Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-08 / 846. szám
1935 junius 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal JANE ADAMS Nem hisszük, hogy van nő, akinek a neve többet szerepelt volna a napi sajtóban, mint Jane Adamsé, aki a napokban hunyt el Chicagóban 74 éves korában. Közéleti tevékenysége több irányú volt és mint ilyen gyakran szerepelt neve a sajtóban, nem csak itt Amerikában, hanem az egész világon. Tisztelőinek nagy százaléka a szegények legszegényebbjei körében volt, de sokan voltak a társadalom kiválasztottjai között is. Politikusok, polgári liberálisok, sőt még a kapitalisták soraiban is akadtak akik tisztelettel adóztak tevékenységének, bár nem minden tekintetben. Vájjon mivel érdemelte ki ezt az általános tiszteletett ? Jane Adams jómódú polgári családból származott. Apja malom tulajdonos és kisvárosi bankár volt és hosszú ideig Illinois állam eggyik kerületének szenátora. Jane alsóbb iskoláinak végeztével az orvosi pályára lépett, azonban apja halála után megváltoztatta elhatározását és abbahagyta tanulmányait. Egész kicsi korától hátgerinc fájdalmai voltak, aminek következtében hajlott hátú volt és úgy vélte, hogy ily testi fogyatékossággal nem felel meg a pályára, melyet eredetileg választott. Már gyermek korában foglalkoztatta a szegények sorsa és gyakran tűnődött azon, hogy miként lehetne a társadalom kitagadottjain segíteni. Európa több országát meglátogatta és Angliában közelebbi ismeretségbe került egy Toynbee nevű tanárral aki szintén ily irányba tevékenykedett. A nyári szünidőket a nagyvárosok nyomortanyáin töltötte és halála előtt alapított is egy menedék házat. Jane Adamsnek tetszett a gondolat és viszsa térve Amerikába egy társnőjével Chicagóba vette útját és az úgynevezett “slum district” közepében szintén egy ilyen menedék házat alapított. Életcéljául tűzte ki, hogy a nyomorultakon, az elhagyatottakon segítsen. A ház, amelyet kibéretlek e célra egy Hull nevű kocsigyárosé volt, aki, mivel már abban az időben azt a kerületet nagyon ellepték a szegények ott hagyta azt és “jobb” szomszédságba ment lakni. Jane és társa megkezdték a munkát a nyo- mortnyák tövében. Nyomorba jutott családokat segítettek, elhagyatott gyermekeknek menedéket adtak. Leányokat, akik a prostitúció karjaiba dobták magukat, igyekeztek onnan kimenteni. Betegeket ápoltak és minden bajon, amelyek a nyomortanyákon mutatkoztak igyekeztek segíteni. A 10—12 szobás ház rövid időn belül kicsinek bizonyult. Építettek hozzá, OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. amint a szükség megkívánta úgy, hogy ma már egy egész négyzet blockkot foglal el az egész világon ismert “Hull House,” amely a 800 S. Halsted Street címen ismeretes. Jane Adams a fent vázolt tevékenységével a polgári társadalom minden rétege előtt tiszteletet vívott ki. Hogy ily irányú tevékenysége mennyiben segített a társadalom bajain, más lapra tartozik. Nem volt forradalmár a szó általunk felfogott értelmében. Polgári liberális gondolkodású volt és úgy vélte, hogy fontos missziót teljesít. A menedékház nem foglalta le minden idejét. A politikában is beavatott volt, bár soha nem pályázott semmiféle politikai állásra. Egyik előharcosa volt a nők “egyenjogúságának.” Gyakran kereste fel a “sweat- shoppokat” és számos esetben sikerült a törvényhozókat rábírni azok felülvizsgálására és némi javítást kieszközölni az ott uralkodó gyalázatos viszonyokon. A világháború kitörésekor pacifista aktivitásban találjuk. 1915 elején Európába utazott és kisérletett tett, hogy a “semleges” országokat összehozza és azok közbenjárásával kössék meg a békét. A Holland királyné által összehívott nemzetközi női békekonferencián képviselte az amerikai női békeligát, melynek elnöke volt. A Hágában megtartott nemzetközi női békekonferencián szintén elnöknek választották és igy lett neve ismert az egész világon. A nemzetek közötti békének a maga módja szerint rendíthetetlen harcosa volt. Amerika népét készítették elő a háborúra és minden városban rendeztek “preparedness” parádékat, Jane Adams ellenakcióban volt, amiért éles bírálat alá esett a kormány részéről. 1925-ben Mexicoba tanulmányozta a viszonyokat és visszatérve Amerikába, kampányt indított “az amerikai imperializmus mexicoi szándékai” ellen. 