Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-07 / 870. szám

1935 december 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nyílt levél Holló Józsefhez IRTA: TUTURUTU BANDI. Kőt böcsös levelem minkii nagy örömbe, merhogy azt ol­vasom az Himler lapjába, hogy kend mög baráttya az Himler hajba kaptak egymással. De minek előtte hozzá szólnék ehe a mii csete-patého engeggye mög az hires patent madecina gyáros, hogy raduvéba figyel­meztessem arra, hogy ne legyik büszke arra a fejeimre, mejet e cikk ilire hejöztem. Osztig ha kednek vónék nem szúrnám a fejeimet az kalapomho bok- ritának, mer mijir azir, hogy ha in a kommunyistákrul irok, akko mindig kiszemelem azt, aki szerintem egy akkurátus kommunyista, oszt annak a ci- mire írom a levelem. Azt mög kend is tudi mán, hogy az ak­kurátus kommunyista azir ojan akkurátus, hogy jól menjik tül- le az biznic. Reményiem, hogy ebbül az szenypontbul kend se panaszkodható. Most oszt rátirek arra, amit Himler baráttya izén kendnek. Isten láti a lelkem — nekem meg vót az vileminyem errül a Himlerrül mán akko is, mikor kend még ütet nyalogatta, mi­kor kend úgy tróbálta mög menteni az emberisiget a rossz- tul, hogy aztat hirdette, hogy ne igyunk szeszes italt, miko kend­nek az opportunista esze meg súgta a filibe, hogy merre for­dulj ik. Mondom én mán rigen ellene vótam a kend baráttyá- nak, akko is mikor ükelme bá­nya riszvinyekkel kupeckedett — asszontam a bodiknak, hogy nem jó vige lösz annak a biz- nicnek. Úgy is vót, oszt kend igen tisztőt patent madecinás uram, azután csapott fő Him­ler barátnak, miután tudta, hogy a bányászok pinze el­úszott. De mint Himler írja kend pácienseket keresett oszt igy mindenkihe hozzá dörgö- lődzött. Oszt mos mán elkerül­tünk ahho is, hogy mijir szólok bele az kend mög baráttya közt kitört csete-patéba. De hogy filre irtis ne legyik köztünk mög kő, hogy mongyam kend­nálva közeledtek a sátorhoz. Fawcett rejtekhelyéből látta, hogy pár perc után ujjongva jötek ki a sátorból, ahol nyil­ván meglátták a kincset. Elha­tározták, hogy lesbe állanak és egy szikla mögé vonultak a puskáikkal. Kis idő múlva Mar­tin, az egyikük, elindult a dzsun­gel felé, valószínűleg kémszem­lére. Fawcett várt, mig eltűnt a magas növényzet közt s az­után . . . elsőrendű lövő lévén . . . két lövéssel leteritette Per- cyt és a szikla mögött vele visszamaradt társát. Majd újra megtöltve ismétlőpuskáját, vár­ta, hogy a harmadik a lövés za­jára visszatérjen. Jóidéig várt. De hirtelen a feje felett emel­kedő szikla csúcsán megjelent Martin puskájának a csöve. Fawcett várt, amig a feje is előbukkant és abban a percben lőtt. De egyidejűleg lezuhant Fawcett fejére az a hatalmas szikladarab, amelyet Martin nek, hogy hivatalos újságjába, az Uj Előrébe olvastam, hogy kend patent madecinával ku- peckedik, amijir is kulturharcos tesvire jól mög huzigálta a kend filit. Hát ott kezdem, hogy kend mindenkip össze akarta gaja- bitani a magyar nipet az egy- siges kultúrával. Akko én asszontam, hogy ez nem igaz­ság, mer itt az kommunyisták malmára haj tik a vizet. Ezt a többek között aval is bizonyí­tottam, hogy amig a spicli Rosz- tovszky Uj Előre szerkesztő nem csak tag, de diszelőadó is vót, addig az IWW tagját, Fischbeint fő se akarták venni tagnak. Oszt eccer a kultur- sarc egy vitája alkalmával Fishbein mtárs hozzászólt a tárgyhó, akko ijan főfordulás keletkezett ott, hogy