Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-12 / 862. szám
1935 október 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. PÉCS. Most dolgozták fel az 1933/34 tanévben az iskolás és óvódás gyermekek egészségi állapotáról készült orvosi jelentéseket. Magyarország leg- ideálisabban fekvő, Mecsek hegységtől övezett városában az óvódás kis magyarok 14 százalékát találták tudővészesnek. Egyetlen gyermeket sem találtak akinek külön ágya lett volna pihenésre. Azt hisszük felesleges itt ismertetni, hogy itt proletárgyermekekről van szó, mert hisz a herék csemetéire gyermekkertésznők vigyáznak és nem járnak óvodába sem. AZ ÁLLAMI munkaközvetítő hivatal julius 10-iki jelentése szerint a munkára előjegyzettek száma 12.660 volt akikre 535 közvetítés jutott. (Országossal) Budapesten ugyanekkor 168 munkahelynek a betöltésére 4801 munkanélküli jelentkezett. ÚJPESTEN is mint mindenütt az országban megszorították az adóknak a behajtását (kell a dohány Gömböséknek nagyon.) Egyik Árpád úti mészáros üzletében is megjelentek a végrehajtók és ott erőszakosan akarták a pénztárból (mint mindenütt) 32 pengőt markolni. Az üzletben a férj távollétében felesége volt jelen, aki pillanatnyi meglepetése folytán szivszélhüdést kapott és meghalt. A vásárlók erre nekimentek a végrehajtóknak akik elmenekültek az üzletből anélkül, hogy sikerült volna nekik a pénztárból kivégrehajtani a 32 pengőt amely összeget az üz- Ietes állítása szerint már kifizették. Újpesten is mint másutt az adóhivatalban nagy sikkasztásokat csináltak és igy megkísérlik ha kell erőszakkal is abbeli reményben, hogy nem minden kis ember őrzi meg nyugtáit, újra bevasalni. TATABÁNYA. Bányalég robbanás volt a bányabárók gondatlansága folytán és a biztositó berendezések hiányosságai miatt. Hat halott, tiz súlyos és 45 könnyebb sebesültje van a rohanásnak. A hivatalos vizsgálat szerint mint rendessen itt Magyarországon megállapították, hogy senkit nem terhel a rohanásért a felelősség. AZ ASZTALOSIPARBAN ezernyi kibúvókra szolgáló paragrafusokkal spékelve meghozták a heti 48 órás munkaidőt. Ezt is az elkeseredett újpesti sztrájk hatása alatt tették csupán meg. A NAGY munkanélküliség miatt nagyon elszaporodtak a ‘koldusok” Pesten, most Bak- sa János rendőrfőkapitány helyettes internáló tábor felállítását javasolja ezek számára. TIZ ÉVES gyermekeket is “cse- léd”-nek kell, hogy adjanak a falusi szülők a magyar faj- védelem nagyobb dicsőségére. Kónya Zsófika is igy került Hajdúnánáson egyik tanyára “cseléd”-nek. A disznók számára krumpli főzésre adtak neki parancsot, tüzszitás közben egy szikra felgyújtotta ruháját és mire segítség érkezett csontig hatoló égést szenvedett. Meghalt. Ez az eset a sok közül mintegy égő fáklyaként kell, hogy megvilágítsa azt a keresztény uralkodási szellemet amely alatt immár több mint egy évtizede nyög a magyar nép. KISKUNHALAS: Palástik Péter Pál 30 éves kisgazdát a rendőrbiróság 4 pengő megfizetésére kötelezte (büntetés.) Mint általánosan az ő házánál sem volt négy pengő, de egy fillér sem, (jó kifosztást igazol ez.) Elballagott a városházára és haladékot kért a megfizetésre. “Halasztásnak helye nincs,” vagy fizet vagy ülnie kell — vágták a hírhedt magyar hivatalos hangon szeme közé a választ. Kirohant a hivatali helyiségői és az ott heverő baltával levágta balkeze mutató ujját. A vérző csonkot aztán letette a tisztviselő asztalára és igy szólt. — Ha már mindenáron fizetni kell, hát itt az ujjam, ezzel fizetek, a véremmel. Ujját elvesztette, de a 4 pengőt meg kell fizetnie. Kell ehez kommentár ? A BUDAPESTI mentőegyesület most közzétett jelentése szerint junius hóban 228 öngyilkossági esethez és 121 utcán szülőnőkhöz vonultak ki elsősegély nyújtás céljából. AMIRE VAN PÉNZ: Már megkezdődtek az augusztus 20- ikai Szt. István cécók előkészületei. Hatalmas pénzbe kerül ez a cirkusz a népnek. A Keleti pályaudvaron az érkezési csarnok fel van lobogózva külöm- böző nemzetek színeivel. A főhelyen a horogkeresztes lobogó díszeleg. S a Keleti pályaudvar állami tulajdon. A KECSKEMÉTI országúton Domonkos Sándor, idősb. Domonkos István és ifj. Domonkos István hazafelé ballagtak, mikor a sötétbe egy kerékpáros suhant el mellettük. Rászóltak tessék csengetni vagy lámpát hordani. A kerékpáros visszafordult és 2 embert agyonlőtt. A kerékpáros egy csendőr volt. BUDAPEST. Milliós lakosú “Fürdőváros” Európa “legszebb városa” stb. néven ismeretes. Itt mindenki aki felületesen nézi az itteni életet elvan ragadtatva a látottakról. Ehez a gyönyörű képhez illesszük oda ezt a szerény kis virágot amely arról regél, hogy Budapesten is fogy a magyar még pedig rohamossan. A főváros lakosai közül minden ezer emberre a születési arányszám 11. Még 11—12 évvel ezelőtt is 16—17 volt ez az arányszám. Az 1930—34-ig terjedő időben a lakosság 3332-vel fogyott. Budapest városa tehát túl van az egykerendszeren és a születéseknél, már az egyse rendszernél tart. BÉKÉSGYULA. 90.000 pengő lisztadó miatt lezártak a hatóságok egy malmot és ezzel 120 munkást dobtak az utcára. Ja az adó ez itt az isten. ÉPPEN EZ KELLETT semmi más: Gömbös felállította az “Iparügyi Minisztériumot.” Ha lehet ezt produktiv munkának nevezni, hát ennyi az egész amit alkotott eddig. érdekében. Néhány an összeálltak és kibérelték a konzervatórium nagytermét, hogy abban hangversenyt rendezzenek Berlioz felsegélyezésére. Berlioz félénken indítványozta: — Talán fel kellene kérni Paganinit. Az asszony sikoltva tiltakozott ez ellen. Liszt is ellenezte. Ez túlságos megalázkodás volna a fekete csontváz, az olasz varázsló, a lelketlen uzsorás pénze és népszerűsége előtt. A párizsi lapok beharangozták, hogy Berlioz az estén maga vezényel. Senki sem hitt a koncertek sikerében. Berlioz keserű mosollyal vette tudomásul, hogy barátai könyörado- mányokat akarnak gyűjteni neki és az első koncertre nem is ment el. A teremben néhány tucat ember lézengett és ez a néhány tucat ember megállapította, hogy Berlioz határozottan hanyatlik. Pedig ugyanazokat a Berlioz-darabokat játszották, amelyekért valaha istenítették. A Haroldot, a Lear király megnyitóját és a mü- vészéletből vett epizódokat. Mindenki bosszankodott és szidta Berliozt, hogy nem jelent meg a saját hangversenyén. Barátai súlyos szemrehányásokat tettek e miatt. Berlioz már azt sem tudta, hogy mit cselekedjék. Kétség- beesett, ijedt, gyámoltalan és határozatlan volt. Furdalta a lelkiismerete és a második koncertre mégis elvonszolta magát. Megjelent a hangversenyen és elfoglalta a karnagy helyét. Szánalmas látvány volt. Sápadt, éhes és reszkető. Most csakugyan úgy festett, mint egy bus flamingó. Ahogy föllépett a dobogóra, néhány bágyadt üdvözlés és gyér taps köszöntötte. Berlioznak mindegy volt minden. Dirigált. A hangulat kissé felemelkedett. A hires Fantastique első ütemei alatt azonban csoda történt. Vannak még csodák. A hallgatóság izegni-mozog- ni kezdett. Az emberek minduntalan hátratekintgettek. Homályos volt az egész terem, mert takarékoskodtak a gyertyákkal. Hátul, a legvégén, a balsarokban már szinte csak a körvonalait lehetett látni néhány hallgatónak. Az emberek mégis folytonosan odatekint- gettek. A sarokban, egyedül sötéten és titokzatosan gubbasztott valaki. Valami tulvilági lény. Aki látta, annak Rembrandt jutott az eszébe. A remb- randti félhomály, amelyben egy halott feltámad. A halot- taiól feltámasztott Lázár ült ott a sarokban, feketén, sápadtan, mély gödrökkel a szeme alatt, lefittyedt ajakkal, koponyájából kimeredő hatalmas orrát a mellére csüggesztve. Feketébe öltözött csontváz. A keze lelógott egész a földre. Olyan látvány volt, hogy mindenkiben meghűlt a vér. Pokoli fantom. És a fantom szeméből csorogtak a könnyek. — Egy halott, aki él és potyognak a könnyei. — Ki ez? — Paganini. A hallgatóságon végigfutott a borzalom. Paganini itt van, hallgatja Berliozt és sir. Mindenki észrevette Paganinit, csak Berlioz nem, aki reményvesztetten, mint egy haldokolva pihegő sas, úgy lengette karjait a karnagyi emelvényen. A Fantestique véget ért és utána dermedt csendben moccanni sem mert senki. Mindenkit megbénított a pillanat borzalmas fensége. Csak Berlioz nem vett észre semmit ebből a halálos meghatottságból. Tovább dirigálta a Haroldot, amely mind halkabb és halkabb sóhajokban enyészett el a partitúra végén. Utána csönd egy pillanatig. A következő pillanatban azonban egetverő taps és uj- iongás tört ki. Az emberek felugráltak és kendőiket lobogtatták. Az asszonyok sírtak. A sötét árnyék pedig onnan a balsarokból egész tulvilági hosszúságában és vékonyságában felemelkedett és Berliozhoz rohant. Odarohant és térdre esett előtte. A tulvilágiak, ugylátszik, nem tudnak beszélni, csak könnyezni tudnak és térdreomlanak az előtt, akik őket elragadták. Berlioz rémülten nézte az előtte térdelő embert. Azt hitte, álmodik. Lehetséges ez? Lehetséges, hogy Paganini térdel előtte és Paganini sir? Hát Paganini is ember? Ez volt az első érzése. Aztán ő is köny- nyekbe tört ki. Hát a Harold egy Paganinit is könnyekre tud fakasztani ? Hiszen akkor nem veszett el semmi! akkor én, én, Hector Berlioz, még mindig Hector Berlioz vagyok! Ez volt az a pillanat, amikor újra meghódolt Berlioz előtt az egész világ, a kiadók, a közönség, a múzsák, a barátok, az irigyek, a tömegek és mindenki megbocsátotta neki, hogy húsz év óta koplal. Másnap megjelent Berlioznál Paganini fia, a kis Achiles. Húszezer frankot hozott apjától baráti ajándékképen. Húszezer frank! Tegnap Berlioz még nem tudta, hogy miből vásárolja meg a tejet és kenyeret, vagyis azt a bus ebédet, amely- lyel tovább tengeti nyomorult életét. És most húszezer frank ura, olyan húszezer franké, amelyet Paganini hegedült ösz- sze magának Londonban. Hát mi ez? Vannak még csodák ? Párizs, amikor megtudta, hogy Paganini húszezer frankot ajándékozott Berlioznak, egyszerre remekműnek találta a Benvenuto Cellini cimü operát. Húszezer frank szép pénz. Kerek summa. Nagy művész az a Berlioz.
