Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-08 / 846. szám
1935 junius 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal Jegyzőkönyv Felvétetett az IWW magyar tagjai és Bérmunkás lapkezelői által 1935 május 26-án, a Bérmunkás Otthonban megtartott Chicago és környéki Kerületi Értekezleten. Jelen vannak: Berwyn, 111.: Bukovszki Sándor, Burnside: Horváth János, East Chicago, Ind.: Gyémánt Vince, Chicago, 111.: Berger József, Merfy Leo, Pika Pál, Scherhaufer Géza, Sutoris István, Sütő István, Wiener Andor, Zára János. Az Egyetemes Központ részéről: Wagner József. Későbben érkeztek: Máté Lajos mtárs, Máténé és Wienerné munkástársnők. ülésvezetőnek: Wiener Andor, jegyzőnek: Zára János munkástársak lettek megválasztva. Napirend: Jelentések, azok tárgyalása és indítványok. Elsőnek a központi lapbizottság jelentése olvastatott fel. Kimerítően ismerteti lapunk helyzetét és hangsúlyozottan hívja fel a kerületben levő tagság figyelmét, hogy mi lehet a következménye a további nemtörődömségnek. Ugyancsak vázolja a védelmi munkák fokozottabb végzésének szükségességét. A chicagói csoport titkára részletesen beszámol az elmúlt országos értekezlet óta végzett munkálkodásról. Horváth János a burnsidei csoport működéséről tesz jelentést. Bukovszki Sándor, mint Berwyn, Oak Park és cicerói lapkezelő a naptár árusítás és előfizetés terén elért eredményekről számol be. Ezután felolvasva a new yorki és pittsburghi kerületi értekezletek jegyzőkönyve. A jelentések tárgyalásánál többén hozzászóltak eggyes részletekhez és az ajánlatok az uj ügyekhez lettek átutalva. Uj ügyek: A new yorki kerületi értekezlet ajánlata, hogy az egy városi csoport akció ellen tiltakozását nyilvánítsa a kerületi értekezlet. Mivel ily akcióhoz a városban működő összes csoportok hozzájárulása szükséges, anélkül a Charter vissza nem vonható és mivel ily eset nem forog fenn, nincs ok tiltakozásra. A hozzászólók, valamennyien a propaganda mozgalom fejlesztése mellett foglalnak állást. A lap támogatására rendezendő országos akcióhoz az értekezlet minden tekintetben hozzájárul és ajánlja a lapbizottságnak ezt a lehető legrövidebb időn belül megindítani. Az országos szervező kiküldését az értekezlet nem helyesli, hanem ehelyett a kerületek tegyenek intézkedéseket, hogy a naptár megjelenésének idejére munkaprogramot készítsenek el és ennek alapján a kerületben utazó lapkezelők, vagy kerületi szervezők végezzék a munkát, mely sokkal kevesebb költséggel és több eredménnyel jár. Az 1937. évre szóló naptár megjelentetését pártolja a kér. értekezlet. Helyteleníti az értekezlet, hogy bármily kampány idején leszállítsuk az előfizetési árat. A Munkás Betegsegélyző Szövetség tagsága körében megindítandó nevelési akció egyidő- ben történjen egy a Betegsegélyző érdekében megindítandó kampánnyal, melyben lapunk a legmesszebbmenő támogatást nyújtsa. Uj füzet kiadásának kérdése: Amíg a kéznél levő füzeteink nincsenek fogytán, ne terheljük a lapbizottságot újabb füzet kiadásával. Indítványozva és elfogadva, hogy a “What is the IWW.” cimü füzet forditassék le magyarra és az lapunkban közlendő fejezetenként, egy fő cim alatt. Indítványozva és elfogadva, hogy a kerületben azonnal előfizetési kampány indítandó uj előfizetők szerzésére és kedvezményben a még kéznél levő naptárak és IWW füzetek adassanak. Az írógárda megszervezésére az értekezlet ajánlja, hogy minden városban a csoportok vállasszanak meg két vagy három munkástársat akiknek kötelességük egy bizonyos mennyiségű kézirat szállítása, melyek lehetőleg az ott történő eseményekről számoljanak be. A lapban bizonyos terejedelem fenntartandó ezen hírekre állandóan, mely “Chicagói Hírek,” “Pittsburghi Hírek” stb. cim alatt közlendők. A védelmi bizottságok megszervezésére, valamint a propaganda és lapagitáció munkáinak irányítására a kerületben az értekezlet egy szervező- bizottságot választott, melynek tagjai: Horváth János, Merfy Leo, Sütő István, Wiener Andor és Zára János. A közjóléti ügyeknél többen felszólaltak, kiemelve a határozatok végrehajtásának fontosságát. Lapunk támogatására megejtett gyűjtés kerek 10.00 dollárt eredményezett, melynek megtörténte után az ülésvezető lelkes szavakban hívta fel még- egyszer a jelenlevőket a munka fokozottabb végzésére. Wiener Andor. Zára János, ülés vezető. jegyző. HARMINCÉVES JUBILEUM. Az IWW chicagói magyar tagjai 1935 junius 16-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a szervezet 30 éves fennállásának évfordulója alkalmából NAGYSZABÁSÚ ÜNNEPÉLYT rendeznek az Avenue Inn remek kerthelyiségében. Tánc jó zene mellett. — Hűsítők. ÚTIRÁNY: Bármely irányból átszállva a Milwaukee Avenuera, melyen a “Milwaukee Devon” feliratú villamos veendő a végállomásig, onnan két (2) block séta a kerthelyiségig. OlvasdaBérmunkást! diroz többet. Ezt igy, ezt úgy! Nem csendér ü, hogy engöm regulázzon! De ha legalább böcstiletesen hallatná a szavát. Azonban hun a vállát rángat- tya, hun a nyakát nyujtogat- tya. Mi vagyok én? Ha, mögha göcs akad a torkára, akko mög hétszámra hallgat. Ha oszt kezdenék vele, hát odase! Mondom neki: Hajja-e kend? Odase. Még a füle botját se moz- gattya. Nem vesződök vele tovább. Ez volt az utolsó. A legeslegutolsó ! Rébék kiöntötte ami a begyében összegyülemlett s aztán úgy állt ott a gazdája, meg az öreg András előtt, mint Napoleon állhatott Marengó után az elfoglalt csatatéren. _ A gazda egy kis ideig elrévedezett azon, hogy amióta az eszét tudja, ez a két öreg cseléd sohase fért össze. Mindig civódtak egymással. Hirtelen odafordult az asz- szonyhoz: __ Nem vesződsz tovább Andrissal ? — Nem! , __ Talán már van is másik helyed ? — Neköm? — Aszontad, hogy nem ma- racc tovább; __ Ü vele értöm . . . Ezzel a vén embörrel! __ Ez a vén embör marad ... Odafordult Andráshoz: _ Ámbár ha te is mönm akarsz? ... , .... András rázintotta a tejet. — Én nem szándékolok . . . — Hallod Rébék? . . . ü marad . . . Mög van az állapotokkal elégödve. Rébék ráhagyólag nyomkodta meg a szókat: — Mög is lőhet. Én mondom. Hiszen hízik a kezem alatt. Má valóságos hájat ereszt, amióta én gondoskodok rula! A ruhája is . . . Odalépett Andráshoz s széthúzta a mellén a rokkot. — Nizze kigyelmed! Olyan az alsója, mint a patyolat! A gazda türelmet veszítve kirúgta maga alól a széket s ráripakodott a két öregre: — Voltaképpen mi bajotok van tinektök egymással? — Neköm, húzta egy kissé összébb magát a Rébék, — semmi, ü szálkáskodik! . . . — Nem is én, — dörmögte az András, hanem te. Én, hogy egészen kimutassam a belsőmet, nem bánom, az eccő még kiviszlek a tanyára . . . Fölül- hecc a kocsira . . . — Jól ággyá kend. Az a kocsi nem is kendé! — De az én kezembe van a gyeplü! — Hát ha éppen tunni akarja kend, az a hiba! — De most már mönnyetök! — ütött a gazda az öklével az asztalra. — Veszköggyetök to- vábbat odakinn! Rébék úgy oldalról megkönyökölte az Andrást: Ü kezdi mindig! . . . Amire András visszadobta: — De te végződ! — Hallgasson kend! — Ugy-e én hallgassak, amikor te mög furton-furt kárálsz! Közbe a két öreg kiért az udvarra . . . András a kocsi előtt megállt. Sorra vizsgálta a szerszámot. Nincs-e valami hiba? Megkerülte a lovakat. Érdes tenyerével megtapsikolta a hátukat . . . Ezalatt a Rébék fölkapaszkodott az ülésre. Elhelyezkedett. András azonban még nem igyekezett. A lovak után a kocsit vette szemügyre. A kerekeket. Megkopogtatta a ráfokat a srófhuzóval. Fülelt. Koppan-e vagy kong? . . . Rébék leszólt: — Mönnyünk má! András azonban odase. Mintha megsiketült volna. A kocsi mögé került. A saroglyához ... Hogy az András háttal állt, Rébék a kötője alól kiemelt egy takaros kis pipát, melynek a nyakából rövid egyenes megy- faszár merevedett kifelé s odatette az ülésre. András helyére. Ott veszi leghamarabb észre. Aminthogy András amikor a sok huzavona után a fölüléshez készült s a lőcsöt megmarkolta, észre is vette a gyönyörűséges jószágot s egyszerre nagy öröm ereszkedett a mellére. De olyan nagy öröm, hogy attól még a bajusza két vége is meghemegett. — Hát ez itt? — mondta szemmeresztve. — Mit csudálkozik kend? Fogja az agyarára! Gyujcson rá! András megemelgette a szemöldökeit : — Úgy ám, — mondta egy kis vágyakozással, — ha belevaló volna? . . . Rébéknek a kötője alól az is kikerült. Egy pakli zöld . . . Most már Andrással madarat lehetett volna fogatni. A pipái készséget vigyázva fölemelte s megforgatta az ujjai között. Majd kartávolnyira eltartotta magától. Mit mutat ? Hogy meg volt vele elégedve, az ott tükröződött az arcán, a szájászéi én, a két nevető szeme sarkában . . . — Hát ha má igy van, — mondta András nagy melegséggel, — akkó gyujcsunk rá! . Azzal a pipát neki fordította a pakli zöldnek s a jobb keze mutatóujját működésbe hozta. Egy-kettő, megtömte a kazánt. Rásörcentett. Hogy a füst egyarányosan vágódott a szár mellől ki a szabad levegőre, András fölült Rébék mellé s megindította a lovakat. Amikor egy jó hajitásnyira elkocogtak, András odafordult Rébékhez: — Hát ezt most má hogy kö- szönnyem mög neköd? . . . Rébék nem szólt, csak az ülésen egy csipetnyit közelebb húzódott az Andráshoz.
