Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-12 / 862. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 12. Augusztus 13-án, néptárgyalás volt Chicagóban, melyet a becsületében megtámadott két munkás ember hivott össze, alkalmat adva a vádaskodóknak rágalmaik bizonyítására. A vádat az “Uj Előre” cimü “munkás” lap hasábjain “Egy több gyermekes özvegyasszony” emelte “Sztrájktörő IWW Vezetők” címen a nevezett lap 1935 julius 5-iki számában. A megvádoltak az IWW, illetve a Junior Wobbly Union tagjai, névszerint Bokor Pál és Zára Lajos. A vádak elhangzása után a Bérmunkás szerkesztője — aki előbb értesült a ragálmazá- si hadjáratról, mint a nevezettek — a “Bérmunkás” jul. 13- iki számában visszautasította azokat, majd az érdekeltek megbízásából e sorok Írója a “Bérmunkás” jul. 20-iki számában ismertette a körülményeket és egyben bejelenti, hogy az ügy tisztázását nyilvános néptárgyalás keretében kívánják az érdekeltek elintézni. A néptárgyalást előkészítő bizottság ju. lius 13-iki keltezéssel az “Uj Előre”-n keresztül tudatta a vádaskodókat szándékukról, bejelentve, hogy a néptárgyalás idejét és helyét később fogjuk jelezni. Erre az “Uj Előre” július 29-iki számában ismét egy nyilatkozat jelent meg, melyet a hicagoi kér. Büró nevében Anna Slezák irt alá és a nyilatkozat keretében a tényeket ismét csak ferde világításban tárják az olvasók elé, mint vizsgálatuk eredményét. Augusztus 3-án, ismét cikkezett az “Uj Előre,” ekkor már az “özvegy asszony” nevet is kapott, mégpedig “özv. Szabó F.-né” lett. Erősen hangsúlyozza, hogy ő milyen forradalmár, aki a magyarországi kommün alatt lett azzá. Férje, aki forradalmárt csinált belőle 4 évvel ezelőtt toledóban halt meg, stb. Beígéri, — dacára annak, hogy “egyesek figyelmeztették, hogy ne jelenjen meg a néptárgyaláson, mert véresre verik a száját” — ő bizony ott lesz és szemtől-szembe fogja megmondani az igazságot. Az előkészítő bizottság augusztus 3-iki keltezéssel az “Uj Előrén” keresztül értesítette a vádaskodókat a néptárgyalás idejéről és helyéről és felszólítja őket, hogy az alábbi vádakat bizonyítsák: 1. Hogy abban a gyárban, ahol Bokor és Zára dolgoznak sztrájk volt. % 2. Hogy az említettek bármelyike, vagy mindketten sztrájktörőket toboroztak. 3. Hogy “Bokor sztrájktörőket tanított be, hogy kell a gépet kezelni.” 4. Hogy “Bokor a saját gépével, Zára meg a bósz masinájával hordták a magyar asz- szonyokat minden reggel a gyárba szkebelni.” 5. Hogy “Bokor azzal dicsekedett, hogy neki a bósz a sztrájk óta már kétszer adott 5—5 dollár javítást, aztán minden munkásért, akft bevisz, külön öt dollárt kap.” Az özvegy asszony még több ostobaságot is összeirt, de mi Kiegészítés egy jegyzőkönyvhöz a fenti pontokhoz ragaszkodtunk, amennyiben ezek szorultak bizonyításra a jelen “sztrájkkal” kapcsolatban. A néptárgyalás ideje elérkezett és a magyar komikusok nagyszámmal vonultak fel, de csodák-csodájára a “többgyermekes özvegy asszony” nem jelent meg és egyetlen egy tanú sem jelent meg a vádakat bizonyítani. E sorok írását azért látjuk szükségesnek, mert a néptárgyalás jegyzőkönyvéből — mely csak egy hónappal a tárgyalás lezajlása után került kezeink közzé — sok fontos tény hiányzik, melyek elhangzottak a tárgyaláson és benne kellene lenni a jegyzőkönyvben. Meg kell jegyeznünk, hogy a “pártatlan” jegyző olyan ember volt, aki — nem állítjuk ugyan, hogy kommunista, mert elve sohasem volt — de a jelenben éppen szoros összeköttetésben van a