Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-13 / 851. szám

1935 julius 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal New Yorki Hírek A MILLIOMOS KISLÁNY JóSZIVü BÍRÁI. A múlt héten a new yorki nagy napilapok mindegyike ar­ról a nagy eseményről számolt be, (még pedig headlineon,) hogy a felső bíróság nem ítélte vissza az édesanyjának a Van­derbilt milliomos kis leányt. Arról a tárgyalásról mely hete­ken át tartott a new yorki bí­róságon, annak idején napról- napra oldalokon át írtak az újságok, tehát mindenki előtt ismeretes a szenzációs ügy. A kapitalista sajtó alacsony színvonalát az ilyen ügyek szellőztetésénél lehet legjobban meglátni. A hálószobák kulissza titkai, mint szenzációs esemé­nyek előtérbe kerülnek, minden más eseménnyel szemben. Ami­kor milliókról van szó, még azt is megírják, hogy milyen ütemben zárultak Mrs. Vander­bilt szempillái és harisnyakö­tőjének milyen történelmi múlt­ja van. Az ilyen ügyeknél arat a kapitalista sajtó. Amikor a ruhaszámláknak és a szórako­zásra és dőzsölésre elköltött összegeknek a számai napfény­re kerülnek, akkor látjuk csak igazán, hogy miért ragaszkod­nak a paraziták ennyire görcsö­sen a rendszerükhöz. Persze a kisebb milliomosok hasonló ügyei csak kisebb for­mában kerülnek a prostituált sajtóba. így pl. a 75-ik utcában, tehát egészen közel a new yor­ki prolinegyedhez, ahova a há­lószobákba a levegő csak szel­lőztető csatornán keresztül jut el, egész közvetlen szomszéd­ságban lakik egy kisebb millio­mos kis leányka. A neve nem fontos, valami Diana Duff Fra­zier névre hallgat és édes apja csak annyi vagyont hagyott hátra, hogy ebből a kisleány évi 107 ezer dollár jövedelmet húz. Persze mivel még nem nagykorú, a bíróság 25 ezer dollár elhasználását engedélyez­te évente. Most aztán, hogy a kisleány már betöltötte 14-ik életévét uj kérvényt nyújtottak be, hogy a 25 ezer dollár évente nem elég, és a kisleány óriási pénz­ügyi zavarokkal küzd. Erre a bíróság megvizsgálta az ügyet, és még újabb 20 ezer dollárt vagyis most már évente 45 ez,er dollárt költhet el a kisleány a megélhetésére. Még pedig té­telek szerint van megnevezve, hogy mire mennyit költhet el. A munkástömegek informálásá­ra, nem azok részére akik a segélyző irodák előtt a napi 30 centekért sorba állnak, hanem azon munkások részére akik nehéz munkával “jó fizetésért” dolgoznak itt közöljük a listát, olvassák ,el és gondolkozzanak. Zenei tanulásra $900, iskoláz­tatásra $2.250, táncra és kor csolyázásra $150, a nevelőnőjé­nek $2.250, orvos és patikára $2.250, fogorvosi számlákra $3.600, club tagságra $650, jó­tékonyságra $375, karácsonyi ajándékokra $375, könyvekre és játékokra $900, templomi szolgálatért 2.250, zsebpénzre 156, lakbérre 16.000 és még ha­sonló több tétel. Ugye mégis jó a kapitalista rendszer, és mégis jó a kapi­talista bíróság. Mennyire meg­esett a szivük a milliomos kis­leányon és csak úgy egy szusz­ra kiutaltatták szegénykének a 45 ezer dollárt. Ha aztán a munkástömegek elégedetlenked­nek, talán éppen azokban a gyárakban ahol e kisleány rész­vényei kamatoznak és 5 vagy 10 cent órabér javítást köve­telnek, akkor ott van a rendőr­ség, a milicia, az alvilági cső­cselék és végül a bíróság. Az ítélet persze akkor is a kis és nagykorú milliomos csemeték érdekében történik. A mai rend­szer igazságtalansága