Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
1935 március 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BUDAPESTEN a kerületi elől- járóságok által hivatalosan felvett éhezők és segélyre jogosultaknak a létszáma 202.- 422. Ezek részére naponta 65 ezer ebéd adagot osztanak ki. Budapest lakosainak száma egy millió a koldus kataszterbe kiket joggal fellehetne venni (csakhogy nem veszik) a fenti számnak legalább is a duplája. AZ ORSZÁGOS Mezőgazdasági Kamara most kiadott helyzetjelentése megdöbbentő, képet rajzol a föld népének téli nyomoráról. A jelentés szerint. “A munkaviszonyok országszerte rosszak. Csupán a szőlő és gyümölcstermelő vidékeken és bányák valamint erdőgazdaságok vidékein van VALAMELYES munkaalkalom, de a hideg erősbödésével az idén csaknem teljesen megszűnt. Az in- ségmunkán (robot) kívül alig van munkalehetőség. A földműveseknek és törpebirtokosoknak a legszükségesebbekre, sóra, petróleumra sem telik már.” Minek folytassuk tovább. Csupán felvetjük a kérdést a föld népe nem gondolt erre a jutalomra mikor az ellenforradalmat támogotta ? Most az általa hatalomra segített uralom fizet a paraszt segítségéért, mert hatalomra juttatta. Jól teszi! SOPRON. Az álláshalmozás ellen dörög a frázisok nagymestere és üresfejü demagógja Gömbös. Hogy ez valóban igaz azt bizonyítja hogy Sopronban például 14 orvosnak, kik egyben szekértolói a jelenlegi rendszernek 40 állása van, mig 20 orvosnak, kik közt hírneves orvosok vannak de az a bünük, hogy nem Gömbösnek a talpnyalóik egyetlen állásuk sincsen. FAJVÉDELEM. A debreceni magyarokat is agyonvédelmezi e rendszer oly annyira, hogy a gyermekeknek (persze prolikéról van szó) a hiányos táplálkozás miatt nincs ellent- álló képességük. így az iskolás gyermekek 30 százaléka kanyaróban megbetegedett, sőt 7 haláleset is történt. Debrecen valamennyi iskoláját emiatt 2 hétre bezárták. A HALÁLBÜNTETÉS sulyos- san sértené az igazságot és a jogérzetet mondotta a gyorsított tanács elnöke Rákosi itéletkihirdetésén. Hát igen tisztelt Erdélyből szalasztott, vagy szaladt elnök ur az életfogytiglani fegyházra szóló ítéletük talán rózsaszínűvé változtatja az életfogytiglani fegyházat 16 évre a tanácsköztársaság bukása után? A kis huncut burzsoá birccska igy köszöni meg a tanácsköztársaságnak azt, hogy élt és virult a vörös uralom alatt . . . Hogy útmutatás a jövőre ez annyi bizonyos. minden el és el nem agottnak jut 1 méter széles és 2 méter hosszú föld már ezen követelés teljesítve is van. Ez azután gyorsaság csak egy kis svindli az egész. Hát számit ez valamit ? GAZDASÁGI javulás közeledik: (már ezt hirdetik a politikai papagályok jó pár éve.) A valóság pedig az, hogy február 9-éről 10-ére virradó éjjel Budapesten “csak” 17 betörés történt. Ilyen nagy számú betörés még nem történt mióta Budapesten rendőrség van. Ugyebár tisztelt politikai papagályok az emberek passzióból űzik a betörők nemes fog- lelkozását ? KECSKEMÉT. Ki ne ismerné ezt a hirös várost egyrészt a világhírű gyümölcskiviteléről, másrészt holmi kis fehérter- rori eseményekről. Na a hirös várost is utolérte e nagy gazdasági javulásban a nemezis. Januárban a városi tisztviselők a rendes fizetésüknek csak csekély százalékát kapták kézhez, mert a városi kassza üres. Hát ez is valami. évi fegyházra, Sabankó József cipészmunkást két évi és 6 ha<- vi fegyházra, Zsivizscsák István földmunkást két évi börtönre végül Zeller József földmunkást 1 évi és 6 havi börtönre ítélte. Indokolás “idegen államok javára elkövetett hűtlenség illetve kémkedés büntette.” Hát, hogy ezek az emberek kik már foglalkozásuknál fogva sem juthattak kikémkedhető titkokhoz tulajdonképpen és valóságban miért lettek elítélve azt senki sem tudja. Gyanús az is, hogy hetenként vannak ilyen hadbirósági itéle- tk, melyeknek tárgyalásán a nyilvánosság jelen nem lehet csak az Ítéletet közük indokolás nélkül. Uraim igen gyanús . . . nem gondolják? BIHARKERESZTES. Borzalmas erejű kazánrobbanás történt az «ottani malomban mely Nagy István és Magyar Gyula gépészeket darabokra tépte, mig Madurkay Tivadar malomtulajdonosnak mindkét lábát tépte le. Pár perc múlva ő is meghalt. FÖLDET az elagottaknak. Követeli a szociáldemokrata párt a főváros közgyűlésén. Hogy az elagottaknak kik már dolgozni sem birnak mire kell a föld azt talán ők sem tudják, mindenesetre egy “forradalmi” követelés és mivel a temetőbe HÁT EZ MI? A honvéd törvényszék Bodor Imre kereskedelmi alkalmazottat, életfogytiglani fegyházra, Szatmári Sándor faipari munkást 5 évi és 6 havi fegyházra, Simon István soffőrt 3 évi fegyházra, Zeller János földmunkást 3 A “NÉPSZAVA” (budapesti) 1935 február 16-án megjelent számának 3-ik oldalán írja: “Tom Mooney elvtárs ügyét újra tárgyalják.” Hó-hó kedves elvtárs urak mióta lett Tom Mooney munkástárs az önök “elvtársa?” ki soha szociáldemokrata nem volt hanem mindég osztályharcos forradalmár. 1916 óta pedig mióta Tom Mooney munkástárs ártatlanul börtönbe senyved vájjon mit tettek a pesti szociáldemokrata elvtárs urak kiszabadítása érdekében és végül mennyit áldoztak Tom Mooney védelmének költségére és mennyit küldöttek hozzá börtönébe segély képpen? Úgy tudjuk az “elvtársi” szolidaritásuk ennyire nem hatott ki, tehát REFORí- MISTÁK félre a megtévesztő cimek használatától . . . Ezt izénj ük Budapestről Amerikán keresztál Budapestre a reformista szociáldemokrata forradalmi toliakkal ékeskedő reformistáknak. mi, ahogy Csepü Bálint gondolta. Csepü Bálint megállította a kocsit és a két ujját a kalapjához emelte. A fiatalember is köszönt és a lucernás kocsira vetett egy éles pillantást. — Messze-e ? — kérdezte Csepü Bálint. — A városba. — Elviszöm — szólt le szíveskedve Csepü Bálint. — Köszönöm — felelte a fiatalember. Felszállt a kocsira és a lábát a lucernába nyomta, ráült, mintha kereste volna, éppen a lisztes zsákra. Amig elhelyezkedett, Csepü Bálint nem indított. Mikor az ostort újra a kezébe vette, hátraszólt : — Mongya mán fiatalúr, nem látott erre egy bürtáskás embört ? A fiatalúr egy parányit elvörösödött, mosolygott a bajusz- kájába, de pillanatnyi zavarából felrebbenve, határozottan felelte : — Nem én. De miért kérdi? A lovak már lassan kocogtak, amikor Csepü Bálint hátraszólt : — Csak. Valaki azt mondta, hogy ilyenök járnak mostanába erre. A fiatalember elfordította a fejét és közömbösen mondta: —Nem láttam. De a jobbkezével máris tapogatni kezdte a zsákot, amire letelepedett és néhány pillanat alatt szakértelemmel állapította meg, hogy a gazda lisztet rejteget a lucerna alatt. Mikor elérték a várost, a fiatalember lekászolódott a kocsiról s megköszönte a szívességet. — No — nézett rá Csepü Balázs. — Elvittem vóna mesz- szebb is. — Hová megy? — kérdezte a fiatalember? — Susánba. Ismeri Zaptyák Pétört, a péköt? Nohát oda. — Az én utam másfelé vezet — mormogta a fiatalember. — No, jó. Én úgyis beülök egy kicsit ide a “Bufelejtő”- be. Kezeltek. De utána Csepü Bálint még megkínálta a fiatalurat egy kis papramorgóval. Éppen becipelte a zsák lisztet a pékhez, amikor fanyar mosollyal beállított a fiatal ur is. — Ejnye! Hát maga? Mér nem szólt? Elhoztam vóna magát is ide ? Észrevette a hóna alatt az aktatáskát. — Megrebbenve, elhülve folytatta : • — Ni, Hát bürtáskája is van? Hun rejtögette? Zaptyák pék tátogatta a száját ijedtében. A malomellenőr hivatalos merevséggel kaparászott a táskában, papirt vett elő a jegyzőkönyvhöz. — A táska a vámnál volt, gazduram. De most azt mondja meg, mi a neve? — Föürja? — Föl ám, meg fizetni is kell. Törvény, törvény. Nem fizette meg az őrlési dijat. Súlyos eset. Csepü Balázs az állán kaparászott. — Ejnye, a döcögőjét neki! Megmondta a nevét. A fiatal ur irt. Telekörmölt vagy félárkus papirost. Azután oda- csusztatta a papirost a pulton Csepü Bálint elé. — No most írja alá. Csepü Bálint sopánkodva mondta: — Ha tudtam volna, hogy maga az a bürtáskás! Hirtelen a malomellenőr felé fordult. — Mongya! A liszt árábul csak kitelik ? A fiatalember hűvös mosoly- lyal felelte: — A lisztet lefoglaljuk. A fizetség csak azután jön. Majd megkapja a végzést. Csepü Bálint alatt forgott a föld. — Nohát! De legalább mondta vóna hogy maga az a bürtáskás ! Majd mérgeskén vágta ki: — Sömmit se bánok, tuggya. A lisztöt, a pézt se, csak azér ég az orcám, hogy a szomszédra hallgattam. ü tanácsolta, hogy a szeker tetejére tőgyem a lisztöt. A malomellenőr nevetett és még hozzátette heherészve: — Máskor csak engem kérdezzen, ha lisztet akar eldugni a kocsiján! Csepü Bálint elvörösödött. — Engöm ne fikciózzon! — harsogta a fiatalember felé. — A lisztöm oda. Amit kirónak rám, mögfizetöm, oszt... Möhe- tök? Már alkonyodott, amikor hazafelé közeledett, de a szomszéd mégis meglátta. Messziről kiáltott felé: — No? Szöröncsével járt, Csepü szomszéd? Ez mérgesen felelt: Az ám. A kormány vötte meg a lisztöm, oszt mégis néköm köll megfizetni! — Ne mongya! Csepü Bálint a lovak közé vágott, hátrafordulva még ezt harsogta vissza: — A jó tanácsokat pedig rejtögesse kend eztán a kobakjába. Az is szamár, aki kutasz- kodik utána!
