Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-15 / 847. szám

1935 julius 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal New Yorki Hírek Ha Amerika a lehetőségek hazája, mint ahogyan azt mondják, akkor New York a lehetőségeknek a központja. Itt minden lehetséges. A na­pokban jó néhány ezer főnyi tömeg tolongott a 8-ik Ave és 36-ik utca sarkán, hatalmas autótruckok között, melyeken még hatalmasabb felírások tün­dököltek. Egy jól ápolt hölgy beszélt a hangszóróba, az egész környéken mindenki kíváncsian figyel és megy a tömeg felé. Ha már ily nagy utcai tün­tetésről van szó, hát az embe­rek legalább tudni akarják, hogy miért. Itt még nagyobb tömeg van, mint amikor a se- gélykéregetők vonulnak ki az utcára. Mit akarnak hát ezek az emberek. Biztosan valami nagy ügy érdekében mozgattak meg ennyi ezer embert. A tö­meg között nagy papír akták­kal járkálnak nők-férfiak, alá- irásokat gyűjtenek. Arról van ugyanis szó, hogy törvényes lutri játékot köve­telnek New York állam részé­re. Mert mint ahogyan a szóno­kok magyarázzák, évenkint sok millió dollár megy át sorsjáték­ra Európába, amire semmiéle adót nem hajt be, sem a* város sem az állam. Ha tehát törvé­nyesítik a gamblirozást, igy lehet lesz sok millió dollárt be­hajtani adókban, amiből még a segélyezésre is fog jutni va­lami. Kiéhezett munkanélküliek Ír­ják alá a kérvényezést és he­lyeslőig bólintgatnak, a hölgy beszédére. Persze, hogy törvé­nyesíteni kell a szerencse játé­kot, miért ne legyen annyi sok amerikainak alkalma a törvé­nyesített szerencsejáték utján meggazdagodni. Az állami tör­vényhozásnak a nép érdekében cselekedni kell. És a tömeg, akiknek remény­csillaguk még az éhség örvé­nyének szélén is a politikai tör­vényhozásban van, bedül a po­litikai csaléteknek, és éhség- csillapitóul lutrit követel. A tömeg tapsol és éljenez. Az ut­cai tömegtüntetés hívei gyara­podnak, mert hát “Amerika a lehetőségek hazája.” A New York Times a világ eggyik legelterjedtebb kapita­lista lapja, melyet leginkább “komoly és megbízható” üzleti újságnak neveznek. Híradás szempontjából még a munkás körökben is a Times híradását fölé helyezik, minden más ka­pitalista lap híradásának. Ami­kor tehát üzletről van szó, egész bizonyos, hogy a New York Times mint a legmegbíz­hatóbb hírforrás jöhet szám­ba. így tehát egész biztos, hogy nem kerülhet megcáfolásra a New York Times azon keretbe foglalt hirdetése, amelyben a legmelegebben ajánlják megvé­telre a Szoviet arany bondok 100.500 és 1000 dolláros kötvé­nyeit 7 százalék karhatfizetés mellett. Állítólag a Szoviet arany bondoknak elég jó piaca van a new yorki Wall Streeten és Morgan és társai már jócs­kán vásároltak is belőle. Az bizonyos, hogy az ame­rikai prolik nem igen vásárol­tak a 7 százalékot kamatozó arany bondokból és nincsennek abban a szerencsés helyzetben, hogy 7 százalék kamat zsebelés mellett segítsék építeni a Szo­viet Uniót. Ilyen szerencsében csak Morgan és társai része­sülnek, akiknek az amerikai arany bondok alig 3 százalékot jövedelmeznek, mig ezzel szem­ben a Szoviet arany 7 száza­lékot hoz nekik. Mireánk nézve, nem is volna olyan fontos ez a kérdés, ha a kamatfizetés, csak abból álla­na, hogy a fiókba helyezett arany kötvényért az év végén vagy amikor esedékes a beígért kamatott kifizetik. A