Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-16 / 834. szám
1935 március 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal CSS Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KITÜNTETÉS. A magyar kir. Kereskedelmi miniszter a “BÉRMUNKÁS” naptár 1935. évi számától megvonta a postai szállítási jogot, illetve azt az ország területéről kitiltotta. A nevezett ur mégha miniszter is, szolgálja a magyar népnek és igy a népnek a szava kellene, hogy parancs legyen számára és nem viszont, hogy a cseléd szabja meg gazdájának mit olvashat és mit nem. A “BÉRMUNKÁS” naptárral együtt ugyanazon a napon még 11 külföldön megjelenő sajtóterméket részesített ez az ur hasonló “kitüntetésben.” Lopni, csalni, rabolni a közt szabad ezen ur kasztjához tartozóknak, de azt olvasni a népnek amit akar, azt már nem. Ezt nevezik itt szólásszabadságnak. A BUDAPESTI tisztiorvos jelenti, hogy a 16—17 éves ifjúság sorában túl sok a rosz- szul fejlett, fizikai munkára alkalmatlan fiatalember. A fehérterror tehát gyakorlatban ennyire “agyon” védelmezte a magyar fajt. A RÁKOSI per tárgyalásán vallotta egyik gyüjtőfoghá- zi tisztviselő. “A proletárdiktatúra alatt az elfogott túszokkal nagyon jól bántak, nem mint vizsgálati hanem mint politikai foglyokat kezelték őket, látogatókat fogadhattak, bárkivel érintkezhettek, élelmezésükben semmi hiány nem volt. (Ugyanekkor kint a fogIWW SCHOOL for Educational purposes for members are held weekly as follows, Tuesday—Wednesday and Friday at 8622 Buckeye Rd. 8 P. M. ketten azt hittük, hogy örökké fog boldogságunk tartani és egyszer . . . — Mást szeretett meg ? — csengett fel lágyan a Pista szava. Feri busán válaszolt: — Nem. — Vagy te szerettél meg mást? — Nem — rázta fejét Feri. — Elmúlt az egész, mint ahogy elmúlik a tavasz, a virágos nyár és a halk, bánatos ősz. Semmibe foszlott minden. Ámultán néztünk egyszer egymás kihamvadt szemébe. Nem vágytunk már egymásra . . . Nem érdekeltük egymást . . . Egy darabig fájt, felzokogott az emlékeinkben, mikor felötlött előttem, hogy valamikor a szivem dobogott, az agyam lüktetett, hogy megremegtem, ha a harmadik szobában a cipője megkoppant. Senkit sem szeretek, Pista ... És engem sem szeret senki ... Ha szerelmespárt látok összebújva, az álmodozó éjszakába beleolvadva, szárazon felkacagok, de belül sajog, fáj, gyötör, hogy engem senki sem szeret. Pista szelíd, gyengéd és odaház falain kívül a proletárok éheztek, nélkülöztek, a proletárdiktatúra után és azóta is a politikai foglyokat mint rablógyilkosokat kezelik a börtönökben, sőt még sokkal szigorúbb elbánásban is részesülnek.) Kedves kommunista barátaink nem gondolják, hogy a kesztyűs kéz politikájának eredménye a jelenlegi terror? A MÁV-nak 44.00 aktiv alkalmazottja, mig 52.800 nyugdíjasa van. Világos mivel minden vasúti kilométerre 66-nál több nyugdíjas vasutas esik miért a világ legdrágább és legrosszabb vasútja a MÁV. SZEMBEN egymással: Stréger Lajos bádogosmunkást ki a munkásság szervezését végezte két és fél évi fegyházra Ítélték tiltott szervezkedés címen: Huszár Gyula a gyermekvédő Liga kormányzehelyettese a Nemzeti Casinóban egy éjjel 20.000 pengőt kártyázott el, mit kiegészített még 6.800 pengővel. Tehát 26.800 pengőt sikkasztott el. Ezt a hatalmas ösz- szeget a Gyermekvédő Liga “hollandi akciója” címen számolták el. Most a bíróság HAT havi börtönre Ítélte. Tegyük mérlegre e két ítéletet és benne van a magyar osztálybiró- ság teljes karaktere. Az egyikben proletár a másikban egy NEMZETI CASINO-képes ur volt a vádlott. KRATOCHVILL a székely hadosztály volt parancsnoka vallja mint tanú a Rákosi perben a következőket: “Mi tárgyaltunk a románokkal, hogy álljanak meg, hogy mi a vörösek ellen vonulhassunk, de a románok erre nem voltak hajlandók (hisz Horthyék viszont erősen sürgették a román előnyomuadó mosolya kiérzett a hant I alól. I — Én téged mindég szerettelek és szeretni foglak, Ferim ! — Pista! sikoltott fel Feri. — Ne hagyj el engem! Szeress! Pista ünnepélyes hangon folytatta: — Én nem tudom, mi a szerelem, Feri. Nem éreztem soha, hiszen . . . Csak téged szerettelek. Te nem vetted észre, de én azért szerettelek és szeretni is foglak örökre. És ne sajnálj soha engem, én boldog lettem . . . Hallgass csak! Nem érzed? Én érzem. Látom. Gyönyörű csillagvilág között fut el a föld. A szeretetem kiárad ebből a pici gödörből. A karom felnyúl és csak halk, illatos, muzsikás virágokat tépek. Közeledünk valamerre valamikor odaérünk. Nem érzed ? .— Csak az ürességet érzem a lelkemben. Ha reád nem emlékezném, örök sötétség borulna reám. — Ó, — susogta boldog, gyenge hangon Pista. — Nem leszel boldogtalan soha, mert én szeretlek. lást.) Később STROMFELD (a vörös hadsereg vezérkari főnöke volt szívvel lélekkel és a bukás után is kitartott elvei mellett, egyébként is a magyar tisztikar legképzettebb vezérkari tisztje volt a jelen sorok írója is vele együtt szolgált a vörös hadseregben) megkísérelte, hogy a székelyek segítsék a vörös hadsereget, de ebből nem lett semmi, mert hozzánk menekültek az ellenforradalmi tisztek és mi bolsevista ellenesek voltunk. A románokkal fegyverszüneti szerződést kötöttünk, mely szerint letettük a fegyvert és a románok hazaengedték a székely hadosztály tagjait.” A SZÉKELYEK e szerint a román impe- rium ellen joggal ma tehát nem panaszkodhatnak, hisz inkább a románoknak a szövetségesei voltak 1919-ben mint a magyaroknak. A GYERMEKKERT nevű Egyesület hatalmas szubvenciót kap a várostól és gyűjtési joga is van, hogy a sze- génysorsu. gyermekeket segélyezze. Most azután kiderült, hogy 6.000 pengőnek a szétosztása “csak” 13.400 pengős adminisztrációs költséggel történhetett meg. A nyomor tehát busás hasznot nyújt az egyesületi adminisztrálóknak. Magyarul ezt rablásnak is lehet hívni. GRÓF BETHLEN István, volt látható és most láthatatlan de valóságos miniszterelnök lapja a 8 órai újság ija: “A hazafiság a gazemberek utolsó menedéke.” Hát ő csak tudja vagy mi a fene. De, hogy valóságban igy van azt a prolik régen tudják már, csak ha valaki kinyitotta a száját a “hazafiak” börtönbe dobták érte. Hogy Siófok, Orgovány stb. Hazafiságról ne is beszéljünk ala 1919. Horthy körítés. A HAZÁT védő ügyész a Rákosi tárgyaláson mondta “Franchet D’Esperay sértő és dölyfös magatartása (Belgrád- ban) igazságos volt.” — “Mert azt a jöttment csoportot csak idegen erők segítségével lehetett eltávolítani” stb. Brávó királyi ügyész ur! Most tehát e tárgyaláson beigazolódott, hogy Magyarország megszállását az urak kérték és megcsonkítását elősegítették. Ha igy néz ki a hazafiságuk ezt polgári néven hazaárulásnak hívják. De mikor nem volt kész a magyar úri osztály hazaárulásra? Mindenkor, hogy a magyar népet fosztogathassa és leigázhas- sa “IDEGEN ERŐK SEGÍTSÉGÉVEL” is. De akkor félre a revizionista népcsalással . . . KIK A BŰNÖSÖK március 31-én, vasarnap délután 3:30-kor kerül bemutatásra az east sidei Munkás Otthon nagytermében 11123 Buckeye Rd. Előadás után tánc. Belépő jegy előreváltva 35c., a pénztárnál 45c. A jövedelem egyrésze a sztrájkolok támogatására lesz fordítva. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IW’W rendezésében az IWTW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. SUNDAY March 17th. Speaker: Charles M. O’Brien. Subject: The Paris Commune. SUNDAY March 24th Speaker: E. C. Craig. Subject: Dictatorship in America. SUNDAY March 31st. Speaker: Frank P. Miller. Subject: Workers’ Education. Sok, sok év eltelt. Egy csatakos, téli estén — amikor a fekete, csillagtalan égből a bánat és kétségbeesés szakadt lefelé és elterült, elszállongott a szomorú decemberi éjszakába — Feri vánszorgó lábbal vonszolta magát a temetőbe. A Pista sir ja előtt megtorpant. Egy darabig zaklatottan köhécselt s aztán leszólt a sírba: — Itt vagy, édes Pista? Pista örvendezve felelt: — Itt vagyok. Hol lennék? Te vagy Ferim? Feri feljajdult: — Csak mondd, mondd sokszor igy, ahogy mondtad: “Ferim! Ferim!” Valami édes illat, olyan mint a tavasz, a zsendülő rétek szaga, olyan, mint az ifjúság le- hellete, szállt fel a föld alól és boldog, mámoros gyermekszavak : — Ferim! Édes Ferim! Egyetlen jó barátom! — Tudom már, hogy semmi sem volt. Szerelem, hírnév, gazdagság — lobbant ki hirtelen Feri szava. — Csak te voltál drága Pistám! Te szerettél és megmaradtál nekem. A többit már el is felejtettem. Én megöregedtem. Te fiatal, gyermek- ifjú maradtál nekem. És nem maradt semmi más az én lelkemben, Pistám, csak az irántad való szeretetem. — Hát megtértél földi utad- ról hozám? Ferim? — reszketett a Pista szava. — Maradj hát velem. — Ittmaradok — felelte lágy, megbékélt hangon Feri. Feküdtek egy darabig, amikor Pista különös, földöntúli hangon megszólalt: — Ugy-e te is észrevetted. Ferim? Valami nagy fényesség leple érintette a földi légkör határát. Hallod, hogy suhan, elzug. Érzed, hogy a boldogságot szórja ránk? A tudósok valahogy elnevezték ezt a csillagot is, ami gyémánt porát szórja reánk. A nevét én még nem tanultam meg. Talán te tudod, édes Ferim? Feri mosolygott és elhalcn susogta: — Valamikor tudtam, de már elfelejtettem. Nem baj. Most csak azt tudom, hogy szeretlek.
