Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Harcolj magadért A National Screw sztrájkjával kapcsolatban a sztrájk bizottság több esetben is arról tesz jelentést a naponta tartott sztrájk gyűléseken, hogy a picket line bizonyos síitákon gyenge, hogy könnyelműen elhanyagolják az azokon való részvételt. Ezket a gyenge picket lineokat használjá ki a scabek ki és beszállítására. Kommunista “barátaink” ezt az őszinte jelentést arra használják ki a sztrájkolok előtt, hogy a sztrájk bizottság és az IWW gépipari 440-es szervezet ellen agitálnak, mert újból visszautasította a kommunista párt vagy a munkanélküli tanácsnak a sztrájkban való bevonását. Az IWW-nak több ezer clevelandi tagja, akik a National Screwn kivül dolgoznak szerte a városban el-el látogatnak a sróf gyárhoz és órákat, félnapokat részt vesznek a picket lineban. Több száz olyan munkással is találkoztunk a sztrájjtolókkal egy vonalban picketelve, akik nem tagjai az IWW-nak, de munkás emberek, akik tudják, hogy ez a harc az ő harcuk is, mert munkások vívják a gyáros ellen. És sem az IWW-isták, sem a szervezeten kivül állók nem kérdezték meg senkitől, hogy. ők is harcolhatnak-e, de mert teret láttak itt az akcióra a sorba álltak. Nem igy az elvtársak, ők csak abban az esetben hajlandók a srófgyári munkások harcát segiteni, ha lélekmetélyező papírjukat a sztrájkolok közzé vihetik. Azt állítják, hogy az ő bevonásukkal a sztrájk már végett ért volna. Mi ezt nem vitatjuk el, sőt magunk is. azt valljuk és ezért tartjuk magunktól tisztes távolban az elvtársakat, mert csak arra alkalmasak, hogy a sztrájkoló munkások között az egységet, az összetartást megbontva, a sztrájkot kénytelenek legyenek mielőbb beszüntetni. Azok a sztrájkoló munkások, akik még bedőlnek az elvtársaknak nem tudják, hogy ők maguk is scab nevelő iskolát tartanak fenn a saját lapjuknál, ahonnan néhány esztendővel ezelőtt a szervezethez tartozó nyomdászokat kitették és asztalos és lakatos munkásokkal végeztetik azoknak a munkáját, de nehogy valaki azt higyje, hogy azért tették ezt, mert amazok a nyomdászoknál szebb emberek, no nem, azért mert a nyomdászok munkáját amazok mélyen levágott bérek mellett végzik. Ilyen társaságnak nincs erkölcsi joga munkások sztrájkjába beavatkozni. De az IWW azon az elméleten alapszik is, hogy a munkások maguk vívják meg a harcukat. A sróf gyári munkások önmaguk, minden kényszer vagy befolyás nélkül határozták el öt héttel ezelőtt, hogy sztrájkba lépnek. A harcot nekik kell győzelemre vinni. Ezt pedig csak úgy tudják tenni, ha a picket vonalban együtt vannak. Ez állandó figyelmeztetés a gyárosoknak, hogy a munkások összetartanak és a gyár előtt állandóan nyüzsgő picket vonal a legfélelmetesebb látvány a scab részére is. Hogy az elvtársak nem minden érdek nélkül jajdulnak fel- a sztrájk irányításából való távoltartásuk miatt, azt azzal is kimutatják, hogy a náluk legfontosabb “gyűjtés” munkáját már most vállalják ha erre meghatalmazást kapnának. A sztrájk bizottság valamint az IWW szervezete éppen erről az oldalról jól ismeri az elvtársakat, akiknek minden mozgalomba a beavatkozásuk csak arra jó és azért történik, hogy nevet adjanak a gyűjtésűknek. Bár ez még nem volna bűn, ha a gyűjtés eredménye a rendeltetési helyére kerülne, de a tapasztalat azt igazolta, hogy akár csak a kormány segély akciójában, az általuk történő gyűjtésből a sztrájkolok vagy a börtönben levők látnak a legkevesebbett. Az őszinteség és a sztrájkolókat segítő akciók azok, amelyek nem az elvtársak, de a polgári magyar egyesületek egyikmásikában megnyilatkozik azáltál hogy az egyesület tagjai sorából kizárni készülnek azokat, akik a patkány, a scab gyalázatos szerepére vállalkoztak. Ezek az egyesületek sem voltak a sztrájk bizottságnál, hogy megengedik-e nekik, hogy maguk közül kizárják a sztrájktörőket. Becstelenek az elvtársak a feltolakbdásukban azért is, mert azt állítják, hogy ők segiteni akarnak a sztrájkolóknak a harcuk megnyerésében, amely egyet jelent az ipari szervezet erősítésével, ugyan akkor a legkorruptabb szakszervezetnek, az American Federation of Labornak nyalják a talpát és oda szervezni akarják a magyar munkásokat. A srófgyári munkások sztrájk-bizottsága de különösen az IWW-isták ezt tisztán látják és a hivatásos sztrájk bontókból nem kérnek. Boldogítsák minden erejükkel az AFofL-t, amely még a keblére is fogja őket ölelni a scabekkel készített Uj Elő- rével együtt. A sztrájkolok szívesen látnak minden önzetlenül segítő munkást, de az egység bontókat ha kell súlyosabb eszközökkel is távol fogják a jövőben is tartani mozgalmuktól. A dohány ipari kodé jóváhagyta a rabszolga béreket AMHERST, MASS. — Amíg egyesek azt hiszik, hogy S. Clay Williams a National Industrial Recovery Board legfontosabb személyiségének lemondása a szervezett munkásság előnyére válik, a dohány áru ipar munkásai azt állítják, hogy egyáltalán semmi különbség, hogy az illető ur kint, vagy bent van. A dohány áru ipari kódot akkor Írták alá, amikor még Williams az NIRB vezetője volt és ugyanakkor főigazgatója az R. J. Reynolds To baco Co., mely egyike a legerőteljesebb firmáknak ezen iparban. A dohány ipari kód heti 40 órai munkát állapit meg és a minimum órabér 25 cent. A dohány áru ipar tanulmányozása azt mutatja, hogy amig a béreket a legalacsonyabb fokon igyekeznek tartani, a részvényesek profitja a felhőkig szökött fel. A dohány iparban az átlagos bér 1929-ben évi 815 dollár volt. A kód által megállapított heti 40 órai munkáért egy teljes időt dolgozó munkás 520 dollárt keresett 1934-ben. Ugyan ezen iparban a profit 1929-ben megközelítette a 133.000. 000 dollárt, amikor az összes bérek kevesebb mint 95.000. 000 dollár volt. 1931- ben a dohány mágnások profitja 140 millióra emelkedett, vagyis 10 millióval több, mint 1929-ben, a bérek ellenben leestek ugyan ezen évben kevesebb, mint 69 millióra. Ezen idő alatt a termelő eszközök fejlődése oly fokra emelte az egyes munkások termelő képességét, hogy az iparban 25 ezerrel kevesebb munkást alkalmaztak, mint 1929-ben. Az átlagos bérek pedig évi 695 dollárra szálltak le. A kód szerint a teljes időt dolgozó munkás tehát 1935-ben a legjobb körülmények között kereshet 520 dollárt évente. Azonban az átlagos munkaidő az elmúlt néhány hónapban csak heti 35 óra volt, eszerint az átlagos bér megállapítása jobban megfelel a 455 dollárnak, természetesen azok részére, akik elég szerencsések munkához jutni. Amig a munkásság — nemcsak a dohány, hanem más iparokban is ily szégyenletes béreket kap, a kormány által fi- nancirozott statisztika azt igyekszik bizonyítani, hogy ez országban minden család évi költségvetése 4.370 dollárra lett leszorítva az alacsony bérek következtében; mert a termelés gépezete letörött. B. W. A TAKARÍTÓ MUNKÁSNŐK ÖSSZETARTÁSA SZOLID. A hosszú harc, amelynek a Terminal Tower iroda épület takarító munkásnői a részesei nem ingadta meg a munkásnőket abban, hogy a vállalat, amely a tisztaságért felelős kénytelen lesz velük tárgyalásba bocsátkozni, mert részben sokkal többe kerül nekik ma a munkák elvégeztetése és a panasz állandó az irodák részéről. A minden nap picketelő munkásnők kitartása megfogja hozni a részükre is a győzelmet, amit rajtuk kivül nagy érdeklődéssel vár több ezer ipari forradalmár szerte az országban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír- ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
