Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-07 / 870. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 7. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK 'A. K. rovata1 Az Egyesült Államokban a katholikus egyház 30 ezer pap­pal rendelkezik. Az egyház va­gyonának értéke több mint két billió dollár. Az ember butítás eme hűséges szolgáinak üzlete jól jövedelmező. Az egyháznak nincsennek szimpatájzerjei, tag­jai vannak, akik minden zúgo­lódás, minden ellenvetés nélkül szórják a “Péter filléreket” a perselyekbe. Az osztályharcnak nagyon sok a szinpatájzerje ezért van aztán az, hogy a szervezett munkások céljaik elérésének irányába csiga lassúsággal ha­ladnak. Az “osztályharc” szim­patájzerjei a kizsákmányoló osztály kezében tartják azt az ostort, amellyel a harcoló for­radalmárokat Joe Hill, Frank Little, Vesley Everest, Sacco- Vanzetti stb. kérlelhetetlen, bátor harcosoknak életét su­hanják ki. A szinpatájzerek tartják a kizsákmányoló osztály börtö­neiben Tom Mooneyt, Waren K. Billingset, Jones, Hightow­er, s az osztályharc számtalan más elszánt harcosát. Egy bér­rabszolga sem lehet szimpatáj- zer, s ha mégis az, akkor vagy gyáva, vagy kibúvásnak hasz­nálja, a szervezet tagsági jo­gaival járó kötelezettség alól. Az Egyesült Államok összes vallásfelekezeti templomaiban 1927-ben 832 millió dollárt szedtek be tagságidij és ada­kozások fejében, 1935 első nyolc hónapjában 565 milliót. A val­lás hatalmat képvisel. Megha­jol előtte a leghatalmasabb pol­gári újság vállalat, a bankok szindikátusa, a hatalmas poli-i tikai pártok, a hadsereg, a ki­zsákmányoló osztály. A vallás hatalmát nem a szimpatájzerek- ből meríti, hanem tényleges tagjai juttatják ahoz. Majd ha az osztályharc szimpatajzerjei levetik a közömbösség, a kibú­vás köpenyét s elhelyezkednek az osztályharc tagjai sorába, meggyorsított léptekkel halad a munkásosztály kitűzött célja felé. Japán népessége 1900-ban 40 millió volt, 1935-ben pedig 72 millió. Az elmúlt 35 év leforgá­sa alatt csaknem megduplázó­dott. Az amerikai lapokban nagy port vert fel Hittler kormány­ra jutása után azon rendelete, hogy a beteghajlamu egyéneket operáció utján magtalanittatja, úgy tüntették fel az ügyet mint­ha az valami hóhér rendelet lett volna. Ennek az országnak tizen­nyolc államában már hosszú évek óta törvényes a magtala- nitás operáció s több mint 20 ezer egyén részesült ilyenfajta operációban. Egyedül California államban 1909 óta több mint 10 ezer egyént operáltak meg. met hallgatók száma 135 ezer volt a legmagasabb, ma 415 ezer. Stuart Chase egy hires sta­tisztikai jogász egyik legújabb könyvében a “Government in Business” kimutatja, hogy az Egyesült Államok népességének 40 százaléka 51 millió részlege­sen, vagy teljesen a szövetségi vagy állami támogatásból tart­ják fen magukat. A szövetségi kormány listáján 22 mdlió egyén szerepel, helyi segélybi­zottságok, templomok, szak- szervezetek stb. stb. listáján 3 millió. Az államok összes al­kalmazottainak száma 6 millió, CCC 600 ezer, PWA két millió. A szövetségi kormány alkal­mazottainak száma 3 millió, összesen 36 millió 600 ezer. Részleges támogatásban része­sülnek az elszegényedett föld- mivesek akik családtagjaikkal egyetemben kerek 15 milliót tesznek ki, amely összesen 51 millió és 600 ezer. Ma az Egye­sült Államok leghatalmasabb üzleti vállalata a Charity. Szoviet Oroszország iparizá- lódása szükségessé teszi az Írni olvasni tudást, s ez év szep­temberében 23 millió gyerme­ket írattak be az iskolákba. A feudailzmus korszakába a cári uralom alatt 10 millió volt a legmagasabb szám. Az egyete­Az Egyesült Államok földmi- véseinek eladósodása, amint a kapitalizmus centralizálódik oly arányban fokozódik. 1910-ben |a földmivesek birtokára 3 bil­lió 320 millió 470 ezer dollár kölcsön volt adva, 1920-ban már ez az összeg 7 billió 847 millió dollárra emelkedett. 1928- ban a “prosperitás” legmaga­sabb évében már 9 billió 468 millió 526 ezer dollár volt. 1930 óta a kölcsön visszafizetés kép­telensége folytán 1 billió 200 millió dollár értékű föld cserélt gazdát. Az American Federation of Labor taglétszáma 1935 szep­tember végén 3 millió 45 ezer 350 volt. Dacára annak, hogy A szigettenger ura Irta: H. L. Middleton. Fawcett William-et a férfiak becsülték, az asszonyok csodál­ták. Kristálytiszta jellem, ön­zetlen barát és rettenthetetlen férfi volt. Még ma is visszhang­zik a tetteitől és a dicséretétől a Markesas-öböl környéke. De élete minden dicső cselekedeté­nek betetőzése utolsó kalandja és halála volt. Legjobb barátjá­val, Waters John-al indult el a vitorlás bárkáján a Markesas- öböltől mintegy hatszáz kilomé­terre fekvő elhagyott szigetre, ahol a zátonyra jutott “Albuc- erqu”-hajó kincseit rejtette el százötven év előtt a hajó kapi­tánya. Azután visszatért a ha­jóra, hogy a többi rakományt is megmentse, de amint a hajó­ra ért, az mindenestől elsü- lyedt. A kincset azóta sokan kutatták, de senki se találta meg. Ennek az elásott kincsnek a meséje régtől fogva izgatta Waters élénk képzelőtehetségét. Különben is kapzsi természete volt, amióta pedig a szép Hed- dába, a környék leggazdagabb halászának leányába beleszere­tett, éjjel-nappal az elásott kincs járt az eszében. Ha sike­rülne megtalálni, Hedda nem nézne le olyan gőgös hányave- tiséggel a szegény halászra. A szerelméről még legjobb barát­jának, Fawcett-nek sem tett említést, mert vele sem akarta magát kinevettetni azért, hogy az öt sziget legszebb és leggaz­dagabb leányáról ábrándozik. De a kincsről addig beszélt, mig végre Fawcett beleegyezett abba, hogy vele együtt megkí­séreli a felkutatását. Fawcett egyszerű, puritán jelleméből teljesen hiányzott a meggazda­godás vágya, inkább csak azért vállalkozott a kalandra, mert az utóbbi hónapok nagyon egyhan­gúan teltek el és változatosság­ra vágyott. A szigetre érve változatosság helyett nehéz és egyelőre med­dő munka várt rájuk. A Faw­cett vitorlásbárkáján hozott készleteiket sátorban helyezték el és nap-nap után kutattak, ástak a sziget sziklás oldalának barlangjaiban. Semmit se ta­láltak. így telt el már két hét teljesen eredménytelenül. Egy forró délután a parton hever észtek és Waters nagyon kishitüen sopánkodott, hogy minden munkájuk meddő. Faw­cett elgondolkodva pipázott. Hirtelenül felült és a barátjá­hoz fordulva igy szólt: — John, mi az oka, hogy hir­telen ilyen kincséhség fogott el téged? Sohasem vettem ész­re, hogy különösebben bánt a szegénység. És ekkor Waters nyelve meg­oldódott. Elmondotta, hogy Heddába szerelmes és vagy meg­találja a kincset és felesége lesz a szép Hedda, vagy . . . meg­hal. Fawcett nem felelt, de ma­gában igy gondolkozott: “Nagyon kellemetlen, hogy ez a hülye fráter szerelmes Heddába. Eddig biztosra vet­tem a lányt, aki épp úgy csodál