Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-02 / 865. szám
1935 november 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal Társadalmi fejlődések ért” jelszavával az Ipari Egy Nagy Szervezet kitűzött célja megszüntetni ezt a társadalmi rendszert, átvenni és fejleszteni a termelés és szétosztás gépezetét az összemberiség javára. Köhler Sándor. Nem mi mondjuk... Alig száz esztendővel ezelőtt amikor ennek az országnak fo- lyéin megindult a teher és személy szállítás, fából alkotott hajókon, melyek emberi, vagy szél erőre voltak berendezve, csiga lassúsággal haladtak egyik várostól a másikig. Eme lassú utazási rendszert felváltotta a lovas kocsi, amelynek göröngyös utakon, ha az idő kedvező volt, tiz mértföldet is haladtak óránként. A teher és személy szállítás eme formáját felváltotta a gőzkocsi, amely hihetetlen rövid idő alatt behálózta ezt a 280 millió négyzet mértföldből álló országot, az egyik tengerszéltől a másikig. Ma száz, százhuszonöt mértföld sebességgel haladnak a sínpáron. Az ország sima cementezett utain millió és millió automobil, szédítő gyorsasággal rohannak minden irányban. Az automobil fejlődése ebben az országban bámulatos haladá-. son ment át. A legelső automobilt Alexander Wilton vitte a piacra 1898-ban, s csak egy személy részére volt alkalmas, sebessége tizenöt mértföldet tett ki óránként. Ma hatalmas személyszállító autók, melyeken száznál is több egyént kényelmesen helyeznek el, s hatvan- tietven mértföld sebességgel haladnak. Az ember feje felett a levegőben ezer és ezer repülőgép szeli a levegőt, amelynek mindegyike sokkalta több mért- földü utat tesz meg egy nap alatt, mint az ökrös szekér nehány esztendőn át tett meg. De nemcsak a szállítás és közlekedés terén történt ez a bámulatos haladás, hanem az emberiség szükségletének minden részében. A faekét, mellyel a földet szántották emberek, később állatok húzták, ma hatalmas gőz és gáz ekék óriási területeket müveinek meg. A tengerek és folyók partjain sárból tapasztott, vagy a hegyoldalakba vájt odúkat felvealtot- ták a gyönyörű, s minden kényelemre berendezett paloták, a hetven, nyolcvan emeletes felhőkarcolók. A lópatkoló, kocsi- vasaló kovácsmesterek fabódékban levő műhelyeiket, hatalmas autó gyárak, bámulatos szerszám gépekkel, váltották fel- Ma egy-egy autógyár munkásai több kocsit adnak ki naponta, mint ötven-hatvan esztendővel ezelőtt, Amerika összes kovács- mesterei egy teljes esztendő alatt. Alig száz esztendővel ezelőtt a hirszolkálatot egyik varosból, vagy országból a másikba gyalogos, vagy lovas futárok által végezték amihez hetek, hónapok, sőt_ egy teljes esztendő kellett, amig az Atlantik Óceántól a Pacific Óceánig eljutott a hir. Ma a világ bar- mely részébe néhány másodperc alatt közvetítik a hireket. Gyönyörű alkotás, bámulatos haladás. És ha körültekintünk eme mesés fejlődés korszakában azt látjuk, hogy azok a milliók akik eme fejlődést létrehoztak ma- rcl-holnapra tengetik életüket. Milliók akik szellemi és fizikai munkájukkal járultak hozzá a társadalom fejlesztéséhez, ma a könyöradomány keserves kenyerét mancsolják. A hatalmas ipari telepek profit éhes kizsák- mányolói, elrabolták a munkás- otthonából az anyát, az anyától a gyermekét, s szégyenletes bérért zsákmányolják ki őket. Az apák, a férjek s munkára megéret férfiak alkalmazásért könyörögnek. A család eme szétrombolásának a kizsákmányoló kapitalizmus, a magán- tulajdon az egyetlen oka. Harmincöt, negyven esztendővel ezelőtt, amikor még a világ ipara, kereskedelme apró kis műhelyekben, üzletekben bontakozott ki, sokat hallottunk és olvastunk, hogy “a szocializmus szétrombolja a családot,” s amint az ipari fejlődés haladt a kisiparosok műhelyeit, üzleteit felfalta a nagy ipar. A fiú gyermekek, akik azelőtt az apjuk műhelyében tanulták mesterségüket, ma más városok gyáraiban sajátítják azt el. A leány gyermekek akik ezelőtt anyjuk mellett tanulták a főzés művészetét, az apróbb testvéreik nevelését, ma a szövőipari telepek, gyárak, üzletek, irodák alkal- mazottaivá vállnak, ahol nincsen szükség főzés, vagy gyermek nevelés művészetére. A gyermek nevelés nem volt olyan költséges mint ma, a mi nagyanyáink nem jártak hetekkel, hónapokkal a gyermekszülés előtt a kiinkára, amikor a szülés ideje elérkezett a bábaasszony néhány tallérért segített a gyermeket a világra hozni s az anya egy-két hét leforgása alatt újból végezte házi munkáját. Manapság a gyermekszülés száz-kétszáz dollárba kerül, s ez csak a kezdet, kezdete s amint a gyermek fejlődik, s az elemi iskoláit elvégezte még mindig nem jutott abba a sorba, hogy saját magát tartsa fel. A középiskola előkészítője az Egyetem tanulmányainak könnyebb ismeretére s amikor azt is elvégezte, saját maga kívánja megszerezni napi szükségleteit s ennek keresése folytán a kényszer az ingyen kenyér, a leveskonyha végtelen sorába taszítja. Nincsen szocializmus ebben a társadalmi rendszerben. A papok, lapok, tanítóink arra figyelmeztettek bennünket, hogy a “szocializmus a család széjjel züllesztő- je.” Kapitalizmus van, apám, anyám szerető szive messze tőlem szűnt meg dobogni, anélkül, hogy egy utolsót, egy végső pillantást vethettem volna reájuk. Nővérem, fivérem messze országokban a társadalom áldozataivá válltak, s a család három utolsó tagja a világ három különböző országában párják az élet keserves kálváriáját. Kapitalizmus van! A társadalom fejlődése, amelynek minden alkotását a munkásagyak, kezek hoztak létre, megvannak fosztva az élet javainak élvezetétől kora ifjúságuktól, végső napjaik utolsó pillanatáig. Ennek a hazug társadalmi rendszernek megszüntetésére a világ bérrabszolgáinak tömörülniük kell s eme tömörülést az “egy mindért és mind egyért” jelszavával az Iipari Egy Nagy Szervezetben végezhetik A munkásságnak nagy része, nem nagyon figyel fel, ha előbbrelátó munkások mondanak valamit, azért sokszor időszerű más előbbrelátó, polgári egyénnek is megírni jobb belátásait. így Dr. Overstreet, a new yorki Colegium philozofia tanárának a megálapitását idézzük, melyet “az iskola mesterek” bankettjén mondott Cle- velandban. “Amerika nagyon zavaros gondolkozásu, próbálják lefojtani a haladó gondolkozást, beszédet, mert rettegnek még a gondolattól is, hogy a társadalmi rendszer megváltoztatásáról beszéljenek.” “Edward A. Filene-nek, szabad volt mondani: “Bár mi is volt az ok tiz évvel ezelőtt, de most már Amerika elég öreg, hogy az élet igazságait megmondjuk,” mondta Dr. Over- steet. “De ugyan akkor egy tanítónak nem szabad még ennyit sem mondani, — tette hozzá — ha csak nem akarja a munkáját elveszteni.” Ezt mi már sokszor megmondtuk . . . “A tanításnak, társadalmilag realisztikusnak kellene lenni, minden nap tisztábban látszik, hogy a tanitás jövője, mindjobban össze van kötve a társadalom jövőjével” folytatja a Dr. “A gyermekeknek meg kellene érteni a társadalmi életet, és ne kényszeritenék őket az elzárkozottságukból, egy goromba világba kimenni.” “Az ilyen értelmet adni a tanulásnak, intellektuálisan szádoknak kellene lennünk, nem szabad, hogy egy kis érdekeltség nyomást gyakoroljon.” Nagyon sokáig kell várni, mondta Dr. Oversteet, “amig ez az érdekeltség megengedi, hogy a tanitás intelligens szabadságot kapjon.” Ezeket nem mi mondjuk:, hanem egy collégiumi tanár mondja, akinek bizony nem válik nagy előnyére és még nem is merte az igazi “érdekeltek” bővebb kimagyarázását megpróbálni, mert akkor őt is nyomás alá tették volna. Igaza van, amig az ilyen In- telligentcia csak példázik, beszél és a munkásság nem cselekszik, nem szervezkedik, nagyon sokáig tudnánk a tudományt felszabadítani az “érdekeltek” nyomása alól. Ezt igyekszik az IWW megtenni, az által, hogy nem csak beszélünk, hanem szervezkedünk is, hogy a tanítást, üzemeket, művészetet, iskolákat, templomokat, minden szükséges közoktatási, művelődési központot megszabadíthassunk a kisebbségi érdekeltségek diktatúrája alól. Hogy a tudomány teljes nemességében érvényesülhessen. A tanítók ne féljenek, ne rettegjenek az igazságot megmondani, tanítani, mint ma, melyet minden intelligens ember tisztán lát. Vi. NYERS JÁNOS munkástárs Ohio állam déli részében felfogja keresni a Bérmunkás olvasóit és a magyar munkásokat, akik még nem olvasói lapunknak. Kérjük ezen városokban lapunk olvasóit, hogy tőlük telhető támogatásukat adják meg Nyers János mtársnak ezen munkájában. A 440-ES SZERVEZÉSI ALAPJÁRA NEW YORKBAN november 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Hallban 1351 Third Ave. MŰSOROS ESTÉLY LESZ a jövedelem a connecticut-i szervezési költségre lesz fordítva. Belépő dij a pénztárnál 35 cent. Sok embernek, csak ideája van, de harcos ipari unionistának ideálja van, melyért harcol- és meghalni is kész. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL