Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-16 / 834. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD py Cleveland, Ohio pending VOL. XXIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1935 MARC 16. NUMBER 834. SZÁM.-------------------------------------------------------------------------------------------:•) ----------------­A National Screw Míg. sztrájkoló munkásai közt a hét folyamán sem járt sikerrel a gyáros kísérlete a szolidaritás megbontására. Pedig ezt na­gyon óhajtják már, mert az egyik főrészvényes kijelentése szerint legalább többszáz dollár kár ja van a vállalatnak min­den nap. Ez a naiv részvényes, aki egyébként szereti magát a munkások barátjának feltün­tetni, tagadja, hogy gunmene- ket alkalmaznak. Arról az EGY-ről ugyan ő is tud, aki a gyár előtt ácsorog, a másik szerinte ennek csak a barátja. Amikor a munkások, akik vé­letlenül találkoztak vele, azt mondták, hogy az ő barátaik is csak igy jönnek velük a picket lineba, ravaszul elmosolyogta magát. Egyebekben most is hangoztatta, hogy ő már leg­szívesebben látná, ha a régi munkásaik vissza lennének. Amikor erre azt a választ kapta, hogy ez nem a munká­sokon múlik, azt felelte, hogy ha tőle függne már bent is len­nének, de ő maga is gondolja, hogy ez a helyzet nem tarthat soká. A meglepetést nem tudta palástolni ez a főrészvényes, amikor az egyik több mint huszesztendeje ott dolgozó munkás egy sürgönyt mutatott meg neki, amelyen egy másik gyár azonnali munkára hívja, de ő nem mehet addig, amig ezt a sztrájkot végig nem har­colja. A főrészvényes meglepe­tését a munkásbecsület ilyen megnyilatkozása okozta. Annyit kivettek az elejtett szavaiból, hogy már a gyár vezetősége Washingtonhoz for­dult, hogy esetleg onnan tegye­nek valamit ez áldatlan helyzet megszüntetésére. Szerdán délután vagy ötven scab egy tömegben kijött a gyárból, fedezve ugyan annyi gunmen által. A terv itt az volt, hogy a sztrájkolok meg fogják őket támadni és ez in­dokolté fogja tenni a másnapi tárgyaláson a tiltó parancs kiadását. A sztrájk bizottság azonban hamar átlátta a hely­zetet és a scabek csalódottan marsoltak vissza az épületbe. Másnap maga a gyárvezető­sége vonta vissza a tiltó pa­rancs kérelmét, mert nem akarta magát kitenni a munká­sok előtt a nevetség tárgyának. A héten is számos letartóz­tatás történt, csak szombaton tizennyolc ezer dollár értékű bondra volt szükség a letartóz­tatottak kiváltására. A gyárban a termelő munka nem folyik, mert segítő mun­káson kívül nincs bent munka erő. Ezért kell, hogy rövidesen közeledés történjen a gyáros részéről, ahol a feltételeket majd a munkások diktálják, amelyben előlfog járulni mind­azoknak a telepről való eltávo­lítása, akik a patkány, a mun­kás áruló szerepét töltötték be. Ez a tudat csak fokozza a munkások kitartását és szo­lidaritását. A takarító munkásnők har­ca ma is szilárd, dacára annak, hogy az erőszakosságok itt sem hiányzanak. A héten is két munkás asszonyt letartóztat­tak. Az egyik Anna Kralic öt gyermeke várta vissza a picket linebcl, mig a másikat Mary Kobust három apró gyerme­ke. A szervező bizottság még az este kihozta őket a börtön­ből. Elizabet Sloboduktot bűnös­nek találta a biró, mert a múlt hét egyik estélyén érzelmeinek kifejezést adott egy scabel szemben. Hogy kihágása nem ismétlődik egy esztendőn be­lül, a biró ítéletet nem hozott. A munkásnők minden este picket alatt tartják a Termi­nal Tower épületét és bíznak benne, hogy hosszú harcuk győ­zelemmel fog befejezést nyer­ni. Tiltó parancs a New Deal amikor a műk áltató érdeke úgy kivánja A közelmúlt napokban gyors­egymásutánban két bírói dön­tés fosztotta meg az NRA-t a képzelt jogától a bérek rende­zése és a kollektiv tárgyaláso­kat illetőleg, mely a nevezetes 7-A szakaszban van lefektet­ve. Kentucky állam Louisville városában Ch. I. Dawson biró 35 bányatársaságnak tiltópa­rancsot adott a puhaszén kodé­ban előirt rendeletek