kamat nem a fiókban nő meg, hanem az iparokban a munkásoktól el­rabolt javak formájában. A Szoviet arany bondokért a 7 százalékos uzsora kamatot a Szoviet munkásoknak kell ki­izzadnia Morganék és mindazok részére, akik abból vásároltak. És mennél többet adnak el a Szoviet arany kötvényekből annál több kamatot kell a Szo­viet munkásoknak kiizzadni. Te­hát amikor a Morganék részé­re az amerikai befektetés nem elég jövedelmező, csak egy füttyentés és Stalin elvtárs át­adja a jobban kamatozó Szo­viet bondokat. És ezt ugyneve- zik, hogy Szoviet Unió építése. Akinek pedig ez nem fér a be­gyébe, hát az ellenforradalmár, áruló. Akik pedig az oroszor­szági tanulmány utón, nem lát­ják a bószokat Oroszországban, ha visszajönnek tegyenek egy sétát a new yorki Wall Street- re. Van itt jó néhány akik az iparokban kizsarolt Szoviet munkások keserves munkájából hizlalják magukat. Stalinék szerint építik a Szoviet Uniót. “Nincsen uj a nap alatt” köz* mondásra akart rácáfolni az Amerikai Magyar Népszava. Ugyanis a bálok rendezésénél már nem igen lehetett valami újat kitalálni. A bátyus báltól egész a szép­ségverseny bálig már minden fajta "bált lerendeztek New Yorkban, hát valami olyasmit kellett kifundálni ami még nem volt. így került napfényre s báli rendezésnél a második ge­neráció bál. Elég jó lett volna az elneve­zés, mert az tény, hogy ilyen nevű bált még nem igen ren­deztek le amióta a föld a saját tengelye körül forog. A baj csak ott kezdődött, hogy nincs második generáció, már értve a "Népszava részére. A második generáció akik megmaradtak még a Népszava részére a 70 éven felüliek, ezek pedig már nem igen járnak a bálokba. Az uj második generáció so­ha nem lesz Népszava olvasó, lehet a legnagyobb magyar éb­redő hazafi de Népszava olva­só soha nem lesz. Az amerikai ifjúság másfelé orientálódik, adhatnak hát bármilyen nevet a báloknak, oda az amerikai if­júság tömegeit soha nem fog­ják tudni felsorakoztattni. Ezért történt az meg, hogy ,a félesztendőn hirdetett má­sodik generáció bál, ahova né­hány ezer embert számítottak a Manhattan Opera hatalmas termébe, alig volt néhány száz és azoknak is nagyrésze az in­gyen adott tiszteletjegyek el­lenében sorakozott fel. Inkább egy temetési menetnek nézett ki ez a bál, melyhez a temeté­si díszt különösen azok a sok papok adták meg, akik a máso­dik generáció magyar mentő angyalaiként tündököltek. Tehát a második generációt még báli cécóval vagy hajójegy ígérgetéssel sem fogják tudni a Népszava üzleti szekere mel­lé még csak cégérnek sem meg­kapni. Erről most már meg­győződhettek a Népszavát irá­nyító fehérgallérosok, akik most sírnak a bálra ráfizetett dollárok után. Mindennapi események közzé tartozik különböző országok- banni kormányváltozás. Nem is azért foglalkozom ezzel a kérdéssel mintha nagy fontosságú eseménynek tarta­nám, hanem azoknak akarok egy kis felvilágosítással szol­gálni akik kormányváltozások­tól várnak változásokat. A francia kormány változást a pénzzavarok idézték elő —- pedig valóságában ennek hát­tere a kapitalista termelési rendszerben keresendő és kor­mányváltoztatással nem lehet a társadalmi rend orvoslását elintézni. — A válság fog to­vább tartani és mindaddig nem is változtat a helyzeten amig a termelési rendszerben és a termelt javak szétosztása kö­rül nem fog valami alapos vál­tozás történni. Ezt pedig sohasem a kor­mányok hozhatják létre — ha­nem az iparokban foglalkozta­tott termelő munkások végez­hetnek csak alapos társadalmi változást. dél illinoisi villany áram fej­lesztő telepek munkásainak sztrájkja, mely már hét hete tart, nagyon kelemetlen lehet a sztrájk által érintett vidék kereskedőinek, akik az elmúlt héten több mint háromszázan felvonultak az állam kormány­zójához, kérni, hogy tegyen lé­péseket a sztrájk beszünteté­sére. A sztrájk által sötétség­be borított városok száma több mint 50 melyek közül a számot tevőbbek Granite City, Ed- wardsville, Belleville, Wood River és East Alton. A sztrájk által érintett te­rületen villanyáram hiányán sok gyártelep kénytelen volt lezárni és a kényszer szimpá­tia s a sztrájkolok száma meg­haladja a 200 ezret. A kara­ván szószólója szerint az e te­Nehéz napok elé néznek ezek a magyar úri fickók, akik már eleget arattak, a magyar mun­kásnép nemtörődömségén és jobbról-balról zsebelték be tő­lük a dollárokat. A második generáció igazi megmentésén azok munkál­kodnak, akik a munkásifjakat a jövő érdekében az igaz mun­káscélokkal ismertetik meg és a munkásosztály felszabadulá­si harcába vonják be őket. Van már ilyen második generáció az IWW Junior Wooblies csoport­ja, ahol úgy a magyar mint az amerikai és minden nemzeti­ségi második generáció ifjai egyesülnek az ipari unionizmus zászlaja alá, és megtanulják azt, hogy csak két nemzet van a világon, a munkásosztály és uralkodó osztály. Amilyen mé­retekben terjeszkedni fognak az ilyen csoportok, annyira lesz hangosabb a Népszava és min­den kapitalista lap siránkozá­Egy másik kormányalakítás Angolországba ahol a hat éven keresztül uralmon lévő McDonald “munkás” (?) kor­mánya adta be lemondását és helyet adott az úgynevezett konzervatív S. Baldwinnak. Ez a változás sem hoz sem jót, sem rosszabbat az angol dolgo­zók részére. A nyomor és nél­külözés tovább fog tartani, mert politikai változás nem változtathat a társadalmi rend­szeren mert program pontok­kal nem lehet társadalmi át­alakulást létrehozni, még ha azok bármilyen radikális hang- zásuak is. Azok akik hisznek és szeret­nék létre hozni azt a változást amely béremelési rendszert és a termelt javak egyenlő szét­osztását létre hozná, azoknak fel kell hagyni minden politi­kai időfecsérléssel — és a he­lyett szervezett erőt kell gyüj- teniök a termelő eszközök át­vételére. Nem várakozni kell, hanem erőt gyűjteni, mert a győzelem sikere csak az erő kérdésén múlik. rületen levő üzletemberek ha­vonta több mint 40.000 dollár kárt szenvednek és mivel sem­mi kilátás arra, hogy az Illi­nois Power and Light Co. se­gítsen rajtuk,a kormányzót ké­rik intézkedésre. A fennálló helyzetért természetesen nem a villany telepek igazgatóságát okolják és nem arra kérik a kormányzót, hogy a vállalatott kényszerítse a munkások kö­veteléseinek megadására, ha­nem, hogy a munkásokat kény­szerítse a sztrájk feladására. A kormányzó szerint a tör­vény neki nem ad jogot a köz­belépésre, de megismétli azon ajánlatát, melyet pár héttel ezelőtt tett a sötétségbe borult városok polgármestereinek, how nyújtsanak védelmet a sztrájktörőknek. sa. KORMÁNYVÁLTOZÁSOK A kereskedők a béke helyreállításéért SPRINFIELD, ILL. — A

Next

/
Thumbnails
Contents