Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-26 / 827. szám

1935 január 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal SZILÁNKOK ,____________________________________.________________________ "IPARI ÖNKORMÁNYZAT.” Egy múltkori lapszámunkban foglalkozva a kísérletezések által előretolt nagyságokkal, ígértük, hogy még visszatérünk reá. Nem azért mintha érde­mesnek tartanánk egyes egyé­nek kipécézését, vagy hódol­nánk a felépített nagyságok képességeiben vetett hitnek. Tudjuk, hogy adott helyzetben jelentéktelennek ismert egyé­nek nagy dolgokat müveinek, szerencséjük lévén a kiforrt dolgok ütközőpontjánál való felbukkanásban. Amit képvisel­nek, vagy a dolgok, melyek elő­retolják őket, érdekelnek ben­nünket. Richberg az ipari ön- kormányzat tágértelmü jelsza­vával jön. össze akarja egyez­tetni a “magánválalkozást, munkást és fogyasztót.” Nagy­lelkűséggel mondja, hogy az említett tényezők csoportjának mindegyike éretlennek látszik megérteni az általa képviselt NRA irányelveit, törekvését és hogy a “magánvállalkozás még mindig nincs kellően megszer­vezve az együttes akciók szá­mára, nem eléggé önfegyelme­zett s az önkéntes ko-operációt nem lehet helyettesíteni a po­litikai kényszer eszközeivel.” Sajnálja hogy “lekicsinylik, ki- gunyolják a ko-operáció meg­teremtését célzó igyekvéseket,” mint ahogy azt a bankárok tették az utóbbi new yorki gyű­lésükön. A bankárok, magán- vállalkozók “tisztes üzleti ver­senyét” akarja rábeszélni, hogy tartsák szem előtt a fogyasz­tók és munkások érdekeit is üz­leti életük lebonyolításánál. Da­cára annak, hogy egész életét ezek között a “tisztes” üzleti versengők között töltötte; da­cára annak, hogy a polgári la­pok mint zsenit mutatják be, nyilatkozatai nem árulják el, hogy tisztában lenne a “ma­gánvállalkozás” természetével. Nem látszik tudni, hogy a ma­gántulajdon, a tőke elpusztu­lásának utolsó pillanatáig kér­lelhetetlen harcot kell, hogy folytasson fennmaradásáért, fennmaradását biztosító ter­jeszkedéséért. Olyan tények ezek, melyeket elvitatni nem lehet. Félremagyarázni, brutá­lis megnyilvánulásait enyhíte­ni csak ezt tehetik és akara­tuk ellenére is ezt teszik. En­nél a naiv rábeszélési trükknél eszünkbe ju.t az egyszeri áldo­zat meséje, ki mikor utonállók fegyvert szögeztek hátának, mellének, szónoklatot vágott ki a ko-operáció emberei voltáról. “Ha valóban ko-operativ ala­pon akarjuk felépíteni az egész­ségesebb, jobb gazdasági rend­szert, a munkát úgy kell kez­denünk,” ez a mondat szépen, egészségesen kezdődik és saj­nálatosan ellapul a “törvények” sürgetésével. Minden mondat­juk, minden nyilatkozatuk ma­gán hordja a meg nem értés vagy farizeusság bélyegét. Min­den kísérletük a profitrendszer érintetlenségének elméletéből indul ki s mint futóhomokra épített kastély omlik össze. Ipari önkormányzatról beszél­ni a profitrendszer meghagyá­sával badarság. Lehetetlenség. Természetellenes. Ipari önkormányzat föltéte­lezi a termelőerők nem aláve­tett, de domináló közreműködé­sét. Ami, ipari unionista nyel­vezetben és felfogásban egyen­lő a herék és paraziták nélküli ipari demokráciájával. INFLÁCIÓ. Néhány billióra menő arany- készlete van az E. Á.-nak pénz- forgalmának alátámasztására. Névleges pénzforgalma (adós­leveleket, eljegyzett részvénye­ket beleértve- párszáz billióra rúg. Államadósságok, egyének, korporációk tartozása napról- napra dagad. Ezeket vagy jan- csibankókkal, vagy radirgumi- val egyenlítik ki. Dőreség vol­na feltételezni, hogy még déd­unokáink is fognak áldozni a morganok csinálta aranyborjú oltárán. ÖREG EMBEREK. A következő téma kicsikét kényes. Egy kis csoport öreg emberről, kiket a legenda, tör­vénytisztelet kikényszerítése, hazafiasság s a velejáró reak­ció olyan polcra helyezett, hogy beszélni róluk, pláne kritizálni a tiz parancsolat egyik pont­jához tartozik, óvatosságból je­lezzük: nem kritizálunk. Egy csoportot, hol az átlag életkor 69 év, csak rossz akarat kriti­zálhat. Olyanok ők, kik az in­tenzív életharcnak nem aktiv résztvevőt, mint a királyságok, az uralkodó elemek csalhatat­lan bölcsességü királyai, kik proklamálják, végrehajtják te­remtőik, fenntartóik óhajait. Badarság volna éppúgy kicsiny­leni, mint égig magasztalni funkciójukat. Ezért gyerekes­nek tűnik fel a polgári lapok, politikusok, nemzetgazdászok aggódó vélekedései amint az említett csoport a mesterséges tekintély köntösét felöltve mor­fondírozik az ország pénzügyi viszonyai fölött. Ez a csalha­tatlannak hitt csoport a min­dig gyanúsan alkalmazott em­bercsinálta törvények magya­rázatában öregedett és vagyo- nosodott meg. Társadalmi állá­suk és koruk a vajúdó napi élés korlátain kívül helyezvén, csak valami földöntúli (ha volna ilyesmi) dologtól kaphatná su- galmát a vajúdók bajainak megítéléséhez. Az átkozott pénz­ről lévén szó (nagyon kevés közünk van hozzá nekünk meg­átalkodott pénzteleneknek) hon­nan jöhetne ez a nélkülözhetet­len sugalom, mint a pénzszer­zés mestereitől. NÉPMOZGALOM (Folytatás.) A bürokráciával való elégedet­lenség újabb pártokat hivott életre. De ezek sem okultak a múlt tapasztalatain. Vásári konkurrenciára alakultak és tevékenységük a kikiáltók ne­mes mesterségére emlékeztet. Az egyik bürokrácia 5 pengős munkanélküli segélyt kér, a konkurrens 24 pengőt követel. Az egyik 8 órás munkanapot hirdet a másik 5 napos mun­kahetet. Az egyik földosztást követel megváltással a másik ugyanazt ingyen követeli. A baj természetesen nem a követelésekben van. A mun­kásosztálynak megvannak a maga igényei és a munkás­pártoknak feladatát képezi az is, hogy ezeknek a követelé­seknek hangot adjanak. A baj abban van, hogy ezek a köve­telések nem azt a célt szolgál­ják, hogy a tömegeket felsora­koztassák a kapitalizmus elle­ni komoly hadjáratra, hanem azt, hogy a bürokráciák, egy­mást túllicitálva, kisebb-na- gyobb csoportokat szippanthas­sanak el egymástól. Az egész labdázás a tömegek feje fölött folyik, anélkül, hogy komoly visszhangra találna. Nincs ezek között a követelések között egyetlen egy sem, amelyik mellett valaha is sikerült vol­na csak néhány száz embert is felsorakoztatniok, pedig ígérni ígérnek, az egyik kevesebbet, a másik nagyon is sokat. A bürokráciák jelszópoliti­kája hasonlatos a kislány já­tékához, aki azt mondja bábu­jának hogy a baba most al­szik, a baba most sir, a baba most eszik, s azt hiszi, hogy a baba tényleg alszik, sir, eszik. A bürokrácia is igy akar ját­szani a munkás tömegekkel, s azt hiszi, hogy amikor ő 24 pengős munkanélküli segélyt követel, ezt a tömegek követe­lik, azt hiszi, hogy amikor megírják a frázisoktól csöpögő, unalmas röpirataikat, a töme­gek élvezettel olvassák azokat. A tömeg azonban nem bábu. Csak azok a jelszavak találnak benne visszhangra, amelyek be­lőle fakadnak, amelyeket ma­gáénak érez. Egy hatalmas népmozgalom kibontakozásának legelső fel­tétele tehát az, hogy a mun­kásosztály kiszabadítsa magát az egymással versengő bürok­Ha legfelsőbb fórumunk az életet ismerő, abban aktiv részt­vevő termelőkből áll, mennyi­vel áldásosabb, az emberek na­pi viszonyaira kiható tanácsko­zást és véleményt várhatunk tőlük. Hogy ezt megérjük, követ­kezetes tanítással, céltudatos ipari szervezkedéssel kell siet­tetnünk az ember felnőtt korá­nak jövetelét. S—n. ráciák jármából. Nehéz és fá­radságos munka lesz. Mindenek előtt meg kell alakulnia a mun­kásosztály soraiban egy alapos kiképzésen átment, előítéletek­től, hagyományoktól és dog­máktól felszabadult csoportnak, amely azt tűzi ki legelső fel­adatául, hogy a létező munkás­pártok egyesületi játékát ko­moly munkásmozgalommá vál­toztassa. Ez a kialakuló mun­kásmozgalom hangot ad majd a munkásosztály összes követe­léseinek, egyúttal a maga szug- gesztiv erejével bizalmat kelt a Széles néptömegekben. Nem­csak a munkástömegekben, ha­nem mindazokban a dolgozók­ban, akik a maguk sorsának megoldását a kapitalizmustól már nem várhatják. Amikor ez megtörténik, fölszabadult az ut a népmozgalom és a szocia­lizmus felé. A kapitalizmus a világhábo­rú után jutott el végső kifej­lődéséhez és a sir széléhez. A mai politikai rendszer a dolog természeténél fogva csak kapi­talista politikát folytathat, az­az kénytelen őrizni és őriztetni a kapitalisták profitját. Ennek a politikának szükségszerű kö­vetkezménye a néptömegek le- rongyolódása a munkásosztály teljes elnyomorodása, a pa­rasztság végső kimerülése, a kisiparosság és a városi kis­polgárság eladósodása és hal­doklása. A kapitalimus haldoklása egy hatalmas népmogalomba tö­möríti a dolgoó társadalom minden rétegét és ez a nép­mozgalom lesz arra hivatva, hogy megteremtse azt a kor­mányzati rendszert, amely a dolgozó nép segítségével kiala­kítja az uj világot. Nagy István. (UJ SZÓ.) NYUGTÁZÁS. Jan. 13-tól — jan. 19-ig. Előfizetéseket küldtek: Mrs. P. Bécsi, Phila............. 1 L. Rost, Phila....................... 1 S. Varga, Buffalo................. 6 F. Szüch, So. Bend............... 1 A. Refi. Lodi......................... 1 J. Herold, Bridgeport—....... 2 E. Saas, Milwaukee.............. 2 B. Spal, Newark................... 1 J. Gyurcsek, Mineral City.... 1 M. Stefankó, New York....... 2 L. Kish, Cleveland............... 1 J. Koren, Los Angeles....... 1 MARTINSFERRYBEN ELŐSZÖR lesz alkalma a magyarság­nak január 26-án, szomba­ton este 7:30 kezdettel egy olyan szielőadást látni, amely az élet eseményeit mutatja be. Színre kerül: MA-HOLNAP cimü társadalmi színmű 3 képben. Belépő jegy előre váltva 25c. a pénztárnál 30c. Ne feledje január 26- án, a martins ferry-i Ma­gyar Házban. AAAAA<vvvvvvv>j~''l~u~uvvvvv>/vvvv^,VXJ~u~u~><*u^^ ***** Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents