Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-30 / 836. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 március 30.

Magyarországi Tükör

Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

A NATIONAL SCREW SZTRÁJKBIZOTTSÁGA ezúton tudatja Cleveland és Amerika magyar munkásaival, hogy bérharcuknak az alább felsoroltak árulói lettek:

FIGYELMEZTETÉS! A magyarországi rendőrminiszter az uj útlevelek kiadását egy most megjelent rendeletével (itt a demokrácia dicsőségére rendeletekkel kormányoznak) megszorította. A legreakció- sabb tartalma a rendeletnek (hisz az egész nem más) az, amely a magyar állampolgárt még külföldön is megfigyeltetik. A rendelet kimondja, hogy “ha az utlevélkérő előzőleg külföldön tartózkodott, az ország területére történt visszatérésének idejét útlevelével kell igazolnia és ha a hatóság szükségesnek látja (és mindég annak látja,) hogy az illető külföldi tartózkodásáról közelebbi adatokat szerezzen be, akkor eziránt soronkivül megkeresést intéz az illetékes külképviseleti hatósághoz. Tehát a magyar követségek spicli szolgálatot is teljesítenek még pedig hivatalosan, mert máskülönben, hogy tudnának imformációt adni valakiről, hogy az Gömböst di- csérte-e ott (tehát megbízható) vagy sem?” hiába, haladunk a cári módszerek szerint.

NEM SIKERÜLT. A kereskedelmi miniszter a múlt év folyamán rendeletet adott ki melyben szigorúan megtiltotta, a külföldi rádió leadásoknak vételét, mely propagandát szolgált. Mivel minden rádiókészülék mellé nem állíthattak rendőrt (pedig van elég) és nem volt aki megijedt volna e rendelettől, most a miniszter ur látva ezt a rendeletet hatályon kívül helyezte. Ja a levegőtől a beáramlási jogot nem lehet megvonni (pedig isten uccse

megtenné,) mint tegyük fel a

Bérmunkás naptártól............a

postai szállítási jogot.

KÉTSZÁZÖTVENEZER embernek nincs kenyere Pesten. A főváros a gazdag halottaknak most, hogy ne kelljen mint hulláknak sem a többi halandókkal együtt a ravatalon feküdni. A Kerepesi temetőben 3 százezer pengős költséggel uj ravatalozót épített. Erre van pénz.

ÚGY KELLETT nekik. Tóth István és Fodor Ferenc Cana- dában élő magyarok a Canadá- ban megjelenő “Canadai Magyar Munkás” c. lapot elküldöt- ték Parrag Sándor, Tóth Lajos medinai ismerőseiknek olvasás végett. A pécsi törvényszék az olvasási vágyukat most fogházbüntetéssel sújtotta. Egyben a két Canadában élő magyart is in contumatiam bűnösnek mondotta ki. Jó lesz tehát nekik nem visszajönni. Úgy kell nekik miért nem olvasták Gömbös lapját a “Függetlenséget.” Nem igaz ?

ÖSSZEVESZTEK. Gróf Bethlen és Eckhard Tibor. Eckhard Csongrádon tartott gyűlésen a következőket vágta Bethlen fejéhez: “Bethlen többször arra hivatkozott, hogy ő “rendbehozta” a gazdasági viszonyokat. A valóság az, hogy 1924-től 1929-ig, Magyarországon több külföldi kölcsönt vettek fel (és loptak,) mint a megelőző ezer év alatt” Magyarország a földgömb legeladósodottabb országa. Bethlen törvényhozási felhatalmazás nélkül, a költségLeo Kemper, 3663 E. 55. Vincent Lingo, 2968 E. 61. Jacob Plata, 6121 Buttler. Tony Faron, 6311 Francis. Frank Faron, 6409 Francis. Wm. Jenkins, 1818 E. 47.

E. & K. Trupenich, 1014 E. 61. Joe Rozman and Mary Farc- nik, 992 E. 64.

Stanley Gomolka, 2977 E. 66. M. Wolfe, 1513 E. 66.*

John Mordarski, 6522 Newman.

Harry Blake, 7034 Linwood. John Miles, 7212 Rathbun. George Kessie, 7207 Dill Ave. Joe Kozak, 2372 E. 76.

O. Uterhardt and Arthur Seyer, 2066 E. 79.

Jas. Sebery, 2853 E. 78. Walter Krosowski 1973 E. 81. James Palagnyi, 8409 Woodland. }

J. Skala, 8509 Vineyard. John Szabó, 7716 Grand.

G. Huber, 9108 Edwin Ct. Steve Untisz, 9401 Kennedy. Kupetz, 9103 Woodland.

E. Fronek, 9506 Wamelink. Rose Sárközi, 9501 Parkview.

K. Gáli, 9714 Parkview.

vetésen kívül 1.700 millió pengőt költött el (és ebből mennyit loptak? a szerk.) Sőt 600 millió pengő rendezetlen adósság maradt utánna, stb. Éhez tudni kell azt, hogy Gömbös csupán bábu Bethlen kezébe és bár Gömbös a miniszterelnök kifelé valóságban Bethlen dirigál ma is. . .

STATISZTIKA igazolja, hogy a pálinka fogyasztás 3 év alatt ismét emelkedett a borJoe Kwart, 9903 Stoughton. Domonkos, 9524 Sophia. Louis Wittreich, 2916 E. 104. Jos. Sprafka, 10512 Parkview. Henry Orosz, 3449 E. 99. Earl Hoehn, 11222 Matilda. H. Duchek, 3269 E 119. Frank Anderly, 11806 Imperial.

A. Fodor, 2922 E. 123.

Frank Spisák, 12409 Buckeye. Ed. Stupka, 12401 Revere. Mrs. Ferenczy, 2505 E. 124. Chas. Gazaffe, 2994 E. 125. Joe Torma, 2940 E. 125. Anna Keller, 12610 Soika. Albert Foster, 12712 Christine.

Forsythe, 12600 Woodland. August Hemke, 13703 Christine.

Frank Karst, 2061 W. 15th. Joe Spisák, 11204 Buckeye. John Antal, 1882 W. 44. Rudolph Pleshinger, 2744

Mayfield Rd.

Ben Krazjiack, 4138 E. 142. Chas. Krajniack, 4158 E. 141. Tony Kirchensteiner, 5103

Pershing Rd. Parma.

(Folyt, köv.)

26.

fogyasztás pedig évi 11 literről 33 literre rugtatott fel fejenként, hogy évente 35 ezer csecsemő halálozás történt a szülők nemibetegsége miatt, hogy a tbc. jobban pusztít ma már vidéken, mint Budapesten, hogy a trachoma ma már otthonosabb az Alföldon, mint Egyiptomban. Egy kis csokor egy orvosi statisztikából mely azonban orditóan vádolja a mostani rendszernek faj védelmi valóságát.

Cleveland, 1935 március

U. i.: A fenti jegyzék szolgáljon Útmutatásul azoknak az Egyesületeknek, amelyek nem tűrnek meg maguk között gyászmagyarokat.

A gyermek

Irta: Henry Flambeau.

Az orvos felállt a kis lányka ágya mellől és egy percig szótlanul nézett maga elé.

— Nos? ... — kérdezte a gyermek atyja.

— Nem mernék még végleges véleményt mondani, — felelte az orvos —, de ez az ugráló láz gondolkodóba ejt. Nem figyelte-e meg ön, hogy a gyermeknek nem szokott-e ilyen láza lenni, ha valami felizgatja?

És az ágy lábánál álló fiatal nőhöz fordulva hozzátette:

— Bocsásson meg, ha kissé indiszkrét vagyok . . . nem szidta össze ma valami miatt a kis lányát erélyesebben?

A férfi azonnal közbeszólt:

— A kisasszony nem a gyermek anyja. Az anyja . . .

Elhallgatott, de az orvos lassan bólintott, jelezve, hogy mindent megértett.

Furcsa kép volt. A gyermek atyja frakkban, ahogy a klub estélyről hazatelefonozták, amikor a gyermek hirtelen nagyon rosszul lett. A nevelőnő pongyolában, ahogy a gyermek sírására az ágyához sietett, az orvos pedig, akit második emeleti lakásáról, ugyanebben a házban, éjfél utáni álmából felverve hívtak le, a pizsamája fölé felvett meleg háziruhában, papucsban, amint a rémhírre, hogy “a kis lány haldoklik,” lesietett az első emeletre.

Az orvos kénytelen volt a diagnózust kizárólag a fizikai jelenségre alapítani, noha nagyon valószínűnek tartotta, hogy a gyermek feltűnően magas lázát valami lelkifurdalás idézte elő.

— Szükséges volna — mondta a gyermek atyjának —, hogy jeges borogatást kapjon a kis baba.

Braquart, a gyermek atyja, önkéntelenül az órájára nézett, mire az orvos megjegyezte:

— Sajnos még pár óráig nincsenek nyitva a tejcsarnokok és a mészárszékek, ahol jeget kapni . . . Pedig sürgős volna.

De Braquart Ernest nem olyan fából volt faragva, hogy egykönnyen belenyugodjék abba, ha valami, amire szüksége van, “lehetetlen.” Elindult jeget keresni. Tudta, hogy ilyenkor csak a Montmartre környékbeli éjszakai kávéházak és mulatók vannak nyitva. Beült egy taxiba:

— Gyorsan . . . menjünk a Montmartre-ra s az első éjszakai mulatóhely előtt, amelyik

nyitva van, álljon meg, — mondta a soffőrnek.

Amint az első ilyen helyiségbe belépett, az első percben a füstben, a vakító világítástól káprázó szemmel alig látott egyebet, mint a jazz-zenekar óriási néger énekesét és egy csomó táncoló párt. Azonnal elébe jött egy pincér:

Tessék ide . . . nagyszerű kis asztal . . . mivel szolgálhatok?

Braquart elegáns alakja, kifogástalan estélyi öltözéke azonnal felkeltette a pincér és néhány unatkozó táncosnő figyelmét.

Braquart odament a helység üzletvezetőjéhez és pár szóval megmagyarázta, hogy mi járatban van. Ez azonnal kész volt rendelkezésére állni s odaszólt az egyik pincérnek:

— Küldjön ki az ur kocsijába egy hütő vedret jéggel megtöltve.

A közeli asztalnál három táncosnő ült magányosan. Az egyik csak most lett figyelmes a jelenetre, mert feltűnt a szokatlan utasítás. S amint hátrafordulva meglátta Braquart, felugrott az asztal mellől, hozzálépett és halkan megszólította :

— Ernest? . . .

A férfi meglepetten fordult

feléje, haragosan összeráncolta a homlokát és nem felelt, hanem a tárcájából kikereste a jégre és a vederért betétül kért összeget. Megismerte a táncosnőben Valérie-t, akitől két évi boldog házasság után elvált, mert a féltékenysége köztük tarthatatlanná tette a helyzetet. Azóta megtudta, hogy az asszonyt alaptalanul gyanúsította, de már késő volt. Valerie, akit mint árvalányt az Írógép mellől vett el, a válás után nyomtalanul eltűnt. Most itt látta viszont . . .

Valerie arca lángvörös lett, amint volt férje tőle elfordult s igy szólt:

— Örömmel hallom, hogy éjfél után két órakor sürgősen jégre van szükséged. Szóval jól mulatsz, éled a világodat, még ilyenkor hajnalban is vendégeid vannak, pezsgőztök ... Az én időmben szigorúbb voltál, Ernest . . .

Braquart idegesen vágott közbe:

— Eléggé megbántam, de most már késő . . . Most pedig — tette hozzá keserű mosollyal körüljártatva a tekintetét a társaságon — éppenséggel késő erről beszélni . . .

A nő megragadta a karját:

— Itt sem vagyok más, mint amikor otthon voltam . . . Uj-