Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
1935 március 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Ml NYELVEZETÜNK Amikor a gyári munkásokat megközelítjük, próbálunk alkalmazkodni értelmi színvonalukhoz. Nem érvelünk felsőbb j régiókban éppúgy mint az ügynök, ki ajánlja portékáját a közönségnek, nem fog vegyészeti, történelmi ismertetésekbe bocsátkozni. Röviden próbálja a szöget fején ütni. A közönségben felébreszteni a vevésre való hajlamot. Bebizonyítja, vagy legalább is próbálja bizonyítani portékájának szükségességét, nélkülözhetetlenségét. Túl lőne a célon, ha ezek mellőzésével az utánzatok, más hasonló portékák ismertetésébe bocsátkozna. Az ő kizárólagos célja eladni árucikkeit. Hogy ezt tehesse, a legr rövidebb utat kell hogy válasz- sza. Ha vegyészetről, technikai fejlődésről beszélne, közönsége unottan hátat fordítana. Gondolnák, “hisz ez csak egy eszelős.” Ha utánzatokról, a piacon levő hasonló cikkekről beszélne csupán, fecsegéssze- rüen becsmérelné azokat, fel keltené közönségének érdeklődését mások cikkei iránt s az eredmény az volna, hogy nem tudna túladni saját portékáján. Beszél tehát saját portékájáról tüzetesen, meggyőzően s ha szükségszerűen utal is néha a forgalomban levő más hasonló dolgok értéktelenségére, azt a minimumra redukálva, minden képességével kizáróla- kosan saját portékáját tartja közönségének szemei előtt olyan formán, hogy az kívánatosnak, szükségszerűnek, sőt nélkülözhetetlennek ismertessék el. S mig más az árusításban tapasztalatlanabb vetély- társai fejüket ledolgozva, a sok beszédtől kilógó nyelvvel üres kézzel térnek haza, ő, a praktikus, portékájának teret nyit, be viszi közönségének tudatába annak nélkülözhetetlenségét, röviden reális eredményeket könyvel el. Rátérve a mi portékánk, az ipari unionizmus ismertetésére, a Bérmunkás ez évi naptárából a 19-ik oldalról idézünk egy pár megállapítást Chaplin tollából. Tsszük ezt nem azért mintha Chaplin csalhatatlan volna, de úgy véljük, hogy el- vitázhatatlan, mindnyájunk részére szükséges tudnivaló tényeket állapit meg. Beszélve “az IWW színtiszta ipari program já”-ról a többek között mondja: “Sokféle elmélet van forgalomban az osztályharcot illetőleg, azonban ezeknek legnagyobb része nem — munkás és nem — termelő — a külöm- böző “forradalmi” politikai pártokhoz tartozó filozófus és theoretikusok elméjének szülöttei ... A hátránya ezen nem — termelő “forradalmi” filozófiának az, hogy a munkásságot sok külömböző irányba vezeti — egyik zsákutcából ki, a másikba be ... A múltak tapasztalatai bizonyítják, hogy helytelen volna még kifejezéseiket és jelszavaikat is elfogadni ezen nemtermelő radikális szektáknak. Az IWW még mindég képes volt a saját lábán megállni és működni nélkülük. Latva azt az irtozatos zagyvalékot, amit a politikusok csináltak Európa és más országok mozgalmaiból, az IWW egyáltalán nem kockáztathatja meg, hogy tőlük kölcsönözzön harci módszert. Szavak, mint, “proletáriátus,” “burzsoázia,” “kis burzsoázia,” “gazdasági meghatározás” és még egész garmada a hasonló sallangoknak, bár még mindig használatban vannak, azonban oly régiek, élettelenek, jelentőségtelenek és elavultak, hogy az agitátort, aki használja ezeket, szélhámosnak vagy csalónak tüntetik fel . . .” “Az IWW irányát és céljait illetőleg sok megtévesztő felfogás van forgalomban. Még a saját szónokaink is, akik külömböző “forradalmi” politikai pártok neveltjei, kétségtelenül akaratuk ellenére elkövetik azt a hibát, hogy elmulasztják kiemelni a szitinszta, semmi mással össze nem hasonlítható kizárólagos ipari programját az IWW-nak. Ennek eredményeként, akik az IWW irodalmát olvassák vagy szónokait hallgatják, oly véleményt táplálnak, mintha az IWW valami felhígított szocializmus, kommunizmus, anarchizmus, vagy kitudja milyen izmus lenne. Az igazságtól misem állhat távolabb, mint ily felfogás. Az IWW szerkezete, harcmodora és végcélja meghatározott és külöm- bözik minden más radikális szervezettől.” Ralph Chaplinnek ezen megállapításai kétségtelenül világosan, félreérthetetlenül rajzolja meg az IWW-t, mint olyan szervezetet, mely szakítva a múlt nyelvöltögető, egy- mástrágó radikális mozgalmak csepürágásával, megjelent a munkásmozgalom szinterén, hogy egészséges felfogást vigyen bele a köztudatba a munkásság helyzetéről s kötelességeiről melyet technológiai fejlettségünk, — hogy úgy mondjuk — kikényszerít. Nem vesztegethetjük időnket, energiánkat látszólagos ellenlábar saink tulkiabálásával; nem kölcsönözzük vásári lármára emlékeztető taktikájukat a munkás megközelítésében, minden szavunk, minden sorunk egyedüli és legfőbb ellenfelünk, a kapitalizmus ostorozásában, a munkások felsorakoztatásában merül ki. Tudván tudva azt, ők róluk beszélve az ügyetlen ügynökhöz hasonlóan csak az imitátorok portékáját kínálná s törekvésünk a régi időkhöz hasonlóan kis, szükkörü bagózó, vitatkozó csoportok gyűjtését eredményezné. A gyárak és munkatelepek bérrabszolgáinak ösztönszerü mozgolódásai, a termelési és szét- osztási folyamat dekadenciája sürget bennünket tényleges hivatásunk betöltésére, ami szüntelen folyó harcot, céltudatos munkát ir elő számunkra. Föltétlenül eredményt akarunk. Ezen akarásunkban meghányjuk-vetjük a múlt eredménytelenségének hibáit, abból okulva azt nézzük, hogy minden lépésünk kimért, célravezető legyen, hogy minden lépésünk közelebb hozzon bennünket az ipari unionisták által propagált demokráciához. Megverekszünk mindazzal, amit a pusztuló kapitalizmus utunkba állít, legyen az burkolt vagy nyílt akadály. Munkánkban nem hagyjuk magunkat feltartóztatni vagy leterelni holmi szélmalom harccal kitűzött célunktól : a termelőeszközökért folyó harctól. Ott, a termelés színhelyén folyik a harcunk a nap huszonnégy óráján keresztül, mert világosan látjuk, hogy ennek az alapvető problémának megoldása a sallangok és ráépitmények régióját, problémáját önmagától szünteti meg. Mint Chaplin írja: “Nem kevesebb, mint a magas terme- lőképességü, állandóan fejlődő részben automata gépkorszak által elérhető tökéletes rend, amiért az IWW harcol. Ezt a régi szólásmódot — mely szerint — “a munkás az általa termelt javak teljes értékére jogos,” nevetségessé teszi: a javak termelése és szétosztása a munkások által, saját intézményeik — az Ipari Szervezetek segítségével. Ez elég. ÉS ez az egyetlen alkalmas módszer. Minden másnak a számontartása szükségtelen, haszontalan idő és energia fe- csérlés.” Sebestyén Pál. FRICSKÁK FitSCSKÁZZA:...............r................r. TISZTVISELŐ GYŰLÉST tartott az American Federation of Labor a minap Clevelandban. A helyi szakmák képviselői olyan ügyekről tárgyaltak, amelyek meglepően hatnak mindazokra, akik ezt a társaságot, régóta ismerik. A helyi Kereskedelmi Kamara “titkos 7-es” tanácsa tartotta izgalomban a bürokratákat. Arról tanácskoztak, hogy meg kell tudni, honnan verbuválják a clevelandi tőkések a gunmane- ket és hogy milyen törvények hatalmazzák fel a gyárosokat ezen alakok alkalmazására, békésen sztrájkoló munkások ellen? Javaslat került az asztalra. A szak- szervezeti vezérek, törvényes védelmet követelnek Ohió államtól. A gunmaneket regisztráltatni akarják. Tudni kell a polgárságnak, hogy melyek azon ügynökségek, akik ellenőrzést gyakorolnak a békésen sztrájkoló munkások bántalmazói felett? — Meglátszik az AFofL hadnagyainak eme tájékozatlanságából is, hogy a tag és beállási dijak által biztosította csöndes emésztésben, a clevelandi garnitúra már azt is elfeledte, amit minden szervezett munkás tud . . . CORLETT BÍRÓNAK, amiért az IWW 43 tagja ellen hozott vádat a Wire Spring tiltó-parancsának megszegéséért semmisnek nyilvánította, az elismerés köszönet pálmáját szavazta meg az AFofL tisztikara. A javaslat körül heves vita támadt. Idegessé vált néhány hadnagy az IWW nevének említésétől. — Úgy mond — az IWW-nak semmi összeköttetése sincs az AFofL-el és minek a köszönet nyilvánítás?! A többség mégis a javaslat mellett döntött azon érvek súlya alatt, hogy itt nem az IWW-ról, hanem arról van szó, hogy akadt egy biró, aki mint a törvény adagolója, meg merte mondani, hogy “a tiltó parancsok nem azok az eszközök, melyekkel a munkás és tőkés közötti ügyeket elintézni lehet.” Szerény nézetünk szerint, az AFofL nem végzett itt sem egész munkát. Ha már hajlongani és köszönni kezdett,- küldhetett volna egy csokrot, a tiltó parancsot elrendelő bírónak is. Őkegyelme sokkal inkább megérdemelte ezt az AFofL-től. Hiszen a Wire Spring sztrájk letörésénél, e bíróval működtek együtt! MINKET MINDENÁRON forradalmositani akarnak az “elvtársak.” Még annak árán is, hogy Himler Márton és — least, but not least — William Randolph Hearts ujságkirály lapjaival, a “Bérmunkás” lapunkat és akik Írjuk, egyszerűen “mint baloldaliakat” a fascisták táborába soroznak bennünket. Him- lerrel szerintünk azért vagyunk egységfronton, mert azt irta nekik, hogy: “Ha a kommunisták vigyáznának magukra és szájukra . . Well — well — ez magyarul van írva ... S ha a nyelvöltögetés még sokáig igy tart náluk, MAGYARÁN kell megérteniök, hogy akár mennyit is összehazudozik, firkál az a Marci, ezzel az egy mondattal fején találta a szöget! Ami Hearstet illeti, hát vele egészen bratyik vagyunk . . . Különösen azóta, amikor az IWW nagy tárgyalásán, “jóakaratulag” és ismételten arra figyelmeztette az amerikai hazafiakat, hogy: “Van elég hidkar Chicagóban és nem ártana, ha az IWW tagjai azon him- bálódznának!” Azóta különösképpen “jó barátok vagyunk” amióta Judge Kennessaw Landist az egekig feldicsérte, azért a jó szolgálatért, hogy az IWW 94 tagjára, CSEKÉLY 814 esztendős börtönbüntetést mért ki!
