Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-22 / 848. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 június 22. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata­Az amerikai bérrabszolgák átlagos heti keresete huszon­egy dollár és nyolcvanhat cent, ezen alacsony összeggel képte­len vissza vásárolni a mai fej­lett géprendszer segítségével előállított javakat. Még ha a tizenegy millió felesleges bér­rabszolga keresete is az átla­gos keresethez volna számít­va, akkor sem volna képes a pangás megszüntetését előmoz­dítani. Eme alacsony kereseti viszonynak tudható be, hogy Amerika népének élelmezése négyezer vasúti kocsi rako­mánnyal kevesebb havonta, mint 1928-ban volt. Ez az oka, hogy például a vaj fogyasztás huszonöt millió fonttal keve­sebb havonta ebben az eszten­dőben mint az elmúlt évben volt. Ennek az országnak meg­van a kifejlett géprendszere a természeti kincsei s ennélfog­va nincsen arra szükség, hogy éhség és nélkülözés tizedelje a nincstelen bérrabszolgák mil­lióit. Egyre van szükség, csak egyre s ez a nincstelen milliók Egy Nagy Szervezetbeni tö­mörülése arra a célra, hogy megszüntessék a bérrendszert és helyébe ültessék az Ipari Demokráciát. Az Egyesült Államok kormá­nyának szégyenletes bérrend­szere, amelyet az állami mun­kákon alkalmazott kényszer- munkásoknak fizet, — az un­skilled munkásokat négy osz­tályba sorozza. Az első osz­tályban százezer vagy annál na­gyobb lakosú városok a nagy- családos munkások részére ha­vi $55.00, a második osztály $45.00, a harmadik $35.00, a negyedik $30. Ez az összeg váltakozik a vá­rosok lakosságának száma sze­rint, valamint államok szerint is. Amig Illinois államban a ta­nulatlan munkások a negyedik osztályban havi $40.00 fizet­nek, addig Alabama, Florida, Georgia, Mississippi, North és South Carolina, Tenesse álla­mokban ugyan azon osztályban havi tizenkilenc dollárt. Ezek­ben az államokban túlnyomó részben fekete bőrű bérrab­szolgák élnek. A kormány, amely előtt minden ember egyenlő az Egyesült Államok alkotmánya szerint, ily szé­gyenletes bér mellett havi száz­húsz órát dolgoztat az elnyo­mót fekete bőrű bérrabszolgák­kal. Az ipari munkások az el­ső osztályban $65.00 a negye­dik osztályban $35.00 kapnak havonta. A fehérgalléros alkal­mazottak első osztálya havi $94.00, a negyedik osztály ha­vi $39.00, kell ehez komen- tár? Hiszen még a csillagsávos lobogóba csavart istenfélő 100 percentes barom keze is ökölbe szorul a kormány eme hatá­rozata ellen, hogyne, amikor ugyanez a kormány a komiszá­roknak, akik eme határozatott törvényesítették hét dollártól 70 dollárig fizet nem havonta, de nem is naponta, hanem óránként. Semmi kétség nem fér ahoz, hogy ugyan ezen az alapon fogják fizetni az épitkezéshez, a közmunkáknál használandó szerszámokat, anyagokat stb. Mindent busásan fizetnek, csak a termelő bérrabszolga, aki a javakat előállítja, parányi ré­szét kapja annak, amit a wash­ingtoni honatyák a pangás megszüntetésére, a munkanél­küliek segélyezésére előirányi- tot, ami csekély 4 ezer 800 mil­lió dollárt tesz ki. Ugyanennek a kormánynak belügyminiszté­riuma ez év május 26-án, vi­lággá kürtöli, hogy az állam hétszázhetvenegy ipari válla­lat igazgatóinak fizetése 24 millió 480 ezer 972 dollár volt, »ami fejenként 31 ezer 750 dol­lárt tesz ki. A hétszázhetven­egy igazgató közül 118-an 50 és 75 ezer dollár évi fizetést húznak 29-en 75 és százezer dollár között, 17-nek fizetése 100 és 150 ezer dollár között váltakozik, 8 igazgatónak ho­noráriuma évi 150 ezer dollár­tól feljebb váltakozik. A leg­magasabb fizetést Thomas J. Watson az International Busi­ness Machine Corporation igaz­gatója huzza, évi 365 ezer 358 dollárt, ami több mint ezer dol­lár naponta. A déli államok 1750 negyedik osztályú bér­rabszolgáinak egy év alatt fi­zet annyit az állam, mint en­nek a parazitának évi fizetése. 1935 junius 15-én, kezdetét veszi Amerika fiatalságának verbuválása a CCC hadseregbe, amelynek létszáma 300 ezerről 600 ezerre emeltetett, ami fé­nyes bizonyítéka a “New Deal” csődjének a pangás megszün­tetését illetőleg. Az Egyesült Államok az “Uj osztás” néven ismert kormá­nya, a napokban háromszáz har­minckétezer dollárért megvásá­rolt százezer malacot, amelye­ket az east st. louisi vágóhí­don öltek le és kizárólagosan csak a zsiradékot használták fel, a többi részt a folyóba és szemétre dobták, ahol rettene­tes bűzt árasztva rothad el. En­nek a tej jel-mézzel folyó Kána­ánnak a százhúsz millió lakosa közül, legalább nyolcvan millió élelem hiányban szenved. Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága (a Supreme Court) ezt nem mondja ki törvényte­lennek, ez a vágóhidak mágná­sainak profit éhségét csillapít­ja. De ha csak erről a százezer malac megsemmisítéséről vol­na szó, nem is volna érdemes róla beszélni. A kormány, amely a “népért van” az utol­só hónapokban három és fél millió malacot vásárolt meg tiz millió dollár értékben s az or­szág külömböző vágóhídjain a st. louisi malacok sorsára ju­tatták. Az Egyesült Államok legfel­sőbb bírósága nem mondotta ki törvénytelennek a kék sas ravasz fejének ama intézkedé­sét, amelyben a kínai kulikat megszégyenítő módra, a déli államok., rabszolgáinak száz­negyven órai havi munkáért tizenkilenc dollárt fizet az ál­lam. Ez törvényes és az is ma­rad, amig eme szerencsétlen rabszolgák nem szervezkednek — nem az állami dédelgetett és szubvencionált szervezetbe az AFofL vagy más állami szer­vezetbe, hanem — az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW ta­nításának alapján, addig a kor­mány gyalázatos csúfságot üz, de nem csak a déli államok ti­zenkilenc dolláros rabszolgáival, hanem a keleti és nyugati ál­lamok rabszolgáinak megduplá­zott havi fizetése is csak arra való, hogy a sandaszemü temet­kezési vállalkozó, néhány hó­nappal tovább várjon ránk. Vegyük a középfizetést a harminchat dollárt. Ezen csuf- ságos összegért havonta tizen­nyolc napot, napi nyolc órát kell dolgoznia. Ezen összegből kell fedezni a munkába és visz- sza való utazást ami havonta $3.50, négytagú családnak lak­bér havonta $15.00, négytagú családnak napi élelmezése 50c., havonta $15.00, fűtés, világítás havi $2.50, összesen $36.00, hol van a ruházat és az emberi szükséglet egyébb kiadásai s Amikor Harry L. Watkins pap, akit nagyon sokan ”Fa- thernak” szóllitanak a falujá­ban, Dimondale, Mich.-ben egy 17 éves középiskolai leánynak is az apuskája lett, és megszol­gálta a “Father” megszóllitást, azonban csak annyiban akarta hagyni az egész dolgot, mely­nek következtében a bíróság elé vitette a kisleány. És cso­dák csodája, melyen a papbácsi is nagyon elcsodálkozott 7 év­től 15 évig terjedő fogház bün­tetést mértek ki rá. Mikor ezen büntetés letölté­se végett a jacksoni fegyházba dobták, nagyon méltatlanko­dott, és a következő szóról- szóra való kijelentést tette: “Az emberek nagyon igazság­talanok velem szemben. Az isten megbocsájtóttá az én ballépésemet, az emberek se követeljenek többet mint az isten.” Egyszóval mint az istennek a szolgája, igy egy pár mia- tyánkot elimádkozik miután egy 17 éves leánykát tönkre tesz és tudja, hogy ezt az isten megbocsájtja és most méltat­lankodik, hogy miért nem bo- csájtják meg ezt az emberek is. De a papbácsi most már azt is kijelentette, hogy ha már a börtönben kell neki lenni, ak­kor megfogja téríteni azokat a gonoszokat akikkel együtt kell neki majd lakni a nagy szál­lodában (börtönben) melyet a következő szenteskedő pofával jelent be. “Azok is vétkeztek, de az is­ten minden emberre igazságo­san néz le. Az isten megbo- csájtott ezeknek az emberek­nek, amint nekem is megbo­csáj tott. Ezek lesznek az én lakótársaim. És azokat akik­hol van az a négytagú család, az az anya, aki reggeli, ebéd, vacsora vagyis tizenkét porciót előállít 50 centből hétről-hétre, hónaprcl-hónapra. Teljes lehe­tetlenség! És mégis lehet! Nem harminchat, hanem tizenkilenc dollárból. Egy szamárnak, amelynek nem kell ruházat, csak élelem és istálló, havi el­tartása is többe kerül, mint ti­zenkilenc dollár. És nagyon sok szamár nem is dolgozik havon­ta 140 órát, mint méltó társa az “ember” van kényszerítve a “forradalmi” “Uj osztás” alapján működő kormány által, amely már harmadik eszten­deje a legravaszabb ámítások­kal vezeti félre a birka türelem­mel rendelkező bérrabszolgák millióit. És ez mind történik Krisztus születése után 1935-ik eszten­dőben, s az amerikai szabadság harc második évszázadában s ennek az egyetlen oka, nem a kizsákmányoló osztály, sem an­nak bérencei a kormány vagy a “Supreme Court” hanem a tétlenül tespedő munkásosztály. És mindaddig oka is marad, amig az Egy Nagy Szervezet az IWW útjára nem lép. nek még nem bocsájtott meg az isten majd én, (ÉN!) fo­gom segíteni a megbocsáj tás és az igazság útjára.” Milyen huncut a pap, ottan is a könnyű oldalát akarja fel­fogni a munkának, majd ő csak imádkozni fog a többi társai­ért, azok meg csak majd dol­gozzanak ő helyette is. Igen, majd ő, aki az istennel olyan jóba van, hogy azt is megtudta, hogy az isten meg­bocsáj tott már neki, majd köz- vetitt az isten és a gyilkosok, gunmenek meg a többi gyermek leány megbecstelenítők között. Persze ő nem fogja sohasem beismerni, hogy ottan a lakó­társai között van nagyon sok, sokkal becsületesebb ember is mint ő, akik csak azért kerül­tek oda be, mert a családjuk részére kenyeret, vagy kenyér­re valót vettek el onnan ahol volt. Vagy pedig személyesen ál- tak bosszút a rajtok esett sé­relmen, melyet a mai igazság­szolgáltatás ugyan orvosolt volna ha oda fordulnak is. Ha véletlenségből annak a 17 éves leánynak is az apja, vagy fi­vére jól abba hagyta volna a “Father”-t az is oda került volna a gonosztevők közzé, aki­ket az ilyen papok most meg­térítenének, magyaráznák ne­kik, hogy “Türőké, szenvedőké a mennyeknek az országa.” “Meg hogyha az eggyik oldalról po­fon vágnak tarsd oda a mási­kat.” De borzasztó igazságtalan­ság azért, hogy egy papot be­börtönöznek, csak azért, hogy megszolgálta a “Father” elne­vezést. Ha nem akarják, hogy “Father” legyen mindenkinek, akkor minek hívják annak ... nem igaz ? Vi. Amikor az isten bünbo- csánata nem elegendő

Next

/
Thumbnails
Contents