Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
4 oldal 1935 március 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months_______.... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. _____________________TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Köszönjük azt az elismerést a magyarországi kereskedelmi miniszternek, hogy a Bérmunkás 1935-ös naptára is alkalmas nyomtatvány a munkások felvilágosítására, a helyzetük megjavításának a helyes ut megmutatására. Magyarországi munkástársaink jelentik, (hogy a Kereskedelmi miniszter a Bérmunkás 1935-ös naptárától megvonta a postai szállítás jogát, illetve azt az ország területéről kitiltotta. Magyarország intézői még ma is csak ott tartanak, hogy a felvilágosító eszme keresztre feszítésével akarják azt a szenvedő, a nyomorgó néptől elzárni. Ott ahol annyira félnek az ipari unionizmus kibontakozásától, ahol annak terjedésére, megismerésére, nem a bajok orvoslásával, de az országból való kitiltásával foglalkoznak, megérett nagyon is a helyzeti arra, hogy a munkások, a dolgozóké legyen az irányitó jog és hatalom. A magyar kereskedelmi miniszter fenti rendelete egyik mérlege annak, hogy a parlamenti képviselettel rendelkező szociáldemokrata párt befolyásával (vagy talán éppen azért?) milyen önfeláldozó munkát fejtenek ki magyarországi munkástársaink az ipari unionizmus eszméjének a terjesztése utján minden üldöztetéssel szemben. A törvényes romboSók A clevelandi National Screw Mfg. Co. munkásai ötödik hete, hogy sztrájkban vannak, mert a milliós profitot csináló gyáros nem tartotta be azon Ígéretét, hogy a telep 1350 munkásának, munkásasszonyának 10 százalékos béremelést ad. Egyes departmentekben többet is kitett a fizetés javítás mint 10 százalék, de mert éppen a legrosszabbul fizetett munkások nem kapták meg a javítást, a munkás szolidaritás érzetével letették a szerszámot a jobban fizetett munkások is, hogy segítségükre legyenek amazoknak. A National Screw munkásainak ha volt néhány megtakarított dollárja a prosperitás éveiben, azokat az ügyes realestate ügynökök ingatlanokba fektették vele, ami éppen úgy kicsúszott a munkás lába alól, mint az ingatlant nem vásároltak néhány száz dollárja a négy esztendő munkátlanságban. így legtöbbnek csak a sróf gyárban keresett néhány dollár képezte az alapot a maga és családja eltartására. Az egy nagyobb darab kenyér vagy a kenyérhez egy darab szalonna megszerzéséért folyó harcában már ismerjük azokat az eszközöket amelyeket a munkaadó, a gyárosok szövetségének a támogatásával ellene felhasznál. És mert a sztrájk kimodásáig csak kevesen ismerték a munkások közül a szervezett összetartásnak a hatalmát, maguk a munkások közzül is akadnak olyanok, akik engedve a gyáros kérésének, hisznek az állandó munkaalkalom biztosításában, sztrájktörőkké vádnak, árulói lesznek nemcsak munkatársaik küzdelmének, de a saját magukénak is, mert hiszen utálattal, megvetéssel fordul el tőlük nem csak a sróf gyár harcoló munkássága, de minden tisztességes munkás. Ha az ilyen magáról megfeledkezett vagy erkölcsileg a pocsolyába süllyedt munkást a sztrájkolok az utcán megállítanak és számon kérik tőlük az ellenük, a munkásosztály egyedüli vagyona, a munkaerejének az áruba bocsátása ellen tett vétküket, a munkások, a sztrájkolok BŰNT követnek el és sztrájk tudósításaink telve vannak az ilyen munkások bebör- tönöztetésének a beszámolásával. A munkásoknak nincs joguk, hogy az egyedüli megélhetésüket jelentő munkaalkalmukat védelmezzék. Szembe találják magukat a gyárosok erőszak szervével, a hatóság minden eszközével. Ellenben a gyárosoknak, a nagy termelőknek nem történik semmi bántódásuk ha a profit nagyságának a fentartása végett a leghallatlanabb erőszakosságot, pusztítást viszik végbe. Egy kimutatás szerint egy év leforgása alatt az egész földön két millió háromszázezer ember lett áldozata az éhínségnek a nyomorúságnak. Ugyan azon idő alatt folytatja a jelentését ez a kimutatás 568 ezer vagon gabonát, 144 ezer vagon rizst, 267 ezer zsák kávét és két és fél millió kilogram cukrot semmisítettek meg, hogy megakadályozzák ezeknek az áruk árainak az esését. A National Screw munkások a maguk munkaerejét, annak átváltozó értékét védelmezik akkor, amikor a sckebek ellen védekeznek. Ebben a harcukban szemben találják magukat éppen azoknak az erőszak szervével akik a profit megtartása céljából ugyanezt, de aljas fegyverekkel a világ népessége ellen alkalmazzák. De mert a National Screw és a világ valamennyi munkásának joguk van az élethez, nem törődve a kétféle mértékkel szabott igazságnak, harcukat a győzelem tudatában vívják és az események azt igazolják, hogy azok a sztrájkolok, akiket e harcok közepette elhurcoltak sokkal bátrabban mennek nem csak a picket linneban, de vissza a börtönbe is, mint azok, akik a saját harcukat is csak távolról a picket vonalon kívül bámulják meg. Egy ilyen harcos sztrájkoló édes anyja, aki maga is gyári munkájával keresi meg kenyerét jött be az elmúlt hét egyik estéjén irodánkba, mert munkából hazaérve, hallja, hogy fia, ki reggel hat óra előtt ment ki a picket linera, egész nap nem volt otthon. Azokban a napokban voltak a tömeges elfogatások és maga a sztrájkbizottság sem tudta még, hogy kik vannak a börtönben. így ennek a fiát kereső anyának sem tudott felvilágosítást adni. Ez a munkás asszony a legnyugodtabban jegyezte meg, hogy mondják meg mi történt, mert hiszen ő minden nap el van készülve arra, hogy az ő fiát is elhurcolják, mert együtt harcol a többiekkel és azoknak sem lehet több és nagyobb bünük, mint a munkaerejük megvédése. Más nap este a munkája után ismét itt volt ez az anya, hogy tudnak-e már valamit a fiáról? És amikor értésére adták, hogy már tudnak és vizsgálat van ellene, szinte látható büszkeség volt az arcán, hogy a fia nem bújik el a harcok elől. Cleveland ipari frontján, az IWW harcai egy esztendő alatt több száz ilyen harcost már kitermelt, akik nem csak a maguk küzdelmét folytatják, de vívják az egész munkásosztály harcát a tőkés osztály ellen, a bérrendszer megszüntetéséért, az ipari demokráciáért. Egy fehér holló Az egyre szaporodó sztrájkok és azoknak erőszakos leverésére Cleveland város rendőrfőnöke egy úgynevezett “vandálosztagot” szervezett meg, amelynek, mint a neve is igazolja az a hivatása, hogy a békése n picketelő munkások között erőszakosságra való alkalmat teremtsen, hogy azután a “vandál-, osztag” tapintatos beavatkozásával ártatlan munkásokat bebörtönözzenek. A város főkapitánya ennek az osztagnak az élére William A. McMaster helyettes rendőrfelügyelőt nevezte ki. A 30 év óta a rendőrség szolgálatában levő McMaster, kinevezése után néhány napra azzal az indokolással adta vissza kinevezését, “hogy inkább lemond, de nem kezd ilyen népszerűtlen harcot a város polgáraival.” McMaster ugyan akkor le is mondott rendőrségi állásáról, kijelentve, “hogy meggyőződése szerint ezzel a megbízatással egyszei s mindenkorra lehetetlenné, népszerűtlenné vált volna.” Mi előttünk és minden tisztán látó munkás előtt McMaster kijelentése és az azt követő cselekvése igazolása annak, hogy a rendőrség a gyárosok szövetségének az utasítására rendezi az úgynevezett vandalizmust a sztrájk megbontására. Sajnálatos, hogy akkor, amikor rendőrök akiknek ez hivatalból a mesterségük, akad olyan, aki inkább oda hagyja állását, de ilyen piszkos munkát nem végez, hogy akkor a munkásosztály táborából akad olyan patkány, aki osztálya, munkatársai ellen, azoknak az egy darab nagyobb kenyérért folytatott harcában árulóvá lesz és aljasabb a hivatásos munkás üldözőknél. De a harcoló munkások pontos jegyzéket tartanak ezekről az árulókról akiknek alkalmas időben felelniük kell piszkos munkájukért. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- * tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. B É R M U N K A S
