Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-28 / 873. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD ____^Cleveland, Ohio pending —-------- —--------------- ------------------ ■!■■■ ............................................... .................. ■ ^^1.1 V,) I ll|/< I /■ VOL. XXIV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1935 DEC. 28. . I NUMBER 873 SZÄM.-----------------------------------------------------------:-----------------------------------—-----------------------------------------------------------------------------------------------­Fokozott akció indult a Kentucky bányászok kiszabadításáért Az American Federation of Labor vezéreinek árulása dacára a Motor Products sztrájk áll NEW YORK, N. Y. — A. B. Chandler, Kentucky állam uj kormányzóját, aki az elmúlt héten foglalta el hivatalát a kö­zel jövőben egy, az állam külön­böző részeiből befolyásos pol­gárokból álló bizottság fogja felkeresni, akik a Harlan me­gye evartsi ütközetből kifolyó­lag börtönbe került union szén­bányászok feltétlen szabadon bocsájtását fogják kérelmezni. Az eddig, Rubby Laffoon volt kormányzó által megkegyelme­zett W. Hightower, W. Hud­son és Elize Phillips részére is ugyancsak kérni fogják a felté­tel nélküli szabadságot. A Kentucky Miners Defen­se Committe titkára — Herbert Mahler a közeli napokban ismét vissza utazik Frankfortba, ér­tekezni a bizottság megbizottai- val és megtenni az előkészüle­teket Chandler kormányzó fel­keresésére. A hét rab bányász közül még mindig börtönbe vannak: W. B. Jones, Chester Poore, AI Ben­son és Jim Reynolds. A fentiek és a három, akik feltételes sza­badságon vannak kint, “gyilkos­ságra való összeesküvés” vád­ja alatt voltak elitélve az 1931 május 5-iki támadásból kifolyó­lag, amikor a felfegyverzett gunmenek megtámadták a bá­nyászok picket vonalát. William Hightower, a 80 éves harcos kiszabadulása után New Yorkba jött, ahonan West Vir­giniába veszi útját, hogy ismét családjával lehessen. Itt időzé­se alatt orvosi kezelésben volt, hogy megrongált egészségét né­mileg helyre állítsa. Az osztály­harc foglyainak karácsonyi alapjára tartott összejövetelen beszélt, ahol hatalmas ováció­ban részesítették a jelenlevők. Elzie Phillips, a bátor negro bányász, visszatért Evartsba, ahol családja varta, William Hudson pedig Russevillebe ment ahol felesége és öt gyer­meke kimondhatatlan örömmel fogadták a négy év hat hónap óta börtönben szenvedő apát. A Kentucky Miners Defense Committee felszólítja az összes munkás szervezeteket és rokon­szenvező testületeket az egész ország területén ko-operációra, hogy karácsonyra az összes fog­lyok kint legyenek. A felhívás többek között a következőket mondja: “Testületek, osztálytudatos munkások, rokonszenvezők a munkásszervezetekkel egyetem­ben haladéktalanul küldjenek táviratokat, vagy special deli­very leveleket Gov. A. B. Chand­ler Frankfort, Ky. címre és kö­veteljék a még börtönben levő négy evartsi bányász feltétel­nélküli szabadonbocsájtását ka­rácsonyra. Ezen munkásokat koholt vá­dak alapján ítélték el “gyilkos­ságra való összeesküvés” vádja alapján, három gunmen halá­láért, akik életüket veszítették, amikor fegyverrel támadtak a picketelő bányászokra. Ezen négy, valamint a napokban ki­szabadult három bányász ártat­lanságáról megfelelő bizonyíté­kok kerültek Ruby Laffoon volt kormányzó elé. Félreérthetetlenül adjuk tud­tára Chandler kormányzónak, hogy az ország munkássága követeli az igazság érdekében ezen négy bányász minden fel­tételnélküli szabadságát, úgy­szintén Laffoon volt kormány­zó által feltételesen szabadsá­golt három bányász részére is, akiknek büntetését négy és fél évre szállította le.” A clevelandi építő ipar munkásaihoz! Mind azok, akik az épitő ipar­ban dolgoznak és hívei az Egy Nagy Szervezet eszmélyének, azok lépjenek összeköttetésbe az IU 440. helyiségében 8622 Buckeye Road az IWW-hoz tartozó IU 330. tagjaival, hogy egy nagyobb szabású szervezé­si munkát megindíthassunk az épitő iparban is. Ácsok, kőművesek, festők, villany szerelők, minden más szakmai és szakmanélküli mun­kások, akik az épitő iparban dolgoznak, Egy Nagy Szerve­zetben, az IWW 330-as számú uniójában szervezendők. Itt az ideje és kedvező alka­lom, hogy végre ezen iparban is megvesse a lábát az Egy Nagy Szervezet, melyet csakis a gondolkozó, harcias, tevé­keny munkásságnak érdeke, hogy megszervezzen, győzelem­re vigye. Az IWW, IU 330. tagjai. DETROIT, MICH. — Az autó mágnások és az AFofL szövet­ség sem képes a Motor Products sztrájkoló munkásainak erős el­határozását megdönteni. A sztrájk a hatodik hetébe lé­pett, de a sztrájkolok szolidari­tása éppen oly szilárd, mint volt az első napokban. Az AFofL sztrájktörők elleni gyűlölet azonban minden nappal fokozó­dik. Dillonnak — az AFofL ve­zérének kísérlete, hogy a gyár­ban most dolgozó munkások között a kormány ellenőrzése alatt tartassák meg a szavazás és igy határozzák meg a mun­kások, hogy mely szervezet képviselje őket a tárgyalások­nál, kudarccal végződött az Au­tomobil and Metal Workers In­dustrial Union közbenjárása folytán, mely szervezetnek 2000 tagja amég ma is sztrájk­ban áll és rendszeresen pickete- lik a telepet. Joseph Daylor és Thomas Parry a közös sztrájk- bizottság elnöke és titkára ígé­retet kaptak a National Labor Relation Boardtól, hogy a sza­vazás nem fog végbe menni, amig a sztrájk folyamatban van. Azon testület utasítására, melyet képviseltek Washington­ban, a két megbízott anyagi támogatásért folyamodott a Lewis féle Committee for In­dustrial Organization-hoz, amit tiszteletteljesen megtagadott a nevezett bizottság. Daylor és Parry, Green elnö­köt is felszólították, hogy uta­sítsa Mr. Diliont a vezetése alatt álló United Automobilt Workers szervezet tagjainak visszavonására a sztrájktörés- től a picket vonalra, azonban Green nem adott elégtételt a sztrájkolok megbizottainak. Daylor beszámolójában meg­jegyzi, hogy Green “összeszi­dott, amiért tagja elttem amo­lyan éjjeli légy unionnak” mire Daylor hozzá teszi, hogy in­kább egy éjjeli-légy unionnak, mint egy nappal-sztrájktörő tá­kolmánynak. DILLON MENTEGETŐ DZ1K. A UAWA álláspontját annak elnöke Dillon, a következőkép próbálja kimagyarázni a sajtó jelentésében: “Mi szavazást kívánunk a NLRB ellenőrzése mellett. A függetlenek azzal vádolnak, hogy nem ko-operálunk. Pedig ők egy nagy hibát követtek el, amikor a sztrájkot proklamál- ták, velem nem értekeztek. Ha a nem ko-operálás alatt azt ér­tik, hogy tagjainkat nem hagy­tuk az utcára vonulni, akkor tényleg nem ko-operálunk.” A sztrájk kitörésekor az AFofL-nek 350 tagja volt a telep 3500 munkása között. Az­óta több száz tagot toboroztak a telepen dolgozó többi sztrájk­törők közül. Az AFofL vezérek minden tiltakozása dacára erős mozga­lom van a local tagsága között arra, hogy mégis kivonuljanak a munkából és a picketvonalon segítsék a sztrájkot győzelemre vinni. Ez ideig a sztrájk szetlirozá- sára irányuló minden kísérlet hajótörést szenvedett. A NLRB által kiküldött R. M. Pilkington szerint ezen kísérlet “száz per­centes kudarcnak” nevezhető. A SEBESÜLT SZTRÁJKOLÓ ELHALÁLOZÁSA. Az első súlyos következmé­nye a harcnak december 15-én következett be, amikor is Carl Swanson munkás a Jefferson Clinicen bele halt a golyó által okozott sérülésbe, melyet az előbbi napokban kapott. A picketelést tiltó rendelet még mindig érvénybe van az East End részén a telepnek. A sztrájkzóna állandóan erős ren­dőri őrizet alatt van. A sifták cserélésénél, úgy a bemenő, mint kijövő sztrájktörőket lo­vas rendőrök védik. Ily körül­mények között a hatásos picke- telés teljesen lehetetlen, mond­ja a sztrájkbizottság. Az autó­osztaga a sztráj kólóknak azon­ban hatásosan folytatja tovább a felvilágosító munkát a félre­vezetett munkások között, aki­ket rábírtak a sztrájktörésre. L. B. OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Thumbnails
Contents