Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-07 / 870. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS ^w*w& Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to

OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending

VOL. XXIV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND. 1935 DEC. 7. Z *'*»>' NUMBER 870 SZÁM.-------- -- ----------------......................................................................................................

A Mooney elleni hamis tanuk nyilt leleplezése

LEWIS “IPARI UNIÓJA”

SAN FRANCISCO, CAL. — A Mooney kihallgatás ismét lendületbe van és az elitéltetésében résztvevő gépezet aljas tevkenysége általános felháborodást kelt. Amint a tanuk sorra jönnek, többek között Griffin biró is a tanuszékbe került, akinek elnöklete alatt készült az egész frameup Mooney elitéltetésére. Griffin vallomása folytán napvilágra kerültek a módozatok, melyeket a városi és megyei hatóságok alkalmaztak. Mat Sullivan volt bírót is beidézték tanúvallomásra és kötelezték bizonyos fontos iratok átszolgáltatására, melyek a védelem szerint az ő birtokában vannak. Sullivan volt az a bizonyos “pártatlan polgár,“ akit Rolph kormányzó megbízott Billings ügyének felülvizsgálásával, amikor szabadsága visszanyeréséért folyamodott. Sullivan mégis jelent a tárgyaló teremben és miután bizonyos iratokat átadott az ügyésznek el is távozott.

A hatóságok meglehetős kényelmetlen helyzetbe kerültek Ed. McKenzie ügyvédnek a tanuszékbe való megjelenésével. McKenzie hajmeresztő részleteket mondott el arról a szövevényes aljasságról, mellyel a vád előkészítette Mooney elitéltetését. Nagy összegeket fizettek hamis tanúvallomásokért, levelekért, melyek a hamistanuk mellett szóltak és hasonló gazságok jellemzik az egész tárgyalást. A főszerepet Fickert államügyész és Cunha helyettes államügyész vitték az ügyben ezzel vélték megszilárdítani a talajt a lábuk alatt.. Számos konferenciát tartottak maguk között, melyen McKenzie is részt vett és kényszeritette elismerni az elöljárókkal, hogy az egész ügy a legaljasabb tákolmány és egy ilyen konferencián abban állapodtak meg, hogy a kerületi ügyész bejelenti, hogy tévedés történt az ügyben és uj tárgyalást fog ajánlani. Ezen megállapodást később megmásították és Moo- neyra kimondták a halálos Ítéletet. McKenzie állítja, hogy amikor az esküdtek visszatértek a halálos Ítélettel, annak az elnöke Cunha felé fordulva ujját a nyakán húzta át, jelezve, hogy az ítélet halálos.

Nem kis meglepetést keltett, amikor azon esküdtszék elnökének, amely Mooneyt elitélte, McNevinnék a sógora, Denton

nevű embert mutatott be a védelem, aki tanúskodni kívánt. Denton elmondta, hogy miután McNevint megválasztották az esküdtszékbe, az konferenciát tartott Fickert államügyész és Cunha helyettesével, McNevin kijelentette sógorának, Den- tonnak, hogy egyáltalán nem fontos az, hogy Mooney bünös-é, mert az Ítélet már készen volt, mielőtt a tárgyalást megkezdték és ő mindent elkövet, hogy segítse a vádat.

Amikor Denton azzal fenye- getődzött, hogy erről jelentést tesz a civil hatóságnál, McNevin azt válaszolta, hogy “aki ezen ügyről bármit nyilvánosságra hoz, azt az őrültek házába zárják.” Denton azon kérdésére, hogy mit kap azért, hogy egy ártatlan ember életet kiolt, McNevin azt felelte, hogy 5000 dollárt havi 250 dollár részletekben, amig a tárgyalás folyamatban van. “Azután — mondta McNevin — ha Mooney el lesz ítélve, a következő kormányzó Fickert lesz. Cunha pedig kerületi ügyész, ő pedig — McNevin — az ügyben tett szolgálatáért elnök lesz a police com- missionnak.”

DETROIT MICH. — A Motor Product Co. munkásainak a sztrájkját ismét eladta az AFofL. Hétszáz tagját és a sztrájktörőket, testületileg, rendőr őrizet alatt marsoltatta a picket vonalon keresztül, hogy múltjukhoz méltóan egy újabb szervezett sztrájktöréssel ko- szoruzzák árulásaik sorozatát.

Vagy hétszáz embert, vagy embernek nevezett marhákat szedett össze Dillon, akiknek nagy része sztrájktörő volt már az első napokban is, ezeket a saját tagjai közzé osztva bevo- nultatta a gyárba, hogy a 3750 munkás bérharcát elárulja, megtörje.

