Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-13 / 851. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 julius 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ____... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Munkaalkalmat teremtsünk! Oklahoma állam eggyik olajérdekeltségének igazgatója azt a kijelentést tette a munkásai előtt, hogy “jó munkás nem pályázik közsegélyre.” Nem értünk eggyet az igazgató úrral megállapításának indokaival, mert úgy tünteti fel az oklahomai helyzetet, mintha ott azok, akik rendes és jó munkások minden időben munkához juthatnának. Amikor ezt számtalan példával megcáfolhatjuk, hogy ma Oklahoma államban éppen úgy mint az Egyesült Államok többi negyvenhét államában ezrével járják munkanélkül, tétlenül az utcákat a legjobb iparosok, a legügyesebb gépkezelő munkások, akik nem tudnak vevőt találni munkaerejükre, ugyan akkor egy kis módosítással elfogadjuk azt a megállapítást, hogy öntudatos munkás nem teszen egy lépést sem azért, hogy az államtól vagy a szövetségi kormánytól segélyt verekedjen ki. Ezt a megállapításunkat már többször kifejtettük és most, amikor úgy a polgári sajtó, mint az úgynevezett “forradalmi” napi sajtó hangos a szenátus és képviselőház segélyakció javaslataitól újból kihangsúlyozzuk, hogy azok nemcsak, hogy nem oldják meg a munkanélküliség és az azzal járó munkás nyomor kérdését, de megnehezítik ennek a rendszernek a gyökeres megváltoztatására irányuló mozgalom megerősödését. Bár az állam nem adhat olyan segítséget, amely a munkás és családja megélhetését szolgálná, mégis olyan nyilvántartás alá helyezi a segélyezettéit minden pereputyával egyetemben, hogy azok egy munkás gyűlésen megjelenni vagy egy munkás lapot a házukba bevinni sohasem fognak, nehogy elveszítsék azt a kis alamizsnát is. Ez nem fellengős megállapítás. Az elmúlt esztendők házi- agitációi igazolják ezt. Munkás családok, heti néhány kanna félig romlott élelmi cikk elvesztésétől tartva, mondanak le a munkásmozgalmi kapcsolatukról. Ha a helyzetet megjavító segélyösszegről volna szó, még akkor is munkásmozgalmi kötelessége minden öntudatos munkásnak, hogy harcoljon ellene, ha magába foglalja a szervezet kiépítésének az akadályait a rendszer megdöntéséhez. A jelen esetben 14 millió teljesen munkanélkül levő munkásról ad számot a hivatalos kimutatás. Ebben a számban nincs benne a munkanélküli hozzátartozója, családja, amely másik húsz milliót teszen ki. Legalább tiz millió azok száma, akik rész időt dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a heti jövedelmük 10 és 20 dollár között váltakozik. Mindenki tudja, hogy ebből az összegből a mai megélhetési cikkek árai mellett még- arra sem telik, hogy minden nap úgynevezett jóllakásig megtöltsük a gyomrunkat, hol marad az egyébb szükségletek kielégítése? Ha a részidőt dolgozók nem tudják ezt megtenni, mennyivel ke- vésbbé tudják azok, akik esztendők óta semmit sem dolgoznak. Csak ezen az alapon az ország lakosságának a fele nélkülöz, szükségben szenved. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítését szolgáló munkaalkalom az, amit a munkásnak követelni kell. Mert csak a munkaalkalom az, amely önérzettel, forradalmi cselekvéssel tölti meg a dolgozót. A munkaalkalom megteremtéséhez, nem elégséges a papíron történő szóharc, nem elégséges az utcai lárma, ahoz szervezet kell, olyan, amely minden munkást eggyé olvaszt, egy közös érdek ügyében a gyárak, a munkatelepek belső falai közzé való jutásra. Ezt a szervezetet építi az IWW és ennek a kitöltésére, megerősítésére hívja mindazokat, akik megértik és külömbséget tudnak tenni az alamizsnáért könyörgő proletár és az önmagát eltartó bérmunkás élete között. Alamizsna az aggok és a nyomorékok fohásza, dologképes munkáskar munkát, munkaalkalmat és az azért kijáró megélhetést kell, hogy kiharcolja magának és családjának. Ez csak a forradalmi ipari Egy Nagy Szervezet kiépítésével lehetséges. Afrikába' is ölik a munkásokat CAPE TOWN, ?1 Afrika. — Az osztályhar föld legtávolabb részén esedik. A kapitalizmus terjcszaedik és a legkedvezőbbek az oly helyek, ahová a “civilizáció” még nem ért el. Amig Amerikában a vörösrézbányák és olvasztók levannak zárva, az amerikai kapitalisták a föld másik részén zsákmányolják ki a munkásokat. Cape Towntól vagy 2000 mért- föld távolságra van Észak Rhodesia Afrika belsejében. A belga Congo határának közelében levő terület oglalja gyomrában a világ legnagyobb ércrétegét. Ezen bányavidéket Roan Antelope néven ismerjük és az érc réteg 200 láb széles, 10 mérföld hosszú és 3000 láb mély. Ez és a Mafulira néven ismert bányák képesek az egész világ vörösréz szükségletét kielégíteni. A bányatársulat vezérigazgatói a A. C. Beatty, aki Hoover volt elnöknek volt társa. Rhodesia ezen részében nagyszámmal vannak vad elefántok és körülbelül egy millióra rug a fekete lakosság száma, akik közül verbuválják a bányászokat. A bérek, van rá eset, hogy elérik a napi tizenhat (16) cent.et, melynek ellenében az égető nap és 12.000 fehér hajcsár alatt kénytelenek dolgozni. Észak Rhodesia kormánya a gazdag ércbányákból keveset kap és bevételei nagyobb részben a b.enszülöttek megadóztatásából, valamint import és engedélyek után járó vámokból ered. Következésképpen, bevételei meglehetős silányak. Hogy a kormányzáshoz szükséges összegeket előteremtsék, felemelték a benszülöttek adóját évi 10 shillingről 15-re. Mivel a benszülöttek a bányákban szerződés alatt vannak, a munkát nem hagyhatják ott, tehát más alkalmatosság után néztek. Béremelést követeltek, hogy fizetni tudják a felemelt adót. Ennek kikényszerítésére beszüntették a munkát először Mufulira, majd Nkana és Roan Antelope bányáiban. A 10.000 angol települt kétségbe volt esve. A benszülött feketék tiz egy ellenében túlszárnyalták a fehéreket és a feketék lázadása várható volt. Ahol a kapitalizmus leteszi a lábát, hogy kizsákmányolás utján profitot harácsoljon, ott kellő védelemről is gondoskodik arra az eshetőségre, hogy ha a rabszolgák öntudatra ébrednek és saját érdekükben akcióba lépnek, hogy vérbe fojtsa azt. Itt is igy történt. A sztrájk kitörése után angol repülő gépekkel szállították a katonaságot Dél Rhodesia gyarmataiból és egy teljes regiment gyarmati katonaság szállta meg a bányavidéket. A benszülöttek látva a villogó szuronyokat és fényszórókat, felbőszültek és megtámadták a raktárakat, majd mikor ezzel végeztek, a villanyfejlesztő telep felé fordultak. A katonaság sortüzzel fogadta ők.et és a vérontás általánossá vált. A gyilkos golyók hat munkás életét oltották ki és számos sebesült maradt a színhelyen. A sztrájkolok közül 300-at foglyul ejtettek, a többit pedig visszakényszeritették a világ leggazdagabb ércbányájába. “Uj reménység” Akiknek idejök van hozzá unalomból összejöveteleket rendeznek. Egy ilyen összejövetelt rendeztek az úgynevezett “radikális” politikusok, hogy egy újabb politikai pártot alakítsanak és a jövő elnökválasztáskor mindent Ígérjenek azoknak akik hisznek — még mindig a “radikális” politikában. Minket csak annyiban érdekel ez a legújabb chicagói tákolmány, hogy idejébe figyelmeztetjük a munkásosztályt, hogy ne fecsérelje idejét arra, hogy bármelyik politikai pártnak legyen szekértolója. OLVASD AZ IndustrialWorkert ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belUL
