Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-13 / 851. szám
1935 julius 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal New Yorki Hírek A MILLIOMOS KISLÁNY JóSZIVü BÍRÁI. A múlt héten a new yorki nagy napilapok mindegyike arról a nagy eseményről számolt be, (még pedig headlineon,) hogy a felső bíróság nem ítélte vissza az édesanyjának a Vanderbilt milliomos kis leányt. Arról a tárgyalásról mely heteken át tartott a new yorki bíróságon, annak idején napról- napra oldalokon át írtak az újságok, tehát mindenki előtt ismeretes a szenzációs ügy. A kapitalista sajtó alacsony színvonalát az ilyen ügyek szellőztetésénél lehet legjobban meglátni. A hálószobák kulissza titkai, mint szenzációs események előtérbe kerülnek, minden más eseménnyel szemben. Amikor milliókról van szó, még azt is megírják, hogy milyen ütemben zárultak Mrs. Vanderbilt szempillái és harisnyakötőjének milyen történelmi múltja van. Az ilyen ügyeknél arat a kapitalista sajtó. Amikor a ruhaszámláknak és a szórakozásra és dőzsölésre elköltött összegeknek a számai napfényre kerülnek, akkor látjuk csak igazán, hogy miért ragaszkodnak a paraziták ennyire görcsösen a rendszerükhöz. Persze a kisebb milliomosok hasonló ügyei csak kisebb formában kerülnek a prostituált sajtóba. így pl. a 75-ik utcában, tehát egészen közel a new yorki prolinegyedhez, ahova a hálószobákba a levegő csak szellőztető csatornán keresztül jut el, egész közvetlen szomszédságban lakik egy kisebb milliomos kis leányka. A neve nem fontos, valami Diana Duff Frazier névre hallgat és édes apja csak annyi vagyont hagyott hátra, hogy ebből a kisleány évi 107 ezer dollár jövedelmet húz. Persze mivel még nem nagykorú, a bíróság 25 ezer dollár elhasználását engedélyezte évente. Most aztán, hogy a kisleány már betöltötte 14-ik életévét uj kérvényt nyújtottak be, hogy a 25 ezer dollár évente nem elég, és a kisleány óriási pénzügyi zavarokkal küzd. Erre a bíróság megvizsgálta az ügyet, és még újabb 20 ezer dollárt vagyis most már évente 45 ez,er dollárt költhet el a kisleány a megélhetésére. Még pedig tételek szerint van megnevezve, hogy mire mennyit költhet el. A munkástömegek informálására, nem azok részére akik a segélyző irodák előtt a napi 30 centekért sorba állnak, hanem azon munkások részére akik nehéz munkával “jó fizetésért” dolgoznak itt közöljük a listát, olvassák ,el és gondolkozzanak. Zenei tanulásra $900, iskoláztatásra $2.250, táncra és kor csolyázásra $150, a nevelőnőjének $2.250, orvos és patikára $2.250, fogorvosi számlákra $3.600, club tagságra $650, jótékonyságra $375, karácsonyi ajándékokra $375, könyvekre és játékokra $900, templomi szolgálatért 2.250, zsebpénzre 156, lakbérre 16.000 és még hasonló több tétel. Ugye mégis jó a kapitalista rendszer, és mégis jó a kapitalista bíróság. Mennyire megesett a szivük a milliomos kisleányon és csak úgy egy szuszra kiutaltatták szegénykének a 45 ezer dollárt. Ha aztán a munkástömegek elégedetlenkednek, talán éppen azokban a gyárakban ahol e kisleány részvényei kamatoznak és 5 vagy 10 cent órabér javítást követelnek, akkor ott van a rendőrség, a milicia, az alvilági csőcselék és végül a bíróság. Az ítélet persze akkor is a kis és nagykorú milliomos csemeték érdekében történik. A mai rendszer igazságtalansága rettentően kiállt felénk, a nagy tömegek még mindig nem hallják. Pedig most kellene felfigyelni még nem késő! UTCASARKI VITÁK. Az utcasarkok megint zajosak városunkban, mint mindig a nyári hónapok alatt. Az utcai gyűlések legszinjátszcbb festményei tárulnak elénk. Itt van a Salvation Army, a zsidó misz- szionáriusok akik krisztushoz akarják visszatéríteni a zsidókat, a baptisták, és más vallási szekták. Aztán sorba következnek a politikai pártok, melyek közül vagy 16 tart utcai gyűlést, ezek közé tartoznak a demokraták, republikánusok, fuzionisták, in- dependentek, szocialisták, Szociálist Labor Partyk, Ind. Union Partyk, Hobók, Kommunisták, Trotzkiisták, Lovesto- nisták, a názik, Labor Partik és Workers Labor Partyk és még néhány uj és régi politikai alakulat. Ezekkel szemben az IWW is tart minden este utcai gyűlést a város külöm- böző részein. A napokban épen egy Trotz- ki-féle utcai gyűlés zajosságára lettem figyelmes melyet éppen a szomszédban tartottak. Annyira hangosan folyt a vita a Trotzkik és a Stalin kommu- nárdok között, hogy már-már ugylátszott, hogy a régi vitat- kozási módszer kerül forgalomba, az ököl és bicska. De ebből a módszerből már mindkét fél alapos leckét kapott, igy most már csak hangzatos jelzőkkel illetik egymást. Az eggyik Sta- lin-féle elvtárs, keserűen sóhajtozott, hogy milyen kár, hogy nem Oroszországban vagyunk, mert ezeket csak falhoz kéne állítani. Valahogyan jó magam is a vitába keveredtem és mindkét féllel szemben próbáltam az ipari szervezkedés mindenekfö- lötti fontosságát bizonyítani. Először találgatták, hogy tulajdonképpen milyen párti is vagyok, az eggyik azt mondja ez anarkista, a másik ez burkolt trotzkiista, harmadik ez biztosan az SLP-ből kiszakadt union párti és igy tovább, mikor aztán láttam, hogy ezek annyira buták, hogy a hosszabb vita után sem tudják meg, hogy kivel vitatkoznak, azt ajánlottam nekik, hogy tanulmányozzák a munkásmozgalmat és különösen az IWW szervezetét mert én azt tartom a legjobbnak. Erre aztán lett nagy rőkö- nyödés a vitatkozó barátaim között. Egymásután szedték elő a régi hazug érveiket és leginkább azzal érveltek, hogy IWW csak volt, de már nincs sehol. Azzal dicsekedtek, hogy minden harcot a kommunisták irányítanak. Mikor aztán azt kérdem tőlük, hogy nevezzenek meg egyetlen harcot a múlt esztendőben, ahol a kommunisták vezetésével a munkások valami előnyt értek el, akkor aztán megállt a tudomány. Mikor aztán látták, hogy valahogyan még nincs igazuk, Haywoodot hozták ,elő, a politikai szervezkedés szükségességének bizonyítására. Sőt az eggyik annyira ment, hogy azt akarta bizonyítani, hogy az IWW ,egy politikai párt, csak azt én nem tudom. A másik meg azt bizonyította, hogy Haywood kipviselő jelölt volt, mikor aztán megkérdeztem, hogy melyik párt platformján, hát a válasz az volt, hogy az IWW párt platformján. így vitatkoztak velem, a párt képzett elvtársai, most elképzelhetjük milyen tudásuk lehet az egyszerű pártagoknak. A kommunisták azzal dicsekszenek, hogy a tömeg mellettük van, és ők hódították meg a tömeget. Hát ez talán részben igaz, de igaz az is, hogy FEJ NÉLKÜLI TÖMEG van mellettük, akiknek semmi tudásuk, semmi egyéni képességeik nincsenek. És jól vigyázzanak, mert a FEJ NÉLKÜLI TÖMEG holnap már Coughlin atya vagy Long