Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-06 / 850. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 'julius 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114,_____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az IWW jövője (P.) A napról-napra fokozódó ipari harcok, amelyek a ki­élésedé' osztályharcot tükrözik vissza, kihatással kell, hogy le­gyenek a munkásosztály gondolat menetére. A fejlett ipari rendszer és kapitalisták trusztökbe való tö­mörülése — teljesen eltörölte a határvonalakat az ipari szét­tagoltságokra vonatkozólag. De nem csak a válaszvonalakat szüntette meg, hanem a termelés végrehajtásában az ipari fej­lődés megszüntette a szakmai különitményeket is. Csak a mara­di szakszervezetek választják szét a munkásokat ottan, ahol szer­vezeti kontrolt tartanak fen. A munkásosztály életszínvonalá­nak állandó hanyatlása amely harcra kényszeríti úgy a meg­szervezett mint a szervezetlen tömegeket és akiknek harcuk kár­ba veszett törekvés lesz mind adddig, amig marsoláshoz kötött szakszervezetekkel próbálnak hadakozni. A kikényszeritett har­cok és a silány eredmények fel kell, hogy rázzák a harcra kész munkásosztályt, úgy annyira, hogy gondolkozzanak azon, mi az oka annak, hogy eredménytelen a harcuk kimenetele. Itten , kell aztán rájönni nekik arra, hogy a régi szakszervezeti for-1 ma és annak harcmodora — nem teszi őket képessé arra, hogy eredményes harcot tudjanak vivni. A sok eredmény nélküli küz­delem és az IWWT harminc éves tanítása meg kell, hogy hozza a kívánt eredményt. Magának a szervezetekhez nem tartozó munkásoknak is nagyon jól hangzó gondolat a One Big Union eszméje és annak megvalósítása, — akik mindig arról beszélnek, hogy addig nem hajlandók szerzekedni, mig a munkásoknak annyi különböző szervezete van és tevékenységük abban merül ki, hogy egymást kritizálják. Ha a munkásosztály megtudja érteni az Egy Nagy Szer­vezet eszméjét és annak szükségességét, akkor minden más megmozdulástól távol tartja magát mert tudni fogja, hogy az IWW által hirdetett Egy Nagy Szervezet az, amely az összes munkásokat képes egy táborba összpontosítani, nemzetiségi, val­lási __ vagy minden szakmai külömbséget mellőzve iparonkint vonja egy táborba az öszes bérért dolgozókat. Egy ilyen szervezetnek van és lehet csak jövője a jövő küzdelemre. A sorsával szembe lázongó munkásosztálynak, meg kell, hogy találja az IWW-n keresztül vezető utat az Egv Nagy Szervezet kiépítésére — amely nem tagolja szét a munkásokat, _ hanem a munkás szolidaritás jegyében vívja a sorsukkal elégedetlen munkások küzdelmét és mindig a harcban álló elé­gedetlenekre bizza a saját sorsuk intézését. Akik nem a megalkuvás, — hanem a biztos győzelem sike­rébe indulnak neki a küzdelemnek. Azok a szervezetek amelyek nem haladnak az ipari fejlődéssel a sikertelen harcok kell, hogy elpusztítsák. Ezt tudják a szakszervezeti vezérek és mielőtt harcba vezényelnék a munkásokat — inkább egyezkedni próbál­nák, ne hogy vereséget szenvedjenek. Mert a sok egymásutáni vereség szétzülesztené az egész szakszervezetet és a tagág arra a véleményre jutna, hogy kép­telenek a harc megvívására, igy azonnal fakepnel hagyna a vezéreknek jó életmódott biztositó szakszervezeteket. Bárkit is tennének oda a szakszervezetek élére, — annak minden tevékenysége a munkások elárulásába nyilvánulna meg. Az ipari viszonyoknak megfelelő szervezeti forma es annak harcmodora teszi lehetővé a munkásszervezet győzelmet. A modern gépfegyverekkel szemben a legnagyobb hadvezér is tehetetlen volna, aki nyilakkal vagy fakardokkal akarna kato­náit győzelemre vinni. Kommunista vezérek a szakszervezete élén éppen úgy tűnnének fel, mint a reakciós vezerek, akik min­dig a szervezetet akarják megóvni az összeomlástól. A fejlett kapitalista rendszerbe csak egy olyan munkasszervezetne van és lehet jövője a közel jövendő ipari harcokba, ame- Ivek az ipari viszonyokhoz megfelelően építik fel szervezeteiket, — ahol azután nem a munkások által kitartottak lesznek az ipa­ri harcok irányitói, hanem maga az osztalytudatos iparilag megszervezett bérmunkások, akiknek minden gondolatuk oda irányul hogy megvívják azt a harcot, amely harc megszűnt - vei a bérrendszer is véget ér. Az IWW a fejlett termelési rend­szerhez megfelelően lett megalapozva és mint ilyen megfelelő a mai ipari harcok megvívására. _ , Bármit is próbálunk találgatni vagy ellent mondani az ipari szervezeté a , jövő, mert a nagy ipari harcok megvívására be kell, hogy lássa a munkásosztály, hogy csak egyedül egy forradalmi ipari szervezet képes ezt végrehajtani. Ilyen szer­vezet csak egy van, ez pedig az IWW és a jövő harcai befogják kényszeríteni a munkásokat íz IWW táborába, hogy az osztály­harcot győzelemre vihesse. HOL VAN ITT A LOGIKA? A legfelsőbb vezérkar, mely vezérségét ráakarja erőszakol­ni minden munkás mozgalom­ra, úgy akarják beállítani, hogy csak is ők látják tisztán a hely­zetet, csak ők, képesek a mun­kásságot helyes irányba ve­zetni. Hogy ezt meg ítélhessük, mi egy kis idézetet közlünk a magyar nyelven VEZÉRCIK­KEZŐ, VEZÉREK írásaiból. Junius 22-iki, Juj Előrében, “Két uj törvény” cim alatt a következőket olvassuk: “A KONGRESSZUS újabb két tör­vényt fogadott el. Mindkét, “szociális” törvényt Wagner new yorki szenátor nyújtotta be a Roosevelt kormány támo­gatásával. Azonban eggyes kapitalista lapok őszinteségi rohamukban kénytelenek kijelenteni, hok»y a “Wagner-féle társadalmi biz­tosítási törvény egyáltalában nem biztosítja a munkások szervezkedési jogát. Ugyanak­kor rövid időn belül a Legfelsőbb Bíróság elé kerülnek, amely alkotmány ellenesnek fogja őket minősíteni.” Ez eddig jól hangzik, mi is azt tartjuk igazságnak, de a vezér, nem tett pontot, nem fejezte be cikkét, hanem igy folytatja tovább. “A Wagner féle “társadalmi biztosítási” törvényjavaslattal szemben ott van a munkások javaslata, HR. 2827. (nem is tudjuk melyik munkás szerkesztette és nyúj­totta be ezt a javaslatot^ és mint nem hivatásos vezérek, azt sem tudjuk, hogy kik azok a munkás szenátorok akik ilyen, vagy ezt a munkás javaslatott benyújtották.) Ez a javaslat az első próba szavazásnál a kon­gresszusban 52 szavazatott ka­pott. A bevándorolt munkások tömeges követelése a dolgozók minden rétegével együtt, kény­szeríthet minden szenátort és képviselőt, hogy a munkások javaslata mellett szavazzon. Az ilyen tömeg nyomás (be­vándorolt munkások) által el­fogadott törvény-javaslat az­tán mehet a Legfelsőbb Bíró­ság elé és nyugodtan megjósol­hatjuk, hogy nem fogja alkot­mány ellenesnek kimondani.” Egyszóval a bevándorolt munkásoktól, nem csak a sze­nátorok, hanem a Legfelsőbb Bíróság is úgy meg fog ijedni, hogy nem fogja merni alkot­mányellenesnek nyilvánítani, a radikálisabb, a munkások ré­szére jobb, tehát a kapitalisták részére rosszabb törvény ja­vaslatot. Ha néha-néha, a vezérkart is elfogná az őszinteségi ro­ham, akkor bekellene nekik is vallani, hogy mentői radikáli­sabb, jobb valamilyen törvény a dolgozó és nem dolgozó tö­megek részére, annál biztosab­ban megsemmisíti azt a Leg­felsőbb Bíróság. Be kellene ilyen őszinteségi roham alkalmával ismerni, hogy a bevándorolt munkásság majd­nem zéróval határos a politiká­ban és azt is, hogy a Kommu­nista pártnak csak ezen zéróval határos bevándorolt munkás­ság között van követői. Már az amerikai benszülött tudja, hogy nem lehet munkást védő tör­vényeket, javaslatokat hozatni, még akkor sem, ha minden szenátor kommunista lenne, mert ha meg is hoznák, meg­semmisíti a Legfelsőbb Bíróság, amint az NRA-t majd a Wag­ner törvényt is megfogja sem­misíteni, mihelyt azt a gazdá­juk, a Wall Street, úgy paran­csolja. És ezt a Legfelsőbb Bí­róságot nem fogják sem a mun­kások, sem a kommunisták vá­lasztani. Nagyon várjuk, hogy már a vezérkart is elfogja egyszer ez az “őszinteségi roham” és be­ismerik, hogy ha még sikerül is ezt a sokat emlegetett. HR. 2827. keresztül hajszolni, akkor sem csináltak semmit, mert a Legfelsőbb Bíróság megsemmi­síti azt egy toll vonással. Mint vezéreknek ezt tudniok kellene, hiszen már minden gyermek tudja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik :i bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a műnk iltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat^ megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert- A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Thumbnails
Contents