Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-30 / 869. szám

1935 november 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elvtársak! Ki hazudik? írjátok meg! Az amerikai kommunista párt vezérei, lapjai, vagy Litvinov és a moszkvai Daily News, mert e lap október 20-iki számának első oldalán a következő néhány - de sokat mondó - sor jelent meg, szőról-szóra angol szövegben: USSR ENFORCING EMBARGO ON ARMS: “The Soviet Government has advised the Committee on sanctions that it has given the necessary instructions to the Peoples Com­missariat of Foreign Trade to enforce an embargo against Italy on ARMS, AMMUNITION and other raw materials and has issued instructions to the banks and the Peoples Commissariat of Foreign Trade regarding financial sanc­tion. The Soviet note states that under the conditions of the Soviet system these instructions are sufficient to assure the application of the said measures.” USSR ZÁRLATOT RENDEL EL LŐSZER ÉS FEGYVE­REK SZÁLLÍTÁSA ELLEN.” A Szoviet kormány biztosítja a Jóváhagyás Bizottságát — (a Genevai Nemzetek Ligájá­nak albizottsága, amely Olaszország ellen bojkotot kimon­dotta,) hogy a szükséges utasításokat megadta a Népügyi Bizottság Külföldi kereskedelmet lebonyolító hivatalának, hogy azonnal rendeljen el zárlatot FEGYVEREK, LŐSZE­REK és más nyers anyagok szállítása ellen, OLASZORSZÁG SZÁMÁRA és rendeletet adott ki a bankok és a külföldi Kereskedelmet lebonyolító bizottság számára is a financiális ügyeket illető' határozatukról. A Szoviet jegyzék megemlíti, hogy ily körülmények között a szoviet rendszer szerint ezen utasítás elegendő ahoz, hogy biztosítsa annak keresztül vi­telét.” Ajánlatos volna, hogy ezen gyönyörű dokumentumot min­den egyes “igaz kommunista” kalapjához tűzze. Néhány hete annak, hogy Earl Browder az amerikai kommunista párt tit­kára visszaérkezett Oroszor­szágból — ahol a “vörös” har­madik Internacionálé összejöve­telén tett jelentést a párt ame­rikai aktivitásáról — és nagy hangon jelentette ki a “Daily Worker” hasábjain, hogy “mind­ama híresztelések, hogy Orosz­ország fegyvert, lőszert, vagy más egyéb muníciót szállít Olaszország számára, nem egyéb, mint ellenforradalmi, fascista híresztelés, amelyeket a Hearst lapokból szereznek be, hogy gyengítsék a proletár haza jó hírnevét.” Mit szól most Browder, Hataway, Patterson, Minor stb. hangzatos vak ve­zér. De mi nem is vagyunk ar­ra kiváncsiak. Mi inkább azt szeretnénk tudni, hogy mit szólnak ehez, azok a forradal­márok, akik az IWW-t hagyták ott évekkel ezelőtt, mert “nem volt elég forradalmi, mert nem tapsolt mindenért ami Orosz­országból jött. Az amerikai kommunista párt szónokai, lapjai heccelik az el­nyomott, kizsákmányolt bér­rabszolgákat a háború és fas- cizmus elleni tüntetésekkel. A háborút, a fascizmust szívvel, lélekkel gyűlölő proletár véres­re tapsolja tenyerét, amikor a fekete inges fascista szörnye­teg s a háború ellen uszítják szónokai, lapjai és elébe állíta­nak egy példát a “proltár ha­zát” amelyet “marxista forra­dalmi” alapon munkások kor­mányoznak, ahol a szocializ­must, a kommunizmust építik. Lássuk mit mond Litvinov Oroszország külügyminisztere, a Nemzetek Ligájának elnöke Olaszországról. A “Moszkvai Daily News” 1935 október 21- iki számának első oldalán 6-ik hasáb 5-ik bekezdésében: “Azon állam, amelyet képvi­selek nem áll viszályban Olasz­országgal, nincsen semmiféle ellenszenv, sem érdekellentét, azon események iránt, amely ma a szóban forgó államban le­játszódik. Olaszország a Szovi­et Union egyik legjobb vásár­lója. Az én államomra nézve kedvező kereskedelem áll fen Olaszországgal. Eme határo­zatnak az érvénybe léptetése (szankciók) nagy anyagi vesz­teséget fog okozni a USSR ré­szére, s ehez hozzá járul még a két ország között fenálló ba­rátságos viszony megsértése. Ha alávetjük magunkat- eme határozatnak és viseljük a vesz­teséget, tesszük ezt azért, hogy a nemzetek érdekei, békéje és függetlenségével nemzetközi szo­lidaritást vállalunk. Eme határozatunk (Olaszor­szág bojkotálása) a liga minden egyes tagjára egyformán köte­lező. Nem tudom, hogy azon ál­lamok, amelyek eme határozat alóli felmentésüket kérik, meny­nyiben veszélyeztetik eme ha­tározat által remélt eredménye­ket. Kötelességemnek tartom, hangsúlyozva kijelenteni, hogy ha a felmentést kérő államok veszélyeztetik a határozat ér­vényét, úgy FENTARTOM SA­JÁT ÁLLAMOM RÉSZÉRE AMA JOGOT, HOGY EME HA­TÁROZATOT SEMMISNEK, JOGTALANNAK NYILVÁNÍT­SA, REMÉLEM. HOGY ERRE NEM LESZÜNK KÉNYSZE­RÍTVE.” A fenti sorok Litvinov Orosz­ország külügyi komiszárja a Nemzetek Ligájának október 20-án tartott gyűlésén elhang­zott beszédének kivonata. Gyönyörű egy beszéd! Szin­te hihetetlennek hangzik, hogy ezeket a szavakat ugyan az a Litvinov mondja, aki mielőtt a Nemzetek Ligájának tagja, elnöke lett, csaknem minden be­szédével, amelyet a lefegyvere- zés és a háború ellen tartott, magával ragadta a világ osz­tálytudatos munkásságát. Ma szégyenpir önti el az arcát min­den önérzetes forradalmárnak, sőt még a reformerek tiltako­zását is maga után vonja. Lit­vinov külügyi komiszár utóbbi hónapokban tartott beszédei fé­nyes világot vetnek, hogy az orosz proletár forradalom eláru­lása bekövetkezett valóság, le­tagadhatatlan tény! Mit szóltok ti ehez! ti, akik az IWW-t hagytátok ott, ti akiket a háborút követő forra­dalmi láz, a szabadság iránti vagy fogott el. Ti, akik nem vizsgáltátok meg kellőleg az imperialista osztály hatalmas ellentálló képességét s ebben az országban is azonnali forradal­mat akartatok, a szervezetlen milliók tanítása, nevelése, szer­vezése nélkül? Az IWW osztályharcot, tár­sadalmi helyzetet ösmerő és ví­vó tagsága nem állt kötélnek s a politikai pártok, a “kommu­nista” párt vezéreivel az élén, torkuk szakadtából harsogták, hogy “az IWW elárulta a forra­dalmat, reakciós, ellenforradal­mi, szociál fascista, sárga szer­vezett.” Felfigyeltetek s azt véltétek, hogy hátha igaza van és hátat fordítottatok az IWW szervezetének. Tiz, tizenöt esztendő múlt el amióta a forradalmi láz s a ve­zérek hamis tanai kiszakítottak egynéhány lelkes, áldozatkész, becsületes forradalmárt az IWW kebeléből. Ezekhez a for­radalmárokhoz szólunk s csak egy-két kérdést kívánunk hoz­zájuk intézni, s ezek egyike az, hogy a fenti sorokat, az orosz kormány és Maxim Litvinov nyilatkozatát vizsgáljátok meg forradalmárokhoz illően és nyi­latkozzatok, hogy érdemes volt-e felcserélni az IWW forradalmi eszmélyét, tanítását az . ipari demokráciáért folyó harcot, Stalin, Litvinov, Dimitroff, Foster, Minor, Hataway, Pet- terson politikus vak vezérek tanításával, amellyel MA KÍ­VÁNJÁK MEGDÖNTENI AZ IMPERIALISTA OSZTÁLY HA­TALMÁT!? Azoktól várjuk a választ, akik őszintén, becsületesen har­coltak és harcolnak az osztály­harc göröngyös utjain, és nem azoktól, akik az IWW mozgal­mát, lapját anyagilag károsí­tották meg, ezekhez az iskáriát judásokhoz nincsen szavunk, s figyelmeztetjük azokat, akik ilyen viperákat ölelnek keblük­re, hogy vigyázzanak, mert aki­nek egyszer kezéhez tapadt a bérrabsáolgák keservesen ösz- szeadott centjei az olyan Ézsau szőrös kezekhez hozzá ragad minden adott alkalommal a pro­letárok garasai is. Ezekkel mi annak idején egyszer és min­denkorra végeztünk. Lapunk a “Bérmunkás” ha­sábjai, rendelkezésére áll min­den egyes becsületes munkás­nak, hogy véleményét, észrevé­teleit úgy a kommunista pártra mint az IWW-ra szabadon nyil­váníthatja. Halljuk kinek van bátorsága nyilvánítani miért hagyta ott az IWW-t!? Miért lett kommunista!? A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. M. Holló, Cleveland......... 1.00 Cleveland E. S. csoport.... 19.16 J. Jakab, Cleveland........... 1.00 Azt mindenki elismeri, hogy négy több mint egy, mégis tagadják az egyesülésbe rej­lő erőt, ha nem is szóval, de annál rosszabb — cselekedet­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A RfrR- RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Thumbnails
Contents