1931-ben eggyik nyertese volt a Nobel béke dijnak. Eggyik utolsó szereplése volt amikor május 4-én, Washingtonból a rádión át beszélt az egész világ népéhez a béke érdekében. Jane Adams nem volt osztálytudatos forradalmár. Bár sokban megegyezett a munkás- mozgalommal, de hazafiságát élete végéig megtartotta. A háború ideje alatt, amikor az IWW tagjait százával börtö- nözték be, gyakran beszélt tiltakozó gyűléseken és nyíltan az osztályharc foglyai mellett foglalt állást. A General Defense Committeenek állandó támogatója volt. Élete munkásságával tiszteletett vívott ki a polgári társadalomtól és részben megérdemli az osztálytudatos munkásság tiszteletét is. Habár nem vett részt a munkásmozgalomban, ellensége nem volt annak. Tevékenységének irányát ő maga szabta meg és a maga módja szerint igyekezett szolgálni a szegényeket. Halála általános részvétet keltett. Holt teteme a Hull Houseban volt felravatalozva 24 órán keresztül és átlag 1000 főnyi tisztelője vonult el a koporsója előtt óránkint. Sokan a nincstelenek közül eggyetlen támaszukat vélték benne. melyet lehetne ugyan sok mindes másnak mondani mint konferenciának, azonban igy volt ismeretes az újság olvasók előtt az a konferencia, melyet a Ford által kiválogatott vegyészek, bankárok, ipari mágnások tartottak Dearborn, Midiben, a Ford költségén és Hoteljában. Erre a konferenciára nem hívták meg a kormány embereit, még a vegyészeket sem. Sőt, egy függetleségi nyilatkozatott írtak alá, mely ugyan nem sokat jelent, mert eddig is nagyon függetlenek voltak. (Bár már függetlenek volná*- nak,) azonban igy látták jónak az NRA-én és a kormányon ütni eggyet, hogy magukat a kormánytól függetlennek nyilvánították. A farmerokat képviselő vegyészek és a Ford emberei is azt mondták, hogy sokkal olcsóbban lehetne a gazolint előállítani vagy helyettesíteni, a mezőgazdasági terményekből kivont alkohollal. Melyre a Rockefeller vegyészei vissza vágtak, hogy az nem lehet, meg nem tanácsos, mert akkor nagyon sokat ártana a már létező iparnak. E. I. DuPont, a gyilkolás főmestere, a puskapor, mérges gázok gyárosa, dicséri Fordot, akivel nagy baráti összeköttetésben van. Ezeken felül dicséri a profit rendszer nagyszerűségét, melyet Ford esetével bizonyít. Viszont, Ford dicséri DuPont- ot, mint a hazafiasság megtestesítőjét, aki az ország védelmére j óbbnál-jobb puskapor, mérges gázok, TNT robbantó szerek feltalálásán töri a fejét és ezt mind csak úgy a haza szeretetből, adja el a német, angol, japán, francia kormányoknak még az US-nek is ha jól megfizetnek érte, de azért DuPont nagy hazafi, Ford szerint akár csak ő, Ford, aki német, angol, orosz, canada lehet mondani az egész világon igyekszik kizsákmányolni a munkásságot, hogy ezt könnyebben megtehesse gyárakat épit oda is. Nem tartja vissza a nagy hazafiasság, melyet itten befele mutatnak. Col. Frank Knox, a chicagói újság tulajdonos, támadja Coughlint és Longot, mert azok támadják az ország nagyjait, DuPontékat, Morganékat, szerinte ez a két ember nagyon radikális, rendfelforgatók, forradalmárok, akasztófára valók. Caran, támadja a bankárokat, akik kirabolták az országot, de ugyan akkor dicséri Fordékat, az ipar fejedelmeket. Egyszóval neki a bankárok nem jók, mert rabolnak. De Hogy félszázados munkássága hasznos volt-e a társadalomra, a vélemények megoszlanak. Sokan azt állítják, hogy igen. Mi azt mondjuk, hogy a jelen rendszer meghosszabbítását szolgálta és az osztályharcot egy jottával sem segítette előbbre. Ford, DuPont, Rockefellerék jók mint ipari mágnások, akik szintén 90—100 millió dollárokat rabolnak az ország lakosságától évente. Támadták a bankárokat mint bankárokat, de ugyanakkor az egekig magasztalták őket mint ipari kizsákmányolckat. Hol itt a logika? Szerintük a mai rendszer csak azért nem jó, mert még a 6 és fél millió farmert nem tanították meg, hogy és mint termeljenek, hogy a Ford, DuPont, Rockefeller, Mellonéknak a vegyészeti telepeit olcsón ellássák, arra alkalmas mezőgazdasági terményekkel. A 40 millió ipari munkásnak már kutya baja sincsen, azokat már pártfogásba vette Ford, DuPont, Mellon. Amint említve lett feljebb, ezt a zsibvásárt Ford hívta össze és ugylátszik legfontosabb amit tettek, a Ford dicsőségét megénekelték vele együtt a többi nagy kizsákmányolóét, valamint ezt a profit rendszert mely lehetővé teszi a Fordok- nak 90—100 millió dolláros évi hasznot bezsebelni, de ugyan akkor 28 millió egyénnek koldus kenyeret juttat. Ezek a prostituált alakok, akik a tudós, vegyész szerepében kéj el égnék és nem csak ezen a konferencián, hanem napról-napra, még ami hasznos vegyészeti munkát végeznek is, azt is csak a szent profit és azokat bezsebelő ipari mágnások érdekébe végzik. Ezekre rájuk fért volna, a függetlenségi nyilatkozat és ha volna bátorságuk, függetleníteni magukat a Ford, DuPont és Rockefelleréktől, de ennyi gerincességet nem várhatunk el. Az egész függetlenségi nyilatkozat, csak a rabszolgaságuk bizonyítása volt, mely szerint a kormány ellenében az iparok urait kívánják szolgálni és nem más mint ezen ipari fejedelmek iránti hűség nyilatkozat volt az egész. Mégis a polgári lapok ezektől várják a munkanélküliség, nyomorúság megoldását. Ezeket magasztalja, mint akik még a kormánytól is magasabban vannak, okosabbak, hiva- tottabbak a kormányzatra, melyet eddig lepel alatt nyugodtan végeztek, de most a politikusok is bele akartak szólni. Azonban ezt a vegyes konferencia és a bankárok konferenciája, bedolgozta a Supreme Courtnál, mely rámondta a végszót. Mi csak egy másik hólyagot látunk benne, melyet idősze- rüleg fel-fel bocsájtanak a munkásság megtévesztésére Vi. Vegyészek vegyes konferenciája