Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-27 / 852. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS ^^Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1935 JULY 27.____ NUMBER 852 SZÁM. Az állami sztrájktörők kudarcot vallottak a sztrájk megtörésében TACOMA, WASH. — Köny- gás, puskatus, szurony és a nagybani letartóztatása a sztr áj kólóknak drámai jelenete­ket idézett fel a fürésztelepi munkások sztrájkjában a két heti aránylagos csend után, amikor az állami milicia meg­támadta a picketelő munkáso­kat az elmúlt pénteken dél­után. Ezen hetyke legények oly szilárd ellentállásra találtak a szervezett munkások picketvo- nalán, hogy négy órai harc után, — mely idő alatt a picke- tek túlérett paradicsom és ha­sonló eszközökkel dobálták — kénytelenek voltak visszavonul­ni az Armoryba, a picketek és szimpatajzerek gúnyolódása kö­zepette. A pénteki demonstráció vá­lasz volt az előbbi napon tör­tént támadásnak a milicia ré­széről, amikor a sztrájkolok az egyik picketelés alatt álló gyár­hoz vonultak ki vagy százan. Azonban alig értek oda, a kato­naság teljes felszereléssel kö­vette őket és könygázbombák- kal visszavonulásra kényszeri- tették a város belső részébe. Péntek délután 4 órakor, amikor a néhány iskolásgyerek sztrájktörőnek a hazafelé in­dulása esedékes volt, a picketek négysorosán álltak a hídfőnél, mely összeköti a várost a gyár­negyeddel. A katonaság is meg­jelent és felszólították a sztráj- kolókat a távozásra, azok azon­ban megsem mozdultak. Ekkor repülni kezdtek a gázbombák, de a szél visszavágta a gázt a katonaságra és könnyezni és köhögni kezdtek. Hogy még jobban élvezhessék a saját medecinájukat, a sztrájkolok a felnem robbant bombákat is visszadobták a katonákra. Már csaknem harcképtelenné válltak a katonák, amikor a teherautó­juk megjelent, melyről uj mód­szer segítségével lövelték a gázt a sztrájkotokra. Azonban ez sem tartott sokáig, mert va­laki egy még füstölgő bombát talált és nem késett, hanem egyenesen a truckra irányítot­ta azt. A még füstölgő bomba lángba borította a gáztartályt. A tűz láttára a katonák fej­vesztve futni kezdtek, de csak a sztrájkolok soráig futhattak, mert azok .elfogták őket és le­fegyverezték. A katonaság meg­erősítést kapott, akik kivont szuronnyal támadtak a sztráj­Az Al^legiti a bószo kát a bérlevágásban kólókra. Ekkorra már a sztráj­kolok szemei kidülledtek és vö­rösek voltak a sok gáztól, de azért állták a helyüket. Az egész város annyira tele volt gázzal, hogy az irodákat és üz­leteket bezárták, mert nem bír­ták tovább a gázt. A katona­ság is kezdett elvonulni a lak­tanya felé, de a tömeg kitar­tott, amig a “vitéz” katonák teljesen eltűntek. A harc idefejlődése látszólag jó hatással van a sztráj kólók­ra. A szolidaritás sohasem volt tökéletesebb a sztrájk kitörése óta, mint most. Minden nézet- eltérés megszűnt a harcosok kö­zött és csak egy cél lebeg előt­tük, kitartani a győzelemig. Az általános véleményt fejezte ki az egyik sztrájkoló, amikor a harc lecsillapodott, mikor ki­jelentette, hogy “mi tudjuk, hogy a szervezet nem az ami­nek lenni kellene. De a harc folyamatban van. Győzni fo­gunk. Amikor .ezt elérjük, tud­ni fogom, hogy melyik az én szervezetem. Ez az IWW. X73821, PORTLAND, ORE. — Ben Friedman, kizárólagos tulajdo­nosa a Portland Sportwear Ma­nufacturing Co.-nak “jó mun­káltató volt” másfél évvel eze­lőtt, amikor gyártani kezdte a zipper jacketeket. Akkor csak két leányt alkalmazott és a ka­pital oly kicsi volt, hogy még a két leánynak is sokszor vár­ni kellett, hogy megkaphassák a hetibérüket. De Ben törekvő és takarékos üzletember volt. Nehezen dolgozott és nem is tartott neki sokáig, hogy ren­deléseket kapjon, mivel olcsób­ban vállalta, mint versenytár­sai. Amint az üzlet növekedett, szükségessé vált ügynök alkal­mazása és több leányt állított munkába. Három hónappal eze­lőtt, amikor a tavaszi szezon a magaslatán állott, a munká­sok száma már 18 volt. Addig az ideig a munkások heti 36 órát dolgoztak 40 cent órabér­ért, amint azt a textil kód elő­írta. Ben törekvése elérte a si­kert és most már jómódú üz­letembernek nevezhető. A mun­kások azonban úgy találták, hogy ezen átmeneti idő alatt — amig az üzlet megnőt, Ben is megváltozott és már nem volt olyan “jó munkáltató.” Röviddel azután, hogy az NRA meghalt, a Garment Workers Union 228-as lokáljá­nak szervezője meglátogatta Friedmant azzal az intencióval, hogy számokkal bizonyítsa be neki, hogy mily megtakarítást eszközölhet ha beleegyezik, hogy a Garment Workers Uni­on megszervezze a gyárában dolgozó lányokat. Mellékesen jegyezzük meg, hogy ez a szer­vező egy nő, akinek működése nagyon hasonlatos a többi AFofL szervezőkével. Az asz- szonyság már 25 éve főszerve­ző Portlandban és ezalatt az idő alatt gazdag asszony lett belőle. A tények nem arra val­lanak, hogy vagyonát takaré­kossággal szerezte. Ily magas állást betöltő tisztviselőnek ha­talmába volt a rabszolgák bé­reit a lehető legalacsonyabb színvonalon tartani és ennek a szolgálatnak ellenében a hálás munkáltatók nem megvetendő bónuszokat jutattak neki. A hatalma korlátlan és a szerve­zet tagjainak kísérlete ezen ab­solute hatalom megtörésére ed­dig nem járt eredménnyel. A szóban forgó munkáltató, amikor látta, hogy a 40 cen­tes órabér megtartása már többé nem kötelező, az union által felajánlott darabszám be­hozatalát kedvezőnek találta az üzlet gyarapítására. Lefize­tett 20 dollárt, melynek ellené­ben kapott a szervezettől né­hány száz “union lábéit” és egy szép reggelen a szervező, Mrs. L. Gee tudatta a lányokkal, hogy ebben az üzemben ezután “szervezett műhely viszonyok” lesznek és felszólította a mun­kásokat, hogy mindegyikük fi­zesse le a 2 dollár 30 cent be- iratási és havi járulékot. Kije­lentette, hogy a lányoktól függ, hogy elfogadják az ajánlatot, vagy elhagyják a műhelyt, mert elég leányt tudnak külde­ni a szervezetből. Ezután a szervező lelkesítő beszédet tar­tott a lányoknak a union label jelentőségéről, mely biztosítéka a jobb minőségű árunak és ez­után nekik is kötelességük, hogy jobb munkát csináljanak, mint eddig. Magasabb bérek, rövidebb órák és jobb munka- viszonyokról azonban nem esett szó. Ez a szervezet ilyen kicsi­ségekkel nem foglalkozik. (Folyt, a 7-ik oldalon.) A nemzetőrök gázbombákat dobnak a sztrájkoló fatelep munkások közzémunkások közzé.

Next

/
Thumbnails
Contents