Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-26 / 827. szám

6 olda! BÉRMUNKÁS 1935 január 26. Az Általános Munkás Dalkör a Cleveland Public Auditóriumban NEM CSAK CLEVELAND, DE SZÉLES AMERIKA NÉPSZE­RŰ MUNKÁS DALÁRDÁJÁT SZŰNNI NEM AKARÓ ÓVÁCIÓ­ban részesítette a közönség. — a “bíráló” bi­zottság MÁSNAK ÍTÉLTE ODA A DIJAT. Az elmúlt héten autó kiállí­tás volt Clevelandon. Az Egye­sült Magyar Egyletek rendezé­sében magyar nap is volt, amelynek keretében dalversenyt rendeztek az Általános Munkás Dalkör vegyes kara, a Szent István Dalárda és az Általános Munkás Dalkör férfi kara köz­reműködésével. A dalversenyt a Vegyes Kar nyitotta meg. Már maga az a körülmény, hogy proletár asz- szonyok hatalmas dalos csoport­ja a Public Auditóriumban énekelhet, amely a város leg­nagyobb concert terme, lélek­ben felemelő volt és ez az ér­zés hatotta át elsősorban mun­kás asszonyainkat, no meg a hallgatóság ezreit, akik lélek- zet visszatartásával figyelték és élvezték azt a gyönyörű össz­hangot, amellyel ma a Vegyes kar énekelt. Percekig tartó taps honorálta a munkás asz- szonyok kitűnő ének számait. Ezután a Szent István Da­lárda lépett előtérbe és Rud- nyánszky Sándor dirigálásával énekelték el műsor számaikat, amelyeket a közönség tetszés­sel fogadott és a fiatal daloso­kat szintén percekig megtap­solta. A dalprogram utolsó száma az Általános Munkás Dalkör férfi kara volt. Cleveland ma­gyarságának számos alkalma volt már ezt a munkás Dalkört énekelni hallani, de olyan érzés­sel, olyan kiforrottan tisztán mint ma este még nem hallot­tuk. Az első akkordok után, már a laikus előtt is megnyilvá­nult, hogy öreg dalosok csoportja van együtt és amikor a gyönyörű együttesből Cser- nus Károly és Fábián Lajos szólói csendültek meg a hatal­mas terem minden jelenlevője a magyar dalosokra figyelt fel. Az Általános Munkás Dal­kör dalosai valamint Tomási Károly ennek a testületnek a tanítója sok sikert könyveltek már el eddig is Cleveland kö­zönségétől, de ma este a ma­gyarsággal együtt ünnepelte őket minden náció, akik az autó kiállításon résztvettek. Szűnni nem akaró taps jutalmazta munkás dalosainkat. Az egyik gazolin company elnöke 100 dolláros dijat aján­lott fel a dalosok legjobbjának és igy nem csak meglepetést, de megdöbbenést váltott ki az estén résztvevőkből a “bíráló” bizottság döntése, amely a Szent István Dalárdát nevezte meg a legjobbnak. Nem ösmerjük személyükben a bizottság legtöbb tagját, ez­ért nem állíthatjuk, hogy rész­rehajlás vezette őket, de hatá­rozatuk után sok ezren kétel­kednek “bíráló” tehetségükben. Az Általános Munkás Dalkör csak a díjtól esett el, de annál jobban összeforrt e fellépése után Cleveland magyarságával, akiknek a véleményét ezúttal is mellőzte az urak “bíráló” bi­zottsága. MINDAZOKAT, akiknél eladásra Bérmunkás nap­tár van kérjük, levél utján tudassák a lapbizottságot, hogy mennyire vannak azok elhelyezésben, hogy záros határidőt tűzhessünk a naptár agitáció lezárásá­ra, az elszámolások meg- ejtésére. A LAPBIZOTTSÁG. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A textil munkáltatók a szervezet ellen SMITH VILLE, R. I. — Amint az események bizonyít­ják a kis városok textil gyá­rainak tulajdonosai a gyárak lezárásával akarják megtörni a munkásoknak a szervezettség felé való hajlandóságát. A na­gyobb városokban ezzel nem tudják a munkásokat oly ered­ményesen gúzsba kötni, mert több alkalom van az elhelyez­kedésre, azonban oly helyeken, ahol az egész várost csaknem ez az egy ipar és sok esetben csak egyetlen gyár uralja, úgy hogy nem csak az alkalmazott munkások, hanem a város ösz- szes lakosságától vonják meg a megélhetés lehetőségét, a kancsukánál is eredményesebb büntető eszköz a munkáltatók kezében. Az elmúlt héten szolgáltunk a hírrel, hogy a Hamilton Woolen Co. Southbridge, Mas-, telepét zárta le és január 15- re a részvényeseket gyűlésre hívták Bostonba, annak jóvá­hagyására, hogy a telepet tel­jesen lezárják. Hiába kérelmez­ték a város üzletemberei több ezer aláírással, és hiába zeng­tek imát a templomokban a fő­részvényesek hajthatatlanok maradtak és a bostoni gyűlés a társaság liquidálása melleit döntött. Ezen intézkedéssel még a csiráját is kiakarják öl­ni a szervezkedésnek a város területéről és egyben intő pél­dával szolgálni a többi városok munkásainak, hogy mi vár ra­juk, ha szervezkedni mernek és ennek révén tiltakozni a rab­szolgaság ellen. A southbridge-i példa köve­tésre talált Smitfield, R. 1. városban, ahol az Esmond szö­vőgyárat zárták le bizonytalan időre, ugyan ily okból. A telep rendes körülmények között 1000 munkást foglalkoztat, az utób­bi időben azonban alig három százan dolgoztak ott. Amikor a munkások megbízottai meg­jelentek a gyárvezető irodájá­ban, hogy a munkamegosztás lehetőségeiről tárgyaljanak, hogy ezáltal több munkás jus­son munkához, az igazgató be­jelentette, hogy a gyárat bi­zonytalan időre lezárják, arra sem engedve alkalmat, hogy a munkások ajánlatát tolmácsol­ják. A gyárvezetőség ezen tet­tével félreérthetetlenül bizo­nyítja, hogy nem enged bele­szólást a munkások részéről, hogy azok mily viszonyok kö­zött dolgozzanak és még azt a laza összekötő kapcsot is meg­semmisítik, amelyet a United Textil Workers jelenléte köl­csönöz. Az Esmond gyár már gya­korlattal rendelkezik e téren.. 1913-ban az IWW-ba szervez­kedtek a telep munkásai és si­keres sztrájk után rövid időver lezárták a gyárat és sikerült a szervezetet megsemmisíteni. Most ugyan ez megismétlődik. Pár évvel visszamenőleg a vállalat bírta tulajdonul az egész várost. A lakóházak is mind a gyár tulajdonát képez­ték, mig 1933 novemberében eladták azokat a raszolgáknak. Az eladásnál a kompánia nem vállalta a mortgageot sem a házakra és most annál könnyeb­ben bánnak el a munkásokkal. A gyár főigazgatója egyben alelnöke a National Association of Cotton Manufacturers — az egész ország hasonló munkálta­tóit egybefoglaló szövetségnek és amint látszik ezen akciót általánosítani szándékoznak. Ezt annál könnyebben tehe­tik, mert az ily esetekben any- nyira szükséges szolidaritás hiányzik a munkásoknál, mely szerint “egynek a sérelme, va­lamennyi sérelmét jelenti.” Ahol szervezve vannak is a munkások a szakszervezetbe, ezen elv ott sem juthat érvény­re. Ez esetben a nagyobb vá­rosok munkásainak kellene a kis városiak segítségére siet­ni, mert ezek nincsenek úgy kiszolgáltatva az egyes mun­káltató kénye-kedvének. A gyá­rosok általános akciójának el­lensúlyozására a munkások Egy Nagy Szervezetét kell ki­építeni, amint azt az IWW ta­nítja. Miért ott ne csaltak volna? A Saar-Völgyében az elmúlt héten tartott “népszavazását francia részről a Nemzetek Li­gájához készülnek megfellebez- ni illetve az eredmény ellen óvást emelni, azt állítva, hogy a németek csalást követtek el, hogy hamis szavazó lapokat osztottak szét a német lakos­ság között. Minket meg az lepett volna meg, ha arról kapunk értesí­tést, hogy a Saar-Völgyében a szavazás tiszta volt, mert ez lett volna az egyetlen ilyen po­litikai akció. Amerikában ember emléke­zett óta nem Volt szavazás, amelyre a kisebbségben ma­radt fél bizonyítani nem tud­ta volna, hogy halottakat, be­tegeket szavaztattak le. Az a körülmény, hogy a franciák panaszukkal a Nemze­tek Ligájához akarnak fordulni, eszünkbe juttatja azt a találó magyar közmondást, hogy az ördögöt a nagyanyjánál pana­szolják be, mert vájjon kik ül­nek a Nemzetek Ligája taná­csában? Nem-e a politikusok, akik közül nem egynek az oda kerülhetése csaláson, hamissá­gon alapszik. Ezek nem fognak bűnt látni a német csalások­ban sem. felülfizetések A BÉR M U N KASRA Jan. 13-tól — jan. 19-ig. IWW cs. Cleveland E. S. 30.20

Next

/
Thumbnails
Contents