vas, fegyver, lőszer, búza, kukorica, hús stb. vevőre akadt, kiürültek a raktárak s a gyárak és ipari telepek kapuin megjelentek az örömet jelző táblák “Help Wanted.” A szükségleti cikkek rohamosan emelkedtek, csiga lassúsággal követte ezt a bérek emelkedése. Igen ez 1916—18-ban volt, amikor a háboru.t viselő országok megbízottai készpénzzel a zsebükben egymás ellen licitáltak a kész áru megvétele érdekében. 1917-ben amikor Európa háborús országai kifogytak a pénzből, megszűnt a vásárló képesség, a kormány és magánkapitalisták 27 billió dollárt kölcsönöztek az Allies nemzeteknek, amely összeg csaknem teljes egészében itt maradt újabb áruk vásárlása fejében. Amikor ,ez a rettenetes összegű kölcsön veszélyben volt, a kormány háborút üzent az Antánt nemzetek ellen. Még nagyobb lett a prosperitás a kizsákmányoló osztály számára. A munkásosztály eggy.es iparokban, mint a vas, szövő, mezőgazdaság, végezte a muníció gyártást, a hét minden napján napi 12—14 órát dolgoztattak vele, 50—60 dollárt keresett és amikor kalapot, cipőt vagy inget ment vásárolni, ha 5—6 dollárt kértek a száját fintorgatta és flegmatikusán kérdezte “nincsen ettől jobb,” amig a harctéren munkástestvéreinek vére folyt, amelynek ontásához a gyilkos szerszámokat ő gyártotta minden lelki furdalás nélkül, — addig volt néhány garassa, de amint megszűnt a gyilkolás, beállott a nyomor. A zebra csikós selyem ingeket felcserélte a kék vászoning és az “Overalls.” A következő háború, amelyet a kizsákmányoló osztály ravasz módon készít elő, -hogy a termelést és szétosztást még kevesebb kezekben öszpontosit- sa, nem fog a munkásosztály számára az elmúlt világháborúhoz hasonló “prosperitást” hozni. Ma minden állam teljesen a csődben vagy a csőd szélén áll. Nem fognak sem az áruért, sem az áru termeléséért készpénzzel fizetni, az állam veszi át a termelést és az ahoz szükséges munkaerőt kényszer sorozás utján fogják végrehajtani. Ma már nagyon sűrűn hangoztatják a kizsákmányoló osztály uszályhordozói, hogy in the next war “Conscript the Wealth and Conscript labor.” A kizsákmányoló osztály a munkásosztály révén, életén keresztül kívánja továbbra is fenntartani uralmát. És ha a háború nem kedvező számára bevezeti a fascizmus könyörtelen uralmát, — amely számára nem oly költséges — és végeredményében csaknem azt éri .el vele, kiirtja a munkásosztály lázadó és gondolkodó részét. Szabad utat teremt a végletes kizsákmányolás terén. Mind- kettőtt ma könnyen intézheti el, mert a munkásosztály széttagolt, szervezetlen, közömbös jövője felett. Ethopia az utolsó kétségbeesésében az Egyesült Államokhoz fordult, hogy legyen segítségére elhárítani azt a vérontást amire a feketeing.es s még feketébb lelkű olasz fascisták készülnek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma elutasító választ adott, azzal a megjegyzéssel, hogy “úgy Ethopia, mint Olaszország tagja a League of Nation”-nak ahová azon ügy elintézés alá tartozik. Ettől többet nem is várhatot Ethopia a demokratikus Egyesült Államoktól. De mégis többett kapott mint a ‘békéért harcoló?” “proltár hazától” amely a legelsők között volt ahová Ethopia fordult. Oroszország “munkás” kormánya még csak arra sem érdemesítette a tiz millió lakosú Ethopiát, hogy válaszolt volna kérvényükre. Több mint valószínű, hogy túlságosan elvoltak foglalva az orosz forradalmárok — szocialisták, szindika- listák, anarchisták bebörtönö- zésével. — Egyik legközelebbi lapban beszámolunk amerikai munkásmozgalomban jól ösmert IWW-isták száműzetéséről — vagy olvasgatták a judás aranyakat a fascista Hitler markába a hatszáz milliós márka Ugyan akkor, mikor az AFofL konvencióján Green minden erejével azon volt, hogy diktá- toros hatalmát, törekvéseit ráerőszakolja a delegátusokra, egy másik alakulat, melynek már is sokkal több tagja van mint az AFofL-hez tartozó unióknak az automobil iparban, nagy toborzó gyűlést tartott a Bell Island-i nyílt téren, ahol 20 ezren hallgatták meg az aranyszáju, fascista papot, Coughlint, aki ezen kompánia unionnak a disszónoka. Ha egy tiszta munkás unió, osztályharc alapján, demokratikus, tagsági vezetés mellett létezne az automobil iparban, akkor sem Green, sem a csuhás Coughlin nem volna képes oly sok követőket találni, nem volnának képesek befolyást gyakorolni az autó iparban dolgozó munkásokra. De ki ne utálná meg, mikor egy Green basa lejön, akinek nagy fizetése mellett az a bűne is meg van, hogy kétszer eladta az autó ipar munkásságát és rákényszeríti akaratát a delegátusokra, akiknek nagyrésze jó unionista, harcos szervezeti munkás, akik kiépítették az automobil iparban, ahogy úgy, az AFofL csoportjait és milliókat gyűjtöttek és küldtek be Greenéknek. Nem lesz csoda, ha ézek megutálva Green diktatúráját, cseberből vederbe, a Coughlin fascista union- jába (Association-jébe) állnak be. Ugyan akkor vannak értelmesebb munkások, akik tisztán látják, hogy az Association, melyet Coughlin kontrolál, melynek nem szabad sztrájkról, osztályharcról, magasabb munkabérről és rövidebb munkaidőről tárgyalni, melyet rendelés törlesztését. Nem le- szünek egy csöppet sem meglepetve, ha teljesen kisül, hogy Olaszország hadserege Oroszországban készült fegyverekkel, gázokkal, maró savakkal gyilkolja Ethopia nincstelen proletárjait. Az őrült sebesség a vigyázatlan járás és hajtás ebben az országban 1934-ik esztendőben 36 ezer egyén életét oltotta ki az automobil. Ugyanezen évb.en a sebesültek száma 850 ezer volt. A lőpor és a fegyver feltalálása óta az automobil az, amely óriási számban szedi áldozatát. Az 1933 és 34-ik évek között az R. J. Raynolds Tobacco Co. igazgatójának fizetése 18 ezer dollárról 60 ezer dollárra emelkedett. Munkásainak heti keresete 13 dollárról 13 dollár 50 centre emelkedett. Ezt nevezik a vagyon széjjel osztásának (Share the Wealth.) Háborúban a katona és az öszvér édes testvérek, mindketten barom módra mennek a halált osztó fegyverek .elé, hogy mgvédjék gazdájuk a kizsákmányoló osztály további uralmát. Cryslerék nem csak, hogy megengednek, hanem ők magok segítettek megszervezni, melynek a sorai közzé akarják az összes automobil munkásságot beszorítani, nem lehet a munkások érdekében, igy a két meglevő rossz között nem tudnak választani. Sokan azt hitték, hogy még könnyebben lehet majd az AFofL-ből munkásszervezetet csinálni, illetve munkásérdekek megvédésére felhasználni, mint a Coughlin és Crysler házi unionját. Ezek között a kommunisták is az AFofL-t támogatták, építették. Most bebizonyosodott, hogy egyik olyan rossz mint a másik. “Automotive Industrial Workers Association,” tehát nem is union, melynek a munkás tagságát, a Compania uniókból szedték össze Crysler, Dodge, Briggs, Packard, Murray Body, Graham Paige, gyárakba alakultak meg a csoportjai és elhihető, hogy már 26.000 tagságuk van. Miért n,e? Hiszen ezeknek nem szabad sztrájkról beszélni sem, sőt még amint a pap bácsi mondta nekik, még azt is megteszik, hogy azért fognak követelőzni, hogy az automobilok árát felemeljék, mert amint a pap mondta, akkor a gyárosoknak is több profit volna, és a munkásoknak is több jutna, mert a tőke hajlandó testvériesen együtt működni a munkássággal. Mint az egyszeri testvér, akinek egy barackot kellett megosztani a kisebb testvérével, a magját adta oda, mivel az volt az egyik fele a baracknak. A szépen hangzó “Association is igy osztozkodik a profiton. Vi. Coughlin auto unionja