engem, mint minden nő és kívü­lem egyetlen férfit sem vesz komolyan ... De ha ez a fiú igazán arannyal tér vissza és megkéri a kezét? . . . Én . . . a “legendás hős,” a szép és ret­tenthetetlen Fawcett William, ilyen tacskóval keljek verseny­re? .. . Nevetséges!” Fawcett jobban ismerte ön­magát, mint az emberek . . . és jobban, mint ez a hiszékeny tacskó, aki mint mindenki, nagy jellemnek, önzetlen barátnak, szinte félistennek tartotta, ő maga tudta, hogy mielőtt erre a vidékre jött, két világrész rendőrsége kereste . . . Nagy ügyességgel tudta itt ezt a hős- költeményszerü szerepet játsza­ni, mert vigyázott magára . . . lévén ez a korábbi gazságaitól távoleső szigettenger talán utol­só mentsvára. A két hét újra lelket emésztő úgy a Wall Street, mint a kormány támogatja, hogy az iparok bérrabszolgáit ebben a szervezetben tömörítse s mégis egy millió 25 ezer tag­létszámmal hátra van az 1920- ik taglétszámhoz arányitva. Az AFofL ez évben Atlantic City­ben tartott konvencióján ki­mondotta, hogy szükségtelen­nek tartja az ipari szervezke­dés formáját felvenni. Ezen ha­tározat folytán kimondotta, hogy nem kívánja az amerikai bérrabszolgák túlnyomó részé­nek szervezését. ALFONSO PETRINI (Folyt, az 5-ik oldalról.) kormánya Stalin József diktá­tor Alfonso Petrini olasz forra­dalmárt deportálásra ítélte és október 21-én, átszolgáltatták a feketeinges fascista hóhérok kezébe. Munkások! Forradalmárok!! A nemzetközi szolidaritás ne­vében követeljétek, hogy miért végzi a “proletár” diktatúra vezére Stalin József ezt a becs­telen piszkos munkát!!! Aláír­va : Internacional Committee for Political Prisoners, New York City. H. Havel, titkár. Magyar kommunisták! Ti akik életetek legjavát adtátok oda, áldozat készségtek által, hogy nemzetközi szolidaritást tanúsítsatok a politikai foglyok szabadságának visszanyerése érdekében, meddig tűritek még, hogy vezéreitek hályogot húzza­nak szemeitekre? Meddig fog­tok még az igazságtalanságnak, a proletár forradalom elnyoma­tásának vak eszközeként szere­pelni? Vizsgáljátok az esemé­nyek borzalmiságát és gondol­kodjatok emberekhez, forradal­márokhoz illően! meddő kutatással telt el. De egy reggel Fawcett a kialudt tűzhányó kráterébe mászott le, miközben társa a sziget túlsó részén kutatott. Egy évszáza­dos, kihűlt lávával félig elön­tött barlangban erős vaspán­tokkal ellátott tölgyfaládát fe­dezett fel. Felfeszitette . . . szédülten látta, hogy szinültig van töltve aranypénzzel. A por­tugál hajó kincse! Waters reggel két napi kész­lettel indult el kutató útjára a sziget túlsó felére és Fawcett felhasználta az időt arra, hogy a kincsesláda tartalmát egy zsákban odacipelje a sátrukhoz és ott egy üres ládába rakja. Ha Waters visszaérkezik, lelövi és azután a kinccsel elindul . . . valamerre, ahol hajóra száll­hat és feljuthat Ausztráliába, ahol még nem körözik. A munkáját elvégezve lehe- veredett egy szikla mögé, ahol a trópusi nap ellen védett he­lyen pihenhetett. Hirtelen a parton szokatlan zörejt hallott és^ odapillantva látta, hogy egy másik bárka kötött ki és Percy, a hírhedt szempész szállt ki két hozzá hasonlóan hírhedt társá­val. Pár hét előtt Percy a kocs­mában részegen a portugál ka­pitány kincséről beszélt . . . Nem lehetett kétséges, hogy őket ugyanaz a cél hozta ide, ami Fawcettet és Waterst. óva­tosan, minden fedezetet felhasz-

Next

/
Thumbnails
Contents