Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-21 / 872. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 21. Junior Column THE ILLUSION OF WAR INDUSTRIALITIS. War I abhor, And yet how sweet The sound along the marching street Of drum and fife, and I forget Wet eyes of widows, and forget Broken old mothers, and the whole Dark butchery without a soul. Without a soul, save this bright drink Of heady music, sweet has hell; And even my peace-abiding feet Go marching with the marching street — And what care I for human life! And what care I for human life. The tears fill my astonished eyes, And my full heart is like to break; And yet ’tis all embannered lies, A dream those little drummers make. O, it is wickedness to clothe Yon hideous grinning think that stolks, Hidden in music, like a queen, That in a garden of glory walks, Till good men love the thing they loathe. Art, thou hast many infamies, But not an infamy like this. O, snap the fife, and still thy drum, And show the monster as she is! “Hard Coal Bootleggers” By: JAMES M. DeWITT. You Philadelphians, you New Yorkers and those of you in Baltimore, have all probably seen scenes similar to this one, if not exactly like it. Both sides of the street was lind up with parked cars. A bootleg coal dealer was trying to make a delivery in a neighboring building; eventually, though against police regulations, he had to “double park;” in that way only, could he deliver the coal. You’ve seen “step-n’-fetchit” in the movies, haven’t you??? That negro who typifies “slowPREAMBLE of the Junior Wobblies The working class and the employing class are engaged in a continous struggle. The employing class at present being the stronger has all the good things of life, while the children of the working class are being underfed and at no time are able to properly enjoy life. Knowing that our class has an important mission to fulfill and that it is nessary for us to /prepare ourselves for the day when we, as wage workers will have to take up the fight against slavery and oppression and in order to get the fullest enjoyment out of our youth while preparing for the future we organize in the JUNIOR WOBBLIES UNION. motion?” Well, there was “step-n’-fetchit’s” brother, atop the coal truck, shoveling some mighty fine looking “black diamonds” into a tin tub. My, but he was a tired — such a tired — man! His partner, an up-n’-at-‘em sort of chap, carried the tub to the open cellar window and, drop-swoosh! down it went: and so on and on, tubful after tubful ‘til the entire truck was emptied. Several typical Philadelphians, having nothing better to do, aired their puritanical minds of some choice tid-bit of puritanical views. These narrowminded people looked askance at the purchaser: “My, this country isn’t living up to our forefathers’ standards! The idea of sanctioning this bootlegging by being a party to it, by buying of them, forthering these underhanded dealings and working against the best interests of our big coal merchants. After all, they’re in the business, we can’t let them starve.” The poor man purchasing the coal, loked ‘round guiltily and then stole into the house; he returned shortly, looking very sheepish, and was about to apologize when an old neighbor came along. He stood at the cellar window through which the coal bin was being fed. He looked as though the drop-and-swooshing sound pleased him and the coal was coal and not slate or dust. He turned to the driver of the truck Bajtársi szolidaritás Leginkább csak akkor tudjuk meg, hogy mit vesztünk egy-egy aktiv munkástársunkkal, amikor a halál, vagy valamilyen szerencsétlenség elragadja soraink közül. Ezt bizonyítja az alábbi kivonat két levélből mely következik: “Mellékelten küldök 5 egyéves és egy féléves előfizetőt és kérek minden héten 15 drb. lapot, hogy uj előfizetőkkel bővítsük az itteni olvasók számát ...” “Szüch munkástársról a legjobbat írhatom, egészsége szépen javul, de alig várom, hogy ismét lábra álljon, mert csak most tudom igazán értékelni azt, amit Szüch munkástárs végzett, mit elvesztettünk a mozgalommal kapcsolatosan balesete által. Most látom, milyen nehéz egy embernek ilyen állandó agitációt folytatni, végezni. Most nekem sincs más segítség, a többiek kibúvót keresnek, hogy ők nem tehetik. Alig várom, hogy Szüch munkástárssal hozzá fogjunk ujult erővel az ipari unionizmust hirdetni a nincstelen munkások között, mert mindaddig nem tudunk semmi előnyt elérni, amíg az Egy Nagy Szervezetben, amint azt az IWW tanítja nem szervezkedünk.” Halasi. “Egyszersmint tudatom, hogy Halasi munkástárs most szombaton meglátogatott, meg van elégedve az eredménnyel, azt mondja, hogy már nem fél, hogy nem tudja a Naptárakat eladni. Ebéd után kivitt 8 darabot és mind eladta mire ideért, pedig még nem is volt öt óra. Küldjenek neki, 15 darb, lapot, mert mondotta, hogy sok helyen kértek lapot tőle . . . Remény van, hogy itt az érdeklődés központjába kerül a mozgalmunk. Azt mondja Halasi, hogy minden fele érdeklődnek, hogylétem felől, ez nem annyira személyemnek, hanem a mozgalomnak szól, melyet segítettem, melyért fáradoztam. A sok becsapás után a munkásság itt is kezd ébredezni . . .” F. Szüch. íme a legszebb példa az igazi bajtársi felismerésre, megbecsülés, összetartásra. Ne várjunk addig, amig az értékes kitartó harcosainkat and asked the price of a ton. The driver or carrier grinned and with a sly glance at the two “sour-pusses” but with a twinkle in his eyes for the old gent, he quoted a price. “That suits me fine — you can bring me a ton.” “Yas, suh! Anytime you say, boss.” The above was about the delivery end of bootleg coal — the following is about the starting point. Anne Zsamar. ilyen baleset, vagy halál ragadja ki soraink közzül, hanem legyünk segítségükre amig élnek, amig fáradoznak, hogy ne keserű csalódás, munkástársaikban való bizalom elvesztés, keserű magára hagyatottsági érzés le- gyan úrrá rajtuk, amig fáradoznak az összemberiség érdekében, hanem segítsük, bátorítsuk, vegyük ki a részünket a munkából, hogy a fenti bajtársi érzés, összetartási bizonyság nyilvánuljon meg minden fele. Vagy csak akkor veszik tudomásul a munkástársak a veszteséget amikor már késő ? amikor már ha nem is fizikai megcsonkulás, hanem sokkal mélyebbre ható csalódás, magára való hagyatottság teszi inaktivá, tétlenségre a legjobb harcosainkat ? Ne várjunk addig, minden munkástárs, minden öntudatos munkás vegye ki a részét, mert amint az elesett baj társunk munkáját oly hűségesen végző Halasi munkástársunk Írja, addig nem érhetünk el komoly eredményt, amig az Egy Nagy Szervezetet kinem építjük. Vasárnap délután, most és a következő vasárnapokon a Cleveland east sidei csoport helyiségében, 8622 Buckeye Rd. 2 órai kezdettel tudományos előadások vannak. A Bérmunkás minden olvasóját kérjük, hogy két órát töltsön a magyar ipari unionis- ták között, hallgassák ezeket az előadásokat, amelyeknek tárgya minden esetben a munkásokat legjobban érintő és érdeklő események. Belépő dij nincs. Az előadás után mindenkinek joga van az előadóhoz kérdést intézni és az előadáshoz hozzászólni. A Bérmunkás clevelandi olvasói, december 31-én, kedden este 8 órai kezdettel, 8622 Buckeye Rd-i helyiségében SZILVESZTERI estélyt rendeznek kitűnő vacsorával. ♦ NEW YORK VÁROSÁBAN A IU 440. szervezet részére egy szépen megszervezett programos TÁNCESTÉLYT tartanak a New York városi csoport központi bizottsága, DECEMBER 21- én, szombat este 8 órakor. Vasa Hall 465 Dean St. Brooklyn, N. Y. A zenét a longislandi Viking zenekar fogja szolgáltatni. ÚTIRÁNY: Atlantic Ave földalatti állomásig, négy blocknyi séta Flat- bush Aveon, a Dean utca fenti számig. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
