Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-08 / 846. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 junius 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ^^_^^^____^_^_TELEPHONEj_GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to * Cleveland. Ohio pending. ___________ Published Weekly by the 1NDUSTRI A L WORKERS OF THE WORLD Le a kalappal! A Terminal Tower sztrájkoló takarító munkásnői május 31-én, a West 6-ik utcán levő Stadium Hotelban tartott gyűlé­sükön úgy határoztak, hogy a Terminal Tower épületének a picketelésével felhagynak és megpróbálnak másfelé munkán el­helyezkedni. 1934 december elején kényszerültek ezek a munkás asszo­nyok sztrájkba lépni, mert az épület takarítását vállaló com­pany, amikor megtudta, hogy a munkásnők külső uniót akar­nak, a szavazást követő napon, a külső uniont hangoztatókat lefizette a munkáról. Tehát ez a sztrájk a szolidaritás jegyében született meg és a munkásmozgalom történetében méltó helyet vívott ki magának az összetartásnak több mint hathónapon ke­resztüli, példátlan fentartásával. Mert amikor 171 napi pickete- lés után a harcot beszüntették, alig hiányzott a soraikból egy­két munkástársnő, azokból, akik a sztrájk kimondásakor ott voltak. Csak akkor tudjuk igazán értékelni ezeknek a munkásnők­nek hathónapos kitartását, ha tudjuk azt, hogy még úgyszólván alakalmuk sem volt az IWW-hoz való csatlakozásukat bejelen­teni, amikor harcba kényszerültek és ez alatt a hathónap alatt olyan cudar, hosszú telet éltek át a picketvonalban, amelyre öreg clevelandi lakosok alig emlékeznek vissza. Eső, csont fagyasztó szélvihar, hófúvás, mind nem gátolta ezeket a munkás asszonyokat, hogy a harcukat ismertető táb­lákat a város legforgalmasabb helyén esténként négy óra hosz- szát fel és alá hordozzák. Mindezekhez járult hozzá az a bruta­litás, amelyben a rendőrség részéről elég gyakran részük volt. , Munkás asszonyok, akik a hathónap alatt ennyire megér­tették az IWW tanítását és azt ilyen gyönyörű összetartással gyakorolták is, tiszteletet érdemelnek minden munkás részéről és ha nem is tudták harcukat győzelemre vinni a hatalmas Swe- ringen pénzcsoporttal szemben, anyagiakkal fel nem mérhető szolgálatot tettek az ipari unionizmus, az IWW ismertetésének. Emeljük meg a kalapunkat, munkás asszonyok ilyen telje­sítménye előtt! Engedtessék meg, hogy az NRA papiroson is történt kimúlásakor elmondhassuk a magunk véleményét, amint azt az elmúlt kétesztendőn keresz­tül állandóan hangoztattuk, hogy az uj osztást jelképező Kék Sas halva született akció lett abban a pillanatban, amikor a Fe­hér Házból olyan feladattal bízták meg, hogy jobb belátásra bírja Amerika azon osztályát, akiknek profit éhsége négy esz­tendős munkátlanságra kárhoztatták az ország húszmillió, mun­kabíró lakossát. Akik a Wall Street égbenyuló palotáiból nem akarják meglátni a gettók elviselhetetlen nyomorát. Az uj osztás lehetőségének a nem ismerése jellemezte ezt az akciót, amikor a Fehér Házból kívánt határvonalat állítani annak az osztálynak, amely még röviddel ezelőtt feláldozni volt készen a nemzet életerejét, hogy pénzéhségét kielégíthesse. Az IWW felismerését, az ipari unionisták tanítását iga­zolja a legfelsőbb bíróság döntése, mely szerint az államhata­lom nem a politikai felülépitményben, de a termelési eszközök tulajodnosainak a kezében van. Ezt a hatalmat legyőzni, az egyedüli célja és feladata kell, hogy legyen a munkásosztálynak ugyan olyan módon, ahogyan a munkáltató osztály áll ellent a hatalmát támadó guerilla har­cokkal szemben. Mert amig a munkások nem alkotják meg a ma­guk, az egész országra, minden munkatelepre kiterjedő EGY szervezetüket, addig ha itt-ott feljegyezhetnek is egy-egy előre haladást a végcél felé, egy másik fronton, ahol a támadás érzé­kenyebben érinti a pénzeszsákot, módja van a munkáltató osz­tálynak azt megsemmisíteni. Ha az uj osztás kétesztendejét analizáljuk, azt fogjuk lát­ni, hogy annak csak ott mutatkozott valamelyes eredménye, ahol a munkások bátrak voltak munkaerejükre támaszkodva követelésükkel előrukkolni. Éhez a felismeréshez a munkások részéről nincs semmi szükség a Kék sasra és ezért mondjuk, hogy a legfelsőbb bíróság döntése, hogy “az NRA törvénytelen, ellenkezik az ország úgynevezett alaptörvényeivel, amely a ma­gántulajdon szentségén épült fel,” semmi súllyal reánk nem bir, ha csak azt az előnyét nem használjuk ki, hogy azok előtt, akik még egy kissé bíztak abba, hogy az ők és a családjuk helyzetét őhelyettük mások fogják megjavítani, hogy ezek is meglássák azt, hogy az IWW tanítása a helyes, hogy a munkásnak csak az van és csak azt tudja megtartani, amit szervezett erejével ki­harcolt. A Wall Street és annak minden intézménye tehetetlen lesz a munkások Egy Nagy Szervezetével szemben és ezért a leg­bátrabban és a legőszintébben oda kiálthatjuk a legfelsőbb bí­róság által fejbe kólintott politikusoknak, az elnöktől az utolsó falusi bakterig, hogy a dolgozók forradalmi ipari szervezete az egyedüli eszköz a munkások és a nép részére, amellyel nem csak kenyér, nem csak jobb megélhetéshez juthat, de magát a rend­szert is megváltoztathatja, hogy ne lehessenek olyanok, akik rendelkeznek az élet minden javával, akkor, amikor mások éhen pusztulnak. Üres beszéd... New Yorki tudósítónk levele nyomán, lapunk múlt számá­ban beszámoltunk arról a nagy gyűlésről, amely a new yorki Madison Square Garden hatalmas helyiségében zajlott le az American Federation of Laborhoz tartozó szervezetek rende­zésében, abból a célból, hogy hangulatot csináljanak az NRA meghosszabbításának. A gyűlés szónokai között volt az AFofL elnöke William Green is, aki azt a nagy hangú kijelentést tette a közel 50.000 hallgatóság előtt, hogy a munkások érde­keiért a szervezetet hajlandó általános sztrájkba is vinni. Munkás és polgári körök sok megjegyzést fűztek Green ki­jelentéséhez és nem csak Green elnök, de maga az AFofL-re jel­lemzően az eggyik Cleveland polgári angol napilap azt Írja, hogy az American Federation of Labor részéről nevetséges ál­talános sztrájkkal fenyegetődzni, mert ennek a szervezetnek az összetétele egyenesen kizár ja a szolidáris sztrájkot. Az AFofL, e polgári lap szerint is aszerződések szentségén áll. Ugyan akkor megállapítja, hogy a legkevesebb jussa van William Green-nek beszélni egy általános sztrájkról, aki még egy részleges mun­kás megmozdulást is törvénytelennek mond és az abban részt­vevő unió tagokat a szervezetből kidobatni képes. Közeleg az idő, amikor a bérért dolgozók nagy tömege is ezt felismeri és megszűnik tagsági járulékot fizető alanya len­ni Green és vezérkarának, akiknek minden gondjuk az, hogy a munkások megmozdulásait a jobb viszonyokért elgáncsolják, hogy a szervezet pénztárát ilyesmivel meg ne terheljék. Az általános sztrájk a munkások leghatásosabb fegyvere a kapitalista osztály és minden kizsákmányolásuk ellen. De azt csak olyan szervezettséggel lehet megvalósítani, amelynek nem a “tőke és a munka testvérisége,” a jelszava, hanem az “egy­nek a sérelme valamennyinek a sérelme.” Ezt hirdeti, ezt tanítja az IWW. 440-es konferencia Az IWW 440-es gépipari. szervezete olyan hatalmas felada­tok előtt áll, Amerika dolgozóinak a megszervezésében, hogy ennek az ipari szervezetnek a végrehajtó bizottsága szükséges­nek látta egy országos gyűlésre öszehivni a 440-es csoportokat. Ez a konferencia junius 16-án, Cleveland, O-ban lesz meg­tartva és kívánatos, hogy azon minden az ipari szervezethez tartozó csoport képviseltesse magát az alapszabályok által fel­tüntetett módon. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikbó'I a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások igyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani an a tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents