Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-10 / 854. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 10. SZILÁNKOK A mozgató erő, mely ser kenti és előre viszi mozgalmunkat: tények. Nem képzeletre vagy érzelmi dolgokra épült mozgalmunk. Mert ha ez utóbbi volna igaz, vallásos bigottság volna a jövőnk. Úgy mint a szocialista, kommunista és más hasonszőrű mozgalmaknál, hol könnyekre, vagy más mesterséges, de könnyen kiváltható emberi indulatokra utaznak, hogy ezáltal túllicitálva az ebben művész polgári elemeket, megközelítsék, esetleg befolyásolhassák a tömegeket. Mi el- vitázhatatlan gazdasági jelenségekre utalunk. Ezt próbáljuk felöltöztetni a könnyebb felismerés, néha színes virágaival,, ami nélkülözhetetlen kelléke az újságírásnak. “Tények és megjegyzések” rovatunk sokszor könyvekre menő anyagot foglalt magában^ alkalmat adva olvasóink azon részének, kik komolyan keresik az élet visszásságainak motívumait, gondolatukban feldolgozni s környezetükben tovább adni a felismerést. Talán a hőség, vagy más volt az oka a rovat lapunkbóli kimaradásának, de mindenesetre kívánatos, hogy “A. K.” továbbra is gyüjts.e és leadja azokat, szemelőtt tartva egy lapunktól és mozgalmunktól szükségszerűen távollevő, de megértő olvasónk véleményét: “Nem tudom ki az az “A. K.,” de rovatja egyike a legértékesebb része a Bérmunkásnak.” (Lapunk múlt heti számának egész 7-ik oldalát “A. K.” cikke foglalta le — szerk.) Termelési rendszerünk zűrzavar felé vezető menete a tömegek vásárló képességének lerombolásában nyilvánul meg. Nem a termék mennyisége a mérvadója az általános jólétnek. Ellenkezőleg. A termékek szétosztása, annak ésszerűtlen ferdesége, mely nyomorba dönti a népmilliókat. Ettől a lehetetlennek ismert folyamattól próbálták és még ma is próbálják a New Deal-esek megszabadítani közéletünket gyerekes “I wish”-szerü cécóval. S miA Gépipari Szervezet 440- ,es clevelandi csoportja augusztus 25-én, vasárnap nagy PIKNIKET tart az Uj Vass Farmon, (Stop 24 Kinsman Rd.) Különböző sport játékok értékes dijak mellett. Belépő dij 25c. Tánc késő estig. Ingyen Buss szállítás reggel 9 órától délután 2 óráig 8622 Buckeye Rd. 123 Buckeye Rd. és Kinsman Rd.-i villanyos végállomástól. STANA GYÖRGY munkástárs a Bérmunkás képviseletében meglátogatja Illinois és Indiana államokban lakó olvasóinkat és a magyar munkásokat. Kérjük munkájábani támogatását. A LAPBIZOTTSÁG. vei itt tényről van szó, mely nem enged gyerekes érzelmisé- get, természetes, hogy minden kísérletük kísérletnek marad. A termelés eszeveszettül halad — a fogyasztás apad. Az utóbbi néhány hónapban nőtt a termék mennyiség, mig a termelésben alkalmazottak száma csökkent 7 százalékkal, a fizetés pedig 4 százalékkal. Ezzel arányban nő a profit és halmozódik fel a fogyasztót vagyis vevőt nem találó kész termék. Ugyanaz a krónikus betegségbe ma gazdasági életünknek mely egyszerre ezreit csukta be a gyártelepeknek, milliókat dobva ki a reménvtelen munkanélküliségbe s a megalázó közsegélyre. Technikai fejlettségünk fokát megállapító s ennek alapján jósolt menthetetlen összeomlás lehet, hogy nem válik be percnyi pontossággal, de ezen veszély folyton lebeg profit és árurendszerünk felett. A mi feladatunk nem a veszély — ugyan lehetetlen — elhárítása de a tömeggondolat ido- mitása a közelgő ui korszak megértéséhez; erők képzése és gyűjtése a “szabad verseny” által komplikáltá tett termelési és szétosztási folyamat egyszerűsítéséhez és ésszerűsítéséhez. Azoknak a munkásoknak, kik nem voltak szerencsések egyetemet látogatni doktori diplomákat szerezni, de komolyan tanulmányoztak társadalmi és gazdasági kérdéseket, meglátásuk, tudásuk méréséhez talán jó lesz ha megemlítjük a napokban elhunyt Williams esetét. Williams egyszerű középiskolát végzett. Ez a képesítés aligha nyújtott tudást a betűvetés mesterségéhez. Mégis mikor a halál keresésére indult, egy missiouri egyetem újságíró tanfolyam osztályának direktori székében találta. Az újságírás művészetébe mestereket képzett ki hosszú éveken keresztül, noha saját iskolai képzettsége az átlagembert csak hiányosan tanítja meg a mondat szerkesztésére: sötétben hagyja az események maga egészébeni meglátásánál, még kevésbbé annak mérlegelésénél. Sikerét egyéni akaraterejének tudhatnánk be. Ami valameny- nyiünkben meg van kisebb vagy nagyobb mértékben. Ennek a helyes mederben való kihasználása őszinteséggel párosulva minden munkásnál megmérhetetlen lehetőséget kínál. Tudásunk saiát magunk általi lekicsinylése épp oly bűn, mint elért ismeretünk hiú felvonultatása. Tudásunkat mérni a közjóért tett munkánk sikerével tehetjük. Anyagi siker a mai árurendszerben szinte lehetetlen, annál nagyobb és kielégítőbb lehet törekvésünk erkölcsi jutalma a tömeggon- dolat ésszerű utakra való terelésében. Tanuljunk, hogy ismeretünk fáklyája utat mutathasson a sötétben botorkálóknak. Megint írunk a “vadember”- ről. Savage rendőrkapitányról. Ugylátszik, ő megtalálta az titat .egyéni sikeréhez. Akaratlanul vagy akarva mindig ott látjuk a gyárosok sztrájktörő szervezetével, amit jobb- hangzással “Egyesült Iparokénak (Associated Industries) neveznek. Ennek a bandának látható feje Frew Long, a Pittsburgh - ból Cievelandba származott hivatásos sztrájktörő. Méltóbb segítő társat, mint ez az emberi érzésből nagyon kevéssel biró Savage aligha találhatott volna. A Terminal Tower védtelen női sztrájkolóinál kifejtett állatiasságát most folytatja a május óta folyó szövőgyári sztrájkolok között. Bev.ert fejek, gyanútlan munkásotthonok feltörése, orvtámadásokban specializál. Nemcsak az IWW sztrájkjainál, de mindenütt, ahol a munkásság verekszik nagyobb darab kenyérért, felüti fejét ez a korcs némber. Kétségtelen, hogy a gyárosok judáspénze még nagy állásokat tartogat részére hacsak — ki tudja? — el nem éri a “sors” keze, mely néha-néha lesújt az ilyen békés munkásokat felháborítóan durva kezelőkre. Ha igy lenne, akkor is csak magára vetehtne. S—n. Gyíilésezik-e az Internationale? Az elmúlt lapszámunkban beszámoltunk arról a vörös te- rorrcl amely az elmúlt négy-öt hónapban a “proltár hazában” szedi áldozatait. Leközöltük azon forradalmárok neveit akik Amerika Leavenworth börtöne elől menekültek a “szabadság” hazájába és IWW tagjai és rokonszenvezői előtt jól ismertek. Tiz-tizenkét évi Oroszországban való tartózkodásuk alatt világosan látták, hogy a “proletár diktatúra” nem más mint a proletáriátus a termelő bérrabszolgák végtelen és irgalmatlan kizsákmányolása. Mint szabadságszerető forradalmárok elégedetlenkedtek, lázongtak ama rendszer ellen, amely nem felszabadítja az orosz proletá- riátust, hanem mindjobban az állam rabszolgájává teszi. Az uralkodó osztály, a “kommunista” párt, komiszárjai négy-öt hónap alatt csaknem százezer kommunistát, szocialistát, szin- dikalistát és anarchistát internált az ország külömböző helyein felállított barakokba. Ezeket a forradalmárokat ez esetben nem az isten kegyelméből uralkodó orosz cár küldte oda, nem kancsukás kozákok kisérték őket egymáshoz láncolva, hanem a “proletár diktatúra” komiszárjai, akik “vörös” hadseregének mindenre kész szolgái szuronyt szegezve őrködtek. A kommunista párt vezetőinek, Stalinéknak szükségük volt arra, hogy eme önzetlen forradalmároktól megtisztítsa az ipari központokat. Szükségük volt azért, mert tudták, hogy önzetlen becsületes forradalmárok nem hajlandók szentesíteni a francia-csehszlovák fegyverbarátságot. Nem hajlandók Oroszország “vörös” hadseregét a francia — csekho- szlovák imperializmus szolgálatába állítani pusztulniok kellett. A komiszárok és a “vörösök” pápájának jelszava ma nem a világforradalom, hanem a békesség és fegyverbarátság a burzsoa osztály kormányaival. Internálják az ország forradalmárait és irtóháborut üzennek a világ osztálytudatos munkássága ellen, ha az saját maga választott eszközökkel kívánja megvívni harcát a kizsákmányoló osztály ellen. Ma amikor már azt hiszik a moszkvai komiszárok, hogy szénájuk rendben van, újból világgá kürtölik, hogy a “kommunista Internationálé” augusztus közepe táján megnyílik. A kommunista Internatio- nálé utolsó összejövetele 1928- ban volt. Stalin uralomra jutásakor kijelentette, hogy “ez az intézmény sohasem fog többet gyülésezni,” s nem ő rajta múlott, hogy mégis talán gyülésezni fog. Az internált forradalmárok és a világ különböző országainak forradalmárai követelték és a vörösök pápájának akarata ellenére kimondották, hovy a kommunista Intmationálé hetedik kongresszusa 1935 május elsején jön össze Moszkvában. A küldöttek nagyrésze április végére megérkezett, Stalin minden megokolás nélkül május 23-ikára halasztotta. Május 23-án, Stalin tudtukra adta a küldötteknek, hogy “it may never be held” a küldöttek lázongtak, tiltakoztak, követelték a kongresszus megtartását, a küldöttek nem tágítottak, nagyrészük Moszkvában maradt s ugylátszik, hogy rábírták az Internationálé kizárólagos bitorlóit, hogy az ösz- sz.ejövetelt megengedjék, megtartsák. Nem tudjuk, hogy Stalinék puhultak-e meg, vagy a küldöttek adták be derekukat á Stalinizmus őrült taktikájának, — de inkább az utóbbit tételezzük fel, mert újból hozza a táviró, hogy a Comitern augusztus közepetáján összeül. Nem várunk semmi újat ettől a kongresszustól sem, ami a világ kizsákmányolt bérrabszolgáinak helyzetén javítana, mert jól tudjuk, hogy a moszkvai komiszároknak sokkalta fontosabb a diktátorság a munkásosztály felett, mint az őszinte forradalmi egyetértés teremtése a világ osztálytudatos forradalmáraival. Tudjuk, hogy szemfényvesztő hazugsággal fogják támadni a fascizmust, a náziizmust és ugyanakkor száz és száz milliónyi arany rubbelt szállítanak a nazibankokba, hogy “tönkre tegyék Hitler uralmát.” Ha tényleg igaz, hogy a kommunista Internationálé tényleg összeül, annak reánk az osztálytudatos forradalmárokra vonatkozó határozatait közölni fogjuk. A. K.
