Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-14 / 871. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ............-..... $2.00 Six Months ________ 1.00 Single Copy ........ 5c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Y. to Ne hevertesse egyetlen olvasónk sem azt a levelet, amelyet az elmúlt héten az Egyetemes Védelmi bizottság titkárságától Joseph Wagner aláírásával kapott, hanem a maga nélkülözhetetlen centjeivel, úgyszintén barátai és ismerőseinek ajándékával küldje azt vissza mielőbb 2422 N. Halsted St. Chicago, 111., cimre, hogy a börtönökben levő osztályharc fogjai ezáltal is tudomást vegyenek arról, hogy Amerika öntudatos munkássága nem feledkezik meg róluk, hogy a börtönök nehéz és gyilkos levegőjű celláiba is egy kis örömet juttat a szeretet ünnepe alkalmából. Nincs kétségünk, aziránt, hogy a magyar munkások most is kiveszik a részüket az áldozatokból is, mint ahogyan tették azt az IWW minden harcos megmozdulásában. Akik dollárokkal tudják a levelet vissza küldeni tegyék azt meg, de a Védelmi Bizottság ugyan olyan őszinte és meleg megnyilatkozását látja a mind egyért való tanítás megértésének és átérzésének azok részéről is, akik csak centekkel tudnak hozzájárulni az osztályharc fogjainak a támogatásához. A Bérmunkás lapbizottságának az ipari szolidaritás tanítása körüli munkájában nagy elégtétele lesz, ha az Egyetemes Védelmi bizottság titkársága jelentéséből azt látjuk, hogy a magyar munkásokhoz kiküldött gyüjtőivek ezres számban érkeztek vissza, derűt és bizalmat fokozni a börtönben levőkben, hogy nem nyugszunk, amig minden osztályharcos munkást onnan ki nem szabadítunk. Tegyünk még a héten eleget az osztályharc rabjaival szembeni kötelességünknek. sároltatott velük s a még fenmaradt felesleget a bankba tétette, Ez folyt, amig a kizsákmányoló osztály előkészítette a pangást s egy csapásra ki kerültünk az utcára, befagyott a bankban a pénz, úszott az automobil, dobra került a ház. A munkások, kis üzletemberek, farmerok millióit forgatta ki mindenéből a nagytőke. Azt mondták, hogy “pangás” van “nincsen emberi hatalom amely ezen segíteni tud. ennélfogva viselnünk kell a következményeket” — zúgták fülünkbe a kapitalista osztály szó csövei és a kifosztott népek milliói, mint egy természeti csapást könyvelték el. A kapitalizmus 1931—32-ben nagyon köszvényes lábakon ált, s ha lett volna csak 2—3 millió ipari bérrabszolga az Egy Nagy Szervezetben a forradalmi ipari unionizmus tanításai alapján szervezve, átvehette volna a termelés és szétosztás eszközeit, annak irányítását az összem beriség javára. De mivelhogy nem volt és ma sincsen, szenvedéseken, izgalmakon megy keresztül a társadalom azon része, amely fentartja azt. Intő például kell, hogy legyen a jövőre nézve a munkások, a bérrabszolgák millióinak és meg kell, hogy találják a kivezető utat, mielőtt még egy hatalmasabb összeroppanás éri a kizsákmányolok osztályát. A következő egy-két esztendőt, mielőtt a kapitalizmust támadó ragály újból fel nem lép, használjuk ki arra, hogy a munkások, a bérrabszolgák millióit, a forradalmi ipari unionizmus szimpatájzerjeit nyerjük meg tagoknak, harcosoknak. Ha ezt tesszük és teszik akkor nem fog készületlenül találni bennünket a kapitalizmus újabb összeomlása. Ne legyünk készületlenül (K. A.) Egy újabb pangás, méreteiben hatalmasabb az 1929-ikinél van készülőben. A tehnika fejlődése következtében az iparok összeroppanása éppen ebben az országban — mert teh- nikailag a legfejlettebb — észlelhető a leghamarabb. Amióta a kapitalizmus természeténél fogva a vagyon összpontosítására törekszik, a pangások mind nagyobb és nagyobb méretűek. Az 1907-es pangást két-három éven belül megoldották, az 1914-es pangást megoldotta a világháború, az 1920-ast a háború alatt megakadt építkezés, a “békére” való termelés újjáépítése, az 1929-es összeroppanást már csak részletesen oldották meg az által, hogy az ország kormánya hatalmas kölcsönöket ad a pénz és ipari mágnások szövetkezeteinek. Billiókat szór falevelek, papír huladékok összeszedésére, gödröket ásat a munkanélküli munkások egyik seregével ma, holnap azt a másik csapattal betemetted. Vajmi kevés, hasznos munkát végeztetnek, de a pénz, __ habár egyes egyénekre szégyenletesen kevés — óriási összegekben forgalomban van, az összpontosított kapitalista osztály prosperál. Ennek bizonyítására álljon itt a következő statisztikai kimutatás: 1932-ben gyártittak 1 millió 200 ezer automobilt, 1933-ban 2 milliót, 1934-ben 2 millió 870 ezret, 1935- ben közel 4 millió az Amerikában gyártott autók száma. 1932 óta az autógyárosok profitja 45 százalékkal emelkedett, ugyenezen iparban alkalmazott munkások száma 1929 óta csak 8 százalék emelkedést igényelt. Csaknem kétezer külömböző korporációnak 1934- ben 32 százalékkal magasabb volt a profitja mint 1933-ban, 1935- ben pedig máris 40 százalékkal felülmúlja az 1934. evet, 1929 óta az amerikai bérrabszolgák termelő képessége átlagvéve 25 százalékkal emelkedett óránként. 1929 óta a munkásosztá y bérben veszített 76 billió 200 millió dollárt, a kapitalista osztály veszített 40 billió 500 millió dollárt. Az autó gyártása az 1929-es pangás óta 75 százalékban helyre állt. Ha tekintetbe yesszuk, hogy az automobil fényüzési cikk, akkor egész bátrán állíthat- iuk hogy a szükségleti cikkek gyártása, ruházat, eleiem stb. száz százalékos profit fellendülést ért el. Az amerikai berrab- szolgák több mint egy negyed része — 12 millió — a termelésből állandóan kivan rekesztve, ennek a megoldására sem a Kapitalizmusnak, sem a kormánynak nincsen keresztül vihető tervei. Ennélfogva egy újabb, egy hatalmasabb összeroppanás fog következni a közeli években. A munkásosztályt az 1929-es pangas keszuletlenul talalta. A kizsákmányoló osztály felcsigázta a munkásosztály meggazdagodni kívánó részének vágyát, automobilt, részvényt, hazat vaA keményszén bányászok helyzetét olyan rózsaszínűnek látják egyesek, hogy a jövő áprilisban lejáró szerződésben már készpénznek tudják a 15 százalékos béremelést, valamint a hat órás munkanap biztosítását. És mindezt arra alapozzák, mert Lewis a keményszénbányászok 1919 óta lévő elnöke most lemondott az AFofL alelnökségé- ről, azzal a megokolással, hogy akadályozva van meggyőződésének az ipari szervezet kiépítésének a munkáiban. Évtizedek óta a bánya ipar munkásainak egy tekintélyes része nemcsak állandó harcban áll Lewis-el, de külön progresszív uniót is megszerveztek, mert elunták éppen Lewisnek azt a sok árulását és a munkások ellem működését, amelyet a munkásokkal szemben kifejtett. Ezt az állapotod ismerve, nehéz elhinni, hogy a tegnap még konzervatív elnök, aki szívesebben ült a tárgyaló asztalnál a szénbárókkal, mint a kérges tenyerű bányásszal, hogy az a Lewis ma a munkásokért akar cselekedni. A közel jövő meg fogja mutatni, hogy mik a Lewis igazi céljai, annyit már most is felismerünk benne, hogy beszédei és nyilatkozatai dacára távol áll annak az ipari szervezetnek az építésétől, amelynek célja a bérrendszer megszüntetése, az ipari demokrácia, a szó igaz értelmezésében való megvalósítása. Enél- kül csak frázis, csak újabb jelszavakkal való hitegetése a munkásoknak, hogy megszakadozott vezéri nimbuszát vissza szerezze és újabb évtizedeket biztosítson önmagának a munkások felett. ALAKSZ AI (akroni) munkástársnő ajándékát egy szép babát az elmúlt szombaton este a Cleveland west sidei csoport társas estélyén tiz dollar értékben a szervezési alapra kisorsolták. A szerencsés nyerő az 53-as számmal Szilágyi munkástárs kis leánya volt. A csoport ezúton is köszönetét mond az ajándékért. A VÉDELEMRE ADAKOZTAK F. Zsámár, Phila............. 2.00 Mrs. Rost, Phila............... 1.00 J. Vaszi, Cleveland........... 1.00 J. Szép, Cleveland........... —.50 Anna Szedlacsek, Astoria 1.00 A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. D. Rosenthal, Phila......... 1.00 Mrs. Zára, Chicago......... 1.00 P. Pika, Chicago............... 1.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s íz élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített izervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra- “LF, a mií RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer már elpusztult Az pari szervezkedéssel az ui tár«aH»i„.» szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
