Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-10-12 / 862. szám

1935 október 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az ifjú generáció a világ bírósága előtt Irta: Lehársy Nola. “Ez abszurdum, ezt tovább nem tűrhetjük!” — hangoztat­ta az ifjú generáció, az általuk rendezett világ konferencián, hol sérelmeiket próbálták orvo­solni. “Mink házi takarítást, fü vágást, piszkos pincét, meg utcát, már eleget takarítottunk, és mit kaptunk érte az öreg generációtól ? csak szidást és rossz bánásmódot, mint ha mink volnánk a hibásak, hogy depresszió van. Ez nem mehet igy tovább. Mi jobb bánásmódot meg éle­tet az iparilag kifejlet világban kívánunk. “Ilyen iparilag ki­fejlet világban, hol kényelme­sen meg lehet élni nem fogunk dolgozni mint a rabszolgák dolgoztak száz évvel azelőtt. Nem hallgatunk tovább az öreg generációra, mi sztrájkba me­gyünk. Tovább egy tapodtat sem dolgozunk az öreg generá­ciónak.” — És kihirdették az általános sztrájkot. Az öreg generáció ennek hal­latára össze dukták a fejüket és igy szóltak: “Mi nem haj­iunk meg a fiatal generáció előtt, ők fiatalok, s nem tud­ják mi a helyes. Mi az életnek kipróbált katonái vagyunk. Mi ismerjük az életet, mert dol­goztunk nagyon is sokat. Az ifjú generáció meg csak köny- nyen szeretne élni.” Múltak a hetek, hónapok, meg évek és az ifjú generáció hajthatatlan volt. ők jogot kö­veteltek maguknak az életből, és inkább a csavargást válasz­tották. Az országutak, a züllő helyek, az éjjeli ingyen szállá­sok, tehervonatok meg börtö­nök telve voltak ifjú leány meg fiú generációval. Megijedt erre az öreg gene­ráció, és azt mondta: ez nem tréfa, hová züllik az ifjú gene­ráció. Mi lesz velük? Voltak kik azt mondták, hogy szigo­rúbban kell fellépni velük szem­ben. De ez még jobban elmér- gesitette az ifjú generációt. Voltak az öreg generáció közt, kik sírtak és jajgattak, s kér- ve-kérték az ifjú generációt, hogy mondjanak le szándékuk­ról és legyenek mindennel úgy megelégedve mint ők. De az if­jú generáció odakiálltott ne­kik: — hogy mi nem vagyunk barmok, hogy a mai fejlett ipar mellett dolgozzunk nektek mint az állatok, mi jobb életet akarunk. És ha tik azt nekünk nem tudjátok megadni, mi in­kább csavargunk. Az öreg generáció erre na­gyon elkeseredett. Fühöz-fához szaladt, hogy mepientsék az ifjú generációt. Végre összeül­tek az öreg generációnak a je­zsuitái, és reformokat dolgoz­tak ki. Terveikkel sikerült ne­kik a fiatal generáció néhányát becsapni. A terv abból állott, hogy fölváltva két-két hónap­ig, iroda meg gyári munkára fölvették őket, hogy megmu­tassák az ifjú generációnak, hogy a helyzet nem olyan rossz mint azt ők gondolják. Ez a terv sem tartott soká­ig, mert a fiatal generáció ész­re vette, hogy az csak becsa­pás az ő részükre. Az elkesere­dés rettenetesen nőtt az ifjak közt mikor a tanévnek a végén, az iskolák százezrével kiöntötte őket és nem találtak elhelyezést a munkára. — Csavargás jutott azok részére is csak. Haragud­tak és szidták az öreg generá­ciót a nemtörődömsége miatt, és őket okolták mindenért. Az öreg generáció ezt nem tudta tovább elviselni. Bepana­szolta a fiatal generációt a leg­felsőbb világ birái előtt. Kezdődött a tárgyalás. Az öreg generáció sírva elpanaszol­ta, hogy mily nehezen dolgo­zott, hogy jobb életmódba ré­szesítse az ifjú generációt. “Dolgoztunk látástól vakulás- ig,” közben sir és sir, folytatja, — házakat vettünk meg, szép bútort, hogy szépen lakjon az ifjú generáció. És a jutalmunk az, hogy nincsennek velünk megelégedve. És sírva mondja; hogy az ifjú generáció nem akarja a házakat, inkább csavarog. Kezdődik az ifjú generáció kihallgatása: Az ifjú generáció fürgén lép a bírák elé, elmond­ja, hogy ifjú kora óta az öreg generáció nem sokat törődött velük. De még önmagukkal sem. Mert, ahogy itt is el­mondta; hogy dolgozott nagyon sokat. így a tanítást idegenek­re bízták, kik azt alaposan el is végezték. Csak hazudni tu­dott az öreg generáció jól. Ha vissza gondolok gyermek ko­romra, hol a keservesen kere­sett centjeikből játékszert vet­tek. És karácsony napján azt hazudták, hogy a jézuska hoz­ta. Amit el is hittünk. Ahogy nőttünk azt mondták nekünk, hogy csak tanuljatok és járja­tok az iskolába, hogy nagy urak legyetek. Az iskola évek közt nemfelejtették megmon­dani, hogy dolgozzatok még otthon is, kedves ifjú generá­ció. A házakat is a ti részetek­re vettük. És hol áll ma az ifjú generá­ció? Munkánk nincsen. A leg­több házak elúsztak. És ha még nem úsztak el annyira megvan­nak terhelve adósággal, meg adóval, hogy békesség nincs abban a házban, sem mosolygó arc, csak keserűség és folyto­nos sirás, ami tűrhetetlenné teszi az életünket. Be lettünk csapva az öreg generációnak hazugságai, meg nemtörődöm­sége miatt. A világ birák egymás után döntenek a kihallgatás után. Az egyik azt mondja az öreg generációnak; hogy csak saj­nálni tudlak benneteket. Eres kezeitek meghajlott testetek mutatja, hogy nehezen dolgoz­tatok. De az ifjú generációt sem Ítélhetem el, mert nekik is van igazuk. Több birák azt hangoztatták, hogy az öreg ge­neráció nem törődött önmagá­val meg az ifjú generációnak a jövőjével. Végre a fő biró emelkedik szóhoz. Azt kiálltja az öreg ge­nerációnak: Tik, és ezerszer tik vagytok a hibásak, mert csak dolgoztatok. Azt hittétek, hogy tik is egyszer gazdagok lesz­tek. A hiú gondolat mellett nem vettétek észre az iparok roha­mos fejlődését, az emberi kéz mindig kevesebb és kevesebb alkalmazását. Tik vagytok a hibásak mindenér, kiálltja a fő biró az öreg generációnak. Ha az ipari fejlődést figyeltétek volna, és iparilag szervezkedte­tek volna, és az ifjú generációt is az ipari veszélyre tanítottá­tok volna, hogy mi vár rájuk, akkor máma nem állnátok olyan helyzetben, hogy az öreg gene­ráció közt, néhány hiéna az iparokat magának lefoglalta és a depressziót tirátok meg a fia­tal generációnak a nyakába zú­dították. Depresszió helyett máma bol­dogan élnétek, ha az iparok fejlődését figyeltétek volna. És aki dolgozna kapna enni, és aki here akar lenni, annak el kell pusztulnia. A tárgyaló termet az öreg generáció sírva hagyta el, mert belátták hogy ők a hibásak mindenért. BRIDGEPORTI AK FIGYELMÉBE ! Az IWW bridgeporti csoportja 1935 október 11- én, pénteken este 8 órai kezdettel nagy SZÜRETI BÁLT rendez a Rákóczi Hallban. Kérjük a Bérmunkás brid­geporti olvasóit, hogy agi­táljanak a mulatság érde­kében az ismerőseik kö­zött. Elsőrendű öttagú ze­nekar huzza a talpalá va­lót. Belépti dij 25 cent. Tisztelettel a vigalmi Bizottság. Az Ifjú Munkások (IWW) New Yorkban a szervezé­si alapra SZINELő ADÁSSAL egybekötött TÁNTMULATSÁGOT rendeznek október 12-én. este 8 órai kezdettel a Masonic Temple-ben, 310 Lenox Ave. Belépő dij 35c., a pénztárnál 45c. A belépő jegyekhez tiz tárgy lesz kisorsolva. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívja a Bizottság. ÜNNEPÉLYES HELYISÉG MEGNYITÁST Ez ideig az Egyesült Álla­mok területén Texas államban végezték a legmélyebb fúrást a föld belsejébe. 12 ezer 786 láb mélységbe fúrtak le, ahol a hő­ség 182 fokos volt, ha kétezer lábbal lejebb fúrnak a hőség magasága viz forraláshoz elég­séges. A fúrás minden ezer lábnál 18—20 fok emelkedést mutat egészen 6 ezer láb mélységig, onnan kezdve rohamosan emel­kedik 10 ezer lábtól 12 ezer lábig 35 fok emelkedés volt észlelhető. A geológiai intézetek tudósai azon fáradoznak, hogy felta­láljanak egy olyan készüléket, amelynek segítségével a föld belsejében rejlő rettenetes hő­séget a termelés terére alkal­mazzák. Ha ezt a törekvésüket siker koronázza a termelés te­rén alkalmazott erőanyag, óriá­si mennyiségben szaporodik. tartanak az IWW tenger- hajózási munkásai Phila­delphiában 200 Walnut Streten október 12-én, szombaton este 8 órakor SPAGHETTI VACSORA és tánc. Belépődíj 25 cent. PASSAIC, N. J. Az IWW vegyes szervezete gyűléseit tartja 18 Monroe St. a Paleside Av,e. Cornernél a Makocsi Hallban Garfielden, szombaton délután 2 órai kez­dettel. NYERS JÁNOS munkástárs Ohio állam déli részében fel­fogja keresni a Bérmunkás ol­vasóit és a magyar munkáso­kat, akik még nem olvasói la­punknak. Kérjük ezen városokban la­punk olvasóit, hogy tőlük telhe­tő támogatásukat adják meg Nyers János mtársnak ezen munkájában. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Thumbnails
Contents