Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-22 / 848. szám
1935 junius 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal New Yorki Hírek A múlt hét legnagyobb eseménye nemcsak New York, de egész Amerika részére az a boxmérkőzés volt, mely Bear és Braddock világhírű boxolók között folyt le. Több mint 30 ezer ember vonult fel erre a látványosságra és közel kétszázezer dollárt, vagyis fejenkint átlag több mint 6 dollárt fizettek le mint belépti dijat. Az összes újságok headlineon hozták a nagy eseményt a rádióleadó állomások percről-perc- re informálták a hallgatókat a leadott ütésekről. Bármerre járt az ember, mindenütt csak arról beszéltek ki lesz a győztes, melyiknek lesz elég ereje arra, hogy csak ngy sportból, leüsse a másikat, vagy legalább is jó véresre verje. A befizetett belépti dij fejében, legalább is ennyi élvezetet óhajt a néző közönség. Arról, hogy a munkanélküliek tábora, még mindig a 15 milliós szám körül forog, hogy 450 ezer szénbányász a kisda- rab napi kenyér megvédéséért sztrájkra készül, hogy Toledo- ban a villanytelep munkásai a rendőrség és az alvilági csőcselék fenyegetésének ellenére harcba kényszerültek és általában a nagy világesemények még csak szóba sem kerülhetnek mostan. Mert kérem a kultúra és civilizáció korszakát éljük és a sport fölötte áll itt minden kérdésnek. Az amerikai néptömeg rémségesen sport kedvelő annyira, hogy más kérdéssel nem is igen törődik. Az agyvelőt tompára verte a sport és a gazdasági krízis 6-ik esztendejében még mindig akad 30 ezer ember, aki lefizeti a zsíros belépti dijakat és akadnak milliók, akik a körmüket rágva izgulva hallgatják a rádió bemondásait az agyba-főbe püf- fölésekről. Ha elgondoljuk, hogy a munkásmozgalomban, ahol az igazi kultúrát szolgáljuk és a munkásosztály harcainak a támogatására rendezünk estélyeket, sokszor órákon át arról tárgyalunk, hogy nem-e lesz sok a 25 vagy 35 cent belépti dij és nem-e fog emiatt elmaradni a munkástömeg, akkor láthatjuk, hogy még milyen óriási nevelő munka vár reánk. Amikor oda visszük a munkássajtót a tömegekhez és egy egész esztendőre két dollárért ajánljuk, az túl sok pénz, a munkássajtóért annyit nem lehet megfizetni. A “kenyeret és cirkuszt a népnek” rómaiak mondása, az amerikai nép részére megváltozott. Itt már csak “cirkuszt” kap a nép. Ez a tulfejlődött civilizáció valóban megérett a pusztulásra. * New York a ruha ipar legnagyobb központja, az NRA létezésének tulajdonítja, a ruha iparban bevezetett rendezett viszonyokat. Ezek közé tartozik elsősorban is a 35 órás munkahét bevezetése, mely az NRA törvénye alatt szigorú felügyelet mellett be is volt tartva. Nagy újítást jelentett ez ebben az iparban dolgozó több mint százezer munkás részére, akiknek azelőtt csak papíron volt meg a 40 órai munkahét de a valóságban a rövid szezonokban, a régi európai mintára, látástól-vakulásig dolgoztak. Érthető tehát a különböző unió vezetők megrémülése az NRA megszűnése miatt, akik jól tudják, hogy a lazán összetákolt ózsdi szakszervezeti formával nincs erejük az ipari viszonyokba beleszólni. Csak a gyárosokkal fentartott “bará- tias” viszony az, mely a munkások fölötti kontrolt a részükre biztosítja. A ruhaipari munkások 4—5 különféle szakszervezetbe vannak szétszervezve, most aztán a szakszervezeti vezetők, az Int. Ladies Garment Workers az Amalgamated Clothing Workers, United Garment Workers és a United Hatters vezérei, egységfrontra jöttek össze, megvédelmezni az NRA vívmányait. Ezek a vezérek ahelyett, hogy az ipari fejlődésnek megfelelő szervezetnek utat engednének, megtartják a régi intézményeket és a tagsággal azt akarják elhitetni, hogy majd az állami törvény- hozás fog az érdekükben cselekedni. Azt mindenki tudja, hogy semmi szükség nincsen a ruhaiparban ennyifajta szervezetre és éppen a széttagoltság miatt, vannak a ruhaipari munkások kiszolgáltatva a gyárosok ké- nye-kedvének. Mihelyt a munkások valami követeléssel állnak elő, azonnal fenyegetőznek a gyárosok, hogy elviszik a munkát New Yorkból vidékre, És mivel ezen unióknak vannak osztályaik különböző városokban, Phila, Baltimore, Boston és az egész közeli kisebb városokban, ahol a szerződések kü- lömböző időben járnak le, a gyárosok jól tudják, hogy ugyanezen szervezetek tagjai hajlandók megcsinálni a törvényesített scab munkát. 