Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-07 / 870. szám
1935 december 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nyílt levél Holló Józsefhez IRTA: TUTURUTU BANDI. Kőt böcsös levelem minkii nagy örömbe, merhogy azt olvasom az Himler lapjába, hogy kend mög baráttya az Himler hajba kaptak egymással. De minek előtte hozzá szólnék ehe a mii csete-patého engeggye mög az hires patent madecina gyáros, hogy raduvéba figyelmeztessem arra, hogy ne legyik büszke arra a fejeimre, mejet e cikk ilire hejöztem. Osztig ha kednek vónék nem szúrnám a fejeimet az kalapomho bok- ritának, mer mijir azir, hogy ha in a kommunyistákrul irok, akko mindig kiszemelem azt, aki szerintem egy akkurátus kommunyista, oszt annak a ci- mire írom a levelem. Azt mög kend is tudi mán, hogy az akkurátus kommunyista azir ojan akkurátus, hogy jól menjik tül- le az biznic. Reményiem, hogy ebbül az szenypontbul kend se panaszkodható. Most oszt rátirek arra, amit Himler baráttya izén kendnek. Isten láti a lelkem — nekem meg vót az vileminyem errül a Himlerrül mán akko is, mikor kend még ütet nyalogatta, mikor kend úgy tróbálta mög menteni az emberisiget a rossz- tul, hogy aztat hirdette, hogy ne igyunk szeszes italt, miko kendnek az opportunista esze meg súgta a filibe, hogy merre fordulj ik. Mondom én mán rigen ellene vótam a kend baráttyá- nak, akko is mikor ükelme bánya riszvinyekkel kupeckedett — asszontam a bodiknak, hogy nem jó vige lösz annak a biz- nicnek. Úgy is vót, oszt kend igen tisztőt patent madecinás uram, azután csapott fő Himler barátnak, miután tudta, hogy a bányászok pinze elúszott. De mint Himler írja kend pácienseket keresett oszt igy mindenkihe hozzá dörgö- lődzött. Oszt mos mán elkerültünk ahho is, hogy mijir szólok bele az kend mög baráttya közt kitört csete-patéba. De hogy filre irtis ne legyik köztünk mög kő, hogy mongyam kendnálva közeledtek a sátorhoz. Fawcett rejtekhelyéből látta, hogy pár perc után ujjongva jötek ki a sátorból, ahol nyilván meglátták a kincset. Elhatározták, hogy lesbe állanak és egy szikla mögé vonultak a puskáikkal. Kis idő múlva Martin, az egyikük, elindult a dzsungel felé, valószínűleg kémszemlére. Fawcett várt, mig eltűnt a magas növényzet közt s azután . . . elsőrendű lövő lévén . . . két lövéssel leteritette Per- cyt és a szikla mögött vele visszamaradt társát. Majd újra megtöltve ismétlőpuskáját, várta, hogy a harmadik a lövés zajára visszatérjen. Jóidéig várt. De hirtelen a feje felett emelkedő szikla csúcsán megjelent Martin puskájának a csöve. Fawcett várt, amig a feje is előbukkant és abban a percben lőtt. De egyidejűleg lezuhant Fawcett fejére az a hatalmas szikladarab, amelyet Martin nek, hogy hivatalos újságjába, az Uj Előrébe olvastam, hogy kend patent madecinával ku- peckedik, amijir is kulturharcos tesvire jól mög huzigálta a kend filit. Hát ott kezdem, hogy kend mindenkip össze akarta gaja- bitani a magyar nipet az egy- siges kultúrával. Akko én asszontam, hogy ez nem igazság, mer itt az kommunyisták malmára haj tik a vizet. Ezt a többek között aval is bizonyítottam, hogy amig a spicli Rosz- tovszky Uj Előre szerkesztő nem csak tag, de diszelőadó is vót, addig az IWW tagját, Fischbeint fő se akarták venni tagnak. Oszt eccer a kultur- sarc egy vitája alkalmával Fishbein mtárs hozzászólt a tárgyhó, akko ijan főfordulás keletkezett ott, hogy no, oszt minden kolompos a kommunyista sasokat kereste az ellenvile- miny elnimitására. Kend ott vót akko, de nem Fischbeint vidte, oszt a jelenlevők szerint csak azir ügyeskedett lótott-fu- tott ide mög oda, hogy az orvost lássák mög kendbe. Akko én mig nem úgy vilekedtem kend felől, mer úgy gondótam, hogy csak az hiúsága toli fő kendet az pódiumra. Mondok, ezekrül a görbe dógokrul írtam in mög, hogy kend mög társai beakarik csapni az idevalósi magyarokat. Ekko kend elszaladt panaszt amelni a sóhivatalba. Alázatos hangon kirt könyörgött a risz- vinyes Himlernek, amig az oszt mögsajnálta kendet, ászt mög- eresztett egy Írást e sorok írója ellen. Én nem tudom, hogy mit igirt baráttyának, hogy mikip győzte mög ezt a munkás ellenes Himlert, de annyi bizonyos, hogy jól mög főzte ükelmit, mep akko asszonta, hogy sok ijen Hollósra vóna szüksigök. (Vájjon mijen Hollósokra gondolt a ravasz Himler,) Oszt mi a kend filibe, hogy aszondi: “Esküdöztél égesés közben elszabaditott és szétzúzta a koponyáját. Amikor Waters a kinccsel visszatért a Markesas-öbölbe, az őszinte meghatottságtól sírva mesélte, hogy Fawcett milyen nemes önfeláldozással rejtette el a távollétében felfedezett kincset a közös sátrukban, higy ő, a barátja, ott megtalálja. Fawcett tudta, hogy három ilyen hírhedt puskással szemben egyedül aligha számíthat arra, hogy élve ússza meg a harcot, de gondoskodott arról, hogy a barátja, ha visszatér, megtalálja a kincset, amelyet ő az életével mentett meg számára. És azóta Fawcett halála napján Waters a feleségével, a szép Heddával, minden évben elzarándokolt az elhagyott szigetre, ahol a szigettenger legnagyobb jellemének emlékére szobrot emeltetett. re földre, hogy hü leszel mind örökre, de megcsaltál.” De igy kő neki oszt igy kő kendnek is, mer miko nipcsalásra szövetkeznek skrupulus niküli emberek, akko előbb utóbb össze kapnak az összeesküvők — ami- tül persze kizójanodik a má- konnyal etetett munkás, oszt oda fejlődik a dolog, hogy nem lösz bárány oszt az farkasok kiny- telen lesznek egymást — főfalni. Evvel kapcsolatba mög akarom kendnek mondani, hogy én tudom, hogy kend abba az időbe szemijes tirre vitte a dógot, oszt nagyon tróbálta utánozni a Rosz-tovszky Lacit, me elrontottam a biznict. Rosztovszky a váci börtönbe tróbálta mög- nyerni az igazgató kegyit — New Yorkba pedig egy fekete holló repült ágrul-ágra, miglen nem tanálkozott a Sas-al. A holló megijedt a sastul oszt hebeget, krákogott, amitül a sas vissza repült a munkás Otthon cimü lebujba, ahun asztalrul- asztalra repülve ordította, hogy mán tuggyák, hogy ki az a Tu- turutu aki egy jó bolsi biznict elrontott. Majd kivájuk a szemeit — krákogta a sas. Szóval én egy héttel előtte tudtam, hogy ki fogi mög Írni a “leleplező” írást az Uj Előrébe. A spicli szellemet nem lehet egy könnyen kiirtani abbul az környezetből — de minek hazudott az fekete holló, Amikor ezek a csúnya dógok igy fojtak-fojdogáltak, kend valósággal ordítva tiltakozott az ellen, hogy kommunyista vóna. Hogy ebbe is kinek van igaza, hát csak mögemlitem, hogy nemrig asszonta kend, hogy a kultursarctul mögkapta “a szilárd társadalmi világnézetet,” amitül oszt addig szaladt, amig DETROIT, MICH. — Az American Federation of Labor ismét hivatása magaslatára emelkedett és mindent elkövet, hogy a szorongatott autó mágnásokat kisegítse a bajból. November 25-re közel 1000 sztrájktörőt toboroztak össze az AFofL vezérek és 7 óra előtt 10 perccel erős fedezet alatt szállították azokat a Motor Products telepre, ahol 3750 munkás munkabeszüntetése teljesen megakasztotta a termelést. Megbízható forrásból eredő értesülés szerint ezen tömegnek két-har- mad része tagja az AFofL Metal Polishers és a United Automobil Workers szervezetnek, akik kényszerülve voltak a munkát abba hagyni a sztrájk következtében. A sztrájkolok erre feleletül még erősebb picket vonalat állítottak fel, úgy, hogy közel 2000 főnyi tömeg vesz részt a picketelésben. Az AFofL helyi központjának bombázásáért a Mechanical Education Societyt teszi felelőssé Francis J. Dillon az United Auto Workers union elnöke. A sztrájk második hetének befejezésével az autó body rébe nem futott a kommunyista pártnak a magyar szövetsigibe, ahun nem nagyon nizik, hogy ki jön be — a vigin vigrehajtó bizottsági tag lett kendbül. Oszt most, mint ojant, aki osztán valóban benfentes arra kirem, hogy írja mög az hivatalos lapjába, hogy miko fog az ellen tiltakozni, amit az a Stalin mivel, meg még ma is biznicke- dik a Mussolinivel. Oszt ha nem tesz eleget ebbeli kirisem- nek, akko degradálni fogom kendet — ki fogom hirdetni, hogy kend mán nem a syphil- lizmus fenkőt hirdetője, hanem a szervilizmus alázatos szógá- ja! Oszt most mán csak annyit — biküljik ki evvel a Himlerrel, merhogy kentek, ha niha össze is kapnak, mégis csak mögirtik egymást. Hogy is irta Himler: “ . . . egész szép vörös pa- cienturát épit fel magának, tehát megél belőle. . .” Kend meg bizton azt irta az Uj Előrébe, hogy Himler önérdekből csináli, amit csinál. Amire én a side line-ről asszondom, hogy mindkettőjüknek nagy igaza vagyon. Bikit, bikit még eccer bikit, minahogy a kend hitsorsosa, Father Divine, az ilő isten szok- ja mondani, mikor ott marsol kentekkel az egysiges nipfront- ba. Hát legyik is bike! Alakul- jik ki a szentháromság: Hollós, Himler, Divine. Oszt aki ennil is jobbat akar, az egy elvetemedett öntudatos munkás, de evvel ne törőggyik kend. Sose törőggyik kend az öntudatos munkás vileminyivel, mer a mög arra is kipes, hogy egy ojan rendszerir harcoljik, am ékbe nem vóna heje az ijen szentháromságnak. Evvel oszt zárom is levelem, maradva az egysiges csalfa front lelkes ellensige az hideg sir bezártáig -— a fenti. szék hiánya válságossá kezd válni az egész autó iparra és a Briggs, Hudson és Plymouths telepeken már is leszállították a shiftákat. Tekintettel. arra, hogy a Motor Products által készített részek fontos szerepet játszanak az automobil előállításnál, a különböző telepek igazgatóságai attól tartanak, hogy az egész ipart le kell zárni, ha a sztrájk belátható időn belül véget nem ér. A 3750 munkásnak túlnyomó többsége szilárdan kitart a sztrájk mellett, melyet a három független szervezet — a Mechanical Education Society, The Automotive Industrial Workers Association és az Associated Automobil Workers közös megegyezése folytán megalakult Automobil and Metal Workers Industrial Union irányit. A Dodge local tagjai 500 dollár támogatást szavaztak meg a sztrájkolok támogatására. A sztrájkolok között a hangulat a lehető legjobb és el vannak határozva a két irányú harcot — a munkáltatók és az AFofL ellen — a teljes győzelemre vinni. L. B. AZ AFofL SZTRÁJKTÖRŐKET SZALUT A MOTOR PRODUCTS TELEPRE
