Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-28 / 860. szám
1935 szeptember 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata-------------------------Naponta olvashatjuk a polgári lapokban, hogy az Egyesült Államok területén több mint három millió gyermek van, akik nem járhatnak iskolába. Az Egyesült Államok oktatásügyi minisztériumának jelentése szerint 37 ezer oly iskola van az országban, amelyek 1933 óta nem nyíltak meg a tanulni vágyó gyermekek számára, ennek egyetlen okául a pénzhiányt adják. Nézzük csak meg mennyiben van az állam pénzhiányban. Az oktatásügyi minisztérium ügykezelésére a kongresszus előirányzott 1936-ik esztendőre 251 ezer 780 dollárt. A hadsereg lovainak élelmezésére ugyanazon esztendőre 602 ezer 317 dollárt szavaztak meg. A gyermek védelmi Ligának elnöke jelentése szerint több mint 8 millió gyermek van ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban a segély listán, akik közül 50 százaléka — vagyis négy millió — súlyos testi fogyatkozásokban szenvednek a szükes és nem megfelelő táplálkozás folytán. A halálozás az iskolaévet elért gyermekek között az utóbbi öt esztendőben 200 százalékkal emelkedett. Az “uj osztás” burzsoa demokráciát fentartó kormánya F. D. R. elnökkel az élén, még a kínai kulikat is megszégyenítő bérskálát szab a segélymunkákra kényszerült bérrabszolgáknak s ha azok sztrájkolni mernek a nagyhangon ordítozó “Soak the Rich” Roosevelt elnök sztrájktörésre kényszeríti azokat a család apát, akik évek hosszú sora óta a kormány keserves alamizsnáján tengették saját és családjuk nyomorát. A nagy városokban folyó közmunkákon sztrájkba léptek a munkások s az Egyesült Államok nagyhangú elnöke torkaszakadtá- ból ordította világgá, hogy “Get back on the Job or get off the relief.” A segély bizottságok újabb munkásokat rendeltek munkára, akik látva a munkások picket vonalát nem voltak olyan gerinctelenek, hogy azon keresztül törve munkába állottak volna, hanem ők is sztrájkba léptek. Osztályharc ez, az elnyomók és az elnyomottak harca, s amig ez történik a nemes szivü “uj osztás” kormánya a burzsoa demokrácia leple alatt a hadsereg számára megszavazott 341 millió 348 ezer 261 dollárt az 1936- ik esztendőre. Ez történik akkor, amikor serdületlen gyermekek milliói satnyulnak el testileg, szelemileg pedig iskoláztatás hiányában az ázsiai vagy afrikai civilizáció fokára esnek. A burzsoa demokráciában fetrengő kormány több mint egy negyed billió dollárt költ a kapitalizmus, az imperializmus nemzeti és nemzetközi védelmére, a kapitalizmus társadalmi biztosítására. A gyermekvédő egyesületek ügykezelésére 403 ezer 380 dollárt juttattak szemforgató atyai kegyelettel. A hadsereg lovainak vásárlására és jókarban tartására egy millió 830 ezer 900 dollárt folyósítanak az 1936-ik évben. Az aggkori segélyre megszavaztak 50 millió dollárt. Tengerparti erődök építésére 88 millió 645 ezer 518 dollárt, özvegyek és árvák segélyezésére 24 millió 750 ezer dollárt. A nemzeti őrség, a millicia, amelyet minden időben a bérrabszolgák harcának letörésére rendelnek ki bérharcok esetén. Ennek a scabbelő társaságnak 1936-ik esztendőre a burzsoa demokrata kormány 30 millió 812 ezer 798 dollárt szavazott meg. Munkanélküli biztosításra 4 millió 900 ezer dollárt. A hadsereg repülőgép osztályának fejlesztésére 28 millió 393 ezer 400 dollárt. Újabb repülőgépek, bomba szórók stb. rendelésére 30 millió 710 ezer 874 dollárt. Nyomorék gyermekek segélyezésére 3 millió dollárt. A hadsereg léghajóinak fejelesztésére újabbak építésére 22 millió 393 ezer dollárt. Szülészeti klinikák segélyezésére 1 millió 500 ezer dollárt. A polgári iskolák és egyetemet hallgatók katonai képzésére 3 millió 322 ezer 246 dollárt. Ennek az országnak a szabadság és béke szerető “uj osztás” kormánya amely a burzsoa demokrácia tengerében fürdik. A kizsákmányoló osztály a magántulajdon védelmére, a nincstelenek osztályának lemészárlására a “proletár haza” után következik a gyilkolók és gyilkoló eszközök fejlesztésében. A haditengerészeti költségvetése 1936" ik évre 457 millió 805 ezer 251 dollár. A hadihajók és azok felszerelése részire 156 millió 326 ezer 982 dollárt. A hadsereg és a haditengerészet részére 1936-ik évre előirányzat 957 millió 119 ezer 647 dollár, amely naponta 7 millió 627 ezer 725 dollárt emészt fel. Ez a rettenetes összeg a kizsákmányoló osztály társadalmi biztosítására szolgál. Az “uj osztás” kormánya — amelyet a vörös internacionálé moszkvai gyülekezetének határozata szerint “minden kommunistának támogatni kell” a bérrabszolgák társadalmi biztosítására 98 millió 400 ezer dollárt irányzót elő 1936-ik évre. Ebből az összegből kell 12 millió bérrabszolgának és azok családtagjainak — körülbelül 40 millió léleknek — egy esztendőn át léteznie. És mégis akadnak ma a géprendszer fejlődésének eme bámulatos fokán “forradalmárok,” akik a társadalmi biztosítás utján kívánják a mai nyomorult rendszert megváltoztatni. Eme kapitalista reform bármely oldaláról jöjjön is az osztályharcra káros, éppen olyan káros, mint “egy forradalmi” szervezetnek, vagy kormánynak imperialista kormányokkal fegyverbarátságot kötni vagy a “burzsoa demokrácia maradványainak” védelmére kelni. A géprendszer rohamos fejlődését igazolja az alább felsorolt iparokban foglalkoztatott munkások számának folytonos csökkenése. Amig 1932-ben az acél iparban száz emberre volt szükség, ma ugyanazt a munkát ugyanoly mennyiségben hetvenegy munkás állítja elő. Az automobil iparban nyolcvanhárom. A szivar és cigaretta gyártásnál hetvennyolc. A szövő iparban hetvenhét munkás végez el a gépek segítségével három év előtti száz ember munkáját. A géprendszer folytonos és bámulatos fejlődése, naponta növeli az iparokból kizárt bérrabszolgák tartalék seregét, akik rettenetes nyomor közepette alázkodnak meg a kormány által juttatott alamizsnáért. Egyetlen reménye van a forradalmi munkásosztálynak s ez a géprendszer fokozatos fejlődése, amely a kapitalizmus sírásója lesz még akkor is ha a munkásosztály szervezetlenül szemléli is azt. A munkás- osztály szervezkedése folytán egy rendszertelenségnek, rettenetes szenvedésnek, vérontásnak veheti elejét, helyes alapokon való szervezetsége amely felkészültséget jelent arra az időre amikor a kapitalizmus csődöt mondot, hogy a termelés és szétosztás eszközeit átvegye és üzemben tartsa az öszemberiség javára. Ezt a célt szolgálja az ipari Egy Nagy Szervezet. Az Egyesült Államok bérrabszolgái az 1923-ik esztendőben 60 billió 555 millió dollár értékű árut termeltek. Két évvel később az az 1925-ben 62 billió 731 millió dollár érték termelés volt, vagyis 2 billió 163 millió dollárral többet. Ugyanakkor a bérrabszolgák fizetése 279 millió 328 ezer dollárral volt kevesebb mint 1923-ik évben. Ez az oka annak, hogy a munkásosztály minél többet termel, annál kevesebbet képes visszavásárolni. Az “Uj Osztás” kormánya úgy óhajtja ezt megoldani, hogy szabotálja a termést és termelést. Az ipari Egy Nagy Szervezet kitűzött célja a termelés és szétosztás eszközeinek átvétele és üzem- bentartása az öszemberiség számára. Teror banda uralkodik Californiában (Folyt, az 1-ső oldalról.) az ILA szervezetnek, melynek támadója — Edgar Rueb — egy közönséges bérenc szintén tagja. Semmi kétség aziránt, hogy Rueb nem a saját akaratát követte, hanem utasításra cselekedett, amikor Ross munkástársunkat megtámadta. A támadás az ILA helyisége előtt történt, szeptember 1-én, vasárnap délután. Minden figyelmeztetés, vagy védekezésre alkalomadás nélkül a támadó kétszer vágta fejbe munkástársunkat, aki elterült a járdán és koponya zuzódást szenvedett, önkívületi állapotban a helyiségben tartózkodó ILA tagok szedték fel és a hívásukra megjelent rendőrség egy első segélyt nyújtó helyre vitték, ahol felületes vizsgálat u.tán sebeit bekötötték és elküldték. Félig öntudatlan bolyongót az utcán egész éjjel, másnap délig, amikor a rendőrség, letartóztatta és börtönbe vetette. A hosszú távoliét nyugtalanította feleségét és munkástársait és kutatni kezdtek utána, mivel ezideig semmit sem tudtak a történtekről. Hosszú utánjárás után sikerült megtudni, hogy az egyik rendőrségi börtönben van, azonban hozzá nem juthattak. Miután még egy éjszakát — tanuk szerint önkívületi állapotban a hideg cementen fekve töltött, másnap szabadon bocsájtották felesége utánjárására, ahonnan rögtön kórházba szállították és szerdán ki is szenvedett. A halottkém jelentése szerint, a koponyacsont elől három helyen, hátul pedig egy helyen volt betörve, ezenkívül a kezén is megvolt sérülve és a kórházi kezelő orvos szerint az X—Ray nyakcsiga törést is mutat. Ezen bizonyítékok alapján a halottkém, Rueb fogvatartását rendelte el. Ross munkástársunk temeté-1 se általános részvét mellett ment végbe szeptember 8-án. Oly hatalmas tömeg jelent meg az utolsó tisztelet adásra, hogy nemcsak a kápolnát, hanem az utcát megtöltötték. Koszorúkat külömböző szervezetek és magánosok helyeztek a ravatalra és több mint egy mérföld hosszú sor kisérte a hamvasztóba. Hamvait előbbi kívánsága szerint a tengeren szórták szét. Ross munkástársunkban az oszt41yharc egy rendkívül értékes katonát veszített és mint ilyent szemelte ki a kizsákmányoló osztály. Rueb, a gyilkos csak eszköze a felsőbb hatalomnak, amely a munkásság legjobbjait ily módon is igyekszik kiirtani. A munkásságnak akcióba kell lépni és gátat vetni a terorristák garázdálkodásának. Meg kell találni a módját, hogy a kizsákmányolok orgyilkosai is meggondolják, mielőtt egy osztálytudatos munkást eltesznek lábalól. A törvény és annak végrehajtói a másik oldalra húznak. Ezt bizonyítja azon tény is, hogy Ross munkástársunkat egész éjjelen át önkívületi állapotban a cementen hagyták feküdni és senkit hozzá nem engedtek, ugyanakkor gyilkos- sát bármikor meglátogathatta felesége. Nem első eset ez és nem is az utolsó. Még több forradalmárnak van a neve feljegyezve és ezt megakadályozni csak a munkásság képes. Gyáván türjük-e, hogy legjobbjainkat orozva legyilkolják, vagy lépéseket teszünk annak megakadályozására ? SOK MUNKÁS megelégedettségének ad kifejezést, mert lusta lázadni.