rettentő­en kiállt felénk, a nagy töme­gek még mindig nem hallják. Pedig most kellene felfigyelni még nem késő! UTCASARKI VITÁK. Az utcasarkok megint zajo­sak városunkban, mint mindig a nyári hónapok alatt. Az utcai gyűlések legszinjátszcbb fest­ményei tárulnak elénk. Itt van a Salvation Army, a zsidó misz- szionáriusok akik krisztushoz akarják visszatéríteni a zsidó­kat, a baptisták, és más vallási szekták. Aztán sorba következnek a politikai pártok, melyek közül vagy 16 tart utcai gyűlést, ezek közé tartoznak a demokraták, republikánusok, fuzionisták, in- dependentek, szocialisták, Szo­ciálist Labor Partyk, Ind. Union Partyk, Hobók, Kommu­nisták, Trotzkiisták, Lovesto- nisták, a názik, Labor Partik és Workers Labor Partyk és még néhány uj és régi politi­kai alakulat. Ezekkel szemben az IWW is tart minden este utcai gyűlést a város külöm- böző részein. A napokban épen egy Trotz- ki-féle utcai gyűlés zajosságá­ra lettem figyelmes melyet ép­pen a szomszédban tartottak. Annyira hangosan folyt a vita a Trotzkik és a Stalin kommu- nárdok között, hogy már-már ugylátszott, hogy a régi vitat- kozási módszer kerül forgalom­ba, az ököl és bicska. De ebből a módszerből már mindkét fél alapos leckét kapott, igy most már csak hangzatos jelzőkkel illetik egymást. Az eggyik Sta- lin-féle elvtárs, keserűen só­hajtozott, hogy milyen kár, hogy nem Oroszországban va­gyunk, mert ezeket csak falhoz kéne állítani. Valahogyan jó magam is a vitába keveredtem és mindkét féllel szemben próbáltam az ipari szervezkedés mindenekfö- lötti fontosságát bizonyítani. Először találgatták, hogy tulaj­donképpen milyen párti is va­gyok, az eggyik azt mondja ez anarkista, a másik ez burkolt trotzkiista, harmadik ez bizto­san az SLP-ből kiszakadt union párti és igy tovább, mikor az­tán láttam, hogy ezek annyira buták, hogy a hosszabb vita után sem tudják meg, hogy ki­vel vitatkoznak, azt ajánlottam nekik, hogy tanulmányozzák a munkásmozgalmat és különösen az IWW szervezetét mert én azt tartom a legjobbnak. Erre aztán lett nagy rőkö- nyödés a vitatkozó barátaim között. Egymásután szedték elő a régi hazug érveiket és leginkább azzal érveltek, hogy IWW csak volt, de már nincs sehol. Azzal dicsekedtek, hogy minden harcot a kommunisták irányítanak. Mikor aztán azt kérdem tőlük, hogy nevezzenek meg egyetlen harcot a múlt esztendőben, ahol a kommunis­ták vezetésével a munkások va­lami előnyt értek el, akkor az­tán megállt a tudomány. Mikor aztán látták, hogy va­lahogyan még nincs igazuk, Haywoodot hozták ,elő, a poli­tikai szervezkedés szükséges­ségének bizonyítására. Sőt az eggyik annyira ment, hogy azt akarta bizonyítani, hogy az IWW ,egy politikai párt, csak azt én nem tudom. A másik meg azt bizonyította, hogy Haywood kipviselő jelölt volt, mikor aztán megkérdeztem, hogy melyik párt platformján, hát a válasz az volt, hogy az IWW párt platformján. így vi­tatkoztak velem, a párt képzett elvtársai, most elképzelhetjük milyen tudásuk lehet az egy­szerű pártagoknak. A kommunisták azzal dicsek­szenek, hogy a tömeg mellettük van, és ők hódították meg a tömeget. Hát ez talán részben igaz, de igaz az is, hogy FEJ NÉLKÜLI TÖMEG van mellet­tük, akiknek semmi tudásuk, semmi egyéni képességeik nin­csenek. És jól vigyázzanak, mert a FEJ NÉLKÜLI TÖMEG holnap már Coughlin atya vagy Long szenátor mögött