Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-22 / 848. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 junius 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ......... 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd,, Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Alkalmatlanok” Az “Industrial Worker” nyomán lapunk más részében beszámolunk arról a nagyszabású munkás gyilkolásról, amelynél csak egyedül Detroitban a megvizsgált négy autó gyárból 1.500 munkás lesz évente alkalmatlan a további részvételre a termelés terén. Néhány esztendó'vel ezelőtt megállapították, hogy a mai gyors iramú termelésben a negyven évet meghaladott munkás, nem bírja a géppel az iramot és bizony azóta nagyon sok munkára jelentkezőt csak azért dobtak vissza, mert ezt a kort túlhaladta még akkor is, ha egyebekben a legjobb erőben tudta magát. Az autó iparban elkalmazott termelési módszer, mint azt az gyeket megvizsgáló, minden részrehajlás nélküli jelentésében papírra veti, nem váratja meg a munkást amig a negyven esztendeje eljön, de egy pár esztendő alatt a legerősebb szervezettel bíróval is rövidesen végez, úgy hogy ha az ólom mérgezés folytán látszólag egészségesen hagyja is el a kórházat, a gyárak nyilvántartási rendszere alapján, nem tud többé munkára bejutni. Ezerötszáz munkás lesz a termelésben alkalmatlan évente csak négy gyárban és a vizsgálat azt is megállapítja, hogy ez az ezerötszáz munkás nem a technika fejlődésének, az újításokkal járó emberveszteségeknek az áldozatai, de minden félreértés és félremagyarázás nélkül kijelenti, hogy ezek a tömeges megbetegedések a gyárosok mindnagyobb profit harácsolásának a következménye. Ezeken a veszélyes munkákon nem alkalmazzák azokat az egészségi óvintézkedéseket, amelyek ha néhány dollárba kerülnek is, de sok ezer munkást kínos szenvedésektől óvna meg és sok munkás családot a züllés útjára taszít a kenyér kereső korai elvesztése folytán. Ha semmi egyébb, de az ólom mérgezés által az autó ipar dolgozóira állandóan leselkedő gyilkos kór, kell, hogy gondolkodásra ösztönözze ennek az iparnak a munkásait, hogy milyen módon tudnák elejét venni a nekik kiszabott korai alkalmatlanságnak a termelésben. Meg kell, hogy lássák azt, hogy rajtuk kívül senkinek sem érdeke, hogy ez az állapot megszűnjék, mert a munkára képtelen munkás, sem az államnak, sem a munkaképtelenséget szerző gyárosnak nem esik a terhére. Mint a kifacsart citromot dobják az utcára, amikor már több haszon hajtására képtelennek bizonyul. Autó ipari munkások! Ez a jelentés, amely a Ti pusztulás- tokát bizonyítja, kell, hogy megmozdítson benneteket olyan irányban, amellyel módotok van ezen a helyzeten segíteni anélkül, hogy a fejlődés kerekét akarnátok természet ellenesen visz- sza fordítani. Csak a tudatlanságnak lenne az a kifejezője, ha az automobil előállításának módját akarnátok vissza állítani a harminc esztendővel ezelőtti módszerhez. Ellenkezőleg a technika minden vívmányát a munkásoknak kell a maguk javára, a maguk hasznára tökéletesíteni. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha az automobilok és minden másnak az előállítása nem azért történik, hogy egy kis csoportnak, a munkáltató osztálynak abból busás jövedelme legyen, hanem azért, hogy mindazok, akik annak az árunak illetve cikknek az előállításában részt vesznek, hogy azok azt meg is szerezhessék, használhassák. Éhez az autó ipar munkásai is csak szervezett erejükkel jutnak el, olyan szervezet segítségével, amely a munkás szolidaritást nem csak hirdeti, de a gyakorlatban is a siker érdekében használja. Ez a szervezet az IWW Egy Nagy Szervezete, amely összetételénél fogva az egyedüli alkalmas gyűjtő helye a munkás erejének, amely kiküszöbölni képes az ólom mérgezésen kívül, magát a profit rendszert is, amely a megtestesítője a bérmunkások minden nyomorának, kizsákmányolásának. Autó munkások, be az IWW-ba, tegyétek erőssé az Egy Nagy Szervezetet, hogy megmentsétek önmagatokat. "BE AZ A F of L-BE" A szakszervezetek képtelenek a munkásosztály érdekeit képviselni, mert összetételök nem felel meg a fejlett termelési rendszernek és szerkezete a munkások szakmánkénti szét- tagolására van alapozva. Mint a múltak ózsdi tákolmánya, nem is számíthat az osztályharc megvívásában, még akkor sem, ha a munkások bőrén megtollasodott reakciós vezéreket eltávolítjuk és helyükbe felelőtlen politikai kalandorokat teszünk, akik saját egyéni érdekeiket képviselik mindenek felett. Ilyen gondolat csak azoknak az agyába fordulhat elő akik a munkás- mozgalmat heccekre akarják felhasználni, úgy vélik, hogy az egész munkásosztály követni fogja vakon a nélkül, hogy megvizsgálná a kapitalizmus összetételét és annak gazdasági erejét. A munkámozgalom fejlődése és története megtanít bennünket arra, hogy a kapitalista osztály ellen csak úgy küzdhetünk hathatósan, ha a termelési rendszerhez alkalmazkodva egy olyan modern ipari szervezetet építünk, amely teljesen összpontosítja a munkásosztály gazdasági erejét, hogy a munkásosztály ipari szolidaritása révén, mint egy egységes szervezett tömeg tudjon az adott pillanatban cselekedni. A munkásmozgalom építésének a legfőbb pontja az lehet, hogy az ipari fejletséghez mérten építse ellenálló szervezetét, amely az osztályharcban szervezett tapasztalatok révén, mint támadó szervezet erővé fejlődve sikeresen viheti az osztályharcot győzelemre. A régi keletű szakszervezet összetételénél fogva tovább már még bérharcok megvi vására sem alkalmas, hogyan képzelhetünk el olyasvalamit, hogy ezekkel a szakszervezetekkel győzelemre vigyük az osztályharcot. Az AFofL amely a múltban éppen úgy mint a jelenben csak is gazdasági szakszervezetekbe tömöritette a munkások szakmai kiváltágossait — nem nagy eredménnyel. Az ózsdi szakszervezeti vezérek mindig görcsösen ragaszkodtak a szervezetet megtartani teljesen a szakszervezeti formák keretei között. A szervezeten kívül állók sokszor próbálkoztak átformálni ezeket a szélsőséges reakciósokat minden eredmény nélkül. Az amerikai szocialista párt belülről való fúrása teljesen eredmény nélkül végződött. A kommunista párt megalakulása óta próbálta volna a szocialisták félbehagyott fúrását folytatni. 1921-ben a Moszkvából kapott rendelet után bevonultak a szak- szervezetekbe hogy ezen rendeletnek eleget tegyenek. Azzal a fő céllal vonultak be a szak- szervezetekbe, hogy azok élére politikai kalandorokat tegyenek. Mivel ez sem sikerült kivonultak onnan és próbálkoztak ipari névvel ellátott szakszervezetet összeverbuválni és ebben a munkájukban balkezességük teljesen diszkreditálta őket a munkások előtt. Ezek a szélhámosok sohasem fáradtak bele az üzérkedésbe és a helyett, hogy beös- merjék azt a tényt, hogy teljesen képtelenek a munkások harcának irányítására eggyik hibából a másikba esnek a munkásosztály rovására a nélkül, hogy szégyen érzetük volna. Náluk nem az elért eredmény és a cél a fontos, hanem az egyéni érdekek előtérbe való helyezése a legfontosabb. Be az AFofL-be ez a jelszó hangzik a vezérkar ajkáról és a hívők nem gondolkoznak, nem tekintenek sem a múltba, sem a jövőbe, hanem hangnélkül követik a felülről jött utasítást. Nem hogy vitatárgyává tennék a vezérkar utasítását, hogy mért kell ezt időközönként megismételni. És ha megint nem fog sikerülni a politikai kalandoroknak a szakszervezetek pénzeszsákjához jutni, megint kifogják a tagságot vezényelni az AFofL-ből és bizonyára megint próbálkozni fognak újabb név alatt valamilyen szervezetet alakítani és igy pocsékolják el az őszinte, de hiszékeny szervezkedni akaró munkások energiáját. — P. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ima tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL
