Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 16. Munkások intézménye marad-e a Munkás Betegsegélyző Szövetség AZ INTÉZŐ BIZOTTSÁG TAGJAI, KÖZEL HARMINCEZER DOLLÁRT OSZTOTTAK KI EGYMÁS KÖZÖTT A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG VAGYONÁBÓL. MIÉRT KELL AZ ELLENŐRZÉSBŐL KIZÁRNI A SZERVEZETT MUNKÁSOKAT? A február havi “összetartás”-ban közölt indítványok, nemkevésbbé az “Intéző Bizottság” javaslatai, arra késztették a Bérmunkás lapbizottságát, hogy megkeresse a javaslatok rugóit. Elvégre nem kevesebbről van szó a javaslatokban, mint hogy: a Munkás Betegsegélyző Szövetség TAGADJA MEG EDDIGI MÚLTJÁT és úgy — ahogy — laza kapcsolatait a munkásmozgalommal, véglegesen megszakítsa. Az Intéző Bizottság egyes tagjainál, valamint a polgári gondolkozástól dominált egyes osztályoknál, az ilyesmire való hajlamosság már régóta megnyilvánult a Szövetségben. S habár ismertük, az Intéző Bizottság vegyes összetételét, nem emeltünk kifogást még a polgári gondolkozásu tagok ellen sem, mert azt tartottuk, hogy a tisztviselők választása, a Szövetség belügye. Egyébként pedig a közel-multig, helyesebben az 1932-es konvencióig, néhány kiforrott becsületes forradalmár vigyázott az ügykezelés makulátlan tisztaságára. Az 1932-es konvenció, az^ Intéző Bizottság pénzügyi javaslatait elfogadta. Annál is inkább, mert azokat a tisztvi- selőség, a Szövetség fölött ellenőrzést gyakorló, Insurance Departmenti ellenőrzők követelésével kapcsolták össze. A szépen halmozódó tőke mikénti elhelyezése körül támadt éles vitákban, győzött az Intéző Bizottság javaslata. Az “Intézők” felhatalmazást kaptak első mortgageok vásárlására. A KORUPCIó MELEGÁGYA. A magántulajdont istenitő nyavalyától évek hosszú során át nem tudott megszabadulni az Intéző Bizottság. Sőt még azon tagjai sem, akik (valamikor) aktiv részt vettek a Pittsburgh környéki szocialista mozgalmakban. A nagy válság Pittsburgh vidékét éppen úgy megtépázta, mint az ország más területeit. A Real Estate nagyon rossz befektetésnek bizonyult. A Szövetség Intéző Bizottságának házzal rendelkező tagjai diadalmámorban úsztak, miután a 32-es konvencióval, a mortgageokat folyósító alapszabály pontokat elfogadtatták. A referendum szavazást úgyszólván alig tudták bevárni; mert amint az előttünk fekvő adathalmaz igazolja (lásd az 1932-es augusztusi összetartást is) az “uj Intéző Bizottság első teendőjének tekintette, hogy a Szövetség készpénzvagyonába BELEMARKOLJON. Egy hónappal a Szövetség konvenciója után, illetve 1932 júniusában, az Intéző Bizottság SAJÁT TAGJAI KÖZÖTT közel harminc ezer dollárt osztott ki első mortgageok- ra, ami által önmagát korum- pálta. AZ EAST PITTSBURGHI MAGYAR HÁZ ÜGYE A rendelkezésünkre juttatott pénzügyi adatoV kapcsán, egészen más megvilágításban látjuk meg az east pittsburghi Magyar Ház ügyét is. Tudott dolog, hogy az Intéző Bizottság, referendum szavazással szerzett magának jogot arra, hogy az east pittsburghi dalárda házára 12 ezer dollárt kölcsönözhessen. Most igazán lényegtelen, annak okait keresni, hogy miért jutott csődbe e közintézmény?! Mi még azt sem rójuk fel az Intéző Bizottság bünéül, hogy a mort- gageot még több ezer dollárral kitoldta. A bünük inkább az, hogy ezt már a tagság megkérdezése nélkül tette meg. Elvégre a gazdálkodásba már ekkorra annyira beleszoktak, hogy a tagság megkérdezése nekik ezredrangu kérdéssé vált. Azok, akik saját maguk között ezreket, sőt tízezreket kiosztanak, csak nem kérik ki a tagság akaratát ?! Minek az ? ők az Intézők, ők csak jobban tudják, hogy mi illik . . . Nem igaz ? Az “Összetartás” decemberi számában, hosszú kínos halogatás után, terjedelmes cikkben számol be az Intéző Bizottság az east pittsburghi Magyar Házról. Befejezett tényként tálalja fel a tagságnak, az okokat és körülményeket, melyek a Szövetség birtokába vándoroltatták a közintézményt. Beszélnek arról is, hogy a Szövetség irodája, illetve pincéje, cement kazamatákkal van felszerelve és az elköl- töztetése olyan körülményes és bonyodalmas volna, hogy legalább négyezer dollárba kerülne, a Magyar Házba való átköltözés. EZÉRT NEM TEHETTEK ELEGET A DALÁRDA AZON KÍVÁNSÁGÁNAK, HOGY AZ IRODÁT ODAKÖLTÖZTESSÉK ÉS A DALÁRDA HÁZÁT ÍGY MEGMENTSÉK. Az igazat megvallva, nem akartunk hinni az Intéző Bizottság cikkének, de jobb meg- okolás hiányában, ideiglenesen el kellett azt fogadnunk. De nem kell nagyon bölcseknek lenni annak a megállapításához, hogy nem a falba épített cementszekrény és a sokba kerülő költözködés miatt tagadta meg az Intéző Bizottság a dalárda otthonába való átköltöz- ködést: HANEM AZÉRT, MERT A SZÖVETSÉGNEK EKKORRA KÉT OLYAN BEFEKTETÉSE VOLT ÉPÜLETEKBE MELYEK KÖZÜL AZ EGYIKNEK VESZNIE KELLETT. Pedig ha a dalárda otthonába átköltöznek, úgy a közintézet a Szövetség havibérletéből, törleszteni lett volna képes a kamatokat. Ezen a téren is nagy veszteség érte a tagságot, amelynek feltárása elől szeretne az Intéző bizottság a tagság elől kibújni. Akar-e a kizsákmányoló osztály háborút? WAGNER JÓZSEF. Kivánatos-e a háború ? E kérdésre a válasz nagyban függ attól hogy a társadalom mely osztályához tartozik, aki a feleletet adja. Ha az illető egy intelligens munkás, a válasz határozott NEM lesz, mert a munkásság nem remélhet egyebet a háborúból, mint nagyobb arányú nyomort, csonka testrészeket, megrongált idegeket, szellemi lezüllést és még fokozottabb rabszolgaságot miután az öldöklés szünetet tart. Ha a választ kapitalistától várjuk, különösen ha annak nagyobb haszna származik a fegyver és muníció gyártásból, vagy pedig az illető nemzetközi bankár, el sem képzelhető, hogy más lenne, mint, hogy a háború rendkívül kívánatos és kifizető. Megtörténhet azonban, hogy a kapitalisták csalódni fognak, mert a következő háború egészen más eredménnyel fog végződni, mint a mire számítanak. Manapság a háború, éppen úgy mint bármilyen más “profitért folyó üzlet” nem oly biztosan jövedelmező, mint a múltban, éppen ellenkezőleg, nagyon kockázatos és a ma urai idegesen fontolgatják, hogy elkezdjék-e? Még Mussolini is beismerte a közelmúltban, hogy nem valószínű, hogy a diktátor aki elkezdi a háborút, nem Írja alá a békét, mert ki van annak téve, hogy elveszíti nem az állását, hanem a fejét. Némelyek, akik a háború, kitörésekor a felsőbb osztályhoz tartoznak a cári család sorsára juthatnak és szerencsének tekintik, ha életben maradnak, ha csak soffőr, vagy cipőpucolók lesznek is valamely balkán városban. Bizonyos az, hogy a kapitalisták napjainkban minden országban lázasan növelik a háborús gépezetett, egymásnak gúnyos pofákat mutatnak, gúnyolják és ijesztik egymást, de a szivük mélyén irtóznak a háború tényleges kitörésétől. A valóságban alaptalan azon általános felfogás, hogy a háború kapitalista találmány és hogy az a kapitalizmussal egy- időben jött a világra. A kapitalizmus előtti feudális korszakban a háború csaknem megszakítás nélkül folyamatban volt. A feudális korszakkal összehasonlítva, a kapitalizmus alatt aránylag kevesebb háború volt. Tény az, hogy a kapitalizmus éppen úgy a rablásra van alapítva, mint a feudalizmus volt, de a kapitalisták úgy találták, ! hogy rablás és kizsákmányolás aránytalanul jövedelmezőbb ha azt a folyton növekvő bérrabszolgák hadseregén alkalmazzák, mintha a szomszéd országot támadják és azoktól rabolnak el néhány marhát, vagy egy darab földet, mint tették a feudális kor “kény urai.” A saját bérrabszolgáik sikeres megrablásához és kizsákmányolásához, valamint az elrabolt javak piacra viteléhez a kapitalistáknak békére volt szükségük úgy itthon, mint a közeli és távoli szomszédokkal. A békés kapitalizmus a javak termelése terén aránytalan sikereket ért el: két-három évszázad alatt behálózta az egész földet, tökéletesítette a termelő eszközöket és megteremtette a bérrabszolgák hatalmas táborát. De mindennek a végére ért. A termelt javaknak piacra van szükségük, ahol az eladó és vevő találkozik a javaknak pénzért való kicserélésére. Azonban a termelő erők tulfej- lődése révén minden országban a vevőkből eladók lettek és következésképpen a kapitalisták profit tervezete összeomlott, a munkáltató osztály ma képtelen etetni saját rabszolgáit. A háború nem foltozhatja be a hiányosságot, nem változtathatja meg a viszonyt a vevő és eladó között a profitrendszer keretein belül és nem emelheti a vevők számát. Akik a háborúból ténylegesen nagy hasznot húznak azok, a nemzetközi fegyver és muníció érdekeltségek és a nemzetközi bankárok, ők nyernek, ha a háborúskodó felek közül akármelyik fél vészit is, — hacsak a munkásság észhez nem tér és a saját javára nyeri meg a háborút az által, hogy véget vett a jelen őrült rendszernek. És az ettől való félelem késlelteti a háborút, ez a fő tényező ami visszatartja a rendszer urait attól, hogy háborúba döntsék a világot. A félelem, hogy háború esetén egy csapásra mindent veszíthetnek gondolkodóba ejti őket is, hogy vájjon kifizető-e a háború? A mi feladatunk egyszerű: fokozott energiával kell végeznünk a szervezés és nevelés munkáját, népszerűsíteni kell a munkásság között az Általános Sztrájk eszméjét a háború és fascizmus^ ellen. Mennél na- gy^bb arányú az ily irányú aktivitás, annál kevesebb lesz a lehetőség akár a fascizmus, !akár pedig a háborúra.
