Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-16 / 834. szám

6 oldai

BÉRMUNKÁS

1935 március 23.

Még egy kis sepregetés a saját portánkon

HOZZÁSZÓLÁS A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZő SZÖVETSÉG

HÁZÜGYÉHEZ.

Még élénk emlékezetünkben van az önképzőék házügye, mely intő példaképpen állott minden magyar munkásintézmény előtt, mint munkásvezetők lelkiismeretlen, hanyag, csalárd cselekedete, mellyel munkásemberek hosszú esztendőkön át, a rossz napokra összegyűjtött dollárjait, néhány munkás- fakir, egy házvétellel elprédál- ta. Bármennyire is úgy néz ki mintha az ilyen ügyekkel való foglalkozás, nem szorosan a munkásmozgalomhoz tartozna, ha a dolog mélyére tekintünk, azt fogjuk látni, hogy igenis fontos munkásmozgalmi célt szolgál, az ilyen ügyek ismertetése.

Éppen a mi mozgalmunk egyik sarkalatos forradalmi nevelő munkája abban nyilvánul meg, hogy a tagságot önnáló cselekvésre oktatja és iparkodik a munkástömeget megóvni, a fölülről való vezetőség diktatórikus hatalmától. Az a munkástömeg, amely az egyleti életben minden jogot a vezetőség kezébe tesz le, könnyű prédájául esik a munkásmozgalmi pártférfiaknak. Ahogyan tehát nekünk kötelességünk a munkástömeget felvilágosítani a különböző pártfrakciók helytelen voltáról, ugyanúgy kötelességünk az egyleti életben előforduló és a munkáscélokkal ellenkező cselekedetekre a figyelmüket felhívni.

Tudjuk azt, hogy az IWW számos tagja, már hosszú évek óta tagja a Munkás Btgs. Szövetségnek, mint olyan intézménynek, melyben betegség vagy halál esetén legalább egy ideig biztosítani vélik saját magukat és családjaikat. Legtöbben rá vagyunk kényszerítve erre, mint ahogyan kényszerítve vagyunk élni és létezni a mai rendszerben. De ha’már muszáj hogy fenntartsunk egy intézményt, mi munkásemberek mely intézmény ha nem is lehet szerves része a munkás- mozgalomnak, okvetlen kötelességünk odahatni, hogy legalább ANYAGI ÉS ERKÖLCSI támassza legyen a munkásosztály felszabadulásáért folytatott harcának.

Hogy a Munkás Btgs. Szöv. mennyiben felelt meg ennek a célnak, ez vita tárgyát képezheti de az határozott tény, hogy soha nem volt ellensége a munkáscéloknak. Az utóbbi időben azonban hirtelen pálfordulás történt a vezetőség részéről, akik most már nyíltan hívják fel a tagságot, hogy tagadják meg múltjukat. Hetekig vitatkozhatnánk azon, hogy ez az álláspont mennyire és miért helytelen és miért kell az ilyen vezetőségnek sarkon fordulva kiperdülni hivatalából, de most nem erről akarunk beszélgetni.

Az east pittsburghi Magyar Ház ügyét akarjuk egy kicsit behatóbban tárgyalni, hogy a Szövetség tagsága tisztán lássa, hogy az önképzőék csalárd házvételét a mi vezetőségünk megismételte, dacára annak, hogy ott volt előtte a tanulság, hogy hogyan úszott el az Önképzőék 40 ezer dollárja. Igaz minálunk még egyelőre csak 20 ezer dollárról van szó, de 4—5 év múlva, ha a Ház a szövetség tulajdonában marad, nekünk talán még több pénzünk fog lecsúszni az east pittsburghi hegytetőről mint az önképzőéknek a new yorki East Rivernél úszott el.

A mi intéző bizottságunk, akik olyan előszeretettel oktatnak ki osztályokat az alapszabályok betartására, akkor rúgják föl a szabályokat amikor nekik tetszik, amikor önző érdekeiket akarják érvényesíteni. Először is hangsúlyozni akarom, hogy három évvel ezelőtt, amikor azt a gyászos 12 ezer dollárt az első betáblázásra befektették a Magyar Házba, már akkor helytelenül járt el az intéző bizottság. Azzal védekeztek persze, hogy megszavazta a tagság.

Ez tény, de az kérdés, hogy egy értelmes és előrelátó intéző bizottság vájjon kiküldte volna ezt a befektetést referendumra ha őszintén a tagság érdekeit képviseli ? Határozottan nem! Még mi vidékiek is láttuk, hogy az a Magyar Ház csuszamló félben van, nem csak alapjá- han, hanem anyagi erősségében. De volt-e az elmúlt húsz esztendőben egyetlen referendum, amit az I. B. pártolásával küldtek ki és amit nem szavazott meg a tagság? E sorok Írója már akkor tiltakozott a betáb- lázás ellen, amire a válasz az volt, hogy a 12 ezer dollár minden körülmények között biztosítva van.

De mi történt! Amikor az első kamat fizetés esedékes volt, az a biztos alapokon fekvő Magyar Ház már az első kamatot képtelen volt megfizetni. Az alapszabály szerű eljárás tehát, világos, hogy az lett volna, hogy azonnal árverés alá vinni a házat. Vagy pedig a referendumra kiküldeni, hogy akar-e az össztagság várni a kamatokra. Az I. B. nem ezt tette! Várt mig a többi kamatfizetések esedékessé lettek és amikor nem fizettek, akkor az I.

B. tovább várt.

Amikor aztán már világos volt, hogy a Magyar Ház csődben van és a kamatokat egyáltalán nem képes befizetni, akkor az I. B. egy teljes csődben levő intézménynek még újabb kölcsönt folyósított!

Mivel az I. B. állandóan az Insurance Department törvényeire hivatkozik, szeretnénk látni, hogy a pennsylvaniai Insurance Department törvénye ^ hol mondja ki azt, hogy egy | csődben levő és teljesen fizetésképtelen vállalatnak, mely még a megyei adót sem tudja fizetni újabb kölcsön folyósítandó. Ha ilyen törvény van, akkor az I. B. helyesen járt el, de ha nem tudnak kimutatni ilyen törvény paragrafust, akkor a törvény, értelmében az egész I. B. egyénileg felelős a 12 ezer dolláron felüli vesztességért.

Tehát még a konvenció előtt, hogy az I. B. bizottságnak erkölcsi joga legyen jelentést tenni arról, hogy hűségesen őrködött az össztagság vagyona fölött, tessék visszafizetni az I. B. hanyagsága folytán bennünket ért vesztességet, vagyis 8 ezer dollárt. Azt hiszem, hogy ez egyénenkint még ezer dollárt sem tenne ki és az I. B. tagjai ezzel bebizonyítanák azt, hogy csakugyan felelősséget vállalnak az irántuk tanúsított bizalomért.

Ha anyagiakkal nem rendelkeznek még akkor is bebizonyíthatják, hogy a Szövetséget megóvják a hanyagság folytán bekövetkezett vesztességtől. Tessék ledolgozni a 8 ezer dollárt. Mi semmi körülmények között nem engedhetjük meg, hogy helytelen ügykezelés, vagy a helyi puszipajtáskodás miatt bekövetkezett vesztesség az össztagságot sulytsa. Tessék az Insurance Department véleményét kikérni, ez ügyben, hadd

lássa meg az össztagság, hogy vájjon törvényesen és a charterünk alapján úszik e pénzünk.

Hangsúlyozni kívánom, hogy ezek nem rosszakaratú feltételek, de őszinte ajánlatok a Szövetségünk jövőjét illetőleg. Mi felelős intéző bizottságot akarunk, és mindaddig amig az I. B. felelősen intézte az ügykezelést a teljes bizalmunkat birta, eltekintve, hogy miyen elvi különbségek voltak köztünk és egyes I. B. tagok között. Azért mert nem írjuk alá a szabad prédálás jogát, az önök részére, ezért mi lehetünk most már rossz gyerekek, de azért mégis becsületesek maradunk. Mihelyt befizetik a 8 ezer dollárt a pénztárunkba ezen a téren egyforma mérleg alapján fogunk állani! Ameddig ezt nem teszik meg alább a hanggal! Utóvégre voltunk mi már harcban a Szövetségért és ahogyan megálltuk a helyünket a múltban, úgy a jövőben is ott leszünk ahol meg kell tartani Szövetségünket Munkás Beteg- segélyző Szövetségnek, ugyanolyan célokkal, amilyen célokkal megalakult.

Fischben László,

az első osztály tagja.

Fizikai munkás vagy intellektuell egyformán nyomorog

Számtalanszor olvassuk a polgári lapok szenzációjaként, hogy egy vagy tiz munkást kereső hirdetésre olyan tömegek jelentkeznek, hogy karhatalmat vagy mint azt Detroit- ban tették a vizfecskendőt kellett működésbe hozni, hogy a felvételi irodát megszabadítsák a jelentkezők ostromától.

Most a fehérgallérosok táboráról olvassuk, hogy hatvan tanári állásra 3.896 pályázat érkezett be, ami igazolása annak, hogy a mai rendszer még azokról sem tud gondoskodni, akiknek hivatása az ifjúságot, a jövő nemzet fentartó sereget a rendszer tiszteletére, minden hatóságára nevelni.

Annak dacára, hogy a fehér gallérosok táborában is rettenetes a nyomor és a nélkülözés, mégis azt látjuk, hogy csak nagyon kevesen vannak közöttük, akik az osztályharc szemüvegén keresztül látnák meg helyzetük reménytelenségét,

NÉMETORSZÁGBAN ÚJBÓL SOROZNAK.

Hitler Adolf újabb meglepetésbe részesítette Európa nagyié jüeit. Minden előzetes tárgyalás vagy bejelentés nélkül elrendelte, hogy Németország területén sorozzanak a régi katonai kötelezettség alapján.

A háború végeztével ugyanis a győzők nem engedélyeztek Németországnak százezer katonánál többett. Ezt az egyezményt rúgta fel most Hitler, mert bár a német nép rongyokba jár és éhezik, de katonaságra, arra kerül elég pénz a junkerek országában is.

akik nem hétrét hajlongva esedeznek munkaalkalomért.

A neveléssel foglalkozóknak is meg kell látni, hogy az a középosztály, amelyhez az elmúlt században még tartoztak megsemmisült és 99 százalékig a nincstelen, a máról-holnapra élő proltárok osztályába csuztak bele. És ha segíteni akarnak helyzetükön, akkor az egyosztályhoz tartozó fizikai és szellemi munkásnak egy szervezethez a minden bérért dolgozót egyesitő ipari szervezethez kell csatlakozniok, amint azt az IWW tanítja.

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY. A hajdúböszörményi munkanélküliek küldöttséget menesztettek a polgármesterhez, hogy borzalmas nyomorúságukat az enyhítse. A polgármester a “nehéz viszonyokra” való hivatkozással először elutasította a küldöttséget, de mivel azok nem mentek el megígérte nekik, hogy másnap megindittatja az inségmunkákat. Erre mintegy 300 munkanélküli másnap megjelent a városház előtti téren és a felvételre várt. Felvettek ebből 30 embert a többit a rendőrök kardlappal verték szét. Hét embert letartóztattak kiket beszállítottak a debreceni ügyészség fogházába a vád: “Állami és társadalmi rend elleni izgatás.” Végeredményében tehát gondoskodás történt 37 munkanélküli földmunkásról, így oldja meg tehát a reakció rendőrkarddal és börtönnel a munkanélküliséget. Fő az, hogy a társadalmi rend (szép kis rend az ilyen) meglegyen. Számit néhány ezer paraszt ha éhen hal közben a rend alatt? Na nem nagyon.

■