Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-07 / 870. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 7. Ml A KÜLÖMBSÉG? Ezen kérdés azokhoz a gumi­gyári munkásokhoz intéződik, akik akkor, amikor a gumimun­kások szervezete közvetlenül az American Federation of Labor szakszervezethez tartozott, vagy most, hogy közvetve tar­tozik hozzá, mi a külömbség a munkások részéről. Azok a munkások, akik a szakszervezet történetét és az öszetételét ismerik és a múl­takban elkövetett árulásaiból tanulságot vontak le, azok ré­széről a válasz csak a következő lehet: hogy semmi, mert szak- szervezet volt akkor és most is csak az és mint ilyen, lomtárba való, hasznavehetetlen ócska­ság, mely a fejlett ipari terme­lési kornak meg nem felelő és ennélfogva nincs a munkásság­nak gazdasági előnyére. Arról van szó, hogy mikor a gumimunkásokat az AFofL ide küldött hadnagyocskái az NRA védelme alatt szervezni kezdték az AFofL-be, nagy volt az el­lenzés és tiltakozás, hogy mért nem szervezik a munkásokat külön szervezetbe, amely szer­vezet közvetve tartozna az anyaszervezethez. A közel két évi követelőzésnek meg van most az eredménye: a külön ál­ló szervezet, amely az első Ak- ronban megtartott gumimunká­sok konvencióján lett megala­kítva. Az uj szervezet neve: American Rubber Workers Union, Akron, Ohio központal. A fő vezérkar nehezen adta hozzá a beleegyezését, nem is csoda, hisz tízezer dollár havi jövedelemről volt szó. A kiválás kezdeményezői, nagy lármázok megkaparitották a jó jövedel­mező állásokat (ezért volt a lár­mára szükség) és igy a tagsá­gon végrehajtott cseberből-ve­derbe való művelet befejezést nyert. A többi marad a régi. Hogy mennyire van ez igy, ar­ról alább beszélünk. A mikor a nyár folyamán az akroni gumigyári sztrájkról Ír­tak az egész országban a lapok, a vezérek verték a nagy dobot egy teljes hónapon keresztül, időt és alkalmat adva a gumi­gyárosoknak a felkészülésre, hogy az ő részükre az üzlet biz­tos legyen. És amikor a kitűzött idő elérkezett a harcnak a meg­kezdésére, mindent lefújtak és igy a hólyag, amit nagyon fel­fújtak elpukkadt és az ered­mény, a kompany union lett. Itt meg kell jegyeznünk, hogy mig a sztrájk lárma tar­tott, a raktárakat teljesen ki­ürítették, a szállítás ment éjjel­nappal, és amikor a harc meg­kezdésének az ideje elérkezett a vidéki raktárak hosszú időre el­voltak látva gumiárukkal. Ez akkor történt, mikor a szervezet közvetlen tartozott az AFofL-hez. Vagyis a régi vezérkar, a régi taktika idejé­ben. Hogy intéződnek most a mozgalmi ügyek a mióta uj név és uj vezérkar van? Alább fogunk rámutatni. A gumigyárakban bizonyos munkákon a hatórás munkana­pokat kibővitik nyolc órára. A bért levágták és darabszám munkákat rendeztek a mi több munkát jelent kevesebb bérért. Ezen történések után mit látunk ? Az uj nevű szervezet a régi szervezet mintájára til­takozik, de nem cselekszik. Washingtonban kilincsel a mun­kaügyi hivatalnál. Levelez. Sür- gönyöz. Kormány megbízottal tárgyal. Munkanélküli munkásokat felfogad a gyárak előtt egy fi­gyelmeztető feliratú táblával, hogy védjétek meg a hat órás munkanapot. A munkásokat meg bent hagyja dolgozni nyolc órákat. Ki hiszi azt, hogy az ilyen cselekvések megijesztik a gyárosokat ? Hogy bent az üzem­ben általánosan megjavul a munkások helyzete, csak azért mert a vezérkar tiltakozik és a Buyer Club nénikék picketelik a gyárakat? Gumigyári munkások! A fen­tiek addig fognak újra és újra megismétlődni, még mi a vezé­rektől várjuk azt, hogy ők in­tézzék azon ügyeket a melyek­nek célja, hogy a mi ipari sor­sunkon javítson vagy az ipari szolgaságunkon enyhítsen. Ha mi, ipari munkások azt akarjuk, hogy az ipari helyze­tünk javuljon, akkor ne vezérek­től várjuk a helyzet javulását, hanem mi, magunk tegyünk an­nak rendje és módja szerint, a hogyan az adott viszonyok meg­engedik. Van-e ma külömbség? Ugye­bár, hogy nincs. Mi a teendőnk hát? Meddig hagyjuk magun­kat a szakszervezeti vezérektől egyik zsákutcából a másikba vezetni? Miért nem térünk az egyenes és nyílt útra az ipari szervezet útjára? Ha azt tesszük, csak ak­kor és nem előbb lesz külömb­ség a gumimunkások szervezete és mozgalmi életében. Ne feled­jük. “hogy az iparok igazgatá­sának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egy­re növekvő hatalmával felve­gyék a küzdelmet.” Csatlakozzunk az IWW-hoz. Bischof. Junior Column By George Moresby SPECIAL TO BÉRMUNKÁS. NEW YORK CITY, Nov. 25. — Members of Local No. 8 of the General Defense Commit- nee are busy with preparations for their 19th annual enter­tainment and dance for the Class War Prisoners’ Christ­mas Fund, to be held in Irving Plaza 15th street and Irving place, on Friday December 13, at 8 p. m. There will be an excellent concert by well-known artists; drama by the Junior Wobblies; specialty dancing; and a fine orchestra. Several men who have served terms behind steel bars and stone walls for their efforts in behalf of their class will make brief speeches. And it is expected that Athos Ter- zani exonerated two years ago of a murder charge in a frame- up by the fascist Khaki Shirts, will be present to speak also. Terzani’s short utterances on the platform, in both Italian and English, are always impres­sive. Procoods of the affair are to be used as in the pas: to send Christmas checks to all class war prisoners and their wives and children. Those receive such checks will include Tom Mooney, Warren Billings and his mother; W. B. Jones, William Hightower, and the five other Kentucky miners serving life terms in the Evarts-battle cases; and numerous others whose cases are not so well known. Norman Thomas, Socialist leader, has written the com- mitte saying: “Of course you can put my name down for my indorsment of your splendid annual Christmas benefit. What’s more, I’r?i going to be there if at all possible. I can’t make an absolute promise since I shall have to be out of town on that day, but I think I can get in for a while, either early or late in the evening.” Talent so far enlisted for the program comprises the follow­ing: 1. Songs of Struggle, by Rebel Arts’ Chorus; Sam Fried­man, director. 2. Street Scene, one-act play, by Junior Wobblies’ Union. ' 3. Memories Grave and Gay, by Symphony String Quartet. 4. Fellow-Workers in Prison, Speech by Samuel Weiner. 5. Work-Songs for a Chang­ing World, by Proletarian Group Chorus. 6. Dance of the Revolt, spe­cialty by Mildred Tänzer. Admission to the entertain­ment and dance is only 25 cents. In apealing for attandance or contributions to the fund, or both, the General Defense Com- mitte is writing its friends thus: “Plays and books have re­vealed some of the bitterness of the lives of labor prisoners behind the bars. But no pen can portray the sorrows hidden in the hearts of their wives and children. “For them there is no joy of battle, no supreme moment of sacrifice* no hope for glory, or immortality. Doomed to wait interminably, and then sometimes to know that for­ever may not be long enough, they are the silent actors. . . unseen . . . unheard . . . the mutes in an endless tragedy of dead days dead years. At Christmas time when a vast multitude sings “Peace on earth, good will to men,” they would be forgotten were it not for the General Defense Committee.” Donations will be received by the committee at 94 Fifth avenue, New York City. WPA ez a három betű napon­ta gyakran van emlegetve. így nem leszünk meglepve, ha a komik hamarosan újjá szerve­zik a WPA-t, amely piros szí­nezetben, “Workers Party of America” volna hivatva jelez­ni. Csak képzeljük el, milyen büszkeséggel fogják mondani, mutogatni, hogy az egész Ame­rika WPA-ról ir és beszél. Meglehet, hogy kommunisták vannak a Roosevelt adminiszt­rációban, . . . hiszen kész van középosztállyal az egység­front . . . A Munkás Betegsegélyző Szövetség December 31-ével zárul a tagszerzési kampány, amelyben nemcsak a tagnak jelentkezők jutnak kedvezményhez de kü­lönböző dijakat kapnak azok a tagok, akik uj tagokat szereznek. “Egy uj tagot szerezzen minden tag” a kampány jelszava és akik még elmulasztottak annak eleget tenni e hó hátralevő napjaiban megtehetik mert hiszen a barát és ismerősnek is szükségük van még ma egy betegsegélyzőre és a Munkás Beteg­segélyző Szövetség az az intézmény, amely 30 esztendős fenn­állása óta minden ígéretének és kötelezettségének eleget tett. A Munkás Betegsegélyző Szövetség az egyetlen ilyen intéz­ménye az amerikai magyarságnak, amelynek ügyeit munkás emberek intézik, hogy úgy céljában mint jellegében kifejezze, hogy munkások intézménye. A Munkás Betegsegélyző Szövetség nemcsak alapszabályai­ban munkás intézmény, de a gyakorlatban is támogatja a mun­kások ipari megmozdulását, szervezkedését. . * i~i-innyiruT_am~w~nri'—-——i^o‘rumnjinj\fumimnnnrr-M~ri —— ---------------------------------------------------------------- , Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents