Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-23 / 868. szám
1935 november 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal A kompany uniók csődje Négy órás munkanap Ha az Egyesült Államok iparának termelő képességét vesszük alapul, akkor mindjárt teljesen tisztába jövünk a munkanélküliség tényezőjével. Amikor ezt a megállapítást elfogadjuk, akkor azt is tudni kell, hogy a jelen rendszerbe a termelő eszközök csak néhány ezer tulajdonos kezébe van összpontosítva és csak addig tartják üzembe amig abból profitott húzhatnak. A tőkés rendszernek az a tulajdonsága, hogy ha lehetséges a munkaidőt mennél hosszabbra nyújtsák ezáltal ők tudják, hogy mennél hosszabb a munkaidő, akkor annál alacsonyabbak az átlagos bérek, — mert itt is mint más árucikkeknél, a kereslet és kínálat szabja meg az árakat. — Amikor sok a munka- nélküli, akkor a munkán lévő munkások életszínvonala is mindig a legalacsonyabb. Mivel a munkanélküliek állandóan veszélyeztetik a munkán lévők munkáját, akiknek azután nem nagy reményük lehet fizetés emelésre. Az IWW három évvel ezelőtt tartott konvenciója a termelés statisztikájának alapján megállapította, hogy ebben az országban — ha minden munkanélkülit munkához akarunk juttatni és a munkán lévőknek munkáját is biztosítani akarjuk, úgy akkor a négy órás munkanapot kell bevezetni heti négy napi munkaidő tartalomra. Talán sokan nevetségesnek tartották az IWW megállapítását, amit pár hónappal később a technokraták is alátámasztották statisztikai adataikkal. A négy órás munkanap behozatala csak kizárólag a munkásosztálytól függ. És ha a munkásosztály megtudja érteni, hogy közelbeni létkérdése és munkájuk biztosítása csak a négy órás munkanap behozatalától van függővé téve, akkor ez irányba lépéseket is kell, hogy tegyenek annak megvalósítása érdekében. A munkásproblémák megvalósítására csak a munkásosztály ipari szervezettsége nyújt garanciát. Amikor a négy órás munkanap behozataláról értekezünk nem kell azt gondolni, hogy a kapitalista szakértők és nemzetgazdászoknak a munka- nélküliség problémájának megoldására a rövid munkaidő lesz az ajánlata, — vagy talán valamelyik honatyának ez lesz a törvényjavaslata. Bármilyenek legyenek a megállapítások annyi bizonyos, hogy sem szóbeszéddel, sem törvényjavaslattal a munkásosztály nem fogja elérni a négy órás munkanap behozatalát, ami a jelen körülmények között egyedüli volna a munkanélküliség megszüntetésére. Hogy a munkásosztály maga kell, hogy megoldja a munkanélküliség problémáját ez csak valószínű, mert létkérdése függ ettől. Amikor a munkaidő rövidítéséről esik szó, akkor a kapitalista osztály fel jaj dúl, hogy nem bírják ki a rövidebb munkaidőt, sőt nagyon sok esetben a tudatlan munkás is elitéli a rövidebb munkaidőért küzdőket mert azt hiszi, hogy ezáltal az ő fizetése kevesebb lesz, mivel kevesebb időt fog dolgozni, nem tudja és nem akarja megérteni, hogy a hosszú munkaidő ala- csonyitja le a munkásosztály életszínvonalát és hogy a hosszú munkaidő mellett nincsen a munkásnak alkalma fizetés javításra, mivel a hosszú munkaidő sok munkást tesz munkanélkülivé, akik mindig hajlandók az elégedetlenkedők, munkahelyét elfoglalni, talán még az eddig fizetett bérnél is alacsonyabban. Az IWW négy órás munkaprogramja a munkanélküliség megszüntetésére irányul s ha a munkásosztály akiknek létezésük a munkaalkalomtól függ megértik, hogy __ az IWW ezen programja ténylegesen megszünteti a munkanélküliséget, akkor nem látom, hogy a munkásosztály mint egységes megszervezett tömeg ne küzdjön a négy órás munkanap megvalósításáért. Ha ebbe az irányba a munkások egységfrontra lépnének, — nem mint pártagok, vagy betegsegélyzőnek küldötte, hanem a mun- kaszinterén egy egységes ipari szervezetbe tömörülve, amely kizárólag a munkások megszervezett egységfrontját képezné. _ Egy ilyen egységes szervezett erővel a munkásosztály kiharcolhatná a négyórás munkanapot ami a jelen körülmények között megszüntetné a munkanélküliséget és emelné azonnal a munkásosztály életszínvonalát. Pika Pál. ADEMOKRÁCIA NEVÉBEN Az akroni gumigyárakban \ foglalkoztatott munkások az c NRA (Uj osztás) megszületése- t kor épp úgy mint más ipari i munkások, bátorságot kaptak a 1 szervezkedésre és ezrével csat- 1 lakoztak az American Federa- 1 tion of Labor-hoz. Dacára, hogy i az utóbbi években nem egyszer 5 tettek ilyen kísérleteket, az ( eredmény úgyszólván számítás- 1 ba sem jött. A bátorság tehát 1 a munkások részéről meg volt a szervezkedéshez. c Amikor a munkások szervez- 1 kedése már veszélyt rejtegetett 1 magába, a gumigyárosok is i hozzá fogtak, hogy a munkások < által választott szervezettel i szemben a maguk diktálta szervezetet, a kompany uniót épit- 1 sék ki, amely még az AFofL- < nél is kevesebb költséggel szol- '< gálja a gyárosok érdekét, óha- i ját. ] A kompany uniók alakítása j egymást követte a Goodrich és 1 Firestone gyárakban külön- 1 böző nevek alatt. A Goodyear 1 társulatnál már 1919 óta léte- 1 zik kompany union. Dacára 1 a különböző neveknek a cél és a szándék mindenütt egy volt 1 — a munkások alkotta szerve- . zetek tönkre tétele. Hogy ebben a munkálkodásban a siker gyors és biztos le- ' gyen — öreg mintára — a munkások soraiból egy párat megvesztegettek pénzzel, jobb állással, akik a judás pénzért végezték a romboló munkát, amely nem volt nehéz feladat ha tekintetbe vesszük a munkások nagyrészének a hajlamosságát. És most is, mint annyiszor ezelőtt, amikor az AFofL szervezet annyira levolt rombolva, hogy már nem kellett annak akció képességétől tartani, jöttek azon az állítólagos kompany unionon keresztül meghonosított és “kivívott” eredményeknek a vissza vonásával. Ezek között vannak apró-cseprő dolgok, például szappan és törülköző a mosdáshoz. A kompany union legcsábitóbb eszköze és “vívmánya” a hat órás munka nap volt és nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy ez ezres tömegekben csatlakoztatta le a munkásokat az unióba. A gyárosok szövetsége, hogy minden célját elérje, szinte iskolát tartott a hajcsároknak a munkásokkal szembeni hízelgő viselkedésre, amit fűszereztek kedélyes összejövetelek és sport események rendezésével. És a munkások, azok is, akik már ismerték a kompany uniók hivatását, kényszerülve voltak a lecsatlakozásra, mert látták, hogy az AFofL a gumi iparból teljesen kiszorult, összeomlott. A munkások felmerülő panaszai süket fülekre találtak, a vezetőség, amely csak a maga megélhetését tartja szem előtt, nem tett semmit a munkások egyre szaporodó panaszára, hogy a kompany unió által nyújtott előnyöket vissza vonják és ezek között a legsúlyosabban érintőt a munkaidőt hatról-nyolc órára emelik fel. A munkások csak most jönnek rá, hogy a kompany unió a részükre nem jelenti a szervezett erőt, mert hiszen annak vezetőségét nem a munkások, de a gyárosok uralják. így történik Akron gumi telepein is. A kompany union tagsága hiába tiltakozik a munkaidőnek két órával való meghosszabbítása ellen, azt a gyárakban meghonosítják és hogy a kijózanodás teljes legyen a napi két órai többlet munkáért a munkások fizetésében semmit sem kapnak. Most a tagság a legelkesere- dettebb hangulatban van a kompany uniont előhívó gyárosokkal szemben, de sóhaj és panaszánál mélyebbre éppen az előbbeni okoknál fogva nem mehet. Ha a gumi ipar dolgozói letudják vonni a tanulságot ez esetből, ha felismerik azt, hogy a fejlődés törvénye határt szab mindennek, a megalázkodásnak, a türelemnek, a profit harácsolásnak, hogy csődöt kell hogy mondjon minden intézménye e rendszernek, amely a munkások kifosztását, meg- rablását célozza, ha ezeket a dolgozók meglátják, bátran mondhatjuk, hogy a tanulság megéri az áldozatot. Meg kell, hogy lássák a munkások azt, hogy a mai rend- zerben két osztály van, az egyik oldalon a mindennel rendelkezők, a másik oldalon a nincstelenek, a máról-holnapra tengődök csoportja és hogy e két csoport között harcnak kell folynia a külömbségek kiegyenlítésére. Ez az osztályharc, amely elől nincs menekvés. Ezt meg kell vívnunk, erre a fejlődés törvénye kényszerit, ha magunk meg nem látnánk. Itt nem segít a kompany union a kizsákmányolok részéről, sem a szervezettlen tunyaság a munkások részéről. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” így tanítja az IWW elvinyilatkozatának ide vonatkozó része. A kapitalizmus a hivatását elvégezte, amit a fejlődés kiszabott a részére, tehát pusztulnia kell. A munkásoknak is megszabja a fejlődés a hivatásukat, amit be kell tölteni ez: a bérrendszer megszüntetése. Erre szervezkedni kell forradalmi ipari szervezetbe. Ilyen szervezet az IWW. J. Bishof. A NEW YORKI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALÁRDA 1935 november 27-én, szerdán este 8:30 kezdettel THANKSGIVING PULYKA ESTÉLYT rendez a Munkás Otthon nagytermében 350 East 81st Street alatt. Kondor Mariska fogja a közönséget szórakoztatni. Ha egy kellemes estélyt akar eltölteni, családjával és barátaival, ne mulassza el ezen alkalmát. Elsőrangú zene. Tánc és italok. Belépti dij vacsorával együtt 70 cent. COLUMBUS, TEXAS. — “Két néger fiút meglincseltek. A tömeg a börtönből kihurcolta őket és a város szélén felakasztotta.” 1935 november havát Írjuk, amikor a fenti esemény ebben a legtökéletesebb demokratikus országban megtörténhetik, ahol ódákat zengenek arról, hogy itt mindenki “miszter” és egyenlő jogokkal rendelkezik.^ Nem kérdés, hogy a két néger fiú bünös-e a terhűkre rótt ügyben, hanem polgári szempontból is a legvisszamaradot- tabb állatiasságot jelent Amerika lynch eseménye, amelyet az uralkodó osztály minden esetben még kendőzött, ahelyet, hogy mint azt a munkások sztrájkjainál teszi, amikor egy nagyobb darab kenyérről van szó a dolgozók részére — egy- egy aktívabb munkást kemény büntetéssel súlyt a többieknek a megfélemlítésére. A lynch esetekben csak azt tudjuk, hogy a “tettesek ismeretlenek” és ezzel . ü .y beie- jeztetett.
