Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-14 / 858. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1985 szeptember 14. KÖVETKEZTETÉS, ELŐRELÁTÁS... CHILD LABOR INTRODUCTION: Éberségünk és szellemi tevékenységünk uj utakat nyit m.eg előttünk s nagyban kitágítja a figyelem mezejét. A szellemi erő arra kényszeríti az értelmet, hogy a megfigyelt uj dolgokból következtetést vonjon le. Következtetéseinket nem ábrándokból, hanem tényekből kell levonnunk. A józan gondolkodás kialakulásában a következő lépés: az .előre látás. Az előre látás az a tehetség, a mely meg látja, hogy a következéseink megtartásának valószínűleg milyen eredményei lesznek. Ezzel együtt jár, sőt ebből alakul ki: az elővigyázat és az óvatosság. Szeptember 1-én, lefolyt IWW értekezleten elhangzott szavakból én el loptam egy néhányat. Hamár el loptam nem akarom magamnak megtartani, hanem az alábbi sorokban közlöm, a Bérmunkás olvasó táborával. Az elhangzott szavakból a tanulságot levonva, akarom hasonlítani, a világ ipari szervezet nagy eszmélyét. De mihez is hasonló? Hasonlatos a cédrus fához, a cédrus fa csak Szíria magas hegyein nő, melyek 6500 láb magasak a földközi tenger színe felett. A cédrus fa ki van téve a legnagyobb viharoknak, akár merről jön a vihar, mindég szembe találja magát v.ele de nem árthat neki, mert gyökerei olyan mélyen és erősen a földbe, a kőszikla közzé furakodik. Az idők folyamán keresztül, valahányszor a vihar megtépázza, annyiszor furakodik a gyökerei a kősziklák közzé mélyebben és mélyebben. Ezért hasonlatos az Egy Nagy Szervezet, a cédrus fához. Ha jel fogtam fel a delegátus mtár- sak elhangzott szavait, nekem úgy tetszett mintha panaszkodtak volna. Pedig panaszra nincs.en ok, mert az Egy Nagy Szervezetnek fundamentuma erős, megdönthetetlen. Talán inkább a munkások nem u.gy munkálkodnak mint a hogy kellene! (Nem szemrehányást teszek.) Mert nincs jogomba, hogy valakit a munkájába kritizáljak. Csak az elhangzottakból, a tanulságom akarom papírra rakni a Bérmunkás olvasóinak. Azért irom, hogy a mtársak panaszkodtak, mert azt mondották, hogy nagyon nehéz megértetni a munkás milliókkal, hogy szervezkedjenek az IWW zászlaja alá. Hát az nem baj! Akkor elfelejtik a muhkástársak azt, hogy az egész világ munkásai, kevés kivételével, mind szervezetbe vannak. Különböző néven nevezendő vallási szervezetekbe, szakszervezetekbe, különböző néven nevezendő radikális vagy polgári szervezetekbe. Ezek úgy tele vannak tömve múlandó tanításokkal hogy még most az igaz tanítást meg nem értik. Hanem én úgy látom az idő nem messze van, hogy a munkás milliók a régi álmukból felébrednek, és az elavult tanítások által csalódottan találják magukat és akkor menekülnek. De hova? Az Egy Nagy Szervezet táborába, a mely minden hegyek tetején áll. (a hegy a tudományt jelenti.) Egyik mtárs szépen ecsetelte az orosz kommunisták 17 éves munkáját, a német szocialisták és ezekhez hasonlóaknak munkájukat. Ezeknek fövényre van épitv.e a fundamentumok, ezeket a következő háború mind meg semmisíti. Csak az áll meg a melynek kő az alapja. Azt kérdezhetnénk, hát az Egy Nagy Szervezetet nem érheti a veszedelem? Dehogy nem! D.e igen, csakhogy nem semmisítheti meg, mert a cédrus fához hasonló gyökerei a dolgozó tömegekben vannak. Az én elvem az, tartsa meg a vallását, vagy szervezetét mindenki addig, mig őtet a szervezete el nem hagyja. Ezen sorok úgy hangzanak mintha én tétlenségre Ítélnem az IWW tagjait. Távol legyen tőlem. Sőt inkább kétszerezett erővel kell a munkát folytatni, a tanító és nevelő munkát, mint jó szőlő munkások, kapálják, gyomlálják, azon kertet a melyben munkálkodnak, mert csak úgy terem jó és sok gyümölcsöt. Az augusztus 31-iki tanulmá- nyos színdarab is, a mely be lett mutatva sok egyént gondolkodóba ejtett, de nem kell azt gondolni, hogy most már mindjárt közzénk jön, ha kívánna is, nem tud, mert telve van hamis eszmékkel, kívánják a jót, de nem tér beléjük. Próbáljuk meg, egy poharat töltsünk tele ecettel és töltsük rá a bort nem csak hogy nem tér bele, hanem mind a kettő elromlik. Hát akkor mit tegyünk? ürítsük ki a poharat és mossuk ki jól, tisztára és csak úgy töltsük belé a bort. Mindenkinek saját magának kell felismerni az Egy Nagy Szerzet eszméjét és akkor könnyű lesz meg szervezni a proletárokat. Addig is meg ne szűnjenek az Egy Nagy Szervezet jelen tagjai a tanítói munkát végezni. M. Vékás. PASSAIC, N. J. Az IWW vegyes szervezete gyűléseit tartja 18 Monroe St. a Paleside Av,e. Comernél a Makocsi Hallban Garfielden, szombaton délután 2 órai kezdettel. Figyelem!! Figyelem!! PHILADELPHIAIAK a philadelphiai IWW együttes csoportja, gyűléseit minden második csütörtök este 8 órakor tartja. Az MTW helyiségben 152 South 3d St. Philadelphia. A few decades ago, nearly all of the work that was done by children was done in and about the home, and by children working with their parents. Where home conditions were satisfactory, such labor was not necessarily harmful to the child or to society. In :his way, many children not only learned how to do a great many things, but also formed habits of industry and of application. As industry has been taken out of the homes and centered in factory, mill and mine, a great change has taken place in the character of Child Labor. Instead of a helper and learner, the child has now become a wage earner. Instead of working with and for the parents the child now works A little more than a century ago, Sir Robert Peel and some of other great humanitarian leaders in England, became aroused to the terrible conditions under which some children were employed, particular^ in the cotton factories. Such factories had but recently been established and as they relied mainly upon water power they were located along streams, often quite remote from the more populous centers. The new mechanical inventions of this period made possible the employment of young children, and to secure such labor, the factory owners went to the orphan asylums. Large numbers of orphans were “bound out” to the employers for a period of years. These pauper apprentices, some of them not more than five or six year3 of age, were housed in great bar- rak-like buildings, were often compelled to work twelve, fourteen, and even sixteen hours a day, underfed and underclothed, and in factories where little attention was given eithei to their health or to their morals. Accidents were numerous and the ranks of these puny laborers were decimated by disease. Such conditions as these eventually attracted public notice. The Board of Health of Manchester in 1796 called attention to the effect upon the children of unhealthful conditions, night work and long hours and also to the effect that a continuance of such exploitation of childhood must have upon life and industry in future years. After considerable agitation, the first for a stranger, who too often is but little concerned in welfare and is primarily interested in the profits to be made from his labor. As a result, we now have more than a million children in the various industries in the United States. As the Children are thus brought into the industrial life they are young, immature, and have but little power of resistance. Lined up against them are the great powerful industrial concerns — greedy for gain, and keenly athirst for every unit of labor at the cheapest possible price. Many of these children are employed for long hours, and under conditions which are a serious menace to their physical and moral well-being. legislation looking to the protection of the child worker was passed. This first factory acts extending down through the century. After some years of agitation in which Robert Owen, himself a mill owner and employer of children, took a leading part, a second factory act was passed in 1819. Like the first act this one applied only to the cotton mills, but its provisions applied not only to the pauper apprentices but to other children as well. Children under nine years of age were prohibited from working in these mills, and children under sixteen were not to be employed more than twelve hours per day. The next important legislation was in 1833, when these provisions were extended to all textile mills. The hours of labor of children from nine to thirteen years of age were limited to eight and of children from thirteen to eighteen years of age to twelve hours a day. An important new provision of this law was that providing for factory inspection with the power to enforce the laws. Shortly after this, attention was called to the wretched conditions under which women and children were working in the underground mines. A report by a committee in 1842 showed that not infrequently children began working in the mines at the early age of five. As a result of the disclosures made, a law was passed prohibiting the employment of women and children in the underground mines. (To by Continued.) Olvasás után adja lapunkat szomszédjának HISTORY OF CHILD LABOR — IN ENGLAND. Junior Column