1926-ban pl. a new yorki női szabók sztrájkoltak, mig Phi- lában ugyanazon szervezethez tartozó női szabók készítették a new yorki munkát és fizetésüknek 10 százalékát, adták a new yorki sztrájkolóknak, hogy azok minél tovább sztrájkoljanak, mig a Philaiak over- timeot dolgoztak. Talán egyetlenegy iparban sem látható az ipari szervezet szükségessége oly világosan mint éppen a ruhaiparban és csak a szakszervezeti vezetők elgáncsolása, akadályozza meg egy erős ipari szervezet felépítését. Most amikor a new yorki szabók sztrájkra készülnek jó lesz ha tanulnak a múltból. * A hussztrájk még mindig folyamatban van, habár már két Ízben is volt megegyezés de csak ideiglenesen. Ugyanis megegyeztek a kis mészárosokkal egy bizonyos árban és azonnal nagy táblát függesztettek ki az üzletekben, hogy most már olcsóbb a hús, szabad vásárolni. Másnap aztán amidőn a kisüzletes ment vásárolni, azt adták tudomására a huströszt emberei, hogy te adhatod a húst ha akarod még ingyen is, de mi nem adjuk még egy fél centel sem olcsóbban. így aztán megint felemelték a hús árát és a sztrájk tovább tart. Ugyanígy történt a csirke sztrájknál is. New Yorkban az általános divat, hogy a mészáros üzletek eggyik részében az úgynevezett chicken market van. A csirkehús árát már előbb leengedték 29 centre fontját. Az üzletek előtt nagy táblával picketeltek a háziasszonyok, “itt húst ne vegyél, de csirkét vehetsz,” felírással. Csak természetes, hogy mindazok, akik még olyan helyzetben vannak, hogy megengedhetik maguknak a csirke luxust, egész héten át csirkehúst fogyasztottak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mivel nagy kereslet volt a csirke piacon, a másik héten felemelték a csirkehús árát. így aztán megint csirke sztrájk lett. A mészáros unióba tartozó munkások akik . már több mint négy hete nézik a napot, kiáltványban fordultak a vásárlókMinden hónapnak meg van a jelentősége, de különösen a május és junius hónapoknak, mert mig a május a munkások ünnepe, amelyet eddig is temérdek munkás vér festett pirosra. De ünnep ez a munkásokra azért is mert a hosszú tél nagy gondjától, a tüzelő anyag beszerzéséről egy pár hónapig nem kell gondoskodni. Május a hurcolkodás hónapja is. Akik nem voltak a lakásukkal megelégedve, azok május elején költözködnek, de muffolnak azok is akikkel nem voltak megelégedve. Hogy a Munkás Betegsegély- ző májusban tartott konvenciója melyik elbírálás alapján kötötte az útilaput a titkárja talpa alá, nem fontos a lényeg az, hogy megtette és elhárította a Szövetség fejlődése elől a munkásság szegénységénél is nagyobb akadályt. Junius az aratás hónapja. De mikor jön már el az igazi aratás a munkások aratása? Szomorúan kell e betűket leírnom, de az a valóság, hogy a munkások kaszája még nem elég éles arra, hogy ezt az aratást végezni lehetne. És vájjon kinek a hibája ez? Ha őszinték akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy ez egyedül az aratók, a munkások hibája, mert a nemtörődömség, amely a magunk ügyében szerte megnyilvánul, forgácsolja szét a mindent kitermelő hatalmas alkotó erőt. Ezt kell a munkásoknak felismerni és ha idáig eljutnak,, innen már csak egy rövid léhoz, hogy ne sztrájkoljanak tovább, mert a családjaik éheznek, meg aztán ha lekényszeri- tik a hús árát, az a unió munkások bőrére megy, a munkabéreket fogják majd lenyirbálni. A kismészárosok és a kommunisták által kontrolált Action Committee a polgármesternél keresett orvoslást a bajokra, aki u.gy a kismészárosok- nak mint a kommunistáknak megígérte, hogy tenni fog amit csak tud az érdekükben. Magához idézte Morgan nevű market commissionert, aki nagyon egyszerűen elintézte a dolgot és állítólag azt mondta a bizottságnak, ha drága a hús és csirke, hát egyenek halat. Később aztán kiderült, hogy ez a Mr. Morgan a másik Morgan unokaöccse és mellékes foglalkozásképpen egy nagy halelárusitó cég részvényei után szedi az osztalékot. Egyébként a sztrájk elég békés hangulatban folyik tovább, a munkanélküliek, akiknek úgysem telik se húsra se csirkére, szigorúan kitartanak a sztrájk mellett, mig azok akik tehetik, telefonon leadott rendelésre házhoz szállítva kapják a húst. Még nem lehet tudni hova fejlődik ez az újabb csirke ügy, de az bizonyos, hogy sehol a világon még nem kapott annyi publicitást a csirke mint itt New Yorkban. pés ahoz a meglátáshoz, hogy hol van és melyik az a tábor, amelynek a segítségével a betakarítás magasztos napja is elérkezik. Meg kell ezt már látni minden munkásnak, hogy a maga ügyében ne várjon senki mástól cselekvést, ha önmaga nem teszi azt. Ezt úgy érjük el, ha szervezkedünk a Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szervezetébe és a tudás és tanulás éles kaszájával felfegyverkezve elvégezzük az aratást az összmunkás- ság hasznára. Ellentétben a biblia magyarázásával, hogy “elérkezett az aratás ideje, takarítsátok be a gabonát az ÉN maktáromba,” mi azt mondjuk, hogy szervezzük meg erőnket, élesítsük agyunkat, és a nagy aratáshoz fogjunk hozzá, amelynek minden hozadéka a világ összmunkásaié és nem eggye- seké legyen. Az lesz az igazi aratás, amikor az Egy Nagy Szervezet által lesz fel állítva az a nagy csűr, amely nem profitra, hanem a dolgozók szükségleteinek a kielégítését lesz hivatva szolgálni. Ez az IWW programja. Szimicz József. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. Május és junius hónapok jelentőségei
