Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-09 / 833. szám

1935 március 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az AFof L nem szervezi az acél munkásokat TÖRVÉNYES CSALÁS NEW YORK, N. Y. — Meg­bízható forrásból jött értesü­lés szerint az American Fede­ration of Labor végrehajtó testületé az acél ipar munká­sainak szervezését, bizonytalan időre a polcra helyezte. Az acél ipar szervezésére vo­natkozólag nagy gonddal össze­állított tervezet került a kö­zelmúltban ülésezett végrehaj­tó testület elé, azonban a szak­mai szervezkedéshez még min­dig görcsösen ragaszkodó reak­ciós tisztviselők lehengerelték az ajánlatot. Azon kis csoport, amely a végrehajtó bizottság­ban hive az ipari szervezkedés­nek, szembe találta magát a szakmai szervezkedés exponen­seivel, akik továbra is meg­maradnak amellett, hogy a ne­héz iparok munkásait szétta­golják. Az első tárgy, amely sző­nyegre került a végrehajtó bi­zottsági ülésen a buttei vörös­réz bányászok ügye volt. A Mill, Mine and Smelter Work­ers International Union meg- fellebezte az AFofL Metal Trade Department j ének azon döntését, hogy a buttei ércbá­nyákban dolgozó munkásokat az AFofL szabályai szerint szét kell szervezni a különböző szakmai szervezetekbe. A dön­tés szerint a vesztes a MM&SW union, amelynek ed­dig sikerült ellenőrzése alá szervezni az ipar összes mun­kásait. A jövőben az összes szokmai munkásoknak ki kell válni ezen szervezetből és ki­zárólag, csak a bányászok tar­tozhatnak ide. A fenti ügy nyomán került napirendre az acéltelepek mun­kásai szervezésének ügye,^ mely a tervezet szerint szintén az ipari alapon folyna. Ez azon­ban nem találkozott az AFofL vezérek helyeslésével és hogy ezt meggátolják, határozatot hoztak, hogy ily irányú szer­vezési akcióra az AFofL pénz­tárából egy vörös centet sem költhetnek. Az AFofL csak oly szervezési akciót támogat, mely biztosítja, hogy a lakatosok külön, a mintakészitők szintén, a villanyszerelők, ácsok és az összes szakmák külön-külön szervezethez tartozzanak. ^ Az acél iparban dolgozó munkások azonban ragaszkodnak az ipari szervezkedési formához, ami nem kis fejfájást okoz az AFofL basáknak. Ily akció kö­vetkezményeként Mike Tighe az Amalgamated Association elnöke 13 osztályt zárt ki a szervezet kebeléből, amiért ezek az ipari szervezkedés hívei. Az acél ipar szervezésének polcra helyezését Mr. Green azzal okolja meg, hogy az autó és más iparokban felmerült nyomasztó kérdések elintézésé­ig, minden akciónak várni kell. Az AFofL végrehajtó testü­leté minden oly akcióknak út­ját vágja, mely az ipari szer­vezkedést célozza. Eszerint .az autó iparban eddig létező Fe­deral Union szétszaggatásra kerül, amennyiben minden szak- szervezet követeli, hogy a ha­táskörébe tartozó szakmunká­sok csatlakozzanak a megfele­lő szervezethez. Hogy mire fog ez vezetni, azt a közel jövő fogja megmutatni. Egyes ipa­rok munkásai komolyan fog­lalkoznak a kérdéssel, hogy ki­váljanak az AFofL-ből, amely még ma is az elmúlt század­ban megfelelő — de ma már idejét múlta szakmai szervez­kedést kényszeríti a munkások­ra — és oly szervezet felépíté­sén fáradoznak, amelyben az ipar összes munkásai megta­lálják a helyüket. A jelek szerint az Ipari Szer­vezkedés eszméje még a leg­gondosabban védett falakat is áttöri. Az AFofL vezérei til­takozhatnak és hozhatnak ha­tározatokat ellene ez nem fog­ja megállítani a folyamatot. Az ipari munkásság érzi a szakmai szervezkedés hátrá­nyosságát és a jelen termelési viszonyoknak megfelelő szer­vezkedési forma után kutat. Az IWW már 30 évvel ezelőtt lerakta az Ipari Szervezkedés alapját. 30 éves kitartó mun­kának az eredménye, hogy ma már mindenfelé ez a kérdés járja az ipari munkásság kö­zött. Az IWW-tól még idegen­kednek a hazafiság és szakszer­vezetekben nevelt munkások, mert forradalmi szervezet, de eljön az idő, amikor azt is be­fogják látni, hogy érdekeiket csak akkor képviselheti vala­mely szervezet, ha az forradal­mi Ipari Szervezet, mint az IWW. meghívó. A chicagói Általános Munkás Dalárda 1935 már­cius 9-én, szombat este 8 órai kezdettel tánccal egy­bekötött nagyszabású “BUNCO PARTY”-T rendez a Bérmunkás Ott­honban 1604 N. California Ave. Értékes kézimunka és egyéb dijak a szerencsés nyerőknek. A játék után tánc. Részvételi jegy előre váltva 30c., a pénztárnál 35c., mely a táncra is ér­vényes. Akik csak a tánc­ra jönnek, azok részére a beléptidij 20 cent. Olvasó­ink tömeges megjelenését elvárja a rendezőség. Pittsburghban már egy pár hete vizsgálják Andrew Mellon- nak az üzleti ügyeit mivel a kormány azzal vádolja, hogy törvénytelen módon megcsalta az államot, csekély 3 millió dollár erejéig. Ha vissza emlékszünk egy évvel ezelőtt Morgantól is akart a kormány ilyen visszatartott adót behajtani, de bizony az nem sikerült, igy egészen biz­tosak lehetünk, hogy Andrew Mellon sem fog fizetni, a mel­lett nem is törvénytelen volt az a mód mely szerint nem csak a munkás milliókat csalja, hanem a kormányt is, éppen a kormány hozta azokat a törvé­nyeket, lehetőségeket, melye­ket olyan könnyen kitudnak játszani azok, akik megtudják a legjobb ügyvédeket fizetni, hogy a törvényt kitudják ma­gyarázni. Andrew Mellon volt az egye­düli ipari fejedelem, aki haj­landó volt a kormányzásban részt venni, persze ottan is mint aki jól tudja a pénzt ke­zelni, mint kincstárnok volt al­kalmazva. Hogy milyen hűséggel szol­gálta a kormányt és hogy kit képviselt akkor mikor Hoover Anglia nagykövetének nevezte ki, most a vizsgálat alatt kide­rült, hogy a kormány pénzén gyakran folytatott telefon be­szélgetést és intézte a Mellon érdekeltségek vagyon harácso- lását is. Most egy néhány ügyvédje is azt próbálja bizonyítani, hogy a 3.086.000 dollár melyet mint veszteségnek a fedezésére elsmirolt az öreg, egészen tör­vényesen ment végbe, sőt még az utánszámitás szerint a kor­mánytól vissza jár neki 139.000 dollár melyet adóban befizetett, illetve melyet nem tudott ide­jében elsmirolni. A dolog melyből most ügyet csináltak, hogy a szegény pro­lik azt higyjék, hogy még Mel- lonra is rá jár a rúd és őtet sajnálják nem az éhező gyerme­keiket. 1931-ben, Mellonnak 14 millió dollár tiszta olyan jöve­delme volt, melyet nem birt a kiadások, befektetések, ajándé­kok címén elkönyveltetni, mely után a Federal kormány 3 mil­lió dollárt szeretett volna jö­vedelmi adó címén behajtani, de hát Mellon nem azért volt kincstárnok, hogy ne tudjon a kincseire vigyázni, vagy ő a kincstárba befizessen, inkább csak azért, hogy kivegyen be­lőle, igy a sok ügyvédjeitől vagy talán éppen az Egyesült Államok igazságügyi miniszte­rétől kért tanácsot, hogy lehet­ne ezt elsmirolni, kibújni ezen jövedelmi adó fizetés alól. 1931 december elején gyor­san megszervezett, két rész­vénytársaságot, az egyiket Ail- sa lányának, a másikat Pali fiának adta, illetve a kontrolt gyakorló többségi részvényeket, 200.000 darabot mint 1931-es karácsonyi ajándékot adott. 1931 december 30-án, miután gyermekeinek a részvényeknek nagy részét mint ajándékot adta oda mely után nem kellett neki adót fizetni, még eladott 123.000 részvényt a Pittsburgh Coal Co.-t uraló részvényeiből, a Union Trust Banknak 6 mil­lió dollár vesztességgel, melyet a jövedelméből törvényesen le­vonhatott. Kincstárnoki elszámolás mód­ja. Karácsonyi ajándék ide-oda. Részvények után vesztesség ennyi, anyi, Uncle Samnak nem jár semmi. Ez pedig mind törvényes do­log. Igaz, hogy a Union Trust Co.-nak dec. 30-án vesztesség­gel eladott részvényeket, áp­rilis elején, mikor már a szel­vényeket lehetett lemetszeni és beváltani Mellon visszavette a gyermekei részére a Coalse- ced Co. nevében melyet ő a Pali fiának alakított ez a szén­iparnak egyik “Holding Co.- ja . . .” Ez is törvényes. Úgy Mellon mint Morgan meg a többiek akkor adhatják el a részvényei­ket és olyan vesztességgel mi­lyennel akarják, amikor nekik úgy tetszik, illetve mikor az “Incom Tax” reportot kell csi­nálni, ugyan akkor a Pali fiú december utolján vissza adhat­ja az apjának vagy nővérének egy néhány millió vesztességgel melyet törvényesen levonhat­nak az adózás alá eső összeg­ből. Mellon Lawyer-jai, (Lierjai) nagyon erősködnek, hogy a Pittsburgh Coal Co., Union Trust és a Mellon National Bank könyveit a kormány em­berei átnézhessék, mert ottan még nagyon sok ilyen törvényes átkönyvelések vannak, mely ugyan nem büntethető, dehát nem jó hirnevet adna az érde­kelt feleknek. Meg nem muszáj a népnek mindent tudni, még nem hinnék el, hogy Mel­lon jó hazafi, pedig nagyon fontos, hogy azt higyjék. Azt mondják az ügyvédek és nagyon jó védők, hogy az mind magán üzlet kérem és abban a kormánynak sem szabad bele nézni, ami az adót illeti hát kormány ide, kormány oda nem eszik a Mellon-ból, (dinnye.) A dátum nagyon fontos, hogy mi is utánozhassuk Mellont, december 30-án eladm a rész­vényeinket 5—6 millió dollár vesztességgel, mert akkor kell a jövedelmi adó alá eső össze­get elszámolni és áprilisban mi­kor az első negyedévi osztalék esedékes akkor valamelyik gyermekünknek vegyük vissza, majd jövőre ők adják el és mi vesszük vissza. Mert ez mind törvényes. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents