Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-30 / 869. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 30. A “győztes” államok sem fizetik meg tartozásukat SZILÁNKOK Az egész világ valamennyi állama őrült módra fegyverkezik. A militarizmus szuronyaira támaszkodó kapitalista osztály szócsövei háború mellett lázitanak, s állandóan figyelmeztetik a kormányt, hogy a hadsereget, a haditengerészetet s azok repülőgép osztagait, felszereléseiket fejlessze. Prosperitásra készülnek, hogy újabban 10—20 millió felesleges bérrabszolgát szántsanak alá, mint 21 esztendővel ezelőtt* Az Egyesült Államok hadserege és haditengerészetének szószólói máris serkentik az “Uj osztás” bajnokát, hogy a; jövő esztendőre 900 millió dollárt irányoztasson elő a hadsereg részére. Az egész ország szövetségi épületeiben feltűnő helyeken hatalmas falragaszokon csalogatják a fiatalembereket, hogy lépjenek be a hadseregbe. A háború veszélye fenyeget. Japán mindbeijebb hatol Kínába, Németország magatartása Francia és Oroszország ellen feszitő. Mussolini százezrével szállította és szállítja Olaszország bérrabszolgáit az ethiopiai vágóhídra. Nincsen a világon sehol egyetlen egy hadsereg sem amely a munkások, a bérrabszolgák elnyomatásuk és helyzetük javítása érdekében sztrájkba mennek, ha a pribékek, rendőrök, nem elégségesek ahoz, hogy letörjék a munkások harcát kirendelik a katonaságot. Nincsen a világnak egyetlen állama — ahol a munkásoknak van még annyi joguk, hogy sérelmeiket* egyesülten a munka abahagyásával, sztrájkkal intézhetik el, — hogy ha a rendőrség, csendőrség tehetetlen volt a túlerővel, az elszánt bérrabszolgákkal szemben, ki ne rendelték volna a katonaságot, a vérszomjas hiénákat, akik bajonetjei- ket, a jogaikért harcoló munkások testébe mártják. A katona egy gép, egy esztelen állat, amely parancsszóra szúr, lő, gyilkol, testvért, apát, anyát. Egy katona lelkiismerete egyenlő az ázsiai, vagy afrikai sivatagjain és hegyeiben tartózkodó bestia vagy vipera fajzat lelkiismeretével. A NEW YORKI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALÁRDA 1935 november 27-én, szerdán este 8:30 kezdettel THANKSGIVING PULYKA ESTÉLYT rendez a Munkás Otthon nagytermében 350 East 81st Street alatt. Kondor Mariska fogja a közönséget szórakoztatni. Ha egy kellemes estélyt akar eltölteni, családjával és barátaival, ne mulassza el ezen alkalmat. Elsőrangú zene. Tánc és italok. Belépti dij vacsorával együtt 70 cent. Ezzel a vakon engedelmeskedő embernek képzelt tömeggel az elmúlt világháború alatt a 10 millió legyilkolt bérrabszolga ennek az országnak 40 ezer uj milliomost teremtett. Ennek a 40 ezer uj milliomosnak egyetlen gyermeke nem volt az elesettek, megsérültek vagy elveszettek között. Rockefeller, Carnegie, Gould, Morgan, Vanderbilt, Ford, Firestone, Roth- child stb. stb. családtagjaikkal egyetemben a szónoki emelvényről lobogtatták zsebkendőiket a háborúba masírozó, katona ruhába bujtatott emberi alakok előtt. Szónoklatokat tartottak, hogy “a hazánk, a zászlónk, a demokráciánk” van veszélyben. Pedig fenét. A Wall Street két billió dollárja volt veszélyben, amelyre aztán az állam ráduplázott két millió embert 10—20 billió dollárt. 300 ezer ember sohasem tért vissza, a billiókat pedig a csődbe jutott “győztes” nemzetek nem képesek fizetni, mert minden cent amelyet a bérrabszolgák véréből, verejtékéből kitudnak sajtolni, kell a készülendő háborúra. Minden háború az imperializmus védelmére készülődik vagy folyik. A bérrabszolgáknak csak egy háborújuk van amely jogos s ez az osztályharc, s ennek a hadseregnek a tábora az ipari Egy Nagy Szervezet, amely az igazi demokráciáért, az emberiség megváltásáért, az ipari demokráciáért harcol. A múltkoriban irtunk erről a mesterségesen felfújt nagyméretű termelésről, mely egy negyedét sem termeli az égetően szükséges dolgoknak. Megállapítottuk a közismert adatok alapján, hogy a mai hiányos felszereléssel is a termelés legalább is kétszerese, sőt háromszoros is lehetne anélkül, hogy az alkalmazott munkaerőt (emberi munkaerőt) tulcsigáznák. A megfizetett statisztikusok és közgazdászok pedig jobb ügyhöz méltóan körömszakadtáig bizonyítgatják a fokozott termelést, mint ütőkártyát hozzák fel a villany használat mennyiségét, ami a kimutatások szerint tértyleg meghaladja még az 1929-ben elért rekordot is. Azt kénytelen-kelletlen bevallják, hogy nincs nagy méretű termelés az autóipar kivételével. Építkezés elenyésző. Itt-ott lehet egy-egy építkezést látni. Az is vagy középület, vagy pedig az amúgy is vagyonban dúskálok palotájai. Olyan házak, melyek a még dolgozó munkásnak alkalamasak volnának keresetükhöz arányitva, egyáltalán nem épülnek. Ennek természetes oka a munkás keresetének alacsony foka, mely a legjobb esetben is arra elegendő, hogy tengesse magát és családját. S ha az építkezés, mely magával viszi a termelés sok ágú menetét — pang, csak hülyék beszélhetnek ipari fellendülésről. És ha nincs általános ipari fellendülés, — mint a hogy nincs — mi idézi elő a villanyerő fokozott használatát. Erre a kérdésre csak indirekt kapjuk meg a választ. Azok a szerencsések, kik az acéliparban dolgoznak, szemük előtt látják lejátszódni az acél feldolgozásának tragikus módosítását. A marógépen, a gyalu és esztergán dolgozó munkás úgy veszi észre, hogy sok, nagyon sok nehéz munkától meg van kiméivé a villanyvágó, a villanyforrasztó szerszámok által. Azt látja, hogy tucatra menő szakmák tűnnek le a foglalkoztatás mezejéről, s a még alkalmazott szakmák is oly gyökeres változáson mentek keresztül, Hogy például a húsz év előtt magát szerszámkészítőnek hitt munkás húsz év előtti tudásával ma csak kezdőnek álhatna be. Ez utóbbi azonban más lapra tartozik. Amit itt ki akarunk hozni, első sorban az mértföldes hazugság, melyet a re- kordos villanyhasználat ferde beállításával akarnak velünk elhitetni. A száraz tény az, hogy a villanyhasználat nagymennyisége a termelési mód változásában rejlik, nem pedig a terméktöbbletben. Amilyen mértékben nő a villanyerő alkalmazása, olyan mértékben csökken a másfajta energia produkáló anyag használata. Ez az egyik oka a bányászok munkanélküliségének is. Dacára a népszaporulatnak, ma kevesebb szenet bányásznak mint évekkel ezelőtt. Az energia kimerítése a kézen levő anyagból modern módszerek alkalmazásával megsokszorozódott, ergo kevesebb emberi munkaerőt használnak; kevesebb a fogyasztók vásárlóképessége. Ennek dacára azonban verik a dobot prosperitásról, ami természetesen nem más, mint a nagy vállalatok növekvő osztaléka. A' villanyhasználat rekordja a kulihajlamu közgazdász és statisztikus hazugságává szűkül. A mai rendszerben lehetőségei és áldása az emberiségre azonban határtalan. Ugyany- nyira, hogy egész nyugodtan mondhatnánk: a villanyerő kihasználásának még csak a kezdeténél tartunk. Olyan erők várnak abban az emberek közszükségleteit szolgálni, melyről a mai nyavajás dollárimádó társadalmi életben csak halvány sejtelmünk van. Egy ipari kormányzat, vezetve az aktiv termelők által lesz majd hivatva ezt kicsalni a természet öléből. öregasszonyok szokása mondani “nem meg mondtam?” Mert véletlenül úgy sült el, ahogy ők is elgondolták. Mikor Peggler beszámolóját olvastuk a polgári lapokban a Nemzetek Ligájának csúfolt kupaktanácsról, ez jutott eszünkbe. Mi is megmondtuk. Az 52 ország kupaktanácsa Litvinov- al az élükön úgy néz ki, mint kupecek gyülekezete. Tárgyalásaik, ^ áldomásivásuk, egész viselkedésük erre emlékeztet. Ezt mondja Peggler, kit az egyik nagy amerikai szindikátus küldött oda jelentést irni. Persze, ő sem éppen úgy irta (Folyt, a 6-ik oldalról.) A Munkás Betegsegélyző Szövetség A tagszerzési versenyben, amely december 31-ével zárul — és kívánatos, hogy abban MINDEN TAG LEGALÁBB EGY UJ TAGGAL SZEREPELJEN, sok kedvezményt ad a Szövetség a most beállóknak, hogy ezzel is bizonyítékát lássa minden munkás és munkásnő, hogy nemcsak a nevében, de a tetteiben is MUNKÁS intézmény a Szövetség. Ezt igazolja az Intéző-Bizottság újabb határozata a már meglevő régi tagokkal szemben. Eddig csak azok kaphattak kölcsönt havi járulékaik fedezésére, akik legalább három esztendeje tagjai a Szövetségnek. Mivel a gazdasági fellendülés a sok ígérgetés mellett is késik és sok munkásember nem tud visszakerülni a munkába, nemcsak ezt a kölcsön összeget emelték fel még hárim hónak megfelelő illeték összegével, de három havi kölcsönt juttatnak már az egy évnél idősebb tagsági joggal rendelkezőknek is. Ezen intézkedés rtkt megduplázza az a körülmény, hogy akkor nyújtja ezt az Intéző-Bizottság, amikor a munkás családoknak arra a legnagyobb szüksége van, azaz a tél-viz idején, amikor a szükség súlyosabb teher. Sok tagja a Szövetségnek szégyenének tartja, ha a járulékát nemtudja a megkívánt napra befizetni és a titkár őt törlésre ajánlja, holott ez amikor nem hanyagságból, de a nagyon sok munkást érintő nincstelenségből ered, csak annyiból a munkás hibája, ha elzárkózik a munkásmozgalomtól, amely ezen a helyzeten változtatni akar és ezt csak az ő és a többi munkásnak Egy Nagy Szervezetbe való állásával viheti keresztül. Az ilyen “későn” fizető tagok ügyében úgy intézkedett a vezetőség, hogy csak három hónaponként közli az összetartásban a törölt tagok neveit. Mindezek az intézkedések annak a bizonyítékai, hogy úgy az uj, mint a régi tagoknak érdeke, hogy a Szövetség taglétszámban is fejlődjön és ez csak a tagság munkája lehet, ha a tagszerzésben is az Intéző-Bizottság mellé áll és ez év végére megszerzi minden tag az EGY UJ TAGOT.