no, oszt minden kolompos a kommunyis­ta sasokat kereste az ellenvile- miny elnimitására. Kend ott vót akko, de nem Fischbeint vidte, oszt a jelenlevők szerint csak azir ügyeskedett lótott-fu- tott ide mög oda, hogy az or­vost lássák mög kendbe. Akko én mig nem úgy vilekedtem kend felől, mer úgy gondótam, hogy csak az hiúsága toli fő kendet az pódiumra. Mondok, ezekrül a görbe dógokrul írtam in mög, hogy kend mög társai beakarik csapni az idevalósi magyarokat. Ekko kend elszaladt panaszt amelni a sóhivatalba. Alázatos hangon kirt könyörgött a risz- vinyes Himlernek, amig az oszt mögsajnálta kendet, ászt mög- eresztett egy Írást e sorok író­ja ellen. Én nem tudom, hogy mit igirt baráttyának, hogy mikip győzte mög ezt a mun­kás ellenes Himlert, de annyi bizonyos, hogy jól mög főzte ükelmit, mep akko asszonta, hogy sok ijen Hollósra vóna szüksigök. (Vájjon mijen Hol­lósokra gondolt a ravasz Him­ler,) Oszt mi a kend filibe, hogy aszondi: “Esküdöztél ég­esés közben elszabaditott és szétzúzta a koponyáját. Amikor Waters a kinccsel visszatért a Markesas-öbölbe, az őszinte meghatottságtól sír­va mesélte, hogy Fawcett mi­lyen nemes önfeláldozással rej­tette el a távollétében felfede­zett kincset a közös sátrukban, higy ő, a barátja, ott megta­lálja. Fawcett tudta, hogy há­rom ilyen hírhedt puskással szemben egyedül aligha számít­hat arra, hogy élve ússza meg a harcot, de gondoskodott arról, hogy a barátja, ha visszatér, megtalálja a kincset, amelyet ő az életével mentett meg számá­ra. És azóta Fawcett halála nap­ján Waters a feleségével, a szép Heddával, minden évben elza­rándokolt az elhagyott szigetre, ahol a szigettenger legnagyobb jellemének emlékére szobrot emeltetett. re földre, hogy hü leszel mind örökre, de megcsaltál.” De igy kő neki oszt igy kő kendnek is, mer miko nipcsalásra szövet­keznek skrupulus niküli embe­rek, akko előbb utóbb össze kapnak az összeesküvők — ami- tül persze kizójanodik a má- konnyal etetett munkás, oszt oda fejlődik a dolog, hogy nem lösz bárány oszt az farkasok kiny- telen lesznek egymást — fő­falni. Evvel kapcsolatba mög aka­rom kendnek mondani, hogy én tudom, hogy kend abba az idő­be szemijes tirre vitte a dógot, oszt nagyon tróbálta utánozni a Rosz-tovszky Lacit, me elron­tottam a biznict. Rosztovszky a váci börtönbe tróbálta mög- nyerni az igazgató kegyit — New Yorkba pedig egy fekete holló repült ágrul-ágra, miglen nem tanálkozott a Sas-al. A holló megijedt a sastul oszt hebeget, krákogott, amitül a sas vissza repült a munkás Otthon cimü lebujba, ahun asztalrul- asztalra repülve ordította, hogy mán tuggyák, hogy ki az a Tu- turutu aki egy jó bolsi biznict elrontott. Majd kivájuk a sze­meit — krákogta a sas. Szó­val én egy héttel előtte tudtam, hogy ki fogi mög Írni a “lelep­lező” írást az Uj Előrébe. A spicli szellemet nem lehet egy könnyen kiirtani abbul az kör­nyezetből — de minek hazu­dott az fekete holló, Amikor ezek a csúnya dógok igy fojtak-fojdogáltak, kend valósággal ordítva tiltakozott az ellen, hogy kommunyista vóna. Hogy ebbe is kinek van igaza, hát csak mögemlitem, hogy nemrig asszonta kend, hogy a kultursarctul mögkapta “a szi­lárd társadalmi világnézetet,” amitül oszt addig szaladt, amig DETROIT, MICH. — Az American Federation of Labor ismét hivatása magaslatára emelkedett és mindent elkövet, hogy a szorongatott autó mág­násokat kisegítse a bajból. No­vember 25-re