Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-23 / 868. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 23. mm r ■ ■■■« a Magyarorszagi Tűkor Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. GÖMBÖS: megállapítja (köny- nyü neki nem kerül pénzébe,) hogy “jelenleg Magyarországon van egész Európában a legli- berálisabb sajtótörvény.” Az Est megállapítja erre, hogy “Magyarországnak van Európában a leglojálisabb sajtója.” MI PEDIG: Megállipitjuk, hogy “Magyarországon van az egész Európában a leglakájabb sajtója.” AZ UJ XI-IK kerületi elöljáróság: Amikor létesítették te- lekürtölték vele a fővárost, hogy milyen nagy előny származik ennek felállítása nyomán a Xl-ik kerületi (Lágymányos) lakosaira. Az elöljáróság eltekintve attól, hogy egy csomó Gömbös élharcos firkász elhelyezése miatt állította fel ezt az elöljáróságot eddig semmit nem csinált. Most azután akcióba lépett. A Lenke u.ti volt katonai barakokat, ahol szegényebb emberek laktak a háború után elhatározta, hogy lebontja. Mivel ez nem ment simán gondolt egy merészet és na- gyott és e városi teleptől elzárta a vizet és kikapcsoltatta a közvilágítást is. Hogy ez mit jelent a közegészségre azt ne firtassuk. Egy fabaraktelep ahol 90 család él, ott elzáratni a vizet méltó e csuhásokkal teletűzdelt Gömbös-féle keresztény-kereszNincs kegyelem. Beszélhetnek faj védelemről, gyermekvédelemről, üres frázis mindez. Az igazság az, hogy szívtelenül és könyörtelenül az utcára rakják azokat, akik nem tudják a házbért fizetni. Nemcsak Budapesten, hanem az egész országban szivszaggató jelenetek között teszik ki a lakásbért nem fizető családokat az utcára. A jóérzésü emberek megdöbbenve és megbotránkozva, de tehetetlenül állnak a tömeges kilakoltatások előtt és keserűen gondolnak a “reformkormány” népvédelmi ígéreteire, amelyekből annyi sem valósult meg, hogy legalább ezek a szégyenletes és fölháboritó kilakoltatások megszűntek volna. Egymásután kapjuk a kétségbeesett hangú híreket a ki- lakoltatottaktól és azoktól, akik tanúi a kilakoltatásoknak. A hírek közül egy Sárvárról érkezett és megrázó - szavakkal írja le Oláh János sárvári munkanélküli napszámos családjának kilakoltatását. Oláh János betegeskedő feleségével és hat kisgyermekével Ács György ácsmester házában lakott. Oláh János már hat év óta munkanélküli, aki a néha- nap rá jutó inségmunkából tengeti életét. Házbért nem tudott fizetni, hiszen gyermekei számára még az ennivalót sem tyén mentalitásra, hogy a fővárosi tanácsról amelyben a szociáldemokraták is bent vannak ne is beszéljünk. Hja a Lenke úti barakokban proletárok, mig a környéki villákban herék laknak, kiknek szemét zsenirozzák a félmesztelen és kiéhezett emberek és gyermekek látványa. Hát megoldásnak a város részéről ez is megoldás ennek eltüntetésére az igaz. EGY MINDÉRT — mind egyért. Ezt a jelszót használja a “Népszava” most, hogy be- reklamázza azt, hogy előfizetőit biztosíttatja halálesetre ha az előfizetési dijjon felül havi 20 fillért fizetnek külön. Eltekintve attól, hogy pár pengős biztosításról van szó, de ezt az előfizetőket biztositó trükköt a polgári lapok régen bevezették, minden külön díjszedése nélkül. Hol van tehát itt a jelszó értéke, hogy egy mindért — mind egyért? Mikor ez közönséges biztosítási üzletnél nem egyébb. DEBRECEN: Matolcsy Mátyás NÉP képviselő megállapítása, “az agrárlakosság fejenkénti jövedelme évi 50—60 pengő között váltakozik, de ez magában foglalja a természetben kapott javakat is. Három millió ebben a sorsban. A magyar fegyházakban a raboknak napi 80 fillér a fejenkénti elláigen tudta megkeresni. Most aztán kilakoltatták. — Olyan lakót kell tartanom, aki megfizeti a házbért — mondta Ács György, a munka- nélküli házigazdája. — Nekem adót kell fizetnem, akár kapom a házbért, akár nem. Az egész Ferenc utca összefutott Sárvárott, amikor kirakták az utcára Oláh János szegényes holmiját: néhány kopott bútort, néhány rongyos ruhadarabot és — hat siró-rivó gyermeket. Éles kifakadások. hangzottak el azok ellen, akik a sokgyermekes családot az utcára rakják, anélkül, hogy már előzőleg szükséglakásról gondoskodnának. A közvélemény fölháborodásának hatása alatt Sárvár elöljárósága intézkedett is, hogy a hajléktalan család fedél alá jusson. Hogy milyen nyomorúságban vergődnek Sárvárott is a munkanélküliek, arra élesen rávilágít a kilakoltatott Oláh János válasza, amelyet az egyik érdeklődőnek mondott: — Hogy miből élünk? Reggelire irót eszünk, mert annak két fillér literje. Ez a vacsoránk is. Délben legtöbbnyire gánca vagy krumpli az ebédünk. Bizony, legtöbbször éhesen fekszünk le. így élnek a magyar munkások. És még a födelet is elveszik a fejük fölül. tási költségük, annyi tehát, mint egy 5 tagú paraszt családnak.” Ezzel fizet tehát a magyar feudalizmus azoknak a magyaroknak, akik közül 700.000« en estek el az “ősi föld” védelmében a világháborúban. MAGYARORSZÁGON. Az elmúlt évben 10.100 métermázsával kevesebb cukrot fogyasztott a nép. A kincstári haszon- részesedés több mint 60 százalékát teszi ki a cukor árának, így a nép számára megfizethetetlen. MAJMOLÁS. Most már rendszeressé vált az, hogy szeptember hóban a cserkészek is hadijátékokat tartanak. Most Esztergom-Dorog között zajlott el a budapesti cserkészek nagy hadijátéka, melyben két ellenséges haderő — mint jelentik a lapok — csapatai, mint angolok és afrikaiak ütköztek össze. A harc eldöntetlen maradt, de sokan megkapták a “tigris-rendet.” Kint vannak vele a vízből Budapest — az Olasz-Abeszin háború hatása alatt áll. Az újságpaloták előtt-éjjel nappal hatalmas tömegek állanak és lesik az ujabbnál-ujabb híreket. Az újságok egy kivételevei mind leleksedéssel állanak az olaszok mellett- (nyilván fel, sőbb nyomásra,) és a háború megindításakor óriási betűkkel közölték az olaszoknak “győzelmét,” melyet a modernül felszerelt fascista hadsereg nem csak a katonaság, de abesszin gyermekek és anyáknak repülőgépekrőli pusztítását, mint “hőstettet” tüntették fel. Az abesszinek hátrálása miatt drukkolt azomban a főváros népe és felháborodva tárgyalta az olaszok gyáva tömeggyilkolását, mit 1000—2000 méteres magasságban repülőgépekről való bombák ledobása falvakra és városokra jelentett. Objektiven meg kell állapítani, hogy a magyar nép még ma sem felejtette el a világháború alatt, hogy Olaszország pontos- san Mussolini sajtóuszitásának hatása alatt egyik napról a másikra felrúgva a velünk kötött szövetségesi szerződést hátba- támadta a háborúban álló monarchiái hadsereget. Az urak hiába fáradoztak tehát a fas- cizmus kitérése óta olaszbarátság megmentésén itt ezt igazolja az október 9-én, az újságpalotáknál történt események. Ugyanis amikor már nem lehetett tovább titkolni, hogy az Aduánál előretört “győzelmes olasz hadsereget” az abesszini- ak bekerítették, valóságos dia- dalorditásban törtek ki a hírek várók és pár pillanat- alatt ez a hir elterjedt Budapesten, ahol mindenütt ragyogó arcú és vitatkozó embereket lehetett látni, akik, mintha legalább is abesszinek volnának, olyan örömmel állapították meg, hogy végre eléri ugylátszik az olaszokat hitszegésüknek a jutalma és Mussolini bri hantijai majmok ugrasztottak be most már évről-évre ilyen hadijátékokba. NYUGTÁZÁS. Nov. 9-től — nov. 16-ig. Előfizetéseket küldtek: Mrs. Schneider, Detroit....... 2 L. Lefkovits, Cleveland....... 1 J. Herold, Bridgeport........... 1 J. Bodnár, Bridgeport........... 1 S. Varga, Buffalo—............. 3 P. Hering, Buffalo............... 1 J. Pallagi, Newark............... 1 J. Zára, Chicago................... 2 A. Kucher, Pittsburgh......... 3 J. Nyers, útról----------- 4 G. Bakos, Los Angeles......... 1 Chas Nagy, Fort Lauderdale 1 Chas Ruttkay, Philadelphia 3 A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. J. Herczeg, Cleveland---- 1.00 L. Ürge, Youngstown...... 1.00 J. Pozmar Youngstown.. —.25 J. Leisz, Cleveland.......... 1.00 megfogják, mint 1896-ban kapni megérdemelt jutalmukat ha nem is a magyaroktól, de helyettünk az abessziniektől. A mai napon a rikkancsok, nem ordítják tele a várost, mint eddig minden nap, a lapok újabb híreivel, szinte meglepő, hogy most délután 6 óráig egyetlen rikkancs sem kiabált ezen a környéken, ahol pedig tucatjával szokták mindennap ordítani eddig az olasz csapatok “győzelmeit.” Úgy látszik ez is felsőbb utasításra lett beszüntetve, mert csak nem fogják “izgatni” hagyni az embereket azzal, hogy az abessziniak Aduánál ismét elverik Magyarország “nagy barátjának?” Mussoli- ninek embereit. De az abesszi- niek mellett egyébbként is megnyilvánul a magyar népnek a szimpátiája. A Gömbös kormány pár nappal ezelőtt betiltotta az UFA által Abesszíniában felvett filmhíradót (még akkor nem tört ki a háború közöttük, mikor ezt felvették.) Mit csináltak erre a Pestiek? Az egyik orfeumban Négus címmel egy abesszin revüt játszottak, melyben kifigurázták az abesszinie- ket. A közönség amikor a filmnek betiltásáról értesült oly botrányt rendezett az orfeumban, hogy az igazgatóságnak azonnal le kellett venni a műsorról a Négus cimü revüt mert ha ezt nem teszi úgy szétrombolták volna az orfeumot. Természetes ez a botrány is az abessziniek mellett és azok kifigurázása miatt tört ki. Ebből a rövid és dióhéjbani beszámolóban tehát bemutattuk a magyar népnek jelenlegi gondolkodását, mig a hivatalos világét, mely most már nem mérvadó olaszbarátsága ellenére sem lehet ma megállapítani. Ugyanis mint a bomba úgy érte őket az abesziniek részéről való elnadrágolása az olaszoknak. Megérdemlik. Sárvárott is hat kis gyermekkel az utcán azok a gyerekek, akiket felnőtt Cleveland W. S. csopart.. 10.00 Pest a magyar nép hangulata