szenátor mögött lehet, a kommunista párt ilyen képességű szószólóival egyetemben. Az IWW mellett nincs a nagy tömeg, hanem az IWW van a nagy tömeg mellett, hogy a helyes neveléssel és szervezéssel utat szabjon az ipari felszabadulás felé. Ez a munka nehéz úttörő munka, mert olyan kemény koponyákkal állunk szemben mint amilyenekkel a vitatkozó elvtársak rendelkeznek. A camdeni hajógyári sztrájkról A New York Shipbuilding Company camdeni telepén a 4.600 munkás sztrájkja, több mint hat hét óta változatlanul tart. A sztrájk kezdetén — megírtuk a Bérmunkásban, — hogy az “Industrial Union of Marine and Shipbuilding Workers” csak a cime uj, de taktikája azonban a régi maradt. Nem azért, mert a hajógyár hathét után sem hajlandó, még csak tárgyalni sem a munkások megbízottjaival, dacára a polgármester minden igyekezetének és Washingtonba való zarándokolásnak, a szenátorokhoz való feliratoknak, sőt magához az elnökhöz is. Hiába könyörög az egész városi hivatal, a depresszió és az üzleti élet nevében, hogy “száljának alá a földre.” A válasz az volt, hogy a munkások vörösek, a sztrájkoló munkások képviselői odaálltak a nyilvánosság és a sajtóban az ellenkezőt bizonyítani. Még azt sem tudják, hogy ma minden munkás, bármely kevesett követeljen is, már vörös. A városi közvetítő azt mondta a gyár képviselőjének: ha nem akarnak a munkásokkal tárgyalni, úgy a felelősség őket terheli és Camden lakossága őket fogja vádolni. Ezért azonnal értesítik a washingtoni hivatalt. A gyár képviselője kijelentette: ők viselik a felelősséget és szükségtelen Washingtonba Írni, mivel ott már tudnak róla. Sikerült megtudnom, hogy három főkövetelésük van, a darabszám munka eltörlése, magasabb fizetés, a zárt műhely rendszer. Mi megmondtuk, akkor mindjárt, hogy a zárt- műhely rendszer keresztülvitele lesz a legnehezebb feladat, s ma már teljes meztelenségében ott áll, a compania célja a union összetörésére. És ezt azzal ellensúlyozni, hogy Mrs. Kóbus lemegy személyesen és a camdeni asszonyok nevében szivtől-szivig beszélni óhajt Miss Perkins munkaügyi miniszterrel, a sztrájkolok érdekében. A camdeni hajógyári munkások még nem tanulták meg, habár százszázalékra meg is vannak szervezve és 24 órás picket vonalat húztak a gyár körül, ha egy gyárban sérelmeik vannak, úgy az egy iparban levő gyárak összességét kell kihívni a munkából, sőt az alapvető iparokat is segítségül hívni, mig sérelmeik orvosolva nincsenek. így az eggyen esett sérelem, az összesség sérelmét is jelenti, mint azt az IWW tanitja. Nem lehetetlen, hogy megtanulják, rövidebb időn belül lül mint ők maguk is gondolnák. W. C. Chappelt, Perkins munkaügyi miniszter külön felhatalmazással újból leküldte Camdenbe. Várjuk és figyeljük az újabb fejleményeket, a bátor és elszánt sztrájkolok érdekében. Tudósitó. ÉRTESÍTÉS. A General Defense Committee chicagói 1-ső számú lokálja ez utón értesíti mindazokat, akik a Weiss Rózsi new yorki munkástársnő által hozzánk juttatott kézimunka asztalterítőre jegyeket vásároltak, hogy a húzás junius 29-én, történt meg és a nyerő szám a 325-ös lett, melynek tulajdonosa Mrs. S. Spolyár, Chicago, 111. A jegyek árusítása 31 dollár 40 centet eredményezett, mely összeget teljes egészében át- szolgártattuk a General Defense Committee chicagói központjához.