lehet, a kommunista párt ilyen ké­pességű szószólóival egyetem­ben. Az IWW mellett nincs a nagy tömeg, hanem az IWW van a nagy tömeg mellett, hogy a helyes neveléssel és szerve­zéssel utat szabjon az ipari felszabadulás felé. Ez a munka nehéz úttörő munka, mert olyan kemény koponyákkal ál­lunk szemben mint amilyenek­kel a vitatkozó elvtársak ren­delkeznek. A camdeni hajógyári sztrájkról A New York Shipbuilding Company camdeni telepén a 4.600 munkás sztrájkja, több mint hat hét óta változatlanul tart. A sztrájk kezdetén — megír­tuk a Bérmunkásban, — hogy az “Industrial Union of Marine and Shipbuilding Workers” csak a cime uj, de taktikája azonban a régi maradt. Nem azért, mert a hajógyár hathét után sem hajlandó, még csak tárgyalni sem a mun­kások megbízottjaival, dacára a polgármester minden igyeke­zetének és Washingtonba való zarándokolásnak, a szenátorok­hoz való feliratoknak, sőt ma­gához az elnökhöz is. Hiába könyörög az egész vá­rosi hivatal, a depresszió és az üzleti élet nevében, hogy “szál­jának alá a földre.” A válasz az volt, hogy a munkások vörö­sek, a sztrájkoló munkások képviselői odaálltak a nyilvá­nosság és a sajtóban az ellen­kezőt bizonyítani. Még azt sem tudják, hogy ma minden munkás, bármely kevesett követeljen is, már vö­rös. A városi közvetítő azt mond­ta a gyár képviselőjének: ha nem akarnak a munkásokkal tárgyalni, úgy a felelősség őket terheli és Camden lakossága őket fogja vádolni. Ezért azonnal értesítik a washingtoni hivatalt. A gyár képviselője kijelentette: ők vi­selik a felelősséget és szükség­telen Washingtonba Írni, mi­vel ott már tudnak róla. Sikerült megtudnom, hogy három főkövetelésük van, a darabszám munka eltörlése, magasabb fizetés, a zárt mű­hely rendszer. Mi megmondtuk, akkor mindjárt, hogy a zárt- műhely rendszer keresztülvite­le lesz a legnehezebb feladat, s ma már teljes meztelenségé­ben ott áll, a compania célja a union összetörésére. És ezt azzal ellensúlyozni, hogy Mrs. Kóbus lemegy sze­mélyesen és a camdeni asszo­nyok nevében szivtől-szivig beszélni óhajt Miss Perkins munkaügyi miniszterrel, a sztrájkolok érdekében. A camdeni hajógyári munká­sok még nem tanulták meg, habár százszázalékra meg is vannak szervezve és 24 órás picket vonalat húztak a gyár körül, ha egy gyárban sérel­meik vannak, úgy az egy ipar­ban levő gyárak összességét kell kihívni a munkából, sőt az alapvető iparokat is segítségül hívni, mig sérelmeik orvosolva nincsenek. így az eggyen esett sérelem, az összesség sérelmét is jelenti, mint azt az IWW tanitja. Nem lehetetlen, hogy megta­nulják, rövidebb időn belül lül mint ők maguk is gondolnák. W. C. Chappelt, Perkins munkaügyi miniszter külön fel­hatalmazással újból leküldte Camdenbe. Várjuk és figyeljük az újabb fejleményeket, a bátor és el­szánt sztrájkolok érdekében. Tudósitó. ÉRTESÍTÉS. A General Defense Commit­tee chicagói 1-ső számú lokálja ez utón értesíti mindazokat, akik a Weiss Rózsi new yorki munkástársnő által hozzánk juttatott kézimunka asztalterí­tőre jegyeket vásároltak, hogy a húzás junius 29-én, történt meg és a nyerő szám a 325-ös lett, melynek tulajdonosa Mrs. S. Spolyár, Chicago, 111. A jegyek árusítása 31 dollár 40 centet eredményezett, mely összeget teljes egészében át- szolgártattuk a General Defen­se Committee chicagói központ­jához.

Next

/
Thumbnails
Contents