kommunistákkal, aki kerületi titkára a társadalmi biztosítási humbugnak és alig fér hozzá kétség, hogy a jegyzőkönyvnek ily soká való visszatartása “or- derre” történt. Ugyan ily okból hiányoznak a jegyzőkönyvből fontos tények, melyeket alább kívánunk papírra vetni megörökítés céljából. Amikor a tárgyalást előkészítő bizottság felszólította a vádaskodókat, hogy nevezzenek ki egy bizottságot, hogy közösen fektessük le a tárgyalás szabályait, valamint nevezzék meg a tanúikat, ők kijelentették, hogy nekik nincsenek tanúik. A tárgyalást pedig úgy akarják intézni, hogy a megjelentek közül mindenki elmondja, ami a szivén fekszik és aztán szavazzunk. Nem rajtuk múlt, hogy a tárgyalás megszabott keretek között folyt le. A vádak első pontját a vádat képviselő Tomanicka Kálmán a következőkép próbálta bizonyítani: A chicagói lapbizottság egy levelet kapott az “Uj Előrétől,” melyet a nevezett “özvegyasz- szony” küldött oda és közlés előtt a szerkesztőség megakart győződni a valóságról, tehát ide küldte. A levél vétele után a bizottság felderítő útra indult, hogy meggyőződjön a levélben áhítottakról. A “Bérmunkás” szeptember 21-iki számában megjelent jegyzőkönyv szerint: “a bizottság kiment, a picke- telőket ott találták a gyár udvarán, meg Bokor Pál automobilját, dacára, hogy a “Bérmunkás” maga is foglalkozott a gyárban fennálló sztrájkkal. “A tény ezzel szemben az, hogy Tomanicka egyáltalán nem mondta, hogy a picketelőkkel beszéltek, hanem: elmentek a közelben levő üzletemberekhez ott érdeklődtek, hogy sztrájk van-e abban a gyárban. Az üzletemberek azt felelték, hogy igen és egy automobilt mutattak, mely a gyár előtt állt, hogy az hordja minden reggel a sztrájktörőket a gyárba. Erre felhívták telefonon az állami engedély departmentet és bemondták az engedély számát és azt a választ kapták, hogy az Bokor Pál autója. (Ha megkérdeztük volna ott a tárgyaláson, hogy mi volt az a szám, egész biztosan nem tudta volna megmondani.) A furcsa azonban az, hogy ha sztrájk volt, akkor picketek is kellett, hogy legyenek és miért fordultak az üzletemberekhez? Vagy ott megbízhatóbb információt reméltek kapni, mint a pickete- lőktől? Elővette Tomanicka a Bérmunkást és abból próbált bizonyítani, de oly szerencsétlenül járt, hogy egyetlen értelmes mondatott nem tudott elolvasni. Hogy tudatlanság-e ennek az oka, vagy pedig megvolt ijedve, nem tudni. Egy tény, ahogy olvasott senki nem értette meg. Hiányzik a jegyzőkönyvből, hogy egyetlen tanú sem volt jelen a vád részéről. Akik tanúskodtak, azok a vádlottak részéről voltak jelen és amint a védő meg is jegyezte, a tárgyalást meg sem kellene tartani, mert ahol nincs vádló ott nem lehet bizonyítani. De amennyiben itt vagyunk, hogy végezzünk az üggyel, oly helyzetbe kerültünk, hogy nekünk kell bizonyítani, hogy a vádas- kodók rágalmazók. Amikor Zára Lajos került a tanuszékbe a jegyzőkönyv a következőket mondja: “Zára Lajostól a következőket kérdezi Tomanicka: Mit gondolt, amikor az elektric ládát kellett kezelni ?” “Nem gondoltam semmit, csak bejelentettem Bokor Pálnak.” Azt azonban már nem említi a jegyzőkönyv — pedig ki lett jelentve, — hogy Bokor azonnal elment a munkáltatóhoz és megmondta, hogy Lajos nem fogja kezelni az elekt- rik ládát. Kilett hangsúlyozva, hogy nem kezelte. A védelem részéről megjelent tanuk a picket kapitány és helyettese voltak, akiknek egybehangzó véleménye volt, hogy a sztrájk nem érte el azt a na- tárt, hogy tényleg sztrájknak lehetett volna nevezni. A bent dolgozó munkásoknak csak lágyon kis töredéke hagyta abba a munkát és úgy Bokor mint Zára állandó összeköttetésben volt velük és utasításaik szerint jártak el. Szerintük, ha ott hagyták volna a munkát semmivel sem vitték volna előre az ügyet és semmi körülmények között sem nevezhetők sztrájktörőknek. A védelem részéről Wiener Andor munkástársunk ismertette a sztrájk körülményeit, hogy mennyire volt ez általános sztrájk. Az International Ladies Garment Workers Unionnak több mint 10.000 tagja van Chicagóban, számos gyárban teljes kontrolt gyakorolnak és azok nem mentek társaik segítségére az általános sztrájkban. De amikor elvégezték a napi munkájukat, akkor mentek a picket vonalra. Ezeket nem bélyegzik a kommunisták sztrájktörőknek. Ott a teremben többen voltak asszonyok, akik ezekben a gyárakban dolgoztak a sztrájk ideje alatt, ugyanolyan munkát végeztek, mint az állítólagos sztrájkolok, de mert az union azokat nem hívta sztrájkra, tehát azok nem sztrájktörők. Az említett két munkásember az AFofL szabályok szerint nem is lehet tagja azon szervezetnek, amely a sztrájkot proklamálta; részükre semmiféle követelést nem állítottak fel és a kommunisták ezt a szervezetet támogatják, a munkásokat ily szervezetbe akarják szervezni, ami azt jelenti, hogy nekik az a szervezet megfelelő, de mert a két munkás az IWW-nak tagja, azért sztrájktörők. Az “Uj Előre” julius 29-iki számában a chicagói kér. Büró nyilatkozik és többek között ezeket Írják: “A kommunista párt magyar chicagói kér. Bü- rója a fentieket felülvizsgálta és megtárgyalva a következőket állapítja meg: . . .” Tehát az ügyet felülvizsgálták és megtárgyalták anélkül, hogy a vádlottakat kihallgatták volna. Ugyan azon lapszám, ugyan azon oldalán a következő hasában “ítélt a cseh demokrácia” cimü cikkükben a következőket olvassuk:” zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával folytatta le a tárgyalást.” Ez aztán logika. A chicagói Büró megvizsgálta és letárgyalta a szóbanforgó ügyet anélkül, hogy a vádlottakat kihallgatták volna és szerintük ez rendben van, de azon felháborodik az Uj Előre, hogy a cseh biróság zárt ajtók mögött tárgyalta a kommunista képviselők ügyét. De a cseh biróság még talán következetesebb volt, mint a magyar Büró, mert ott legalább a vádlottak jelen voltak, itt azonban még azok sem. A tárgyalás esküdtszéke, mint a jegyzőkönyv is jelezte 8—4 ellenében felmentette a vádlottakat. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az esküdtszékben 4 ismert kommunista volt és ezeknek bármily meggyőző érveket soroltak volna fel, akkor sem szavaztak volna a vádlottak felmentése mellett. A baráti kötelékek kényszeritették, hogy igy szavazzanak. Bármennyire is próbálták tompitani az erkölcsi vereséget — a jegyzőkönyvvel és más módon — a tárgyaláson résztvett elfogulatlan hallgatóság undorral nézi a rágalmazókat és saját maguk is elismerik egymás között, hogy csúfos vereséget szenvedtek. A jegyzőkönyv egy példánya át lett adva az “Uj Előre” megbízottjának, azonban a mai napig az nem látott napvilágot. Vájjon mi az oka a halasztásnak? Bár mennyire silány is a jegyzőkönyv, azért némi elégtételt ad a megrágal- mazottaknak. Ezért nem közük? Az “Uj Előre” hasábjai csak rágalmazásra vannak nyitva? Zára J. CLEVELAND East Side- on a magyar propaganda csoport 8622 Buckeye Rd. minden pénteken este pont 8 órai kezdettel előadást vagy vita estélyt tart. A Bérmunkás minden olvasóját szívesen látjuk.
