Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-09 / 833. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 9. LINCOLN DICSŐSÉGÉRE YORKVILLE, 0. — Az Ohio River partján egymást követik a különböző gyártelepek, acéltelepek. Itt van a Willing Steel Co. telepe is, amelyben az ott dolgozó munkásoktól nyert felvilágositás után azt Írhatjuk ide, hogy a legszégyenletesebb munkást kizsákmányoló rendszer uralkodik. Azzal, hogy a telep állandóan dolgozik, hallatlanul kihasználják a munkásokat, akiknek nagyobb része bevándorlott munkás. Különösen a New Strip Mill válik ki a telep többi hajcsár rendszeréből, mert ennek a departmentnek a vezetője csak olyan munkást állít a munkába, aki az ahoz való jussát nehéz dollárokkal vásárolja meg. 50-től 75 dollárig kell a prolinak jogot váltani arra, hogy munkaerejét itt kihasználják, hogy a speed-upra felvigyázók, az igazgatók és a részvényesek megkaphassák az ők osztalékát, hogy amíg az iz- zadástól csurom vizes munkás huzza az igát, ők a részvényesek, az igazgató urak a ziman- kós tél elől Florida aranysugaras tenger partján üdülhessenek. És a munkások nem csak az igát húzzák, amelyért külön megfizettek, de az elmúlt hóban a department formánja által vásárolt uj automobil árát is minden peda alkalommal részletekben fizetik ki. Hogy az igazságnak megfelelőek legyünk ezt a kollektálást nem a foreman ur végzi, hanem egy kisebb hajcsár, aki ezzel akarja magát behízelegni. Mindezekről akkor értesülök, amikor az egész ország zászló díszben van annak az ünnepére, hogy születési évfordulója van néhai Lincoln elnöknek, aki a monda szerint megszüntette a rabszolga rendszert, aki a dolgozókból szabad embereket teremtett. A történelmet lapozgatva azt olvassuk, hogy bár a rabszolga tartó dolgoztatta a munkásait, de vigyázott azok munkaerejére, hogy azt minél tovább tudja kihasználni. Vájjon ki törődik az acéltelepek bérrabszolgáinak az egészségével ? Abban a percben, amikor az igát nem bírja, az utcára kerül és tódul helyébe újabb tömeg, hozza a nagy váltság dijat és egyébb figyelmességeket a hajcsároknak. A fenti kép, amely fotográfiája számos munkatelepnek ezen a vidéken, önmaga elárulja, hogy a munkások szervezet- lenül vannak, mert ha szervezethez tartoznának, amely az egyes munkás erejét, amit a termelésbe fektet bele összpontosítaná, nem csak türhe- tőbb munkaalkalmat tudnának teremteni, de nem lenne szükségük arra, hogy ők vásárolják meg a lehetőségét annak, hogy dolgozhassanak, nem lennének kényszerítve arra, hogy feljebb valóiknak autót és egyebeket vásároljanak. A munkásnak nem akkor kell csak a szervezkedésre gondolni és utána sóhajtozni, amikor a munkatelepen kívül van, hanem, amikor bent van, amikor részese a termelésnek, amikor nélküle meg áll a munka kereke és nem növeli a hasznot. Ezt a tanítást végzi az IWW az ipari szervezet ismertetésével, annak építésével, mert csak annak a keretei egyesitik valamennyi dolgozó erejét, amellyel megszüntethetjük a bérrendszert is, hogy minden jónak urává tegyük az azokat előállító munkásokat. Tudósitó. NYUGTÁZÁS. Febr. 17-től — márc. 2-ig. Előfizetéseket küldtek: J. Kuhn, Cleveland............. 1 A. Buda, Cleveland............... 1 M. Pilcsuk, Cleveland........ 1 G. Nagy, New York........... 1 St. Hegyi, Martins Ferry.... 1 J. Németh, Cleveland......... 1 G. Rauch, Akron................. 1 V. Pompor, Sharpsville....... 1 Martin Buza, Elgin............. 1 M. Stefankó, Brooklyn...... 1 J. Zára, Chicago................... 1 J. Nyers, Martins Ferry.... 32 B. Krajnik, Trenton........... 3 St. Visi, Detroit.................. 1 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. FRICSKÁK FRICSKÁZZA:...............r...............r. “IPARI SZABADSÁG a munkás milliók reménye, mely elfogja törölni a földről a nyomort, szolgaságot és megaláztatást. — IPARI SZABADSÁG az igazi emberszeretet vallása, mely itt a földön fogja számunkra megvalósítani a menyországot! “Az itt idézett két jelmondat díszíti a Munkás Betegsegélyző Szövetség hivatalos lapja, az “összetartás” fejeimét, amiből azt kellene következtetni, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség intéző bizottsága, olyan munkásemberekből áll, kiket minden ténykedésükben, az IPARI SZABADSÁG utjának egyengetése vezet és az igazi szocializmus: az emberszeretet vallása tart össze. Akik az “intézők” eme társaságát nem ismerik, abban a tévhitbe kell essenek, mintha a csuha, kaftán és a reverenda által takart szentegyházak “szentatyáink” ma- lasztjaitól régen megcsömörlött ÖNTUDATOS MUNKÁSOK csoportját alkotnák? akik egyéni, önző érdekektől metnesen, nem a betegsegélyző hivatalának megtartásában látják saját boldogulásuk életcélját, hanem az összmunkásság felszabadulásában . . . SOMLÓ SÁNDOR, makulátlan, tisztamultu és becsületben lassan őszülő régi szövetségi — ha jól tudom alapitó tag, — a jogos felháborodás méltatlankodó hangján azt Írja a “Bérmunkás” múlt heti számában, hogy: “Nem tudom mi történt East Pittsburghban?!” Annak pedig csak örülhet Somló testvér! Hiszen nem is jó arra még csak gondolni sem, hogy a Szövetség becsületes munkástagsága, egyszerre tudja meg mindazt, aim East Pittsburghban történt! Lassan azért ki fog tudódni. Legalább akkorra, mire a készülő vihar orkánná fejlődik, hogy azt a társaságot onnan elseperje! Hiszen én sem vagyok mindent-tudó, de azért szentül megvagyok győződve, hogy ha legalább annyit tudnának a Szövetség belügyeiről mint én, akkor már MOST vásárolni kezdenék a seprüt, mellyel az east pittsburghi Ágius istállót ki fog kelleni seperni! Mert hát szó ami szó — a Szövetség pénztárából, minden hónapban, 15 dollárt fizetnek ki iroda takarításért és mégis annyi szemét gyűlt össze az utóbbi három esztendőben, hogy az eljövendő konvención, bizony alaposan neki kell gyürkőzni a tisztogatásnak! AZ INTÉZŐ BIOTTSÁG úgy “intézte” a dolgot, hogy a “főintéző” ne penészedjék meg Ardmore-on és ne erőltesse meg magát munkával. Az “Összetartást” úgy adagolta (egy szál bél) csaknem három éven át, rríintha papirinségben szenvedne Amerika . . . Úgy “intézték,” hogy még véletlenül se eshessék szó olyan dologokról, melyek a szövetség össztagságát nagyon közelről érintik. Ugv “intézték,” hogy a “főintézőnek” minnél kevesebb dolga legyen, hogy a rekkenő nyári hőségben, a hegyek közül, uszó-kirándulásokat rendezhessen. Mert ha netalán a Szövetség tagsága nem tudná — az intéző bizottság feje — attól bü- dösödik a hal is — valóságos érdemeket szerzett az úszás terén! A tréner többször mégis dicsérte, hogy “idős ember léttére, büszke lehet uszóképességére.” Lepipálja a fiatalokat, talán még a fókát (a rókát egész biztosan) — is. Az úszás és az USZTATÁS terén elért érdemekről és az (»körüli teljesítményekről, mihelyst a kezünkben lévő adatokat lajstromozzuk, cikksorozatot kezdünk majd a Bérmunkásban. Elvégre mi nem titkolódzhatunk . . . ? Az “intéző” bizottság “fényszórót” adott a kezünkbe és annak sugarait, mi rájuk fogjuk irányítani . . Igen rajtuk fogjuk tartani! . . . AZ USZTATÁSBAN egészen speciális a teljesítmény, melyet az east pittsburghi Magyar Ház körül végeztek. A közintézmény elmerülésének bonyodalmas ügyeire még lesz alkalmunk rámutatni. Egyenlőre annyit jegyzünk meg kóstolónak, hogy az olyan “intézőktől” mint amilyenek a Szövetség élén állnak, munkásmozgalmi szempontból, SEMMIT SEM VÁRHAT, SEM A SZÖVETSÉG TAGSÁGA, SEM PEDIG AMERIKA MAGYAR ÖNTUDATOS MUNKÁSSÁGA! Mert a Szövetség vagyonát képező east pittsburghi Magyar Házban, az Intéző Bizottság teljes közreműködésével, anyagi és erkölcsi támogatásával, “MAGYAR VALLÁSOS JÓTÉKONYCÉLU EGYESÜLET”-et alakítottak. Igen! ide jutottunk! Az east pittsburghi dalosok elúsztatott és a Szövetség kezére került munkásintézményből, az Ur 1935-ik esztendejében, a MUNKÁS nevet viselő Betegsegélyző Szövetség munkás jellegét és munkás jellemét lábbal tipró pocsolyába süllyedt úsztató bizottsága, MAGYAR VALLÁSOS JÓTÉ- KONCÉLU EGYESÜLET székhelyévé tette a MUNKÁS Betegsegélyző Szövetség east pittsburghi házát! . . .
