Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-22 / 848. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 június 22.

TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK

A. K. rovataAz amerikai bérrabszolgák átlagos heti keresete huszonegy dollár és nyolcvanhat cent, ezen alacsony összeggel képtelen vissza vásárolni a mai fejlett géprendszer segítségével előállított javakat. Még ha a tizenegy millió felesleges bérrabszolga keresete is az átlagos keresethez volna számítva, akkor sem volna képes a pangás megszüntetését előmozdítani. Eme alacsony kereseti viszonynak tudható be, hogy Amerika népének élelmezése négyezer vasúti kocsi rakománnyal kevesebb havonta, mint 1928-ban volt. Ez az oka, hogy például a vaj fogyasztás huszonöt millió fonttal kevesebb havonta ebben az esztendőben mint az elmúlt évben volt. Ennek az országnak megvan a kifejlett géprendszere a természeti kincsei s ennélfogva nincsen arra szükség, hogy éhség és nélkülözés tizedelje a nincstelen bérrabszolgák millióit. Egyre van szükség, csak egyre s ez a nincstelen milliók Egy Nagy Szervezetbeni tömörülése arra a célra, hogy megszüntessék a bérrendszert és helyébe ültessék az Ipari Demokráciát.

Az Egyesült Államok kormányának szégyenletes bérrendszere, amelyet az állami munkákon alkalmazott kényszer- munkásoknak fizet, — az unskilled munkásokat négy osztályba sorozza. Az első osztályban százezer vagy annál nagyobb lakosú városok a nagy- családos munkások részére havi $55.00, a második osztály $45.00, a harmadik $35.00, a negyedik $30.

Ez az összeg váltakozik a városok lakosságának száma szerint, valamint államok szerint is. Amig Illinois államban a tanulatlan munkások a negyedik osztályban havi $40.00 fizetnek, addig Alabama, Florida, Georgia, Mississippi, North és South Carolina, Tenesse államokban ugyan azon osztályban havi tizenkilenc dollárt. Ezekben az államokban túlnyomó részben fekete bőrű bérrabszolgák élnek. A kormány, amely előtt minden ember egyenlő az Egyesült Államok alkotmánya szerint, ily szégyenletes bér mellett havi százhúsz órát dolgoztat az elnyomót fekete bőrű bérrabszolgákkal. Az ipari munkások az első osztályban $65.00 a negyedik osztályban $35.00 kapnak havonta. A fehérgalléros alkalmazottak első osztálya havi $94.00, a negyedik osztály havi $39.00, kell ehez komen- tár? Hiszen még a csillagsávos lobogóba csavart istenfélő 100 percentes barom keze is ökölbe szorul a kormány eme határozata ellen, hogyne, amikor ugyanez a kormány a komiszároknak, akik eme határozatott törvényesítették hét dollártól 70 dollárig fizet nem havonta, de nem is naponta, hanem óránként.

Semmi kétség nem fér ahoz,

hogy ugyan ezen az alapon fogják fizetni az épitkezéshez, a közmunkáknál használandó szerszámokat, anyagokat stb. Mindent busásan fizetnek, csak a termelő bérrabszolga, aki a javakat előállítja, parányi részét kapja annak, amit a washingtoni honatyák a pangás megszüntetésére, a munkanélküliek segélyezésére előirányi- tot, ami csekély 4 ezer 800 millió dollárt tesz ki. Ugyanennek a kormánynak belügyminisztériuma ez év május 26-án, világgá kürtöli, hogy az állam hétszázhetvenegy ipari vállalat igazgatóinak fizetése 24 millió 480 ezer 972 dollár volt, »ami fejenként 31 ezer 750 dollárt tesz ki. A hétszázhetvenegy igazgató közül 118-an 50 és 75 ezer dollár évi fizetést húznak 29-en 75 és százezer dollár között, 17-nek fizetése 100 és 150 ezer dollár között váltakozik, 8 igazgatónak honoráriuma évi 150 ezer dollártól feljebb váltakozik. A legmagasabb fizetést Thomas J. Watson az International Business Machine Corporation igazgatója huzza, évi 365 ezer 358 dollárt, ami több mint ezer dollár naponta. A déli államok 1750 negyedik osztályú bérrabszolgáinak egy év alatt fizet annyit az állam, mint ennek a parazitának évi fizetése.

1935 junius 15-én, kezdetét veszi Amerika fiatalságának verbuválása a CCC hadseregbe, amelynek létszáma 300 ezerről 600 ezerre emeltetett, ami fényes bizonyítéka a “New Deal” csődjének a pangás megszüntetését illetőleg.

Az Egyesült Államok az “Uj osztás” néven ismert kormánya, a napokban háromszáz harminckétezer dollárért megvásárolt százezer malacot, amelyeket az east st. louisi vágóhídon öltek le és kizárólagosan csak a zsiradékot használták fel, a többi részt a folyóba és szemétre dobták, ahol rettenetes bűzt árasztva rothad el. Ennek a tej jel-mézzel folyó Kánaánnak a százhúsz millió lakosa közül, legalább nyolcvan millió élelem hiányban szenved. Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága (a Supreme Court) ezt nem mondja ki törvénytelennek, ez a vágóhidak mágnásainak profit éhségét csillapítja. De ha csak erről a százezer malac megsemmisítéséről volna szó, nem is volna érdemes róla beszélni. A kormány, amely a “népért van” az utolsó hónapokban három és fél millió malacot vásárolt meg tiz millió dollár értékben s az ország külömböző vágóhídjain a st. louisi malacok sorsára jutatták.

Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága nem mondotta ki törvénytelennek a kék sas ravasz fejének ama intézkedését, amelyben a kínai kulikat megszégyenítő módra, a déli

államok., rabszolgáinak száznegyven órai havi munkáért tizenkilenc dollárt fizet az állam. Ez törvényes és az is marad, amig eme szerencsétlen rabszolgák nem szervezkednek — nem az állami dédelgetett és szubvencionált szervezetbe az AFofL vagy más állami szervezetbe, hanem — az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW tanításának alapján, addig a kormány gyalázatos csúfságot üz, de nem csak a déli államok tizenkilenc dolláros rabszolgáival, hanem a keleti és nyugati államok rabszolgáinak megduplázott havi fizetése is csak arra való, hogy a sandaszemü temetkezési vállalkozó, néhány hónappal tovább várjon ránk.

Vegyük a középfizetést a harminchat dollárt. Ezen csuf- ságos összegért havonta tizennyolc napot, napi nyolc órát kell dolgoznia. Ezen összegből kell fedezni a munkába és visz- sza való utazást ami havonta $3.50, négytagú családnak lakbér havonta $15.00, négytagú családnak napi élelmezése 50c., havonta $15.00, fűtés, világítás havi $2.50, összesen $36.00, hol van a ruházat és az emberi szükséglet egyébb kiadásai s

Amikor Harry L. Watkins pap, akit nagyon sokan ”Fa- thernak” szóllitanak a falujában, Dimondale, Mich.-ben egy 17 éves középiskolai leánynak is az apuskája lett, és megszolgálta a “Father” megszóllitást, azonban csak annyiban akarta hagyni az egész dolgot, melynek következtében a bíróság elé vitette a kisleány. És csodák csodája, melyen a papbácsi is nagyon elcsodálkozott 7 évtől 15 évig terjedő fogház büntetést mértek ki rá.

Mikor ezen büntetés letöltése végett a jacksoni fegyházba dobták, nagyon méltatlankodott, és a következő szóról- szóra való kijelentést tette: “Az emberek nagyon igazságtalanok velem szemben. Az

isten megbocsájtóttá az én ballépésemet, az emberek se követeljenek többet mint az isten.”

Egyszóval mint az istennek a szolgája, igy egy pár mia- tyánkot elimádkozik miután

egy 17 éves leánykát tönkre tesz és tudja, hogy ezt az isten megbocsájtja és most méltatlankodik, hogy miért nem bo- csájtják meg ezt az emberek is.

De a papbácsi most már azt is kijelentette, hogy ha már a börtönben kell neki lenni, akkor megfogja téríteni azokat a gonoszokat akikkel együtt kell neki majd lakni a nagy szállodában (börtönben) melyet a következő szenteskedő pofával jelent be.

“Azok is vétkeztek, de az isten minden emberre igazságosan néz le. Az isten megbo- csájtott ezeknek az embereknek, amint nekem is megbocsáj tott. Ezek lesznek az én lakótársaim. És azokat akikhol van az a négytagú család, az az anya, aki reggeli, ebéd, vacsora vagyis tizenkét porciót előállít 50 centből hétről-hétre, hónaprcl-hónapra. Teljes lehetetlenség! És mégis lehet! Nem harminchat, hanem tizenkilenc dollárból. Egy szamárnak, amelynek nem kell ruházat, csak élelem és istálló, havi eltartása is többe kerül, mint tizenkilenc dollár. És nagyon sok szamár nem is dolgozik havonta 140 órát, mint méltó társa az “ember” van kényszerítve a “forradalmi” “Uj osztás” alapján működő kormány által, amely már harmadik esztendeje a legravaszabb ámításokkal vezeti félre a birka türelemmel rendelkező bérrabszolgák millióit.

És ez mind történik Krisztus születése után 1935-ik esztendőben, s az amerikai szabadság harc második évszázadában s ennek az egyetlen oka, nem a kizsákmányoló osztály, sem annak bérencei a kormány vagy a “Supreme Court” hanem a tétlenül tespedő munkásosztály. És mindaddig oka is marad, amig az Egy Nagy Szervezet az IWW útjára nem lép.

nek még nem bocsájtott meg az isten majd én, (ÉN!) fogom segíteni a megbocsáj tás és az igazság útjára.”

Milyen huncut a pap, ottan is a könnyű oldalát akarja felfogni a munkának, majd ő csak imádkozni fog a többi társaiért, azok meg csak majd dolgozzanak ő helyette is.

Igen, majd ő, aki az istennel olyan jóba van, hogy azt is megtudta, hogy az isten megbocsáj tott már neki, majd köz- vetitt az isten és a gyilkosok, gunmenek meg a többi gyermek leány megbecstelenítők között.

Persze ő nem fogja sohasem beismerni, hogy ottan a lakótársai között van nagyon sok, sokkal becsületesebb ember is mint ő, akik csak azért kerültek oda be, mert a családjuk részére kenyeret, vagy kenyérre valót vettek el onnan ahol volt.

Vagy pedig személyesen ál- tak bosszút a rajtok esett sérelmen, melyet a mai igazságszolgáltatás ugyan orvosolt volna ha oda fordulnak is. Ha véletlenségből annak a 17 éves leánynak is az apja, vagy fivére jól abba hagyta volna a “Father”-t az is oda került volna a gonosztevők közzé, akiket az ilyen papok most megtérítenének, magyaráznák nekik, hogy “Türőké, szenvedőké a mennyeknek az országa.” “Meg hogyha az eggyik oldalról pofon vágnak tarsd oda a másikat.”

De borzasztó igazságtalanság azért, hogy egy papot bebörtönöznek, csak azért, hogy megszolgálta a “Father” elnevezést. Ha nem akarják, hogy “Father” legyen mindenkinek, akkor minek hívják annak ... nem igaz ? Vi.

Amikor az isten bünbo- csánata nem elegendő