közel 1000 sztrájk­törőt toboroztak össze az AFofL vezérek és 7 óra előtt 10 perc­cel erős fedezet alatt szállítot­ták azokat a Motor Products te­lepre, ahol 3750 munkás mun­kabeszüntetése teljesen meg­akasztotta a termelést. Megbíz­ható forrásból eredő értesülés szerint ezen tömegnek két-har- mad része tagja az AFofL Me­tal Polishers és a United Au­tomobil Workers szervezetnek, akik kényszerülve voltak a munkát abba hagyni a sztrájk következtében. A sztrájkolok erre feleletül még erősebb picket vonalat állítottak fel, úgy, hogy közel 2000 főnyi tömeg vesz részt a picketelésben. Az AFofL helyi központjának bombázásáért a Mechanical Education Societyt teszi fele­lőssé Francis J. Dillon az Uni­ted Auto Workers union elnö­ke. A sztrájk második hetének befejezésével az autó body ré­be nem futott a kommunyista pártnak a magyar szövetsigibe, ahun nem nagyon nizik, hogy ki jön be — a vigin vigrehajtó bizottsági tag lett kendbül. Oszt most, mint ojant, aki osztán valóban benfentes arra kirem, hogy írja mög az hivatalos lap­jába, hogy miko fog az ellen tiltakozni, amit az a Stalin mi­vel, meg még ma is biznicke- dik a Mussolinivel. Oszt ha nem tesz eleget ebbeli kirisem- nek, akko degradálni fogom kendet — ki fogom hirdetni, hogy kend mán nem a syphil- lizmus fenkőt hirdetője, hanem a szervilizmus alázatos szógá- ja! Oszt most mán csak annyit — biküljik ki evvel a Himlerrel, merhogy kentek, ha niha össze is kapnak, mégis csak mögirtik egymást. Hogy is irta Himler: “ . . . egész szép vörös pa- cienturát épit fel magának, te­hát megél belőle. . .” Kend meg bizton azt irta az Uj Előrébe, hogy Himler önérdekből csináli, amit csinál. Amire én a side line-ről asszondom, hogy mind­kettőjüknek nagy igaza vagyon. Bikit, bikit még eccer bikit, minahogy a kend hitsorsosa, Father Divine, az ilő isten szok- ja mondani, mikor ott marsol kentekkel az egysiges nipfront- ba. Hát legyik is bike! Alakul- jik ki a szentháromság: Hollós, Himler, Divine. Oszt aki ennil is jobbat akar, az egy elvete­medett öntudatos munkás, de evvel ne törőggyik kend. Sose törőggyik kend az öntudatos munkás vileminyivel, mer a mög arra is kipes, hogy egy ojan rendszerir harcoljik, am ékbe nem vóna heje az ijen szenthá­romságnak. Evvel oszt zárom is levelem, maradva az egysiges csalfa front lelkes ellensige az hideg sir bezártáig -— a fenti. szék hiánya válságossá kezd vál­ni az egész autó iparra és a Briggs, Hudson és Plymouths telepeken már is leszállították a shiftákat. Tekintettel. arra, hogy a Mo­tor Products által készített ré­szek fontos szerepet játszanak az automobil előállításnál, a különböző telepek igazgatóságai attól tartanak, hogy az egész ipart le kell zárni, ha a sztrájk belátható időn belül véget nem ér. A 3750 munkásnak túlnyo­mó többsége szilárdan kitart a sztrájk mellett, melyet a három független szervezet — a Me­chanical Education Society, The Automotive Industrial Work­ers Association és az Associated Automobil Workers közös meg­egyezése folytán megalakult Automobil and Metal Workers Industrial Union irányit. A Dodge local tagjai 500 dollár támogatást szavaztak meg a sztrájkolok támogatására. A sztrájkolok között a hangulat a lehető legjobb és el vannak ha­tározva a két irányú harcot — a munkáltatók és az AFofL el­len — a teljes győzelemre vin­ni. L. B. AZ AFofL SZTRÁJKTÖRŐKET SZALUT A MOTOR PRODUCTS TELEPRE

Next

/
Thumbnails
Contents