Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-06 / 850. szám

1935 julius 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AZ ORSZÁG gerince a közép- osztály, hirdették és hirde­tik a reakciónak politikusai. Ennek a középosztálynak a hi­res urambátyám és kérlekalás- san típusának érdekében van szint.e 100 százalékig lehetet­lenné téve az, hogy a középis­kolákig nem is beszélve a fel­sőbbiskolákról elbírjanak jut­ni a proltárok gyermekei. Min­den állami és városi hivatalbe­li állás ezek számára van re­zerválva és a hinduk kasztja kismiska ezeknek a kasztjához képest. Ezek kezében van az állami és városi közigazgatás és szinte monopolizálják az or­szág gazdasági életét, mint an­nak vérszivó heréi. Azonban mindez nem elég nekik. Miskol­con oly szemérmetlenül rabol­ták a közvagyont, hogy végül bíróság elé kellett patronjaik­nak állítani őket. Székesfehér­váron Zavaros polgármesteré a 15 havi börtön az ilyen ered­ményes közszolgálatért, Újpes­ten jelenleg folyik a vizsgálat és eddig 70.000 pengős rablást állapítottak meg az adózók pénztárából mit elemeitek. Ha sorra vennők a többit, úgy Iegiónyi volna számuk. Azon­ban az még nem került nyilvá­nosságra. A bíróságok, mely­nek tagjai szintén hozzájuk tartozók, érthető, hogy amikor a munkásmozgalmakba részt­vevők felett ítélkeznek, ott röp­ködnek az éves fegyházbünte­tések, mig kasztjukhoz tarto­zó banditák a nehéz tízezres rablásaikért hónapocskákkal usszák meg a börtönt. Az előb­biek mivel zavarják a konszo­lidációt, mig az utóbbiak alap­pillérei annak, e reformkurzus idején természetesnek is tűnik ez. SZEGED. A szegedi tanyavilág­ban a csecsemők halálozási arányszáma 30 százalék. A gü- mőkcrós halandóság is lénye­gesen nagyobb a tanyákon, mint Szeged város területén, a nemibetegségek száma és a bujakór is rohamossan terjed a szegedi tanyákon a nép tá­jékozatlansága és védtelensége miatt, mint a jelentés mondja, melynek a végén szószerint ez áll: Hogy 50 év óta semmisem történt a tanyák közegészség- ügyének fejlesztése érdekében. Szeged város 7644 pengőt állít be a költségvetésbe, hogy eze­ken a bajokon valamit segítsen. Tetszik érteni ezt akkor, ami­kor pl. Újpesten 70.000 pengőt sikkaszthatott egy köztisztvi­selő. Mit jelent ez? DE AZÉRT van itt pénz dögi­vei. A Gömbös reform költség­vetésében pl. a kormányzóság tételei igy festenek: A kor­mányzó tiszteletdija egy évre 120.000 pengő, (havi 10.000 pengő.) A kormányzó kabinet- irodája, az épületek karbatartá- sa évi 900.000 pengő. A kor­mányzó rendelkezési alapja (oda fordítja ahova akarja) 52.000 pengő. A kormányzóság fenntartása tehát egymillióhet- venkettőezer pengőjébe van ennek a megcsonkított kis or­szágnak. A képviselőház évi 2.280.000 pengőt. A felsőház (arisztokraták külön parlament­je) 187.690 pengő. A képvise­lőházi őrségre (Tisza alapítása) 101.960 pengő. A képviselőház elnökének rendelkezési alapja (élsz. köt. nélk.) 16.000 pen­gő. összesen tehát 2.584.650 pengő. A kormányzóságé 1.072.000 pengő. E két feles­leges intézmény tehát beleke­rül évi 3.656.650 pengőbe. E felesleges pénzpocsékolásról mely itt nem áll meg e két té­telnél majd következőleg foly­tatjuk. Akkor amikor nem rit­kaság, hogy magyar ember éhenhal Magyarországon és a csecsemőhalandóság tizedeli a magyart mert nincs pénz meg­mentésére, ilyen flancokra mil­liókat pocsékolnak el és ezt ne­vezik Gömbösék reformprog­ramnak. MAGYARORSZÁGBAN még 1000 községben nincs köve­zett ut a legközelebbi vasút­állomáshoz. Ha .eső vagy hó van, akkor beragadnak az ök­rök és lovak a kerékagyig érő sárba. Ja nincs pénz utakra. NEM ÚJSÁG. Kiskunmajsán Álla István napszámos 8 hó­napos gyermeke meghalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyermek éhen halt. Az eljárást a hatóság megindítot­ta a gyermek anyja .ellen. Hát ami azt illeti ez is egy elinté­zés, de nem az éhhalál küszö­bén állók megmentésére. MENEKÜLÉS. Valamikor a ma­gyarok amikor ez még lehet­séges volt igyekeztek Ameri­A Kentucky Harlan County bányászok — akik a bányász sztrájkból kifolyólag életfogy­tiglani börtönbüntetésre van­nak ítélve — kiszabadítása ér­dekében széleskörű akció van kialakulóban. Már eddig is számos szervezet és lokál támo­gatja az akciót, többek között a Brotherhood of Railway and Steamship Clerks 1399 számú lokálja határozati javaslatott fogadott el, mely kimondja, hogy: “Elhatároztatott, hogy mi, a Brotherhood of Railway and Steamship Clerks 1399 lokál­jának tagjai a 1935 junius 11- én, megtartott rendes üzleti gyűlésünkön követeljük W. B. Jones, Wm. Hightower, Ches­ter Poor, Jim Reynolds, Elzie Phillips, William Hudson és AI Benson, azonnali és minden feltétel nélküli szabadon bo- csájtását és: kába kijutni e tejjel mézzel folyó Kánaánból, most is min­dent .elkövetnek a menekülésre hatványozottabb mértékben mint azelőtt. Van akinek sike­rül, (jaj de kevés szám ez,) van akinek nem. Hansa József­nek például nem sikerült még az idegen légióba sem munká­hoz jutni miért is Tornyospál­ca községbe főbelőtte magát és meghalt. Tehát inkább a légió vagy a halál mint a Kanaán. OPEN FORUM. Newark, N. J.-ben minden pénteken este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében 8 Centre Street top floor a saját helyi­ségében, szemben a Tub állo­mással. Belépő dij nincs. Kér­dések. Hozzászólások. Minden­kit szívesen látunk. A GRU newarki osztály rendes gyűlését tartja minden ked­den este 8 órakor, 8 Cen­ter St. alatt. “Elhatároztatott továbbá!, hogy ezen határozati javaslat .egy példánya elküldendő Rubby Laffoon, Kentucky állam kor­mányzójának és: ^‘Elhatároztatott, hogy mun­kás szervezetek és a munkásság ügyével rokonszenvezők figyel­me mindenfelé felhívandó ezen határozati javaslat támogatá­sára.” Aláírva: H. F. Krehn, titkár. A fenti szervezet akciója követésre méltó az egész or­szág területén levő szervezetek es liberális egyesületek részé­ről. Azok akik nem ismerik a Kentucky bebörtönzött bányá­szok ügyét, forduljanak a Ken­tucky Miners Defense Commit­tee, 94 Fifth Ave. New York, N. Y. cimre, ahol úgy a fenti határozati javaslat másolatát, mint a Kentucky ügyet ismer­tető iratok is beszerezhetők. A munkás szervezetek akcióba lépnek a Kentucky bányászok kiszabadításáért bizony már nem szívesen vet­ték föl és a béréből is letörtek, amennyit csak tudtak. Most már régen nem dolgozott. Az eggyik asszony békítőén odaszólt: — Szép-e a kenyere, Benkő bá’? Az öreg ijedten pislogni kez­dett. — Szép bizony. Tud ám az unokám dagasztani, tán jobban, mint te. Hamar kifordult a nagy ud­varra és a pipájával kezdett piszmogni. * A lángfüzér élete egyre sor­vadt. Az inas kikotorta a ha­mut, kisöpört és hívta a le­gényt. Az beállott a gödörbe, néhány bögre vizet loccsantott a vödörből a kemencébe. Ügye­sen vissza-visszakapkodta a fejét a kitóduló gőz elől, aztán betette a kemenceajtót. Visszafordulva beszélgetni kezdett. A pirosszegélyes kendők kö­zött itt is, ott is kitüremlett az eggyik-másik tülkeit tészta és a gazdájuk melléje térdepel-1 ve, akolgató melegséggel törte vissza a massza élénk életének túlságos lendülését. Vigyázni kellett. A legény jóképű volt és a leányok, asszonyok szívesen el­tréfáltak vele. A legény éles nyelve azonban hamar károm­kodásra fordult, ha a ruhába ragadt tülkeit tészta lepénnyé lottyadt a lapátján. Amikor megkezdődött a ve­tés és gyors egymásutánban borították a tésztákat a vető­lapátra, egy alkalmas pillanat­ban, amikor senki sem volt az udvaron, az öreg Benkő, a tő­le telhető sietséggel, kisomfor- dált a kapun. * — Hol volt, apó? — Levegőzni. — Apó! Sütnünk kellene, hol­napra elfogy a kenyér és nin­csen lisztünk. — Ejnye, ejnye. No, semmi baj, semmi baj — morfondíro­zott az öreg és úgy tett, mint­ha az egész kenyérügy nem l érdekelné. De közben kuncogva tapogatta meg a kis cédulát a lajbi zsebében. A felét, amit a kenyérre ragaszt a legény, már az utcán letépte és galacsinná gyúrva, elhajította. — A nagyapó csak tréfál, de mi lesz velünk? Nincs kenyér! A szóra fölfigyeltek a han- curozó, iskolába készülő fiuk is, de az öreg már a kamránál tartott. Délután aztán megindult há­rom szál rózsával a kezében a — kenyérért . . . A kenyeret persze nem talál­ták, holott mindenki emléke­zett, hogy Benkő reggel itt volt. Az öreg méltatlankodásá­ra és a cédula forgatására a leány a piacra szánt, saját sü- tésü cipóikból adott neki kettőt és még meg is kérte, hogy ne szóljon az anyjának, mert ki­kapna, ha megtudná, hogy annyira nem vigyázott a kia­dásnál. Az öreg némi dohogás után, hogy hát az unokája ke­nyere mégis csak más, meg­nyugodott, majd bolondozott egy keveset, hogy kinél fogja viszontlátni a rózsáit, aztán hazaballagott. Amikor a kis Juliska meg­látta két kenyérrel a szelíden mosolygó, huncutkásan pislogó nagyapót, össze-vissza csókolta és meg sem kérdezte, hogy honnan került. Csak akkor borult be az öreg arca, amikor bement a szobába és megállóit a fali kép előtt. Lánya fekete keretből komo­lyan nézett, mintha csak szem­rehányást akarna tenni, de a kis názáreti, az olcsó olajnyo­matról, szívesen mosolygott rá, mint aki egyszer ugyancsak ke­nyereket teremtett a szegé­nyeknek, akik háromezren vol­tak és nem volt mit enniük. A tiszta, öreg fej mégis elő­regörnyedt. A péknél ezentúl biztosan megkérdi a leány a cédulaosztásnál: — Benkő bá’, melyik a ^ke­nyere? Nehogy megint .elvesz- szen, mint a múltkor . . . És újabb reggelek jönnek és újra kell a kenyér . . .

Next

/
Thumbnails
Contents