Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-12 / 862. szám
1935 október 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az ifjú generáció a világ bírósága előtt Irta: Lehársy Nola. “Ez abszurdum, ezt tovább nem tűrhetjük!” — hangoztatta az ifjú generáció, az általuk rendezett világ konferencián, hol sérelmeiket próbálták orvosolni. “Mink házi takarítást, fü vágást, piszkos pincét, meg utcát, már eleget takarítottunk, és mit kaptunk érte az öreg generációtól ? csak szidást és rossz bánásmódot, mint ha mink volnánk a hibásak, hogy depresszió van. Ez nem mehet igy tovább. Mi jobb bánásmódot meg életet az iparilag kifejlet világban kívánunk. “Ilyen iparilag kifejlet világban, hol kényelmesen meg lehet élni nem fogunk dolgozni mint a rabszolgák dolgoztak száz évvel azelőtt. Nem hallgatunk tovább az öreg generációra, mi sztrájkba megyünk. Tovább egy tapodtat sem dolgozunk az öreg generációnak.” — És kihirdették az általános sztrájkot. Az öreg generáció ennek hallatára össze dukták a fejüket és igy szóltak: “Mi nem hajiunk meg a fiatal generáció előtt, ők fiatalok, s nem tudják mi a helyes. Mi az életnek kipróbált katonái vagyunk. Mi ismerjük az életet, mert dolgoztunk nagyon is sokat. Az ifjú generáció meg csak köny- nyen szeretne élni.” Múltak a hetek, hónapok, meg évek és az ifjú generáció hajthatatlan volt. ők jogot követeltek maguknak az életből, és inkább a csavargást választották. Az országutak, a züllő helyek, az éjjeli ingyen szállások, tehervonatok meg börtönök telve voltak ifjú leány meg fiú generációval. Megijedt erre az öreg generáció, és azt mondta: ez nem tréfa, hová züllik az ifjú generáció. Mi lesz velük? Voltak kik azt mondták, hogy szigorúbban kell fellépni velük szemben. De ez még jobban elmér- gesitette az ifjú generációt. Voltak az öreg generáció közt, kik sírtak és jajgattak, s kér- ve-kérték az ifjú generációt, hogy mondjanak le szándékukról és legyenek mindennel úgy megelégedve mint ők. De az ifjú generáció odakiálltott nekik: — hogy mi nem vagyunk barmok, hogy a mai fejlett ipar mellett dolgozzunk nektek mint az állatok, mi jobb életet akarunk. És ha tik azt nekünk nem tudjátok megadni, mi inkább csavargunk. Az öreg generáció erre nagyon elkeseredett. Fühöz-fához szaladt, hogy mepientsék az ifjú generációt. Végre összeültek az öreg generációnak a jezsuitái, és reformokat dolgoztak ki. Terveikkel sikerült nekik a fiatal generáció néhányát becsapni. A terv abból állott, hogy fölváltva két-két hónapig, iroda meg gyári munkára fölvették őket, hogy megmutassák az ifjú generációnak, hogy a helyzet nem olyan rossz mint azt ők gondolják. Ez a terv sem tartott sokáig, mert a fiatal generáció észre vette, hogy az csak becsapás az ő részükre. Az elkeseredés rettenetesen nőtt az ifjak közt mikor a tanévnek a végén, az iskolák százezrével kiöntötte őket és nem találtak elhelyezést a munkára. — Csavargás jutott azok részére is csak. Haragudtak és szidták az öreg generációt a nemtörődömsége miatt, és őket okolták mindenért. Az öreg generáció ezt nem tudta tovább elviselni. Bepanaszolta a fiatal generációt a legfelsőbb világ birái előtt. Kezdődött a tárgyalás. Az öreg generáció sírva elpanaszolta, hogy mily nehezen dolgozott, hogy jobb életmódba részesítse az ifjú generációt. “Dolgoztunk látástól vakulás- ig,” közben sir és sir, folytatja, — házakat vettünk meg, szép bútort, hogy szépen lakjon az ifjú generáció. És a jutalmunk az, hogy nincsennek velünk megelégedve. És sírva mondja; hogy az ifjú generáció nem akarja a házakat, inkább csavarog. Kezdődik az ifjú generáció kihallgatása: Az ifjú generáció fürgén lép a bírák elé, elmondja, hogy ifjú kora óta az öreg generáció nem sokat törődött velük. De még önmagukkal sem. Mert, ahogy itt is elmondta; hogy dolgozott nagyon sokat. így a tanítást idegenekre bízták, kik azt alaposan el is végezték. Csak hazudni tudott az öreg generáció jól. Ha vissza gondolok gyermek koromra, hol a keservesen keresett centjeikből játékszert vettek. És karácsony napján azt hazudták, hogy a jézuska hozta. Amit el is hittünk. Ahogy nőttünk azt mondták nekünk, hogy csak tanuljatok és járjatok az iskolába, hogy nagy urak legyetek. Az iskola évek közt nemfelejtették megmondani, hogy dolgozzatok még otthon is, kedves ifjú generáció. A házakat is a ti részetekre vettük. És hol áll ma az ifjú generáció? Munkánk nincsen. A legtöbb házak elúsztak. És ha még nem úsztak el annyira megvannak terhelve adósággal, meg adóval, hogy békesség nincs abban a házban, sem mosolygó arc, csak keserűség és folytonos sirás, ami tűrhetetlenné teszi az életünket. Be lettünk csapva az öreg generációnak hazugságai, meg nemtörődömsége miatt. A világ birák egymás után döntenek a kihallgatás után. Az egyik azt mondja az öreg generációnak; hogy csak sajnálni tudlak benneteket. Eres kezeitek meghajlott testetek mutatja, hogy nehezen dolgoztatok. De az ifjú generációt sem Ítélhetem el, mert nekik is van igazuk. Több birák azt hangoztatták, hogy az öreg generáció nem törődött önmagával meg az ifjú generációnak a jövőjével. Végre a fő biró emelkedik szóhoz. Azt kiálltja az öreg generációnak: Tik, és ezerszer tik vagytok a hibásak, mert csak dolgoztatok. Azt hittétek, hogy tik is egyszer gazdagok lesztek. A hiú gondolat mellett nem vettétek észre az iparok rohamos fejlődését, az emberi kéz mindig kevesebb és kevesebb alkalmazását. Tik vagytok a hibásak mindenér, kiálltja a fő biró az öreg generációnak. Ha az ipari fejlődést figyeltétek volna, és iparilag szervezkedtetek volna, és az ifjú generációt is az ipari veszélyre tanítottátok volna, hogy mi vár rájuk, akkor máma nem állnátok olyan helyzetben, hogy az öreg generáció közt, néhány hiéna az iparokat magának lefoglalta és a depressziót tirátok meg a fiatal generációnak a nyakába zúdították. Depresszió helyett máma boldogan élnétek, ha az iparok fejlődését figyeltétek volna. És aki dolgozna kapna enni, és aki here akar lenni, annak el kell pusztulnia. A tárgyaló termet az öreg generáció sírva hagyta el, mert belátták hogy ők a hibásak mindenért. BRIDGEPORTI AK FIGYELMÉBE ! Az IWW bridgeporti csoportja 1935 október 11- én, pénteken este 8 órai kezdettel nagy SZÜRETI BÁLT rendez a Rákóczi Hallban. Kérjük a Bérmunkás bridgeporti olvasóit, hogy agitáljanak a mulatság érdekében az ismerőseik között. Elsőrendű öttagú zenekar huzza a talpalá valót. Belépti dij 25 cent. Tisztelettel a vigalmi Bizottság. Az Ifjú Munkások (IWW) New Yorkban a szervezési alapra SZINELő ADÁSSAL egybekötött TÁNTMULATSÁGOT rendeznek október 12-én. este 8 órai kezdettel a Masonic Temple-ben, 310 Lenox Ave. Belépő dij 35c., a pénztárnál 45c. A belépő jegyekhez tiz tárgy lesz kisorsolva. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívja a Bizottság. ÜNNEPÉLYES HELYISÉG MEGNYITÁST Ez ideig az Egyesült Államok területén Texas államban végezték a legmélyebb fúrást a föld belsejébe. 12 ezer 786 láb mélységbe fúrtak le, ahol a hőség 182 fokos volt, ha kétezer lábbal lejebb fúrnak a hőség magasága viz forraláshoz elégséges. A fúrás minden ezer lábnál 18—20 fok emelkedést mutat egészen 6 ezer láb mélységig, onnan kezdve rohamosan emelkedik 10 ezer lábtól 12 ezer lábig 35 fok emelkedés volt észlelhető. A geológiai intézetek tudósai azon fáradoznak, hogy feltaláljanak egy olyan készüléket, amelynek segítségével a föld belsejében rejlő rettenetes hőséget a termelés terére alkalmazzák. Ha ezt a törekvésüket siker koronázza a termelés terén alkalmazott erőanyag, óriási mennyiségben szaporodik. tartanak az IWW tenger- hajózási munkásai Philadelphiában 200 Walnut Streten október 12-én, szombaton este 8 órakor SPAGHETTI VACSORA és tánc. Belépődíj 25 cent. PASSAIC, N. J. Az IWW vegyes szervezete gyűléseit tartja 18 Monroe St. a Paleside Av,e. Cornernél a Makocsi Hallban Garfielden, szombaton délután 2 órai kezdettel. NYERS JÁNOS munkástárs Ohio állam déli részében felfogja keresni a Bérmunkás olvasóit és a magyar munkásokat, akik még nem olvasói lapunknak. Kérjük ezen városokban lapunk olvasóit, hogy tőlük telhető támogatásukat adják meg Nyers János mtársnak ezen munkájában. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