Ez volt az előkészülete annak a ténynek, hogy már őnekik meg volt az egyezség ezen árulásra, igy a gyárosok velük tárgyaltak csak. A két független uniont, mely a sztrájkot vezette, melyhez a nagytöbbsége tartozott a harcban álló munkásságWASHNGTON, D. C. — A már hosszabb idő óta folyton feszülő húr elérte a határt és elszakadt. Az American Federation Központjában “szakadás” állott be. A “progresszív” John L. Lewis a Unied Mine Worker elnöke nyíltan szakított a konzervatizmussal és a haladás “bajnokává” szegődött. Hogy őszinteségéről tanúságot adjon, lemondott az AFofL alelnöki állásáról és ezután nyíltan fog “belülről fúrni.” Egyelőre nincs szándéka a szervezetből kiszakítani a “haladó” elemeket, ha csak nem kényszerítik erre a lépésre a konzervatívok.

Közvetlen Lewis lemondása után William Green az AFofL elnöke levélben szólította fel a hét “rebel” szakszervezet elnökét, akik tagjai az újonnan alakult “committee for industrial organization” bizottságnak, hogy szüntessék be ez irányú aktivitásukat, ellenkező esetben kizáratnak a szervezet kebeléből.

Vannak a munkásmozgalomban sokan, akik talán a történtekből azt a következtetést vonják le, hogy az ipari szervezet eszméje tényleg áttörte az AFofL áttörhetetlennek látszó várfalát és örömmel üdvözlik az uj áramlatot. Mi azonban tanak, ilyen formában agyon scabbelték.

Ez a Cleveland Electric Va- cum Co. gyári árulásnak a megismétlése. Ezt az árulást segítik elő a kommunisták, akik minden fele az AFofL-t ajál- ják, kinálgatják a munkásoknak. Még az MESA-t is bele akarják vinni ezen áruló bandába, akik csak arra használják a unionjukat, hogy más, becsületesebb uniókat agyon scabel- jenek. Már az autó munkások utálattal fordultak el az AFofL- től, háromszor eladták őket Dil- lonék, Collins és Green. Most a komik vissza akarják vinni a munkásokat, hogy még többször és nagyobb mértékben eladhassák őket ezek a vérszopó paraziták, akik a Berghoff, Pinkerton sztrájktörő ügynökségtől is nagyobb sikerrel törik meg a munkásság bérharcait.

Ez az árulás történik meg (Folyt, a 4-ik oldalon.)

máskodók vagyunk és szemfényvesztésnek tekintjük az egész komédiát. E tagadásra meglehetős nyomós okunk van, ha tekintetbe vesszük, hogy a mozgalom élén John L. Lewis áll, aki a konzervativizmus iskolájában tanult. Az a feltevésünk, hogy a progresszív álarcot csak azért tette fel, hogy beférköz- zön az ipari unionizmusba hivő tagok, a rank and file bizalmába és kátyúba vezesse a megindult mozgalmat. Mert a tény az, hogy Lewis “ipari unioniz- musa” csak annyiban ipari union, amennyiben ily névvel illetik. Máskülönben ugyan az a konzervatív tákolmány, ami az AFofL. A kételkedők vegyék vizsgálat alá a United Mine Workers of America szervezetet és ezen állításunkról köny- nyen meggyőződhetnek. Bár igaz az, hogy itt nem szakmák szerint vannak elkülönítve a munkások, hanem kerületek szerint. De mi a különbség? A különböző időkben lejáró szerződések éppen oly károsak az “ipari” mint a szakszervezetekbe, azonkívül a különböző “ipari” szervezetek továbbra is egymástól elkülönített, egységes akcióra képtelen alakulatok maradnak. Ami pedig még ennél is fontosabb, az az, hogy nem forradalmiak.

Az ipari unionizmusnak, amely képességgel rendelkezik a munkásosztályt kivezetni a kapitalizmus mocsarából meghatározott feltételei vannak és pedig: forradalminak kell lennie, amelynek végcélja a bérrendszer megdöntése; a különböző ipari szervezeteknek egymással oly szoros viszonyba kell lenni, hogy szükség esetén egy adott jelre mint EGY cselekedjenek; mentesnek kell lenni a szervezetnek a vezéri diktatúrától, az irányitó erőnek a tagság kezében kell lenni és mindennek felett nem szabad a tagságot lekötni hosszú időre kötött szerződésekkel. Lewis “ipari” szervezete ezen feltételek mindenikét nélkülözi, ami pedig ezek hijján van nem szolgálhatja a munkásosztály célját. Kétségtelen előttünk, hogy Lewisnek sikerül elérni célját és ezen tákolmányával posványba vezetni az AFofL haladó tagságát. A tény azonban az marad, hogy ha a munkásság célhoz akar jutni, akkor az IWW által lefektetett forradalmi Ipari Unionizmus útjára kell térni.

J. M. K.

Az Amercan Federation of Labor újabb árulása