végrehaj­tása ellen, mely szerint alkot­mány ellenesnek minősiti a kongresszusnak azon kísérletét, hogy beleszóljon a bérek ren­dezésébe. “Ez ország polgárainak — mondja a bölcs biró — meg van a joguk, hogy üzleti ügyeiket a hatósági közegek alkotmány­ellenes beavatkozása, vagy irá­nyítása nélkül intézzék.” Ugyan ez a Dawson kétségbe vonta a szövetségi kormány azon jo­gát, hogy a közre veszélyes, düledőben levő épületeket kor­mány kölcsönnel újra építsék. Az egyén jogaiba való be­avatkozás “sérelmet tartalmaz a polgárok magántulajdon jo- a eilen állítja Dawson. Ez esetben a “beavatkozás ott tör­ténik hogy az egyik polgárt magasabb bérek fizetésére akarják kényszeríteni mint amit az hajlandó fizetni.” Röviden: a birói döntés a magán tulajdonjogát vette vé­delembe az emberi joggal szem­ben, hogy a munkások oly bért kaphassanak, melyből valahogy meg is élhetnének. A 7-A szakaszt ugyancsak alkotmányellenesnek nyilvání­totta J. P. Nields biró, amikor megtagadta a kormány által követelt tiltóparancsot a Wier- I ton Stel Co. ellen, hogy az ne akadályozhassa meg a National Labor Board által még 1933- ban elrendelt szavazást a szer­vezet megválasztására vonat­kozólag. A Weirton Co. “nincs érdekelve államközi kereskede­lemben” és igy a kongresszus nem irányíthatja akcióiban — jelentette ki a biró. Bár a vál­lalat által termelt árukat az állam határain túl is szállítják, de a vállalatnak ebben nincs része — okoskodik tovább. Dacára annak, hogy a tanuk százai vallották Weirtonból, hogy a kompánia kényszeritet- te a munkásokat, hogy a kom­pánia unióra szavazzanak, a biró mégis úgy találta, hogy “a I munkások képviseltetését szol- l gáló tervezet (Weirtonba) al­kalmat ad a munkásoknak, hogy törvényes és hatásos szer­vezet képviselje őket a kollek­tiv tárgyalásoknál, saját ma­guk által választott megbízot­tak utján.” A New Deal egyetlen remé­nye ezek után még abban le- j hét, hogy a felsőbb bíróság I megváltoztatja ezen döntését. A munkásság egyetlen reménye azonban az Általános Sztrájk, amely megdönti a szervezett paraziták hatalmát. Minden oldalról ezzel a> té­mával foglalkoznak, de logikus megoldást csak azok aj álhat­nak és ajálnak akik a munka- nélküliség okát az ipari fejlő­désre vezetik vissza és a tár­sadalmi rendszer hibáit tisz­tán a termelési rendszerbe ta­lálják. Az ipari fejlődés meg­hozta a géprendszer korszakát, amikor ugyan azon áru elké­szítéséhez, amit a múltban emberi erővel végeztek és ame­lyeknek elkészítéséhez prakti­kus gépek vannak, ami sok emberi munkaerőt tesz felesle­gessé. Ha az ipari fejlődéssel a társadalmi fejlődés is pár­huzamosan haladt volna úgy a mai állapot nem következett volna el. Amennyiben a gép­rendszer meggyorsította a ter­melést és ezzel párhuzamo­san az emberi munkaerőt nem kiküszöbölni, hanem olyan arányban megrövidíteni, ami­lyen arányban a gépek helyet­tesítik azt. A munkanélküliség megszüntetése még a mai rend­szerbe is keresztül vihető vol­na, ha a kapzsi kapitalista osz­tály nem szokott volna hozzá az ezer százalékos profithoz, amelyhez görcsösen ragaszko­dik. A munkanélküliség megoldá­sa csak a munkaidő megrövidí­tésen alapszik, még pedig olyan arányban kell a munka­időt megrövidíteni, amilyen arányban a termelő eszközök meggyorsították a termelés fo­lyamatát. Vagyis ahány szá­zalékot tesz ki a munkanélküli­ek száma olyan aránnyal meg­rövidíteni a munkaidőt. Ez a logikus megoldása a munka- nélküliségnek. Erről azonban a kapitalista osztály hallani sem akar, mert ezzel saját sírját ás­ná meg. De viszont a munkás- osztálynak akár még a dolgo­zók táborához tartozik, akár pedig a munkanélküliek tábo­rába van, közös erővel ezen irányba kell haladni. Harcot kell folytatni a munkanélküli­ség megszüntetésért. Ezt a folyamatott csak úgy hajthat- (Folyt. a 7-ik oldalon.) Nem nélkülözheti mar sokáig a a termelő munkásait a sróf gyár A munkanélküliség megoldása

Next

/
Thumbnails
Contents